Bevállalod? (Ha kiváncsi vagy egy első spontán reakcióra, amit beírnál) :O) (beszélgetés)

De baj, mert nálam ez a gerincesség hiánya. Persze azért ne gondold, hogy ordenálé voltam. Nem tartalak rossz, gonosz embernek, de vannak hibáid, mint mindenkinek. És általában ezt én tupírozom fel, ha elmondanám neked, lehet röhögnél rajta, hogy ugyan már, de mamlasz vagy (mármint én).

Utána neked is kiírogattam belőle, szóval annyira azért nem vagyok én sem menthetetlen.

Lazítani? :) Oké. Majd relax lesz. :)

Kibeszéltél? Nem baj:) Ezzel ne foglalkozz:) Tudod ezt is irtam már:) Nyugodtan mondhatnak rám bármit, attól nem leszek olyan:) Bár, jobban szeretem ha a szemembe mondják, mert én is ezt teszem.

Igen, szerintem is sok dologban hasonlóak vagyunk Csabával:)

Hogy erre ugrassz? Szerintem nem csak erre, de sokat gondolkodom azon, hogy miért jó ez neked. Ha meg nem jó, akkor miért teszed?

Úgy érzem, hogy mindig rossz kedved van, de miért? Meg kellene próbálnod lazitani:)

Veled kapcsolatos dolgokat, ami nem tetszett akkor és ezt mondtam el másnak.

Hát most éppen asszem Csabával, pedig nem akarnám. Nem veled. Ő meg azt mondja, hogy ti hasonlóak vagytok bizonyos dolgokban, lehet én erre ugrok. :(

Mit pofáztál ki másnak? ezt nem értem.

Kivel van összetűzésed? Nehogy azt mond, hogy megint velem:) Mert azt nem hiszem el:)

Lehet az egész hozzászólásodat nem értem:)

Igen. És ezt kipofáztam másnak. Ezért nagyon utáltam magam, mert ez gerinctelenség volt tőlem.

Nem a problémát keresem. Csak szeretném megtalálni, hogy mi az igazság. Ebbe néha belelovalom magam. Viszont az egyértelmű volt, hogy miről szólt. Most is épp egy ilyen vitába/szituba keveredtem. Azt hiszem ezt még nem tudom megfelelően kezelni. Csak szeretni tudok, pedig állítólag... na mindegy. :)

Akkor ezek szerint volt már ilyen érzésed:)

És most, hogy miért nem gondolod, hogy utálatos vagyok? Nem tudom, ezt tényleg neked kell tudnod. Én mindig ilyen vagyok. Ha utálatosnak érzel bármikor, akkor mindig az vagyok:) Ez van, simán bevállalom:)

Én azt gondolom, hogy meg kellene próbálnod emberekkel úgy beszélgetni, hogy nem mindig problémát keresni bennük, azaz mondani valójukba. Nem kellene magadra venni egy csomó mindent. Nem kellene úgy olvasnod az irásokat, hogy mindenképp rá akarj jönni, hogy a másik mit gondol közben, mert tényleg léteznek emberek, akik nem hátsó szándékkal mondanak valamit.

És vannak emberek, akik felmerik vállalni, ha valakivel nem értenek egyet és nem kell nekik rébuszokban beszélniük, hogy tudassák a másikkal.

Persze, hogy nem mondtad, hogy utálatos vagyok, csak kiegészitettem:)

Igen, sokszor úgy érzi az ember, hogy ezen már képtelenség túllépni.

Az utolsó mondatoddal értek egyet. És miután az ember túllépp a megbántottságán, akkor előjön az alaptermészete. Ezért is tud megbocsájtani. És ezért tud újult erővel nekivágni a dolgoknak. Csak néha nagyobbat kap, mint kéne és ekkor tovább tart mire újra felépül.

Nem azt mondtam, hogy utálatos vagy. Olyankor jön az utálatosság és a rossz érzés, mikor nem kezelünk helyesen egy szitut. És ezt már magamról írom és ezt utálom. De én végig ezt írtam.

Én meg az alaptermészet teóriát utálom:)

Szerintem, amikor megbántanak valakit, akkor nem az alaptermészetéből fakadó rosszindulat tör elő, de tudom, hogy sokan ezt gondolják.

Ezzel azt mondod, hogy pl. nekem is az alaptermészetem az utálatosság, pedig nem igy van.

Az alaptermészetem nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedvű, amit az emberek összetipornak.

Jó lenne ha megérteném és jó lenne ha kitudnám simítani. :)

Igen, ezzel tisztában vagyok, hogy ha valaki megbánt, akkor azzal már nem tudsz ugyanúgy viselkedni.

Vagy elfogadod. És jön az ösztönös reakciód, ami az alap természet. És ez mindenkinél más.

Igen, ezek a kifogás kategória. Amikor valami kiéleződik, akkor jön az úgy van összevágva szöveg.

:O)

Hagyjuk.

Miért a másik csapatnál mondtam? Ott sem. Akkor lennék elfogult, ha az egyiknél szídnám a másiknál helyeselném.

Nem is beszélgettünk erről részletesen. És számtalanszor elmondtam, hogy az ítéleteim ezzel kapcsolatban felszínesek, mert alig nézem az a műsort, és nem hinném, hogy minden össze van vágva benne, amiből mi reális képet kaphatnánk.

Lehet arra születtél, hogy megértsd az emberi gyengeségek lényegét:)

De, tudják, mert ugye a bőgésnek van nyoma. Nem, nem kell visszaadni, de nem is azért teszi az ember. Egyszerűen ez a reakciója valamire.

Mire is születtem...

Nem is biztos, hogy tudja, hogy valaki bőg miatta. És nem is biztos, hogy ezt szükségképpen vissza kell adni, de persze ez úgyis visszaüt.

A legtöbben utáljuk magunkat ilyenkor. Én is természetesen, sőt akkor is utálom magamat, amikor meg akarom mondani a tutit. A fej leharapásnak meg vannak fokozatai. Ez is attól függ, hogy meddig van az a pohár.

Nincs hibátlan ember, ezt kell elfogadnod. Lehet te erre születtél? :)

Azt gondolom, hogy ha más képes elmenni addig, hogy kihozza belőlem ezt, az megérdemli, amit akkor én nyújtok. Ha neki az jó, hogy én bőgök valahol, akkor legyen az is jó neki, amit cserébe kap. Persze lelkiismeret furdalásom lesz, de ez van. Mindig azt mondom, hogy nekem is van egy határa a tűrő képességemnek, ne vigyenek el addig...

Vannak hát. És utálom is magam rendesen miatta, mert nem akarok másnak ezzel negatívitást okozni, hogy rossz napom van, bocsi. És fordítva sem szeretem, ha valaki leharapja a fejem, mert neki rossz napja van.

Na ez az, amikor az embert nem ismerik. A fiad példájára írom. Szerintem ez természetes, mert vannak ilyen kiélezett szituk és van, hogy mi magunk is úgy viselkedünk, ahogy tudjuk, hogy nem illő, de kiborul és ki kell törnie. Lehet, ha ez nem lenne, akkor kattana be az ember, csak nem mindegy milyen szituban tör ki.

Nem, sajnos mindenkibe találok negatívumot és magamban is rendesen. :) De nem kéne, hogy ez a hangulattól változzon, hogy mikor viselem el és mikor nem. És nem kéne, hogy személytől függjön, hogy neki tolerálom, neki nem. Persze, tudom, hogy ez van. És tudom miről írsz, de ezt én nem akarom így élni, hogy a problémák írányítsák a hangulatom és ez meg az életem.

Pedig neked is vannak rossz napjaid, nem?

Nem nagyon hiszem el, hogy a te rossz napod nem csapódik le valahol. Ha az én türelmem mellett megtörténik, akkor mindenkivel. És megint egy saját példa:) A fiam sosem verekedett ő nem az a fajta, akit fel lehetne annyira húzni, hogy ütés legyen belőle. És 18 éves korában megütött valakit. Mert sok lett neki. Ez iskolában történt, valamit mondott neki az egyik osztálytársa, ami az utolsó csepp volt. Ez az utolsó tanitási napján volt érettségi előtt. A tanárok, osztálytársak nem hittek a szemüknek, sőt én sem nagyon hittem el, hogy megtörtént. Az én fiam megütött valakit????? Nem hiszem el!

Klikkek is mindig lesznek, vagy benne vagy, vagy kivül.

Hogy igy jön e le? Nem ezt egy kicsit kiszineztem, bocs. Csak azt veszem észre, hogy valamiért mindenkibe találtál már negativumot, amit nehezen dolgozol fel. És én ezt is a rossz napokra fogom. Ha hiszel benne, ha nem, van ilyen. A problémák amikor már a plafonig érnek megingatják az embert. És akkor mindent észre veszünk, még azt is, amit egyébként nem.

És Csabus!!!!!!!!!!!!!!

Ki mondta, hogy én annyira szeretem a VV-osokat, hogy úgy bemennék oda. És annyira, de annyira jó fejek, hogy ott tuti nem érezném magam rosszul...

Miért szívatsz?

Ok. Ez a rokonos szál az én életemből kimaradt. :)

Nem azt mondtam, hogy akik szépet mondanak nekünk. Ezt egy szóval sem. Csak úgy mondanak el dolgokat, hogy az a helyén van és nem okoz fura érzést. Na és nekem a rossz napok nem jönnek be. Mert ha valaki tiszta és őszinte, akkor a rossz napokon is az és akkor nem lesz bántó és nem okoz negatív dolgokat.

Velejéig rossz ember? Talán egy emberre tudnám ezt mondani, mert... nem mondom én mindenkire. Ez így jön le?

Csak nem szeretem a pampogást, a klikkeket, a dühöt, a negatív dolgokat. És ezt pedig el kell fogadnom, mivel emberi és én is ebből vagyok.

Nem feltétlenül megjátszás:)

A rokonok felé a megbocsájtás szerintem fontos. Nem szeretek csak temetésen találkozni velük.

Már nem lenne egy rokonom sem ha foglalkoznék azzal, hogy furának jellemeznek. És akárhogy is zavar, hogy a húgom hülye, attól még a húgom marad és igen is érdekel, hogy mi van vele, és mindig azt mondom, hogy többet nem segitek, de ha megtudom, hogy gondjai vannak, akkor rohanok. Pedig amiket időnként mond rám...És még akkor is ha ő csak rosszat tett eddig ellenem. Sokkal könnyebb lenne, ha nem érdekelne, mert ennyivel kevesebb terhet vinnék, de ez van a rokonom, sőt a testvérem, és úgy neveltek, hogy ez egy nagyon fontos kapcsolat.

Ha csak azokkal állnánk szóba, akik csak szépet mondanak nekünk, akkor nem lenne senki akivel kommunikálhatnánk. Hiszen a rossz napok mindenkire hatással vannak és azokon csattan, akik a környezetünkben vannak. Azt gondoljuk, hogy komolyan gondolják, de nem igy van. Ez csak a düh a legtöbb esetben.

Nincs annyi velejéig gonosz ember, ahogy te azt látod. Csak nem vagyunk egyformák, de ettől nem rosszabb a másik.