Bedarál a város ... (beszélgetős fórum)

Krisz42

"Szerintem nem az a lényeg,h város vagy falu,hanem hogy hol volt boldog gyerekkor"

ez nagyon jó megfogalmazás... csak hogy ellenpéldát írjak... én sosem éreztem magam sehol igazán otthon... mindig Pesten éltem, csak azon belül költöztem ide-oda... egyáltalán nem vágyom vissza a belváros közepére, ahol felnőttem... amióta gyerekem van, azóta lakom egy olyan helyen, amit nagyon megszerettem, és sokkal inkább itt érzem magam otthon... nem a gyerekem miatt csak, hanem mert ez végre egy olyan környezet, amit én tudok szeretni... (közel a metró, mégis már kicsit külvárosias, sok a zöld, "közel a természet", mindenki ismer mindenkit egy kis lakótelepen, de nem paneldzsungel, hanem kis téglaépületek.... imádom... :)

Én is írhattam volna..csak fordítva.

Én a városba vágyom vissza,sőt vissza is fogunk költözni a gyermekeimmel.

Most már nincs semmi ami itt tartani minket a faluban+nekem meg az a megszokhatatlan,hogy mindenki a másikkal foglalkozik..

Kicsiny falum ott születtem én...

13 éve élek messze szülőfalumtól a betondzsungelbe."csak"750 km-t ugrottam...a falu csendje huz haza napról napra egyre erősebben,édesapám mezőbe megfáradt karja...s a szívem mély fájdalma.

Reménykedem hogy egyszer visszajutok sokszor már az sem érdekel hogy tudom ott megáll s nehézzé vállik az élet.Itt tartanak a gyerekek s a városi férjem semmi más.Erőt kívánok a cikk irőnak ez egy borzalmas szívszorító érzés.

"Jó volt olvasni a soraidat. Nekem is örök dilemmám, hol találnék otthonra."

Mintha én írtam volna.

Sajnos...

Viszont addig jó,míg van hova visszamenni és meg is teheti az ember.

Én nem tehetem meg...

Én is költöztem 2012.januárban.Kisvárosból-ahol 39 évig éltem-falura!

Én sem tudom megszokni! :(

Ha visszamegyek a szülővárosmba pont azt érzem amit Te!