Az első év Nélküle... (beszélgetés)

Ez iszonyat. Szeretnék valami nagyon okosat mondani, valamit ami segít, bátorít, tartást, reményt ad..........de ne haragudj, nem tudok.

Csodállak, hogy kitartasz. Nem tudom nekem menne-e.

Nagyon szomorú! Őszinte részvétem! Gyönyörű volt kislányod!

Sok erőt kívánok az egész családnak!

Ez borzasztó, más nem is jut az eszembe.....

Kitartást, sok erőt!

Szia!

Először is fogadd őszinte részvétem.

Emlékszem a hírekből és az újságokból az esetre.

El nem tudom képzelni,hogy hogy bírjátok.

Eddig semmitől nem tartottam igazán amióta apukámat elvesztettem(rákban halt meg) de amióta a lányom megszületett ez a legnagyobb félelmem,ami veled történt.A lányom apu névnapján,karácsonykor született.Tudom,hogy ő így jött el hozzám.

Sok erőt kívánok!!!!

Őszinte részvétem nektek!

Ismerős az érzés, nekem az egyik testvérem halt meg 11 évvel ezelőtt, 16 éves volt. Anyu nagyon sokáig nem bírta kiheverni, természetesen most sem. Mindenféle könyvet vett, ő is választ keresett. De tovább lépett, hihetetlen sok energia kell ahhoz, hogy egy anya vagy apa tovább tudjon élni a történtek után.

Sok erőt kívánok nektek!

Szavak nelkul maradtam , nincs az a szo, az a mondat amit ilyenkor mondani lehetne.

Oszinte reszvetem a csaladodnak es neked.:(

NYugodjon bekeben. Emleke legyen aldott.

Őszinte részvétem!

"Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk."

(Salvatore, Robert Anthony)

Szia Anikó!

Múltkor írtam már Adrika emléklapjára is.

Nagyon sajnálom,ami veletek történt. Ő már ott fenn ül egy felhő szélén és onnan kíséri életeteket figyelemmel. Aztán,ha majd a Ti időtök is letelik,találkoztok és újra együtt lesztek ti négyen.

Addig is sok erőt kívánok nektek,hogy feldolgozzátok a feldolgozhatatlant.....!!!!

Én nem tudok okosat írni. Két kicsi gyerekem van, és a lelkem mélyén mindig is rettegtem és rettegni fogok attól, ami veletek történt. Átérezni, belegondolni nem merek, mert már attól is a sírás kerülget.

Viszont hetente többször elmegyek a hely mellett, ami szinte már kegyeleti hellyé változott, ha piros a lámpa és kénytelen vagyok megállni is, csak bámulok ki az ablakon és nézem a táblát. És olyankor mindig rátok gondolok, még így ismeretlenül is, hogy vajon Ti hogy viselitek.

További kitartást és a boldog dolgokra való emlékezés tehetségét tudom csak kívánni Nektek!:-(

Tudom, hogy mit élsz át.

Ha egy ember elveszti a párját, akkor özvegy lesz.

Ha elveszti a szüleit, akkor árva.

Mit mondunk, ha eltávozi az imádott gyermekünk?

Semmit! Nincsen szó arra a fájdalomra.

Együtt érzek veled. Segít, hogy veled van. Én, csak úgy birom ki...

Szia Anikó!

Írtam volna, de nem mertem..akkor tolakodó lett volna..

Nem lehet erre mit írni... hiszen úgysem tudhatjuk min mehetsz keresztül,csak elképzelni tudjuk, és az is szörnyű...

"Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat."

ezek pedig míg éltek elkísérnek benneteket))