Ha az apa nem szeretné, én sem erőltetném, úgy nincs értelme, és nem ítélem el ezt a választást sem. De azzal nem értek egyet, hogy meg sem kérdezzük, vagy pl szeretne erősíteni minket, de nem engedjük, mert "ott nincs helye"... Hisz az ő gyermeke is:) Talán csak abba nem egyeznék bele, hogy az orvos szemszögéből is lássa a történéseket, de nem igazán tudom megmagyarázni, miért.
Szerintem nem lehet általánosítani itt sem. Ha a leendő anyuka és apuka is szeretné, akkor oké. De nem elítélendő az sem, ha egy férfi inkább csak a folyosón szeretne szorítani a párjának, vagy ha a kismama szeretne más segítőt magának.
Nálunk is apás szülés volt. Amikor felmerült, legyen-e vagy ne, én a páromra bíztam a döntést. Véleményem szerint neki ugyanolyan joga, hogy ott legyen gyermekünk születésekor, mint nekem - viszont ő választhat :) Engem pedig nem zavart, hogy családi eseményen családként voltunk jelen - sőt épp ellenkezőleg.
Én 18.hetes kismama vagyok, de már nagyon régen tudom (még csak terveztük a családot), hogy mindenképpen magam mellett akarom majd tudni a párom a szülés alatt. Persze ehhez az ő hozzáállása is kell, de ezzel szerencsére nincs gond:) Nekem sok erőt ad majd, és biztosan fantasztikus élmény lesz neki is, amellett, hogy talán mindentől igyekezetétől függetlenül könnyebben "válik apává", ha nem a folyósón ácsorog közben, aztán egyszercsak a kezébe adnak egy csöppséget.
Nekem szemet szúrt az a mondat, hogy "a szülőágyon kivan szolgáltatva az orvosoknak ne lássa senki a családból". Borzalmasnak tartom, hogy a szüléshez bárhogyan is kapcsolódhat a kiszolgáltatottság érzése. Eléggé ismerem az egészségügyet, nehéz helyzet, de szerintem csak az orvosokon (és védőnőkön) múlik, hogy megteremtsék a bizalmat és minden félelmet eloszlassanak. Ehhez nem kellene pénz, csak megfelelő hozzáállás. Másrészt nekünk, kismamáknak is talán bátrabbnak kellene lennünk, és kérdezni, kérdezni, kérdezni, és ha az orvos nem egészen szimpatikus, akkor olyat keresni, akire félelem nélkül rá merjük bízni magunkat. Én is vidéken élek, átlagos anyagiak mellett, tudom, hogy a váltás/keresés sokszor nagyon nehéz lehet, de minden lehetségest meg kell próbálni, de a szülés életünk legnagyszerűbb csodája, megéri:)
Az én párom is bent volt végig. Jobban izgult mint én. Egyedül azt sajnálja, hogy amikor töki buksija volt csak kint, azt nem örökítette meg. És én is nagyon-nagyon örülök, hogy ott volt velem! :)) Felejthetetlen élmény mindkettőnk számára.
Sokak szerint kár egy férfit beavatni a szülés folyamatába, én a mai napig úgy gondolom nagy hiba lett volna kihagyni ebből a páromat. Tudom sokakat riaszt a gondolat hogy amikor ő ott a szülőágyon kivan szolgáltatva az orvosoknak ne lássa senki a családból a vajúdását. Én a mai napig hálás vagyok a páromnak hogy ott volt velem.