Anyás a párom (beszélgetés)

Azon nem is csodálkozom, h voltál már egyedül a nagyvilágban..szerintem még leszel is.

na pá

Kicsit túllőttél a célon...azt hiszem.

Nem kell rögtön általánosítanod.

Más életébe meg ne üsd bele az orrod...

Már bocs.

Rosszindulatú a tököm. Ha nem ismered a részleteket, ne okskodj

És tudd meg, voltam már 1edül a nagyvilágban..

Erről ennyit, anyuci..nappppppppáá

De nekem is vannak napjaim, amikor nem érdekel. Eszembe jut, amiket mondott, és komolyan sírni volna kedvem :(

Már nem szívesen megyek hozzá, mert félek, mikor mivel bánt meg.... Szabályosan rosszul vagyok :(

És egyre inkább előjön rajtam, mióta nem találok munkát. Egyszer már megkaptam, hogy a fia nyakán élek, másodszorra nem bírnám elviselni. Főleg, hogy azóta eljegyzés is volt :S

Mi viszont úgy érezzük, hogy túlzottan segíteni akar. Úgy is szólunk, hogyha segítség kell. Ezért kerestük, kértünk segítséget mindenféle ürüggyel.

Kezem-lábam összetöröm, hogy megfeleljek, és mégsem megy. Bár nem miatta teszem, hanem a páromért.

Az elején te is mindig segíteni akartál? Hány gyereked van? Párom egyke....

Igen, tudom, hogy nagyon sok családban így működik az anyós-meny kapcsolat. Elég szomorú ez. Nekünk anyáknak, és anyósoknak alkalmazkodnunk kell.

Én speciel profi vagyok ebben. Hátérben maradok, ha az kell, ha szükség van rám előbújok. Ezt ők mindig jelzik. Van olyan, h napokig nem is hívjuk egymást a fiammal. Én nem akarok zavarni, ám egyszercsak megjelennek, és én örülök. Nem esek nekik, h mért nem jelentkeztetek, pedig minden nap rájuk gondoltam. De ez az ő életük ,ők élik. Ha kellek nekik ,akkor szólnak, ám én nem tukmálom magam rájuk! Szeretem őket.

Köszönöm! :)

Én is ezt érzem, és a párom is. A túlzott féltést. Mi ráérősek, kényelmesek vagyunk :)

Ha utazunk, előtte késő este pakolunk csak össze, ő pl már előtte nap délelőtt. És ilyen apróságok miatt jönnek a tanácsok, amiket már kicsit túlzásnak érzünk.

Próbáltam azt is, hogy kértem tőle tanácsokat, sokszor feleslegesen, mert azt tanácsolták, éreztessük vele, hogy ő is fontos.

Néha úgy intézzem, hogy párommal kettesben menjenek vásárolni, mint a régen.

Csak hiába igyekszem, még mindig azt érzem, hogy nem az igazi. Persze párom mondta, hogy úgy örül neki, hogy mi ennyire megértjük egymást, mert sok helyen még rosszabb a helyzet...

És mégis valahogy nem az igazi.... :S

Én is kérlek, hogy ne bántsd! Sokáig én is ki voltam bukva, amíg rá nem jöttem, hogy nem jó, amit csinálok, mert hiába harcoltam, tudtam, nem győzök. Ráadásul a páromnak sem akartam fájdalmat okozni.

Láttam a képeidet!

Nagyon helyesek vagytok együtt!

Hidd el, ritka az olyan anya, anyós, aki rosszat akar a gyerekének. Nem tőled félti, hanem a világtól. Ha majd neked is lesz gyereked, csak akkor fogod megérteni.

Nem. Négy emeletesben. Mi a másodikon, ő a harmadikon.

Nem értem, miért ilyen velem. Soha nem tiltottam a páromnak, hogy menjen hozzá, vagy hogy ő jöjjön.

Az is természetes volt, hogy kapjon kulcsot.

Ahhoz képest összeköltöztünk, és nem sokára megkaptam, hogy én a fia nyakán élek. És hiába mondta a párom, hogy mindent felesben fizetünk... :S

Lehet, hogy azóta megbánta amit mondott, de bennem maradt a tüske... :(

Én szerettem őt, és elnéztem sok mindent. Most is szeretem, de igyekszem megtartani a 3 lépés távolságot.

Mi megettük, vagyis elosztottuk a párommal, de soha nem hozott két adagot. Nem mintha kellett volna. Korábban értem haza, mint ő, felajánlottam, hogy megfőzök hármunkra, és egyen velünk. Nem volt jó. Szegény párom volt a legrosszabb helyzetben, mert őt sem akarta megsérteni, és engem sem :S

Én is egyet pakolnék, ha a menyem így viselkedne..

Mint írta, úgyis a kukába önti.

És ha pakol kaját, de csak egy adagot, a fiának?

Szerinted az nem bunkóság?

Sziasztok!

Kedves barbyyy!

Előszőr is leszögezném, h isten tartson távol egy ilyen menytől, mint te vagy! Süt belőled a rosszindulat.

Én is anya vagyok, és még anyós is.

Természetes dolog, ha egy fiú kötődik az anyjához. Neked az akkora teher, h főz nektek, meg kaját küld? Ezt nem is hiszem el....

Én is meny vagyok, van egy anyósom, aki ugyanezt teszi, és csak hálával tartozom neki. Komolyan mondom, h nem értelek..talán nálad van valami hiba, ne haragudj.

Én is mindig főzök, és küldök a fiamék háztartásába, és a menyem hív telefonon, h nagyon köszöni, és örül, h levettem az adott napon a terhet a nyakáról. Hétvégeken együtt ebédel a család.Nagyon jól érzzük magunkat..ja, és van egy vejem is, aki szintén imádja az anyikáját, és én a lányomat mindig is arra tanítottam, h szeresse, és tisztelje az anyósát.Nem bántam meg, nagyon jó a kapcsolatuk.

Szóval nem értem, mért baj neked az, ha anyósod segíteni próbál...majd megtudnád, ha nem lenne senkid, és egyedül lennél a nagyvilágban..ja..és neked is lesz egyszer egy fiad! Szeretnéd, ha szeretne? Ugye, igen? Hogy esne az neked, ha ilyen véleménnyel lenne majd a menyed rólad? Gondolkozz egy kicsit.

Nem nagyon tudsz ez ellen semmit tenni, próbáld elfogadni esetleg megszeretni az anyját, ha megy.

Esetleg kicsit ki is lehet használni, hátha elege lesz belőletek meg a kicsi fiából:))

Ne essetek nekem, csak olyanokra gondolok, hogy főzzön ő rátok hétvégente, vagy hétköznap... talán megunja hogy ugráltatjátok és megkéri a fiát hogy kicsit hagyjon már neki békét:D

Amúgy ismerős a helyzet, mi egy tengerparti nyaralásról rohantunk haza, mert anyukája telefonált hogy a nagyija nagyon-nagyon rosszul van. Mondjuk tényleg nem volt jól, de messze nem volt olyan súlyos a dolog ahogy mi ott meg lettünk ijesztve.

Most megyek, és főzök valamit!!!

Majd 2 órácska múlva issza jövök...

Köszönöm a beszélgetéseket...

Jól esett valakivel megbeszélni ezeket a dolgokat!!!

Pussz csajok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sajnos nehéz harc áll még előttem...

De majd meglátjuk, megéri -e végigszenvedni...

Én nem főztem. mondtam, menjen oda enni, ahonnan ezt hozta. :)

Másnap csak magamnak főztem az ő kedvencét. Persze kellett volna neki, de hát ő kapott, akkor egye azt!

Párszor talán még elfogadtunk volna, de mindig csak egy adagot kapott, jelképesen :)

Na, ez a másik.

Én mindig veszekszem, hogy nem kell.De akkor adja, rafinált módon, mikor nem vok ott.

Kajahordás: nálunk is megy. Pedig minden nap főzök.Soxor kimegy a kukába a kajája. De pasim akkor is elhozza. Nehogy már megbántsuk anyucit...

Ha ott vagyunk, akkor ugy eteti a kisfiát, mint akit éheztetnek és csontsovány, pedig 90 kg.

Szerintem se fog változni...

Marad kis papucs, anyuci mamusza.

De ha tovább fokozza a dolgot...lassan elküldöm..haza mamához:)