Anyának lenni - majdnem nagymama korban (beszélgetős fórum)

Engem 40 évesen szült anyukám. Sokkal lazább és jobb fej volt, mint a nála 10 évvel fiatalabb apám, aki keményfejű, maradi és rettenetesen prűd volt. Anyámmal mindent meg lehetett beszélni, átérezte a problémáimat, nem féltett túl és nem szorított korlátok közé. A legjobb anya volt a világon.Szóval szerintem nem kortól függ, hogy ki milyen szülő lesz, hanem személysiégtől és neveltetéstől.

Nekem még nem iskolásak a gyerekeim. Az elsőt 38 évesen szültem, márciusban lesz 3 éves. A húgát december első napjaira várom, egy hónappal a 41. szülinapom előtt fog megszületni. Igyekszem ugyanazokat az elveket követni majd a nevelésükben, mint anyukám. Nekem ő a példa, aki a biológiai koránál nemcsak gondolkodásban, életfelfogásban, hanem kinézetben is 20 évvel fiatalabb volt :-)

41 evesen szult az anyukam. Sosem ereztem hatranyat annak, hogy kesei gyerek vagyok,mai napig jo a viszonyunk. A csaladunkban amugy tobb kesoi szules volt 40 korul,es sehol nem volt ebbol gond.

En is szivesen szulnek 42-43 korul meg egyet. Csomo elonyet latnam.

Egy kedves barátomat 40 évesen szülte az édesanyja. 11 - 12 éves korától kezdve, a mai napi ,,megkeseríti,, az életét. Durva a kifejezés, de ezt a szót használta. Féltik, tiltják mindentől, siránkoznak, hogy a párjával van sokat, miért nem velük, miért költözött el otthonról, állandóan van valami bajuk, nem értik meg, hogy felnőtt.

Hiába, egyikünk sem tudja, mennyire fog megváltozni egy bizonyos kor után.

Gyakorlatilag az esélyed egyre kevesebb, egyre kockázatosabb.

Itt van egy átfogó táblázat.

[link]

Nagyon tisztellek érte, hogy ezen is elgondolkodsz. Már nagyon sok fórumon olvastam, hogy "akarom a gyereket", de ezek a kérdések fel sem merültek.

A döntés nagyon nehéz, hiszen nem tudhatod. milyen anyuka lennél, de az biztos, hogy nem önző:-)

Bárhogyan döntesz is, sok sikert, jó egészséget kívánok!

:-)

Ez tapasztalat, vagy amolyan "hajrá-optimizmus"?

Van akit a késői szülés megfiatalít és bőven 50 felett is energikus és rugalmas marad.

Nézz magadba és ott meg kell találnod a választ arra, hogy be akarsz e egy babát vállalni, vagy sem.

Én csak saját tapasztalatból - a gyerek szemszögéből - tudom mondani, hogy nekem nagyon nem volt jó, hogy anyukám 39 volt, mikor születtem.

Nem volt elég rugalmas nagyon sok mindenben, sokkal "maradibb" volt, mint az osztálytársaim szülei, és ez nekem hátrány volt.

Nem is ovis korban, hanem már inkább 11 éves kortól.

De mondjuk ez már régen volt, lehet, hogy a mai anyukák jobban tudják tartani a lépést - bár azért elnézve az 50-es kolléganőket, hááát...

Amikor anyu a legkisebb húgomat szült,kettő hónap múlva lett volna 42 éves.

Az állandó tiltás,ami a féltésből fakadt megkeserítette a tesóm életét.

A szüleimen láttam,hogy az ő korukban már nem tudnak olyan rugalmasan kisbabát,később kamaszt nevelni.A korukból adódóan sokkal jobban aggódtak mindenért,sőt ki merem mondani némi féltékenység is volt a dologban.

Évek óta küzdünk a férjemmel azért, hogy gyermekünk legyen. Lombik, örökbefogadás, stb... Mindent megteszünk, megtettünk. A legfőbb ellenfél ebben a történetben az idő. Hamarosan 42 leszek.

Most már nem csak az foglalkoztat, hogy teherbe tudok-e esni, ki tudok-e hordani egy babát, hanem az is, hogy eléggé energikus tudok-e majd lenni egy 5-6 éveshez, elég rugalmas leszek-e 50 felett egy kamaszhoz... Azt hiszem, ezek teljesen racionális kétségek, gondolatok.

Én most elsősorban nem a "hajrá, tarts ki" tartalmú válaszokat szeretném olvasni, és nem is azok érzései érdekelnek leginkább, akik hasonló cipőben járnak, bár természetesen az ő gondolataik is fontosak.

Sokkal inkább olyan gyakorló szülőktől szeretnék őszinte véleményt, akik 40 felett vállaltak gyereket, és most már ovis, iskolás lurkóval tudnak okosságot mondani - tényleges tapasztalatból!