Amiért ma hálás vagyok (beszélgetős fórum)

"Ha a pillanatnak terhe nagy, hát köszönd meg hogy élni hagy-"

Köszi

Hogy nem tört el az arccsontom.

Ma az irodában egy lépcsőfokon elcsúszva az íróasztal élére estem az arcommal, pont oda, ahol másfél éve el volt repedve.

Hálás vagyok, hogy nem történt súlyosabb dolog, és nem kell kórházba feküdnöm újra.

Hálás vagyok, hogy ma is tudtam menni futni.

Hálás vagyok, hogy apukám él, és mindennap beszélhetek vele.

Hálás vagyok a páromért, a mosolyáért, a szerelméért.

Hálás vagyok Istennek, hogy tudok talán segíteni a szomszédnak, aki tegnap tudta meg, hogy hólyagrákja van, és nagyműtétre van talán szüksége a kemoterápia után. Talán ezért kellett nekem is "kiművelődnöm" a témában, hogy tudjam, hogyan tudok segíteni.

Hálás vagyok a lelkemet kitöltő szeretetért.

(Ez most rózsaszínű csöpögősen hangzik, de tényleg a pozitív érzések alaphanggá váltak bennem.)

Az eltelt szép hétvégéért, a páromért, a nyugodt, mély alvásért, az ébredésért, a szélért, napsütésért.

Azért, hogy vége a sugárterápiámnak.

Azért, hogy volt hova ma dolgozni jönni.