Álmodnak-e a vakok? (tudásbázis)

Hmmmm.. most olvastam bele a neked írt hozzászólásomba és tele van betűhibákkal. Ez az amikor nem olvasom át rendesen mielőtt megírom..:((

Képernyő felolvasó prog.-nál csúnyábban néz ki a dolog, mert az mindent úgy olvas fel, ahogy az le van írva, persze beleértve a hibákat is...bocsi..

Ez nagyon érdekes.

Azt hiszem ennek, és annak hogy teljesen élethű képeket festek közös az alapja. Teológiai szempontból kisregénybe hajlana a fejtegetésem, szóval abba inkább nem megyek bele :)

De ez a történet is mutatja, hogy a lélek mindennek az alapja, és az az ember központja, legfontosabb része.

Én is autoimmun miatt vakultam meg.

Nagyon jól álltál a kommentáláshoz! A családomnak és a barátaimnak időbe tellett hogy megtanulják mi a fontos, és mi nem a leírásnál.

Kb. 3 hete voltam vak amikor elkezdtem rehabilitációra járni, de már a második napon elkezdtem magamtól tanulni. Rájöttem hogy ha élni akarok, akkor nem tragédiaként kell felfognom azt hogy megvakultam, hanem egy hatalmas, non-stop logikai, ügyességi, és memóriajátékként. Rutindolgokkal kezdtem. A rehabilitáción már csak a braille írást/olvasást, a fehér bot helyes használatát, közlekedési technikákat, és a számítógép használatát kellett megtanítani.

Hála az égnek nagyon jó a problémamegoldó képességem, találékony és kreatív vagyok, így könnyű volt beletanulni hogy mit hogyan is lehet megcsinálni. A főzés pl nagyon érdekes volt. Olyan extrém sport szerű, mivel gáztűzhelyünk van :D Amíg nem volt tapintós órám egy dallal mértem az időt ami pontosan 5 perces volt. Közlekedésnél elkezdtem számolni a lépéseket, fordulásnál pedig nem tapogatóztam hanem megjegyeztem milyen szögben kell fordulni. Közben végig rajzoltam a fejemben minden helyről és útvonalról egy-egy térképet. Mostmár itthon úgy közlekedek és teszem a dolgom, hogy az idegeneknek úgy tűnik mintha látnék.

De nem csak a közlekedésben használom a "térképet", hanem azért is hogy ne borítsak fel semmit, és ne kelljen tapogatózni. Ha pl egy poharat leteszek az asztalra, akkor később olyan határozottan nyúlok érte mintha látnám, mert mindennek pontosan megjegyzem a helyét. Sokszor kérdezik a fiúk hogy ez vagy az hol van, én meg mondom, hogy a "spájzban, baj oldalt, csípő magasságban, az ajtótól számítva befelé fél karnyújtásnyira, ez meg az között"

És mindig minden ott van ahol mondom :D

A mi hétköznapjaink is (majdnem) ugyanolyanok mint a látóké, csak nekünk ügyeskednünk kell hogy egy-egy dolgot megcsináljunk.

Röviden leírom egy átlagos napom, és a fontosabb, és érdekesebb információkat.

Reggel kávéfőzés. Abszolút rutin dolog, csak a víz betöltése nehezebb, néha mellécsorog egy kicsit, de erre találták ki a mosogatórongyot :D

Öltözés. Kategorizálva vannak a ruháim, valmint az anyag, és fazonkülönbségekete remekül ki lehet tapintani. A fogmosás, fésülködés, stb egyszerű.

Kutyasétáltatás. A házunk előtt van egy park, oda szoktam vinni a vadállatokat. Mindkettejüknek több biléta is van a nyakában, így mindig hallom hogy merre járnak. Ha nem hallom valamelyikőjük csörgését, akkor hívom. (a férjem pedig munkából hazajövet a navigálásom alapján felszedi a lepakolt csomagokat).

Aztán jön a kutyák etetése kis gyakorlással kombinálva, aztán ránézek a leveleimre, fórumok, stb... A képernyőfelolvasónak iszonyatosan idegesítő hangja van! (Ha valaki kíváncsi rá Windowsra letölthető a Jaws 6.20 demo verziója, Linuxra pedig az Orca.) Szóval a netezés veszekedés a képernyőfelolvasóval...

A takarítás az egyszerűbb dolgok közé tartozik, ellentétben a rendrakással. Ugyebár két férfiemberrel, és két kutyával élek. A kutyák csak egy két játékot hagynak itt ott, de a fiúk... Itt egy póló, ott egy zokni, kávéfoltok, hajcsomó a lefolyóban, szakálldarabkák a kagylóban... Ismert jelenség mindenkinél... Valódi vadászat!

A mosás egyszerű, mert egy zseniális ember feltalálta a színfogót :D Régen születtek rózsaszín alsónadrágok, de a színfogó maga a csoda :D

A szórakozás elég korlátozott, de minden megoldható. Barátok, kutyák, hangoskönyvek, elektronikus könyvek, filmek. A filmezéshez kell valaki aki kommentálja az eseményeket, mert kevés film van ami igazán interaktív. Meg azért jó tudni hogy hogy néznek ki a szereplők, milyen mozdulatokat tesznek, stb...

Kozmetika. A legtöbb vak nő vagy abszolút nem foglalkozik a szépségápolással, vagy kozmetikushoz jár. Én mindent magamnak csinálok. Vicces időszak volt amikor pl sminkelni tanultam :D A szemöldökszedési technikámat elég nehéz lenne leírni. A lényeg hogy a kisujjam használom "sablonnak". Egyszer viszont kitéptem a jobb szemöldököm végének az utolsó fél centijét :D

Egyébként minden barátomnak és barátnőmnek én vagyok a fodrásza. Festek, vágok, ritkítok, fonok, stb... Ezt érzésből csinálom.

Nem is tudom mi van még ami érdekes lehet. Ha van kérdése valakinek írjon nyugodtan :)

Nagyon fontos dolgokat írtál le.Két mondat különösen elgondolkodtató:

-"A felesleges dolgok csak elvonják a figyelmet az igazán szépekről."

-"Sokszor amikor egy-egy látó megjegyzést tesz valakinek az öltözetére, kinézetére megkérdezem hogy van e értelme azzal foglalkozni hogy hogy néz ki az illető? Nincs! Teljesen felesleges, és csak elvonja a figyelmet a fontosabb, érdekesebb, többet mondó dolgokról."

Azt hiszem, nagyon sok ember felesleges dolgokkal terheli az agyát, és bizony a lényeget sokszor nem is érzékeli.

Az egyik barátom egy autóimmun betegség következtében elveszítette a rendes látását.Nem vak, csaj nem lát! Ez úgy néz ki, hogy totálisan homályosan lát, a fényt ézékeli, de mintha ködös homályos lenne minden.Nem tud fókuszálni a szeme.

Néztünk vele együtt egy filemt.Hallani hallotta a filmet, csak nem látta.Ekkor úgy oldottuk meg, hogy közvetítettem mi is zajlik a filmben.

És itt volt az amit te is leírtál, hogy nem arra öszpontosítottam, hogy kinek milyen a kinézet, vagy, hogy ráncos-e, vagy pigmentes...stb., hanem a lényegre.Arra,hogy a fontos és lényeges dolgokat elmondjam neki, hogy megértse a filmet és követni tudja molyamatosan.

Így nekem is élvezetesebb volt a film, mert a felesleges dolgokra nem is figyeltem.Valóban így több maradt a szép dolgokra. :))

Mennyi idő volt míg beletanultál ebbe az új világba?

Amióta végigmentem egy láthatatlan kiállításon nagyon érdekel a dolog. Annyira megrázó volt számomra, vagyis inkább félelmetes, hogy sokkal jobban megtanultam tisztelni a vakokat. Komolyan, mindenki játszik olyat, hogy csukott szemmel mászkál a lakásban, de elképzelni sem tudjuk milyenek lehetnek a ti hétköznapjaitok. Szerintem minden iskolást le kéne küldeni egyszer oda a pincébe, hogy tapasztalják meg ők is.

Szia,

Köszi, hogy beléptél, okosodtunk mindnyájan.

Szeretnék elmesélni egy megtörtén szitut.

4 évvel ezelőtt, egy éjszakai rádióműsorban egy pszichológus volt a vendég, a téma: a halál közeli élmény.

Betelefonált egy hallgató:

40 éves nő vagyok, engem nőgyógyászati probléma miatt műtöttek tavaly. Műtét alatt azt érzékeltem, hogy a testemből felemelkedek, a műtő plafonján lebegek, s látom magamat. Látom az orvosokat, ahogy nyomkodják a mellkasomat, látom a vértasakok pirosságát az asztalon, látom a zöld csempét, a teljes műtőt és a nagy futkosást.

Azután a kórteremben az ágyban felébredtem, s mondták nekem, hogy kb. 2 percre leállt a szívem, s vissza kellett hozni a klinikai halál állapotából, de sikerült.

Ennyi volt a kedves betelefonáló beszámolója.

A rádióban a pszichológus mondta:

"Igen, altatásos állapotban van, hogy előjönnek az addig látott emlékképek, bárhol láthatott - akár a TV-ben - műtőt, hogy mi van ott, milyen szinek, eszközök, stb., ez előfordulhat."

Ekkor a betelefonáló hölgy azt mondta:

"Én születésem óta vak vagyok."

Na, ekkor megállt az éterben a levegő!!

(Nekem is a hideg futott végig a hátamon)

A pszichológus nő köpni-nyelni nem tudott, kb. 6-8 másodperces szünet volt ezután a bejelentés után.

Szerintem minden hallgató érezte: itt valami olyan történik, amihez mi kevesek vagyunk.

Nem tudom, hogy ide tartozik-e?

Én úgy gondoltam.

Üdv: Travels

A képzeletnek semmi sem szab határt! Ha vannak alapok, ha nincsenek akkor is bármit láthatunk bárhogyan. Mivel nekem van alapom így könnyebb elképzelni dolgokat. Eleinte nem volt egyszerű a családtagjaimnak és a barátaimnak leírni pl egy ruhadarabot, vagy kommentálni egy filmet, de nagyon jól megtanulták, és én is megtanultam a lehető legtökéletesebben elképzelni a dolgokat.

A képzeletünkben valóban minden sokkal szebb. Vegyünk pl egy arcot. Aki lát, az észreveszi a ráncokat, pigment, és bőrhibákat, ráncokat, egy-egy kiálló szemöldökszálat.

Mi az ilyeneket nem képzeljük hozzá, mert lényegtelen dolgok. Az emlékeimben mindenkinek gyönyörű, letisztult arca van. A felesleges dolgok csak elvonják a figyelmet az igazán szépekről.

Közben gondolkodom hogy érthetően írom e le a mondandóm :D

Szóval a mi világunkból hiányoznak a külső ragyogások, amik elvakítják a látókat. Sokszor amikor egy-egy látó megjegyzést tesz valakinek az öltözetére, kinézetére megkérdezem hogy van e értelme azzal foglalkozni hogy hogy néz ki az illető? Nincs! Teljesen felesleges, és csak elvonja a figyelmet a fontosabb, érdekesebb, többet mondó dolgokról.

A mimikát és a gesztikulációt nagyon egyszerű befolyásolni, ellentétben a hanggal, és a kisugárzással. A legtöbbünk pillanatok alatt felméri hang alapján az illető legjellemzőbb tulajdonságait. A hang elárulja az igazságot. Mindent elmond!

Ráadásul a vakok kifinomult hallása a közlekedésben is rengeteget segít. Bizonyos útvonalakon ahogy megyek végig tudom sorolni hogy éppen melyik üzlet előtt haladunk el. Hangok, és illatok alapján.

Az utcákat a bőrünkön érezzük. Minden leágazásnál hűvösebb a levegő, sugárutakon, és tereknél a huzat is besegít.

Az álmokkal kapcsolatosan eszembejutott még valami. Miután megvakultam hónapokig majdnem minden éjjel azt álmodtam hogy újra látok. Hihetetlenül boldog voltam álmomban. Így elsőre ez csodálatos álomnak tűnik. Viszont mindig amikor felébredtem sokként ért hogy mégsem látok. Újra és újra lejátszódott az a reggel amikor megvakultam...

Amióta teljes mértékben elfogadtam azt hogy nem látok, nincsenek ilyen rémálmaim.

Így is gyönyörű a világ.

Tegnap "láttam" egy éjjelilepkét. Hallottam a szárnysuhogását, és rögtön elképzeltem hogy milyen szép barna.

Örülök hogy idetaláltál:)

Színesebb szerinted amit képzelsz szem nélkül?Sokszor úgy érzem ,ha nem látnám szebb lenne a dolog a képzeletemben?!Ha egy kutyát elképzelek/by winkler robi:)más mint amitszemmel megélek,ez hülyeség?Lili!Bármikor átlépek egy határt ami nem kellemes már neked szólj!!!Szeretnélekmegismerni,de nem szeretnélek bántani bármilyen szinten.....Szeretlek mint embert,és szeretném megérteni a világod.Szerintrmvalmilyen aspektusbólsokkal teljesebb mint a miénk..Te a sallangot alapból szűröd..Szeretném ha javítanál,ha nem..ha hülyeség ..ha jó.. átadnám a gyerekeknek!!!

Egy éve és 8 hónapja vagyok vak. Ez idő alatt sok új embert megismertem, és anak ellenére hogy még neem láttam őket szerepelnek az álmaimban vizuális formában is.

Minden született, vagy megvakult embernek vannak elképzelései a dolgok kinézetéről. Tapasztalat, vagyis tapintás után minden vak elképzeli magában az adott dolgot. Van erre egy jó példám:

Mielőtt megvakultam nem foglalkoztam kutyákkal, csak akkor kezdtem el mélyebben érdeklődni utánuk amikor vakvezető kutyát igényeltem. Minden lehetséges dolgot megtanultam róluk, és amikor már nem tudtam újat tanulni addig olvastam a kutyafajták küllemének leírását míg meg nem tanultam tapintás után felismerni őket.

Korábban fogalmam sem volt hogy néz ki pl egy pomerániai spicc, de megtanultam a leírást és múlthéten az állatorvosnál simogattam egy kutyát, kerestem a jellegzetességeket, Édesanyám kérdezte hogy na ez milyen fajta, én pedig rávágtam hogy pomerániai törpespicc.

Egy kutyakiállítás nekem mindig egy álom. Ott száz fajta kutyát "megnézhetek".

Nem rizsázok tovább. Azok akik sosem láttak fantázia alapján álmodnak, akár vizuális dolgokat is.

Az agyunk alvás közben dolgozza fel a nappal történteket, tehát a vakok is álmodnak.

Gondolom olyan formában, hogy a tudatuk értse a tudatalattijuk üzenetét, ez látó embereknél képek formájában történik, általában.

elgondolkoztat a kérdés azért is indítottam a tudásbázist róla...

egy dolog, hogy azok akik nem vakon születtek, azok álmodnak, de aki vakon születik az mit álmodik?

Hisz általában ugye valahol arról álmodunk valamilyen formában amit láttunk addigi életünkben, de mi van ha valaki sose látott semmit?

Bár, hogy ha előző életében nem volt vak...valahol fennmaradhattak emlékképek...márhogy ha hisz az előző életben egyáltalán....

Olvastam erről egy könyvet.

Vakon született a fiú, csodálatosnak "látta" a világot, az embereket az álmai alapján.

Ahogy múltak az évek, fejlődött az orvostudomány,

szemműtéten esett át, látott.

Itt jön a borzalom, követelte, hogy azonnal tegyék újra vakká, mert ez egy nagyon rút világ.

A könyv címét sajnos nem tudom.

Ő pl több, mint 20 éve vesztette el a látását. Nagyon sok dologkról nem tudja, hogy milyen, de a leírás alapján el tudja képzelni.

Mondok egy példát: amikor ő elvesztette a látását, még nem volt mobiltelefon, mp3 lejátszó stb., de mégis tudja, hogy milyen az. Vagyis körbe tudja írni.

De valószínű, hogyha le tudná rajzolni amit ő "lát", az nem egyezne azzal, amit mi látunk :)