Akinek az élete nem indult Pompásan (beszélgetős fórum)

Megkönnyeztem a cikkedet!:*)

Nagyon örülök, hogy a Pompás szeretetre talált nálatok!:))

A kicsikédnek pedig ennél csodálatosabb dolgot nem adhatsz mint, hogy egy kutyával nő fel!:)

Nagyon szép történet! :)

Én tökéletesen megértem, hogy mit érzel a kutyus iránt, gyerekkoromban ugyan panelházban laktunk, és volt egy tacsink, de mindig "összeszedtem" a kidobott a kiskutyákat, akiket már "megunt" a gazdája (sose értettem, hogy lehet egy állatra ráunni, hiszen jobb társak mint sok ember). Szóval nem tudatosan, de ilyen ideiglenes gazdik voltunk, és mindig találtunk a tágabb baráti/rokoni körben helyet ezeknek a kis csöppségeknek, ahol szerették őket. A legszebb érzés meg az, amikor visszajelzést kapunk évek múltán, hogy milyen boldog a gazdi-kutyus páros :))))

Én ugyan már rég ismrelek Téged és Pompást, de a cikk nagyon tetszett, szerencse, hogy vannak a világon olyan emberek, mint Ti, így az elhagyott kutyusoknak is van esélyük :)

Nekünk is van egy befogadott kutyánk, akit agyba főbe verve, csontsoványra fogyva találtunk az utcán, és a mai napig ő a világ legjobb kutyája :)