Abortusz, ami még mindig fáj (beszélgetős fórum)

Szerintem keversz valakivel. De nagyon.

Nálunk a családban senki nem veszített el gyermeket, szerencsére.

Ez a kérdés ennél összetetteb. Akárhogy csűröd-csavarod, egészséges magzat fizikailag csak a 12. héttől védett, és élve születés nélkül nem is lesznek más jogai. Ezen kívül vannak még olyan aranyos csavarok demoratikus államokban, mint a halálbüntetés, ami bizony visszafordíthatatlanul felülírja az alapdeklarációt.

A legalitásról szóló fejtegetésed pedig teljesen hibás, mert arra alapozod, hogy SZERINTED mi válságos és mi nem. Nincs egyértelmű mérlegelési mód, nincs kiszabható szakció, hogy lenne akkor mégis törvényen kívüli az engedéllyel végrehajtott művi terhességmegszakítás?

És milyen jogon ítéled el a tettét? Belelátsz a teljes életébe, belelátsz a gondolataiba? Tudod, miért volt abortusza? Biztos vagy benne, hogy őszintén elmondta az indokokat? Vagy esetleg nem is mondott semmit, te pedig ítélkezel?

Bevallom én imádom a gyerekeket, ezért is van három. Amikor terveztük őket, akkor jöttek. Se több, se kevesebb, ennyit terveztünk. De volt pár hónapja egy olyan időszak, hogy nagyon rezgett a léc, már remegve csináltam terhességi tesztet, pedig védekezünk. Szerencsém volt, negatív lett. Ha pozitív lett volna egyetlen percig sem haboztam volna, nem tartottam volna meg. Hogy miért nem? Számos oka van: Nem akarunk több gyereket, ennyit terveztünk, ennyit akarunk felnevelni, három gyereknek tudjuk biztosítani a megfelelő anyagi, és érzelmi hátteret. És persze volt még mellette számos más ok is, de a lényeg, hogy nem tartottam volna meg. Tudom azt gondolod, hogy a napok múlásával megbarátkoztam volna a gondolattal és meggondoltam volna magam, de hidd el, nem. Semmilyen körülmények között nem szülnék negyedik gyereket. Soha. Meg is teszek mindent azért, hogy ne legyen. Ha mégis becsúszna, nem haboznék.

"Én tiszteletben tartom a másokét......de elítélem amit tett"

Picit ellentmondásos, de lehet, hogy csak nekem.

"Ja és a terhesség megszakítás nem legális ,hiszen 2 okból történhet,1, egészségügyi ,2 az anya válsághelyzetbe kerülése esetén"

Hááát, kinek mi a súlyos válsághelyzet. Nincs definiálva, az érintett szabad döntése, hogy ő mit ítél súlyos válsághelyzetnek. Az törvény adta joga mindenkinek hogy megítélje a helyzetét a saját szemszögéből anélkül, hogy bárki is számon kérhetné rajta, szóval bárhogy is dönt teljesen legális.

Az abortusz legális. El kell fogadni. Az meg, hogy ki minek nevezi erkölcsi értelemben, az elvei mentén, az magánügy.

Szerintem abban nincs semmi rossz, hogy egyes emberek elveivel nem összeegyeztethető, és gyilkosságnak nevezik. Szívük joga. Aki meg nem érzi magát gyilkosnak, az miért veszi magára az inget, és kardoskodik az igazáért? Talán bűntudata van, vagy a lelke mélyén ugyanezt gondolja?

Pl. az embrió élethez való jogára hivatkozol. Biológiai értelemben nincs joga az élethez egy egyednek sem, csak lehetősége. Ebből a nézőpontból elfogultság az érvelésed.

Másik objektívnek tekinthető kiindulópont az élő jogi szabályozás lenne, de azzal sem értesz egyet.

Szóval te hiába véled tudni az egyértelmű jót meg a rosszat, egyszerűen csak elfogult vagy a saját nézőpontoddal, és másokéra azt mondod, hogy divatos viszonyítgatások.

Beismerem, szerintem tényleg nincs más válasz rá.:)

Eltértem, persze, de az egész topik elment ebbe az irányba, ami nem csoda ... a cikkíró helyében én alighanem egy gyereket sem vállaltam volna ilyen helyzetben, sőt egy ilyen párkapcsolatot sem, de már nem is ez a téma.

És nem, soha nem volt abortuszom, egy gyereket akartam, egy gyerekem van, ügyes voltam, és persze szerencsés is.

De mégis megvan az okom, hogy felteszem ezt a - lásd be - jogos kérdést.

Sosem láttam szomorúbb gyereket, és szomorúbb felnőttet, mint a legjobb barátnőm. Az anyja sosem akart gyereket, mindenki tudta róla, nem rejtette véka alá. Aztán mikor terhes maradt, a nagyon vallásos szülei meggyőzték, tartsa meg. Megtartotta, megszülte. Igyekezett, bizony igyekezett megadni neki mindent, de a szeretetet, hát az sajnos, nem ment. Az vagy van, vagy nincs. Itt nem volt. Volt játék dögivel, sok könyv, szép ruha, balettóra...de nem volt összebújás, esti puszi, bújj ide és minden rendben lesz érzés. A barátnőm 10 évesen már olyan volt, mint egy udvarias kis diplomata, aki azon dolgozik, hogy a feszültség ne robbanjon. Mert azt érzékeltük mi is, gyerekek.

Sosem szült gyereket, azt mondta a gyerekek boldogtalanok.

Hát ezért kérdeztem.

vetesse el.... ezt a választ várod, ha mást írok, vitázol velem.

Komolyra fordítva, szeretem a gyerekeket, sztem ő is mert van még 2 neki, de nem voltam abban a helyzetben(voltam más félében, ez nem ide tartozik).

Mégis azt mondom, én nem tenném, hogy más mit tegyen? .... az nem az én dolgom.

Itt mindenki más kívülállóként válaszol, ha el eltér a téma abban sincs baj, kit miben érint meg, vagy nem így gondolod?

Hiszen te is eltértél a témától, mert a cikkíró szererti a gyerekeket, a döntéseiben nem itélkezhetünk, de azt megmondhatom, hogy azoknak akik sokat szenvednek gyerek ügyben, nehéz lehet olvasni.

Ok, értelek. De te, mert már olvastalak itt, szereted a gyerekeket.

Én azt kérdeztem, hogyha valaki nem szereti őket, nincs türelme hozzájuk, nem tud gyereket elképzelni az életében, az mégis mit tegyen, ha a védekezés ellenére terhes marad?

Én csak a magam nevében tudok válaszolni, én nem vetetnék el saját testemből véremből lévő életet. De.... nem vagyok a más életében, még csak bele sem látok, nem is tisztem más helyett gondolkodni.

De ha azt kéred ne tartsam meg a véleményem , akkor ezt most leírtam, de csak és kizárólag a saját életemre nézve.

Mindenki a maga életének a kovácsa.

Persze ez a cikk érdekes,mert elment abortuszra aztán rá 1 évvel mégis szült, én csak ennyit nem értek.

Magával a ténnyel, hogy valki elmegy abortuszra nincs problémám, mert amint már írtam, minden nőnek szíve joga, hogy dönt.

Én szerintem aki elkövet egy ilyen döntést, azt egy életre fogja kínozni a lelkifurdalás, ezt a lányt is kínozza elég jól.

Akkor is volt abortusz, amikor az tilos volt és mindig is lesz...mivel legális így sztem kár itt a rizsa...bárki kerülhet ilyen helyzetbe, soha ne mond azt, hogy soha!