A szüleim még gyerekkoromban tragikusan meghaltak, de... (beszélgetős fórum)

Igazából nem feszengek túlzottan a párkapcsolatok után,hiszen nem gondolom azt,hogy csak párkapcsolatokban találni örömet.

Igazából sokkal joban vágynék szerető,kedves szülőkre,de ez nekem járt és az eszemmel ezt elfogadtam már gyerekként.

Persze,hiszen látom a környezetemben a rendes családokat.Kicsi probléma persze bárhol adódhat,de attól még lehet az egy szerető család.

Igyekszem tartani magam a normális élethez tudatosan.Apró örömöket megtalálni az életben és nem szeretek lehangolni senkit sem.

Bár sokszor hiányzik a szülői szeretet(felnőtt létemre).

Ez így van :) Minden állat - azon belül is, hogy kutya, cica, nimfapapagáj vagy más - külön személyiség. És, igen, egyénre jellemző, hogy ki mennyire szereti az állatokat.

Ez meg a másik! Állatot tartani, és családot alapítani, nem egymást kizáró opciók.

Már mondtam az előző válaszomban: abszolút rendes, normális lány benyomását kelted! Én nagyon szorítok, hogy találj olyan, szerény, kedves és normális férfit, aki méltó lesz majd a bizalmadra! :)

Értem, azt hiszem.

Mondjuk arra mindenképpen okos dolog megtanítani egy gyereket, hogy idegennel NE álljon szóba, akármilyen kedves is. (Engem erre egyébként nem a nagyok tanítottak meg, hanem amikor olvastam Szabó László dokumentumkönyvét, a Kamera előtt a tettes címűt, ebben van egy történet egy bestiális gyerekgyilkosságról. Az illető elcsalt a Halászbástyára egy kislányt, és brutálisan meggyilkolta. Ebből a történetből tanultam meg kicsiként, hogy akármelyik idegen felnőtt lehet ilyen rossz bácsi!)

Ha van képed arról, milyennek is kellene lennie egy egészséges családnak, az csak jó lehet!

Nehéz elmagyarázni. A hozzászólásaid alapján nagyon rendes, aranyos valakinek tűnsz, egyáltalán nem egy megkeseredett ember benyomását kelted.

Először a gyermekkori traumákat kell feldolgoznod.

Nagyon helyesen látod a gyerek kérdést.

Én is lemondtam arról,hogy lesz egy szerető társam.

De megtörtént és érdemes volt rá várni.

Megérzi az ember ,hogy kinek szavazzon nagyobb bizalmat ,kinek nyíljon meg őszintén.

Nincs még veszve semmi , nagyon fiatal vagy.

Gyógyítgasd a lelked ,a többi jön magától.

Nem tudon,hogy mikor őszinte valaki,ha tényleg dolgozni megy,vajon ott van?Ha velem vagy együtt,vajon tényleg rám gondol?Ha öleget és azt mondja,hogy szeret vajon igaz?

Sok kérdés és bizonyítás elvárása.

Voltam pszichológusnál,de azt hiszem sokkal korábban kellett volna.25 évesen mentem el előszőr.Azt hiszem már nem tud kialakulni a bizalom.

Túl sok vokt a rossz.A szüleim pedig nem hétköznapian haltak meg.Nem baleset,nem öngyilkosság,nem betetség..nem nehéz kitalálni így már.

Igyekszem normális nőként élni,normálisan dolgozok,a barátaimat megválogatom és nincs semmi függőségem.

Barátok vannak.

Sokszor még velük is bizalmatlan vagyok,nem értik.

Nehéz olyan párt találni aki tényleg kitart a másik mellett.

Köszönöm szépen!

Suse tudni mit hoz a jövő.Számomra is hozhat még egy megértő,szerető társat.

Csak a bizalom miatt ez nagyon nehéz.Gyakran félek,hogy elhagynak,hogy nem kellek,hogy megcsalnak.

Én embernek születtem,aki éli és formálja a környezetét.

Az a világom,amit ismerek, amiben élek.

Az erkölcsi és szociális korlátok számomra üvegfalak,átlátok rajtuk.

Kontrasztot állítok számodra,mondd meg állattartás szempontjából melyik a kakukktojás:

-az állatorvos,

-a hentes és mészáros,

-a gyermek(fiatalkorú).

Az írásaid alapján egy végtelenül kedves,bájos személyiség vagy.

Kívánom ,hogy sikerüljön elérned az álmaidat.

Nem késtél még le a párkapcsolatról.

Nekem is sokat kellett várnom ,míg megtaláltam a férjem.(39 évesen)

Maradj ilyen kedves .

Érthető ha sokszor rossz a kedved.

A munkád jó? Szereted? Haverok vannak akikkel néha kimozdulsz?

Igaz nincs saját állatom,de a környezetemben barátoknak vannak.Mind külön-külön személyiség és bár nem mindenki szereti egyformán az állatokat,nem attól függ ,ki hogyan nőtt fel stb.

Nagyon sok családnak van kutyusa vagy macskája stb.

Én gyereket már nem szeretnék,de egy férjet elfogadnék,egy szerény,kedves normális férfit.A bizalom az viszont nem megy.Egy szép nő vagyok a környezetem szerint és bár lehetnék férfifaló,nem ilyen a jellemem.

Felnevelt,szeretett ő de a saját maga módján.Valahogy nekem az egész családom mindig is negatív volt,mindig a rossz dolgokat mondták.Pl.ne áll szóba idegenekjel mert sok kislányt elrabolnak és feldarabolnak majd bőröndbe vízbe dobnak.

Nagyim is ilyen nyers volt..Vuszont tudom milyen a normális család.Láttam a barátaimat ,hiva születtek és filmekből is láttam,milyen az amikor kedves a szülő a gyerekhez,megöleli vagy ehhez hasonló.Szeretem az állatokat nagyon és a zenét is.

Ez miből látszik?

"Mindenesetre jó, hogy nem ugyanezt érzem a szavaidból, valahogy az a benyomásom, hogy nem úgy állsz hozzá, hogy "ha nekem nem jó, akkor másoknak még ennyire se legyen jó!" "

A fórumnyitó azt írta, hogy a kapcsolatai nem sikerültek. Hogyan alapítson családot, amíg egy stabil kapcsolat sem jön össze?

Az sem derült ki egyébként, hogy a családalapításra van-e jelenleg késztetése vagy vágya a fórumindítónak!

Úgy gondolod, hogy állatot tartani pótcselekvés és önámítás?

Egy igazi, eleven állatot tartani, véleményed szerint menekülés egy virtuális világba?

Nem tudom, tartottál-e már életedben állatot? Elképzelhetetlennek találod, hogy egy állatnak is legyen a maga állati módján személyisége? Az állat szerinted tárgy? Az állatnak, csak mert nem ember, nem lehetnek tulajdonságai?

Normális ember nem gyerekpótlónak tart állatot, ebben egyetértek.

A társállattal azonban csomó dolgot megtanulhatsz, amit egyébként nem állt módodban megtanulni. Felelősségtudat, gondoskodás, türelem, ilyesmik. Attól még, hogy "csak egy állat", érző lény és tud kötődést kialakítani.

Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen hányattatott gyerekkor után mágikusan megérkezne a boldogság az "egy-két babával". Ilyen csak a mesében van, azt hiszem.

Ha az embernek ilyen szintű hiányai vannak, ha ennyire sérült a bizalma, akkor nem valószínű, hogy automatikusan tudni fogja, hogyan álljon helyt a szülői szerepben. Ha nem láthatott mintát arra, milyen az igazi családi élet, nagyon kis esélye lehet annak, hogy varázsütésre megjöjjön a boldogság és boldog gyerekeket tudjon nevelni.

Persze,persze,megoldás lehet a háziállat is,de pótcselekvés,önámítás,menekülés a viszontagságok elől egy virtuális világba.Szerintem.Állatról beszélünk,akit megszemélyesítünk,emberi tulajdonságokat látunk bele,vagyonokat költünk rá,de az akkor is csak egy állat.

Mégiscsak megpróbálhatnál igazi családot alapítani,és a szeretet ami hiányzik megérkezik egy-két babával.Igazi családi élet,amit az elődeid nem élhettek meg.Lehet éretlen szőlőskertben is savanyogni,de élni is lehet ellentétes irányba haladva.

Állatokkal foglalkozni mindig ad egy kis extrát"

Ez biza jó tanács. Nem is gondolná az ember, mennyire megváltoznak a tulajdonságai ha egy kutyával, de talán más állatról is gondoskodnia kell

És hazudós állat nincs!

Nem tudok mást mondani, ez nagyon szomorú.

Úgy érted: nagymamád inkább csak kötelességtudatból nevelt?

Ha egy ilyen tragédia után még tőle is csak a kritizálást, a negativitást kaptad, nem csoda, hogy szeretethiányos vagy. Mindenesetre jó, hogy nem ugyanezt érzem a szavaidból, valahogy az a benyomásom, hogy nem úgy állsz hozzá, hogy "ha nekem nem jó, akkor másoknak még ennyire se legyen jó!"

Úgy tapasztalom, hogy két dolog nagyon hatékonyan segít a szeretethiányon, még ha a családot nem is tudják egy az egyben pótolni.

Állatokkal foglalkozni mindig ad egy kis extrát: a fő különbség állat és ember között, hogy az állat csak akkor harap, ha van rá oka.

A zene is csodát tud tenni, szó szerint. Zeneszerzőket felfedezni, illetve megpróbálkozni a hangszertanulással, több, mint egy szép hobbi. Csinál valamit az ember pszichéjével. Valahogyan segít felülemelkedni. Mit gondolsz?

Egyke vagyok ,a párkapcsolataim csődbe mentek.

Max barátok,kollégák.

Nagyim már nincs.A többi rokonsággal nincs kapcsolattartás.33 éves nő vagyok.

Akkor most sincs körülötted senki, aki ki is mutatja, hogy szeret?

Erre ez volna a megoldás.

A szeretet,a kedvesség ami segít.Bár a szülői szeretet hiánya pótólhatatlan marad.Nagymamám nevelt fel,csak sajnos ó sem szeretettel.Mindig csak a hibáimra figyelmeztetett és nagyon negatívan látta a világot és rám vetítődött ki..Viszont felnevelt még ha csak nem is szeretetben.Gyerekként sem emlékszem ölelésre,nyugtató szavakra,semmi ilyesmire.

Ha volna egy beteljesülő kívánságom akkor az volna:újra szülessek egy szeretetteljes otthonba.