A lookizmusról mi a véleményetek? (beszélgetős fórum)
Ha jobban lennél tőle, akkor nem drága. Sok ember önbizalmát állítja helyre egy ilyen műtét. Még a tök felesleges mellnagyobbító műtétek is.
Nem gondolom képmutatásnak sem, ha javítasz magadon. Ezzel az erővel a fodrász vagy a sport is képmutatás.
Tini koromban éreztem magam idegennek sokszor. Felnőttként már ritkábban.
A plasztika szerintem túl drága.
Meg igazából nem akarok résztvenni ebben a képmutatásban. Ha plasztika után jobb reakciókat kapnék akkor tudnám, csak a külső miatt lesz, ami miatt ugyanúgy undorodnék a földi élettől mint most.
Szerintem nem ide kellett volna születnem. Van olyan, amikor valaki idegennek érzi magát!
A gyengeség nem külsőből fakad. Pl idegen nyelv kiejtése, matematikai vagy logikai készségek.
Ez egyértelmű, nem is értem, miért érzed ellentmondásnak, holott alap tény, hogy a sok negatív visszacsatolás leépít dolgokat. Vannak dolgok, amikről ugyanazt állítjuk, mégis úgy jön le a te megfogalmazásodból, mintha ezt nem éreznéd, és bizonygatnod kéne.
Nem tudom van-e párod, de az is tud segíteni az önbizalmon.
A plasztika is segíthet, ha tényleg van rajtad valami ami miatt az átlagnál csúnyább vagy. Itt is vannak ilyesmi fórumok orrplasztika stb.
Az önelfogadás mondjuk menne, a gond az van, hogy amikor emberek közé megyek akkor mindig emlékeztetnek arra, hogy mennyire más vagyok.
Tehát ha teljesen elszigetelten élnék akkor nem lenne szerintem gondom, de azt meg nem lehet megvalósítani. Minden túléléshez szükséges szolgáltatás lakott területen található. Így rá vagy kényszerülve arra, hogy emberek közé menj.
Bach virágterápiát ki lehet egészíteni pozitív megerősítésekkel.
Ha tudsz angolul, akkor szublimális üzenetekkel teli zenéket is érdemes lehet hallgatni az önelfogadáshoz, meg a magabiztosság visszanyeréséhez. Az angolt azért javaslom hozzá, mert youtube-on nagyon sok angol nyelvű ilyen zene van. Vagy binaurális zenéket. Kicsi agyprogramozás.
Nagyon sokat tud dobni egy ember hatásosságán, ha magabiztos, és elfogadja magát. Na nem a zzaklatóként nyomulásra értem, hogy levakarhatatlannak kell lenni, ha valahonnan elküldenek ;)
Nem szemrehányásként írtam, hanem tényleg szívesen olvasok kutatásokat - mert korábban írtad, találkoztál ilyenekkel.
Az iskolai élet alatt kevesen maradnak ki a traumákból, szinte mindenkinek van részük benne. A kamaszkorban ez felerősödik a hormonok, változások miatt. Meg a gyerekek nagyon szemetek tudnak lenni egymással. Nálunk se általánosban, se gimiben nem volt olyan, akit a külseje alapján szivattak volna, vagy kiközösítettek volna. A bunkók inkább a "gyengeségekre" mentek rá.
A te egyedi tapasztalataiddal a saját helyzetedre láthatsz rá jobban, nem mindenkiére. De a sajátodra valóban jobban ráláthatsz.
Az introvertált ember jól érzi magát a bőrében. A szorongó, fóbiás, kényszeres, szociális készségeiben sérült meg nem. A viselkedés egyik esetben természetes, másik esetben kényszeres. Ez lényegi különbség.
Abban egyetértünk, hogy a negatív tapasztalatok hatással vannak a mentális egészségre.
Stephen Hawking még egészségesnek látszott, amikor megismerte az első feleségét, és 25 év után váltak el, amikor Hawking már csak ápolók segítségével tudott létezni.
Azt hiszem, az elsődleges válóok Hawking hűtlenkedése volt, pedig akkor már nem volt igazán csinos fiú, és szimmetrikusnak sem volt mondható...
Igaz, voltak más előnyei. Választott hivatásában a testi betegsége ellenére is remekelt, sőt még humora is volt.
Fiú vagy?
És valami asszimetrikus rajtad?
És azt gondolod, hogy ez = a torzsággal?
Azt nem vitatom, hogy a hajlamnak is lehet szerepe a személyiségfejlődésben, de a személyes tapasztalatok legalább annyira tényezők mint a hajlamok, és sok esetben felül is írhatják az alap beállítottságot. Kis gyerekkorban én például mindig főnök voltam, bátor és vakmerő voltam. Egész 7 éves koromig amikor már kezdtem érezni, hogy kicsit másként kezelnek mint a többi gyereket. Aztán 10-11 éves korban indult be durván a dolog és úgy 16 éves koromig tartott. Utána kicsit visszavett a dolog, de még mindig voltak negatív megnyilvánulásai a környezetemnek. Én szép gyerek voltam 6-7 éves koromig. Utána rosszabbodott a helyzet egyre külső tekintetében. Vagy rosszul fejlődtem, vagy genetika csupán. Nem egyenletesen fejlődött a testem, fejem. Ahogy változott a testem úgy változtak a reakciók is és a szerepem is. Voltam már főnök és voltam osztály lúzere. Megtapasztaltam mindkét végletet ezért talán jobban rálátok a dologra.
Lehet nincsenek ilyen kutatások ebbe az irányba ami az extroverziót és introverziót illeti. Akkor inkább nevezzük az egészet rosszul szocializálódásnak, szociofóbiának vagy hasonlóknak. A mentális egészségre igenis hatással vannak ezek a tapasztalatok és végeredményben beindítják az elkerülő mechanizmusokat, amelyek az introvertáltakra hasonlító viselkedésmintákban nyilvánulnak meg.
Ehhez csatlakozom. Nagyon sokakat kihasználnak, nem csak a "csúnya", de a "szép, sikeres" embereket is.
Gyakran találni "szép és extrovertált" emberek között is elmagányosodott embereket.
Az énképről alkotott saját vélemény torzulhat, és az ember láthatja magát rosszabb fényben, mint amilyen valójában.
Egyébként az elején feltett kérdésre visszatérve: nem csak a negatív visszacsatolás okozhat pl depressziót, így sikertelennek ítélt életet. Sok pozitív visszacsatolás mellett is lehet valaki depressziós, ugyanis azt adott agyban termelődő hormonok befolyásolják, ami egyszerűen alul vagy felülműködhet. Röviden: a környezet valóban hatással van a hormontermelődésre egy bizonyos szintig, de ez fordítva is igaz, a hormontermelődés hatással van a viselkedésre és a látásmódra, ami kivetül a környezetre.
Nem találkoztam olyan kutatással, ami azt boncolgatná, hogy külső jegyek, és annak vetületében tett környezeti reakciók vagy visszajelzések döntenék el, ki lesz extrovertált vagy introvertált. Agyi strukturák eltéréséről, izgalmi szint és hormonális/agyi pályán különböző szintű reakciókról, információfeldolgozási különbségekről viszont vannak kutatások, hogy befolyásolják ezt. Tehát első körben genetikai jelleg a döntő. Lehetnek környezeti tényezők, de az alapok ott vannak az agyban. Továbbá, mivel a személyiség számos jegyből áll össze, különböző helyzetekben különböző megnyilvánulásai lehetnek. Így lehet, egy alapvetően introvertált személyiség is produkál extrovertáltakra jellemző viselkedéseket és fordítva.
Tudnál linkelni olyan kutatásokat, amelyek arról szólnak, hogy a külső jegyek határozzák ezt meg?
Azt nem vitatom, hogy az extrovertáltak eredményesebbek lehetnek az életben, de hogy mindent a külsőségekre visszavezetni?
A külső meghatározhatja egy társaságban a sikerességünket. A sok negatív élmény, trauma, elutasítás személyiségfejlődésben, majd személyiségben zavart okozhat, igen. De az introvertáltság nem személyiségzavar. Ahogy egy embert, ha életében csak a külseje miatt dicsérnek, az is lehet sikertelen, mert a külsején kívül "nem tud mást elérni", és ez is okozhat személyiségfejlődési, majd személyiségzavart. Persze, hogy kihatással van az életre. De felesleges idekeverni pszichológiai terminusokat. A személyiségfejlődés összetettebb folyamat, mint csupán a külsőre adott reakciókra korlátozható kérdéskör. Ha ezt a részét elhagyjuk a felvetésednek, akkor ez tény: sok negatív visszacsatolás negatív énképhez vezet, ami befolyásolja a későbbi kimenetelt.
Fogalmam sincs, hogy mit képzeljek el rólad, mert sokféle problémát felsoroltál, ami alapján azt gondolom, hogy magadat egy teljesen torz kinézetűnek gondolod, és simán elképzelem, hogy eltúlzod, elhitetted magaddal ezt.
Megírod, hogy milyen vagy?
Egyébként, sokan úgy álélnek az általad felsorolt élethelyzeteket úgy, hogy ők nem sorolják magukat a csúnya és torz kinézetűek közé.
Hány fórum születik itt nagyon gyakran arról, hogy a legjobb barát csak kihasználta, csak akkor kell neki, ha segítségre van szüksége, stb.
Tehát, én még mindig nem gondolom azt, hogy amit te gondolsz, az mindig így történik...
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy annyira taszító lenne a külsőd, hogy soha semmilyen pozitív megnyilvánulást nem kaptál senkitől. Abban viszont egyetértek, hogy a jó /megnyerő külső valóban előny. Ha jól emlékszem, több kísérlet is született abban a témában, hogy egy szép nőnek előbb segítenek mások pl.
Ezek szerint barátaid sem voltak soha?
Nem ilyen egyszerű az élet.:)
Nem a külső határozza meg milyen lesz az életed. Elég megnézni a valamilyen területen sikeres emberek külsejét legyen az sport, tudomány vagy üzleti élet.
Viszont a szépség biztosan előny néhány területen ezt nem vitatom.
A külsőnek az extrováltsághoz és introváltsághoz sincs sok köze szerintem. Én pl inkább introveltált vagyok előnyös külsővel.
Az a megszokott. Most egy ideje mennek a másik irányba.
Számomra zavaró.
Én ilyen vagyok. Pl. nem nézek meg bizonyos filmeket, mert számomra nagyon visszataszító emberek szerepelnek benne, pl. Russell Crowe számomra egy ronda ember, így nem nézem meg a filmjeit, pedig van ami érdekelne, pl. a Téli mese, stb.
Megint jössz az elmélettel gyakorlati tapasztalat nélkül.
Az intro- és extrovertáltságot nem csak a külső visszajelzések alakítják a személyiségfejlődés során.
Tapasztalat: alapítványi gimnázium, szakgimnázium és szakiskola 3/4-e jócskán deformált, "torz" mozgássérült. Itt a 3/4 100%-ából 50% erősen extrovertált. Pont, mint a normál populációban várható arány. Te nagyon egysíkúan közelíted meg a kérdést, ha úgy gondolod, csupán a külső jegyekre tett pozitív/negatív megjegyzések, az adott személyek irányába ez alapján felvett attitűdök és viselkedésformák alapján alakulnak ki ilyen tendenciák. A nevén nem nevezett intézményben az extrovertáltak között van sok + visszajelzést kapó, nyáladzó, kezeit használni képtelen kerekesszékes, akit a mérhetetlen jószívűsége miatt mindenki szeret. Ugyanitt van sok - jelzést kapó, szintén kézhasználatra képtelen kerekesszékes, aki csak magánhangzókat képes kimondani, aki a bunkó, erőszakos viselkedése miatt kapja ezeket a - jelzéseket. Mindkettő extrovertált, nem kicsit. És náluk nem sima "csúnyaságról" van szó. Ők soha nem fognak egyedül fürdeni vagy mosdót használni, és nem olyan jó vágásúak, mint akiket a tvben lehet gyakran látni kerekesszékesek közül.
Lehet, hogy van olyan réteg, akinél a te általad emlegetett szempontok miatt alakul ki a két személyiségtípus, de nem az van többségben.
Nekem van egy gyerekkori barátom, aki törpe, és nem az arányos fajtából, hanem olyan, amilyeneket a filmekben látni, azaz még kifejezetten törpe kategóriába sem sorolnám, mert azért ő van legalább 150 cm magas. A testalkata mellett arcra is elég csúnya, ráadásul örök életében szemüveges is volt.
A baráti társaságunk nagyon kedveli ezt a férfit, mindig van munkája, volt felesége is, van gyerek is, ráadásul a felesége kicsit átlagon felüli is volt kinézetre és még buta sem volt.
Gyerekként ő is kapott a csúfolódásból, de később, amikor már szórakozni jártunk együtt, sosem töltött be a társaságban olyan szerepet, amilyet te vizionálsz.
Persze, ő talán kivétel, ami ugye erősíti a szabályt...
Hát nem tudom. Mostanában rengeteg reklámban, számomra igen ronda emberek szerepelnek és nagyon zavar. És nem, nem a bőrhibás dove reklámos lányokra gondolok.
Valahol mindenhol azt érzem, hogy megy ezerrel az érzékenyítés.
Szeretnék, ha teljesen elfogadott lenne pl. a melegség, ezért még mesékbe is beleszővik. Gondolom a reklámokban is ezért szerepel egyre több nem szép ember.