A klasszikus női szerep (tudásbázis kérdés)
Nálunk párom főz,a többit én csinálom. Már előre félek,ha vissza megyek dolgozni,mert 10-21-ig dolgozok 3nap meló 2nap pihi. Nem sokat fogom látni a fiamat,reggel amíg beadom a bölcsibe/oviba,este meg már aludni fog mire haza érek.
Sajnos nincs más választása az embernek,mert dolgozni kell,hogy ne halljunk éhen. :-(
nekem még nincs gyermekem, de előreláthatóan nem szeretnék 3 évig otthon maradni...
Arany középút. Vagy legalábbis megközelítőleg. Persze ebben az is benne van, hogy a hapsijaink igenis segítsenek be a ház körüli/belüli teendőkbe!
Én is így gondolom!
Egész más, ha pl. az embernek bejárónője van, mintha pl. maga kell mindent elvégezzen, miután dögfáradtan hazaér a munkából.
Nekem a legnagyobb bűntudatom sokszor a gyerekemmel szemben van: 5-től - 17-ig vagyok távol az otthonunkból (ha pl. közelebb találtam volna munkát, máris egy órával hamarabb érnék haza, ami nagyon sokat jelentene!), amikor hazaérek vár a házimunka és a gyermekem... őt kéne előbbre helyezni, de ez gyakran nem megy a sok tennivaló között. Pedig az évek telnek, nemrég szültem és tessék, maholnap már 5 éves lesz.
Ha sikerül vele is játszani, foglalkozni, meg még az eltervezett otthoni teendők egy részét is megcsinálni, akkor örülök. De például olyan régen olvastam már egy jó kis romantikus könyvet (és nekem lételemem az olvasás!), vagy olyan régen aludtam ki magam úgy istenigazából!
Azt nem tudhatom, hogy ki miért akar otthon maradni vagy miért nem. Azt tudom, hogy engem sikerélmény még csak itthon ért, a munkában nem. Valami baj mindig volt.
Nem adnám bölcsibe a lányom semmi pénzért! Nagyon sajnálom, hogy be kell adnod, mert az élet úgy hozta...:(
bölcsibe kell- akart lenni
Ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Nekem az fáj, hogy bölcsibell adjam a fiam és munkát kell találnom sürgősen.
ez egy nagyon jó felvetés, kérdés, azért akar valaki HTB lenni a gyerekekkel mert nem feltétlen szereti a munkáját?
Én nagyon szeretem a munkámat, szerettem a kollegáimat, jó társaság volt. Persze a gyerköcöt jobban szeretem mindennél, de néha sajog a szivem...:) szerintem ezzel nem csak én vagyok igy.
Miért lenne a házimunka unalmasabb, mint pl. napi 8 órában ebédet osztani a diákoknak, mosogatni utánuk, kitakarítani az ebédlőt. Ez mind a konyhás nénik dolga az iskolákba. Hát én akkor már ugyan ezt a gyerekem után csinálom. Persze tudom én, hogy ez csak 1 példa a sok-sok állás közül amit a nők betölthetnek, betöltenek. Csak azt akartam mondani, hogy nem minden munka jobb, mint az otthonlét. Persze vannak olyan szerencsések is akik olyan helyen dolgoznak amit tényleg szeretnek.
Igen ,amúgy ameddig nem volt gyerkőcöm Én sem tudtam volna otthon ülni.Úgy fogalmaznák inkább,hogy az életemnek egy szakasza lezárult a gyerekkel.
Igen, szerintem elég unalmas...mármint a itthonülés, de azért nem olyan rossz, Pankával elvagyunk, csak néha... egyre jobban hiányzik a munka, a felnőtt emberek társasága. De ez van, nem bánok egy pillanatot sem, amikor a lányommal lehetek.
Igen,én csinálom.A párom nagyon jól főz,így néha ő is besegít. Most épp vizsga időszakom van,tehát nem unatkozom:((( Januártól meg nyelvet szeretnék tanulni és egy jogsi is rám férne. Szóval elképzelés az van,de úgy én is megbolondulnék,hogy mindennap itthon! Nincs gyerek,tehát kevesebb a gond is:)
A főzést, a mosást, a takaritást is te csinálod önállóan..., de igazad van ez hosszútávon monoton, és ebből következik, hogy unalmas...számomra legalábis:)....a klasszikus női szerepet nem nekem találták ki, de a párom mellett szeretek nőci lenni. Na, ezt most jól elmagyaráztam:)....
Sziasztok!
Azt hiszem,hogy szerencsésnek mondhatom magam,heti két napot dolgozom,fősulira járok,azt teszek amihez kedvem van,valóra tudom váltani a terveimet. Persze, ez nem volt mindig így,dolgoztam én 5 éven át napi 10órákat és albérletben éltem. Tehát jórészt magamnak köszönhetem,hogy itt tartok, na meg a páromnak.
Klasszikus női szerep? Az halál unalmas számomra,hogy otthon ülj egész nap főzés,mosás,takarítás stb.Kell valami,ami energiát ad és amit Te csinálsz önállóan.
szerintem egyik szélsőség sem vezet jóra.
miért kéne dupla munkát végezni, ha már nem teljesíthető a klasszikus női szerep, mivel a férfi nem tud eleget keresni, szerintem az a normális, ha Ő is ugyanannyira kiveszi a részét a háztartási munkából, gyermeknevelésből, mint a nő.
Nekem szerencsém van,mert attől függetlenül,hogy itthon vagyok márciusig Gyesen a párom sokat segít a főzésben,néha Ő főz meg és a gyereknevelésben is,vagy vigyázz rá elviszi játszótérre,hogy ki tudjak mozdulni elmenni a barátnőmhöz.Szóval ilyen gondom nincs,hogy csak a gyerek csak a háztartás.
Viszont miután visszamegyek,tudom Én fogom utlsónak hazahozni az oviból és ÉN dobom be elsőként a gyerekem.
Annyira sajnálom már előre,de ez lesz.:(Engem is mindig utolsónak hoztak haza,és bizony emlékszem leültem az ajtó elé és figyeltem mikor nyílik és mikor jön már az az anyuka aki az enyém.
Mivel nem vagyunk egyformák, így erről a kérdésről is sokan, sokféleképpen vélekedünk. A házasságom megromlásának ma már úgy látom az az oka, hogy akarva-akaratlanul, átvettem a "Férfi" az irányító szerepét, a mintául hozott apa szerepet a családomból. S ez nem vezetett jóra. Mindebből okulva odaadó, engedelmes s alázatos feleség szeretnék ezentúl lenni, a leírt jelzőket a szavak legnemesebb értelmében értem. Mi a véleményetek?
Sok minden történt velem az elmúlt hónapok során - többnyire negatív élményekben volt részem sajnos, egyrészt a párkapcsolatomban, másrészt a szüleim vonatkozásában. Sokat gondolkodtam, figyeltem, sok-sok tanácsot is kaptam ettől-attól. Úgy érzem, teljes átalakuláson megyek át én magam is, s ezáltal az életem, az érékrendem, a kapcsolataim.
Már négy éve így élek, és szeretem. De sajnos már most azon kell agyalni,hogy mit csinálok másfél év múlva ,amikor a legkisebb két éves lesz és lejár a GYED. És ez borzasztóan beárnyékolja a boldog napokat. Én mindig azt mondom ,hogy rossz korba születtem, mert nekem nem hiányzik a karrier, hiszen szerintem nem csak a munkában lehet sikereket elérni. Szép dolog ez az egyenjogúság, csak nem teljesen az. Hiszen a dolgozó nőnek ugyanúgy csinálnia kell a "női" munkákat otthon is. Így dupla annyi feladata van. Na és persze maradjon kedves, nőies mellette. Biztos,hogy ez a legjobb?? Szerintem nem, de SAJNOS ezt kell csinálni ha meg akarunk élni...:-((
Kén is meg nem is...
Itthon lenni mindig, mosni-főzni-takarítani, gyereket nevelni. Szép, de egy idő után hiányozna a munka. És ha a klasszikus alatt az emancipáció előttit értjük, akkor még ugye kuss is volt egy nőnek - na, ez a része tutira nem kéne!!!
A klasszikus Női szerep az én olvasatomban az,ha a Nő otthon marad,vezeti a háztartást neveli a gyerkőcöt és nem jár dolgozni.
Szívesen lennék így otthon,ha meg tudnánk Élni 1 keresetből.Mert így nagyon nehéz,beérni időben a munkehelyre a gyereket beadni az oviba és lehetőleg ne utólsónak elhozni,plusz legyen otthon minden rendben,tiszta ruha és még a munkahelyi stresszt se vigye haza az ember lámya.
Szóval Én szívesen élnék a klasszikus Nő szerepben.
Mi is így élünk, de nem sokáig, ha kapok valami melót. Sajnos muszáj lesz bölcsibe adnom a fiamat, mert így csak vergődünk, de nem jutunk előre. :-(
Sajnos a mai világban ez kivitelezhetetlen, hacsak a férfi nem keres milliókat. :-)
Én el bírnám viselni, de mellette mindenképpen lenne valami "csakazenyém-tevékenység". Mert azért a nő is lehet kreatív, meg lehet tehetsége valamiben...
Én például ha megtehetném, könyveket írnék... :-)
Kössz nem... hogy mindig megmondják, hogy mit csináljak?? akkor inkább elmennék katonának :D
az ember lányának a napi 8 órás munka mellett nincs ideje sem energiája, hogy otthon megfeleljen, mint nő, mint feleség, mint anya, mint háziasszony
és nem is fair, ha ezt a férfi elvárja
További ajánlott fórumok: