2010 Februári babavárók (beszélgetés)
Sziasztok Kismamik! Most tudok csak jelentkezni, mert nem volt lehetőségem gépközelben lenni.
Örömmel értesítelek benneteket, hogy 2010. 01. 10.-én 18:52 -kor megszületett a kisfiam, Péter. 3500 g-mal és 53 cm-rel :)!!
Tegnap jöhettünk csak haza a kórházból, mivel császármetszés volt.
nem olvastalak vissza még benneteket, remélem mindenki jól van.
Ez a legszebb érzés a világon!!!!!!! :)
Nagyon-nagyon boldog vagyok....
ma délután már töltök fel képeket a kisfiúnkról :)
Sula, én először csak simán 40 fokon mostam ki a textilpelusokat, elvégre nem voltak még használatban, meg a vasalással amúgy is fertőtleníted még...
Később is max. 60 fokon mostam, ha annyira összekentünk bukival, pisivel, kakával...
Szisz, ti azért akkor elég jól megoldottátok ezt a nagyszülő problémát.
Nálunk ennyire nem egyszerű. :(((
Teljesen átérzem, amit írtok arról, h féltékenyek vagytok már most a gyerkőcre. Na, szerintem engem ebben nehéz lesz felülmúlni, én aztán olyan anyatigris voltam az elején...:D Hú, marhára ragaszkodtam Nórihoz, na nem mintha most nem lenne így, de ha mesélnék...:) Ma már mindent másképp csinálnék, az biztos. Ízelítőnek annyit, h Nóri talán már 2 hónapos is volt, mikor először vihette apa sétálni babakocsival úgy, h én nem mentem velük!!! Egyszerűen nem akartam, h néhány percet is mással töltsön Nóri. Így visszagondolva talán már betegesen ragaszkodtam hozzá.
Viszont ez meg is maradt vmilyen szinten. Nóri a mai napig nem aludt még a mamánál, fél napnál többet sosem töltöttünk külön. Emiatt is izgulok most a kórház miatt, mi lesz velünk abban a pár napban... :S MOndjuk ez amiatt is így alakult, mert ő nagyon sokáig szopizott, csecsemőkorában volt, h napközben csak cicin aludt az ölemben, amúgy semmit. :( Nagyon hasfájós volt. Cumisüveget sosem fogadta el, így kizárt volt, h a lefejt tejet mástól kapja meg, ezért én kéznél kellett, h legyek mikor neki cicizni támadt kedve. És mivel egész végig éjszaka is szopizott, nem is tudtuk volna máshol altatni. Szóval emiatt nálunk sosem volt nagy "gyereklepasszolás". Amióta megszületett mi kettesben nem sokat voltunk apával, ha mégis, akkor is azért, mert vmit el kellett intéznünk és muszáj volt. MOndjuk a mama nálunk nagyon aktív még, a munka mellett jön megy, sosem ér rá. De azért az unokáját néha előrébb vehetné, mint a takarítást... :S Múltkor már apa is berágott rá, mert húzta a száját, amikor negyed órával korábban vittük neki Nórit, mint megbeszéltük. :S
Na meg ugye Nórinak van egy elég nehéz természete is, amit ő nem tud mire vélni és kezelni...
Szóval nálunk nem egyszerű azért az élet....
Hozzáteszem közösségbe szoktatástól nem félek, mert szerintem sok múlik a gyerek mentalitásán is és hiába van vki sokat mondjuk a nagyival, aki lesi minden óhaját, azért egészen más tészta bekerülni mondjuk 10 idegen gyerek és a rájuk figyelő 2 gondozónő közé...
Húúú! A férjed tarthatna egy kis tanfolyást arról, hogyan kell bánni a kismama-feleséggel! Nekem önként még akkor is csak igen ritkán ajánl fel lábmaszírt, ha már a kezébe tettem a lában:) De ez engem nem zavar, nap mint nap bepróbálkozom:)
Más: Babaruhamosással kapcsolatban engem is érdekelne, hogy öblítőt szoktatok e használni? Vagy ecettel öblítetek? És ha igen,akkor mennyi kell mennyihez?
Csak a fürdőruha kinövése mentette meg az uszodát tőlem. Én mentem volna úszni gond nélkül, de nem vettem ezért kismamafürdőruhát... Most már sajnálom, mert amúgy én rendszeresen jártam.
viszont kádba nem mertem beleülni, pont a fertőzések miatt (igen, jól olvastátok, uszodába meg mentem volna...ezek az én agyszüleményeim..)
Maradt a zuhany, és a párom is jó fej módjára inkább zuhanyozott, hogy ne fájdítsa a szívem. Az utóbbi időben azonban kitalálta azt, hogy ő enged magának egy kád vizet, én a kád széléről belelógatom a lábam és miközben beszélgetünk, ő megmasszírozza, meg mosdat combig. Ez nem az igazi relaxálós, de a fáradt, dagadt lábaimnak ez a 10-15 perc is csudijó!!! :D
sziasztok! nőt a miniVinink:) ma már 2900g körül van:)Nst-n első voltam:)még senki sem volt mikor mentünk, tök hamar kész voltam:)ott
a doki váratott meg, elment műteni:( utána megnézett. még nem vagyok nyitva:( nem szülök előbb :S :D
Köszönöm a málnalevél válaszokat!
Most egy másik kérdés ami kipattant a fejemből. Eddig vártam vele, de ma már szétrakosgattam a gyerekruhákat, és szeretném őket kimosni. A textil pelenkákat hány fokon mossam??? Van ahol 60 fokot és van ahol 90!! fokot írnak... ki kellene őket főzni?? így az elején is, mikor még original újak?? Mosni mindenképpen mosom, de akkor hány fokon is?
Azt én se mertem, mert alapból is rám ragad az összes lehetséges nőgyógyászati rém, de relaxálni szeretnék!!!
Köszi a segítséget:)
Teljesen normális, hogy azt akarod, hogy téged szeressen a legjobban! Én is attól féltem, hogy elszeretik tőlem Szimit! De úgyse tudják ám!
Pedig volt nálunk is sokszor, hogy Sziminek olyan kedve volt, hogy anyósomhoz bújt, nem hozzám. Ehhez hozzá tartozik, hogy a nagyik mindig csak kényeztetik őt, én meg "nevelem" is, tehát szigorú is vagyok vele és tiltok is dolgokat neki. De ma reggel is megölelt, mondtam, hogy szeretlek, erre ő azt mondta, hogy " ÉN is, a legjobban!!!!" :))
Sziasztok!
Én iszom, de nem kerülöm a fémet:( Szerintem nem okozhat komoly gondot, illetve minden herbateát úgy illenék inni, hog yfém ne érje.
Napi 2-3 csésze, és akkor öntöm le, amikor eszembe jut:) van hogy 10perc, van hogy 30:) Mézzel iszom, bár általában ezt is üresen ajánlják.
Ja! És én szoktam mellé tenni PALÁSTFÜVET is, mert a néphagyomány azt is javasolja a várandósoknak. Azt nem részletezem, hogy még mioket teszek mellé hangulatingadozás, meg álmatlanság, stb. esetén, mert hosszúra nyúlna:) Nagy teás vagyok:)
szisz, tényleg tök jó hogy ezt leírtad, azt hittem, hogy én vagyok "szörnyeteg" hogy már most magamnak és a páromnak akarom a baba összes percét...
h "majd én megmutatom" "nem kell segítség" stb...
mert imádok pl. fél órát tusolni, utána köntösben netezni stb...és egyenlőre fura, hogy ezt valószínűleg nem fogom tudni megtenni 1 hónap múlva, és akkor tök jó lesz ha valaki vigyáz a babára legalább 1 órát...
Az normális, hogy nem akarom hogy a nagyszüleit jobban szeresse mint engem?? Féltékeny vagyok rájuk??????
Még meg sem született, én pedig már ökörségeken agyalok....
"kicsit beparáztam, hogy akkor most kié is a gyerek, ha ő ennyit a közelében akar lenni? "
Még azt hagy tegyem hozzá, hogy a kezdeti hatalmas lelkesedés is picit lelohad a nagyik részéről is egy idő után.
Pl. anyósom eleinte remegett, hogy megfürdethesse Szimit, most meg már fáj a dereka, ha a kádba kell hajolni.:)
Eleinte imádta őt pelenkázni, na amikor szilárdakat is elkezdett enni Szimi és berondított, akkor volt hogy azt mondta, hogy ez anyáé! :)))
Nekem nagyon hasznos volt, hogy ezt leírtad. Hetek óta küzdök magamban, hogy hogyan kezeljem a családomat, ha megérkezik Artúr. A szüleim messze laknak (150km) anyósom a szomszédba. Mint korábban írtam nagyon jól kijövünk anyósommal, ő is a szüleimmel, de párommal többször végigfuttattuk a fejünkbe mi lesz ha itt a baba.
Anyósom többször elmondta, hogy akkor jön amikor csak akarjuk, akkor vigyáz és segít amikor csak kell.
Aztán voltak olyan megjegyzései is, hogy ott lesz végig a kórházban... Persze tudom, hogy ebben csak a jó szándéka van, én azonban kicsit beparáztam, hogy akkor most kié is a gyerek, ha ő ennyit a közelében akar lenni?
És akkor a szüleim. Én szeretném ha anyukám a szülés után itt lenne egy pár napot, de nem tudom, mikor és hogyan fogom neki azt mondani, hogy köszi, most már menni fog egyedül is.
Végezetül a párom, aki szeretné ha csak mi hárman lennénk, mi magunk boldogulnánk, és a szülők csak ténylegesen a jóságos nagyszülő szerepét kapnák, akik kényeztetik az unokát és nem szólnak bele semmibe.
Azt gondolom ihletet merítettem a leveledből, és megpróbálom azt, hogy a fontosabb eseményeknél, mint pl. esti fürdés, csak mi hárman legyünk. Meglátjuk Artúr hogy fog aludni,majd az ébren és nem cicin töltött időszak egy részét meghagyom a nagyiknak, én meg kihasználom az időt az általad is említett dolgokra...
Nem tudom mennyire lesz megvalósítható, de ez kipattant a fejemből, és remélem beválik, használható lesz.
Lehet volt vmi tegnap a levegőben, mert nekem is nagyon fájt a fejem. Estére már hányingerem is volt, meg annyira lüktetett az agyam, h pont mondtam apának, h szerintem a vérnyomásom az egekben lehet, mert annyira lüktetett a fejem....pedig nekem alapból nagyon-nagyon alacsony szokott lenni.
MOndjuk Nórival is így volt, a 90/60 körüli vérnyomásom az utsó 2 hétben közel 140 lett!
Nálunk is van NST babaébresztő, egy jó hangosan sípoló játék volt anno, Nórinál sokat kellett használni, mert ő szinte állandóan végigaludta az NST-ket. Remélem Barni aktívabb lesz. :)
Nagyi-téma: Füge soraiból kicsit magamra ismertem, amikor Szimit vártam. A gondolattól is ideges lettem, hogy majd anyósomék állandóan nálunk lesznek és majd itt fog okoskodni meg majd ő akar babázni és én ezt nem akartam!!!
Anyunak meg megmondtam, hogy 2 hétig csak ablakon keresztül láthatják Szimit, mert óvni akartam a betegségektől. (mivel tél volt és járványos időszak)
Nos, a nagy aggodalmaskodásom és féltésem eredménye az lett, hogy anyu úgy megsértődött, hogy nagyon sok időbe telt helyre állítani a kapcsolatunkat. Én tényleg csak a babámnak akartam jót, csak őt féltettem, de nem gondoltam arra, hogy a családomat így megsértem ezzel. Csak pár hónapja sikerült ezeket a dolgokat tisztázni anyuval, hogy neki ez mennyire fájt, hogy nem engedtem látni az unokáját csak ablakon át.
Anyósom is ma már tudom, hogy csak jószándékkal akart segíteni nekem! De valahogy akkor nem ezt éreztem, önző módon ragaszkodtam Szimihez!! Ahogy telt-múlt az idő, megtanultam kezelni ezt is!! Pl. ha anyósom feljött hozzánk, akkor hagytam unokázni, én meg szépen elvonultam egy jót fürdeni a kádban vagy leültem a számítógép elé leveleimet olvasgatni vagy vasaltam, vagyis megpróbáltam hasznosan és tudatosan kihasználni azt az időt olyan dolgokra, amikre egy pici baba mellett kevés idő jut. Persze láttam mit-hogy csinál közben a gyerekkel és ha valami nem tetszett, finoman elmondtam, hogy én ezt másképp szoktam...
..a mai napig az van, hogy ha jön hozzánk anyósom délután unokázni, akkor én már pattanok is fel, hagyom őket játszani, én meg csinálom a dolgom vagy pihenek addig...
...sok jó van abban ám, ha egy nagyszülővel jól kijön az unoka! Pl. Szimit mi már viszonylag kicsin itt mertük hagyni anyósomnak, hogy vigyázzon rá, amíg mi vásároltunk vagy moziztunk egyet. Mivel kicsi baba korától itt volt anyósom is, Szimi megszokta őt és jól elvoltak együtt itthon. Hallom ismerősöktől, hogy az anyuka a szobából nem tud kimenni, mert a gyerek sír utána, nemhogy egy programot csináljon nélküle! Azért ez nagyon terhes is lehet, ha már ott tart a dolog, hogy az anyuka pisilni nem tud egyet úgy, hogy ne bámulja a WC ajtóból őt a gyerek.
Ráadásul később is könnyebb, pl. a bölcsibe is szerintem azért szokott be Szimi egy szó nélkül, mert ő nem rémült meg attól, hogy nem lát engem! Hiszen korábban is volt ilyen, hogy nem én vigyáztam rá. Amikor pedig visszamentem dolgozni, akkor pláne, hiszen a bölcsi kezdetén sokat betegeskedett Szimi, eleinte két hetente volt beteg. Ki is rúgtak volna, ha én annyit maradok otthon vele, szemét főnököm meg is mondta! Hát természetesesn ilyenkor is anyós vigyázott rá és nyugodt szívvel hagytam ott neki Szimit, hiszen ismerte Szimi minden rezdülését...
....Bocsi, ha kicsit hosszú voltam, de csak azért írtam ezt le, mert ma már másként látok sok dolgot, mint amikor Szimit vártam. Amit a nagyszülőkben akkor idgesítőnek értékeltem, mára úgy gondolom, hogy nagy segítség lehet, és Szimikén is látom, hogy imádja a nagyszüleit, ami azért szuper dolog! Hogy egy nagy és szerető család veszi őt körül, ami nem csak anyából meg apából áll!
Jó reggelt!!
Képzeljétek tegnap este tutira elkezdte magát befészkelni a babám, biztos, hogy illeszkedik be a kis feje, mert egész este azt éreztem, hogy lent a csontjaim nyilalnak, úgy mentem, mint aki besz*rt, közben elkezdtek fájni a csípőcsontjaim is.
Egész idáig meg voltam róla győződve, hogy most a 2. babám is túl fogom hordani, de mostmár nem vagyok ebben olyan biztos :))
Tegnap meg olyan szarul voltam többször is, hogy megijedtem nem vagyok-e toxémiás, mert szédültem, hányingerem lett, fájt a fejem...aztán megmértem anyóséknál többször is a vérnyomásomat, de hál'Istennek nem volt magas, hanem alacsony! Szóval toxémia kizárva szerencsére.
Füge: örülök, hogy nem kell menned nst-re! Egyébként nyugi tényleg, Szimi is elég kevesett mozgott a végén, volt hogy baba-dudát tettek a pocimra CTG alatt! Nálatok ilyen nincs?