2009 augusztusban születendő babák... (beszélgetés)
Hát ez nagyon aranyos tőle! :)
Az ilyen apróságok olyan boldoggá tudják tenni a hétköznapokat! Nálunk is rengeteg ilyen apróság van amivel kifejezzük mennyire szeretjük a másikat! :)
Jó ilyeneket olvasni! :)
júúúúúúúúúúj de jóóó:):)
Az én férjel is csinál ilyeneket még mindid, tegnap lementünk a konyhába reggel, oda volt készítve a gyerek teája meg az én kávéscsészém. Alatta egy zsepi, rajta egy szív és két nyíl, hogy a tea a nimijé, a csésze az enyém. :D
mikor hétvégén suliba megyek állandóan felkel korán (peidig mondom hogy ne) és csinál nekem szendvicseket és a szalvétára mintig van valami kis szerelmes üznet írva :)
Akkor menni kell citromosat venni!:D
Na tényleg mentem....
Ezt én is elmondhatom!Nagyon szerencsések vagyunk,hogy ebben a cudar világban ilyen párra találtunk!
Most megyek egy kicsit pihenni,mert picit fájdogál a poci!
Puszi mindenkinek!
Valami szarság van a dobozos szőlő fagyinkkal...
Ebéd után bontottuk meg, de teljesen szét van jegesedve (nem a mélyhűtő miatt, szerintem ezt így adták el) szinte ehetetlen, az íze is rossz, az egyik fel meg olyan mintha gumiból lenne, szó szerint rágós...
Pedig nekem fagyi kell!
Igen és ez minden nap eszembe is jut... :)
Boldog vagyok, hogy tőle várok gyermeket... :)
Háááát... épp lett volna olyan is....de én már nem emlékszem ilyenekre... :)
Így jó nekünk ahogy van!
Hát néha tényleg nem az, de mivel tudom, hogy ő ilyen, ezért már rég elfogadtam, különben nem lennék vele. Függetlenül ettől hiányzik az, ami... Emberileg viszont le a kalappal előtte! A bizalom ezer százalékig meg van, még ezek után is, hogy én félreléptem anno! És ez nagy kincs!
Ő is megismert más nőket, de az, hogy a szakítása után velem osztotta meg, hogy xy-nal vége... az nem volt semmi! Utána nagy összebújások, így szeretlek, úgy szeretlek, aztán nekem jött a másnap, a munka, a kavarás odabent, a zavartság, hogy most ki iránt mit is érzek... áh! Kemény egy időszak volt az tuti!
Sziasztok!
Hát nekem nagyon nagy szerencsém van a férjemmel! 2 és fél éve együtt vagyunk és annyira de annyira szeretjük egymást! Kitaláljuk egymás gondolatát, hangosa szó talán csak 1x volt köztünk és olyan figyelmes velem, a mai napig kinyitja nekem a kocsiajtót, ibolyát szed nekem és még sorolhatnám... És mindezt úgy, hogy teljes mértékben meg tudta őrizni közben a férfias lényét! :)
3x éreztem úgy az életben, hogy szerelmes vagyok, de amióta ő van nekem, már tudom, hogy mi az igazi szerelem és kötődés! :)
úgy sajnálom!!! Tudom, hogy azh milyen rossz. Az ex-férjem egy évben kétszer mondta, hogy milyen csinos voltam (persze utólag): szilveszteri bál és búcsúi bál után... Végül akkora szeretethiányom lett, hogy otthagytam. És a mostani szerelmem annyira más, ő minden nap elmondja, hogy csinos vagyok, és hogy neki én vagyok a legszebb.
Próbáld meg elfogadni így őt, hisz tudod, hogy szeret, ő ilyen típus, nem tudja kimutatni. Nem könnyű neked, az biztos.
Anyagilag már nem tudja megtenni, hogy folytassa ezt a szenvedélyét. Sok a lakáshitelük nagyon!
De nem is ez a lényeg! Hanem maga az egész sztori... Ha lenne időm egyszer leírni, nem is tudom, hogy mit gondolnátok rólam, vagy az egészről, hogy okosan cselekedtem-e anno... néha én se tudom.
Hiányzik a lelki együttlét, a gondolatomból való olvasás, ami a munkatárstól megkaptam, de Zoli nem ilyen lelkis, érzelgős pasi. Tudom, hogy szeret és oda van értem és a fiáért is, de kimutatni, kimondani azt, hogy szeretlek, hát kevésszer hallom.
Egy nőnek ez pedig KELLLLLL!!!!
Tök jót romantikáztunk lányok, így még jobban megismertük egymást. És kiderült, hogy egy kapcsolat sem egyszerű, komplikációk mindenhol előfordulnak, viharok meg pláne, és ez így van rendjén. :) Képzeljétek el, milyen uncsi lenne nagy szenvedélyek és viharok nélkül! nekem valszeg nem is kéne.
De most megyek, később talizunk.
Puszi!
Meg persze a kislnyod is lány. :)
Már tényleg augusztusi babázók látszik. Az a baj, hogy abba nem tudtam belejavítani.
Ez milyen érdekes!
Párom részéről a közeli rokonságba,kislányok vannak!
Az én részemről csakis fiúk!Én vagyok az egy szem lány!
Érthető,persze!
Nekem is inkább harcművészet való!:DDD
Párom bika,a maga hihetetlen nyugodtságával!
Sokszor épp ez idegesit,hogy hogy tud ilyen nyugis lenni!
De bevallom,azért nekem sikerül kihozni ritkán a sodrából.... :)