Úgy érzem semmire nem viszem, ha nem karol fel egy férfi.... (beszélgetős fórum)

Igen.

Azért szeretnék szingli, család nélküli embert találni.

De ott meg adódhat az a probléma ha 35+os, hogy ő mar gyereket akar, én meg még várnék pár évet.

Na mindegy ezek majd eldőlnek.

Meg ami fontos, hogy azonos életzskaszban lehgyetek, a kor ellenére is.

Pl ha Te férjhez akarsz menni, akkor szuper dolog egy olyan 38 éves,aki családra vágyik ,cde a 35+ pasik között sokan vannak, akik túl egy csúny akapcsoalton csak szórakozni akarnak, gyerekik már vannak, szóval csak élni akarnak.

Nem feltétlen szégyen, inkább megszokás. Ezt szoktad meg. Aki megtapasztalja a jót, annak utána nehéz letenni róla. Ezzel csak az az egy baj adódik, ha nem sikerül “megfelelően” férjhez menned, vagy nem tanulsz olyasmit, nem vágsz olyasmibe, amivel annyit keress, hogy kielégítsd az igényeidet, akkor érhetnek kellemetlen pillanatok.

Én a helyedben a jövőmre gondolva gyűjtenék, mint egy állat. Nincs is erre jobb alkalom. Otthon megkapsz mindent, ami létszükséglet, nem kell számlákra, albérletre költened.

Na erről is a napokban beszélt egy ismerős.

Iskolában dolgozott, az összes tanárnő csak várt, hogy hát nekik diplomás kell.. amikor elkezdtek kifutni az időből már összejöttek egy festővel is.

Én is attól tartok, hogy csak várok várok, mindig azt hiszem, hogy jön még jobb és közben kifutok az időből. Még a fiatalságom sem marad.

Még annyi, hogy idősebb pasiknak sokszor van puttonya: előző házasságok, gyerekek,ex-feleségek.

Az is beszédes ,ha egy 40 éves férfinek még sosem volt komolyabb kapcsolata,ami házasságá-tartós együttéléssé fajult volna.

R

Pontosan. Én egyenlőre az együttlétre gondoltam, nem a majd válásra, de azért teljesen jogos amit írt.

Egyébként nem bizonygatni szeretnék, de akikkel ténylegesen kapcsolatom volt, csórók voltak. Ez nem feltétlen jelenti csak azt, hogy rosszul kerestek, hanem rossz körülményből is jöttek, amiből egy fiatalnak nagyon nehéz kimásznia.

Én már akkor gondolkoztam azon, pedig évekkel ezelőtt volt és nem volt esedékes még, hogy mikor fog ott tartani az életünk, hogy arra alapozni lehessen bármit. Akár családot.. akár csak különélést a szülőktől.

Valahogy úgy érzem, már nem szeretném ezt..

Nem akarok teljesen csak és kizárólag a pénzre koncentrálni.. de nem akarok több ilyet se, akikkel lehetetlen tervezni..

De apróságokra is gondolok.. talán épp az elkényeztettségem miatt. Jól esne, ha beleférne néha elmenni enni valahova, esetleg kaját rendelni. Tudom, hogy ezek nélkül lehet élni, de legutóbb egy velem egyidős sráccal ismerkedtem... Éreztem, hogy szándékosan úgy alakítja a dolgokat, hogy ne kelljen semmilyen komolyabb költségbe vernie magát. Még beszélt is nekem az egyenjogúságról...

Köszi, és igazad van.

Nincs min izgulnom, most is megvan mindenem.

Pénztől függetlenül egyébként a 10-15 év korkülönbség az én koromban, nem tartjátok soknak? Tudom, nem kevés ilyen pár van.

Hát, ezért nem vetném el! Kit érdekel mit fusizik össze? Én dolgozom , ő dolgozik, ha jobban megy neki, attól még lehetek én is gondtalanabb!

A munka szerintem tök mindegy jelen esetben! A lényeg, hogy egy kicsit többet vigyen a háztartásba, hogy mikor a Fi gyereket szül, ne legyen hónap végén gond cipőt venni a gyereknek vagy mosógépet!

Persze, tudom.

De ahogy belegondolok, azért nem szeretném, ha egy férfi tudná, hogy a pénzéért vagyok vele. Nem lenne jó hosszútávon egy ilyen ki nem mondott megállapodás. Előbb utóbb valakinek biztosan nem jó érzés.

Jujj, az ilyen fusizós szaki felejtős, papiron minimálbér, amiből válás után alig fizet valamit, ráadásul esetleg a halála után sem tudnád vinni tovább az üzletét.

Sőt, 700 e ft, ha anya otthon van 28.000 főállású anyaságin, hát az nem sok.És mondjuk van 2-3 gyerek.

Nekem nem kell igazán tehetős.

De ez teljesen relatív, hogy kinek mi az. Ami számomra tehetős, az én gondolkozásommal, az lehet nektek semmiség vagy éppen túl soknak számít.

De jó, mondok valamit, csak nem akarnám, hogy aztán erről szóljon a fórum. Az a helyzet, hogy nem is szoktam konkrétan tudni, hogy egy adott férfi mennyit keres, ezért csak saccolok.

Szerintem az, aki havonta 700 ezer forintot megkeres, már tud igazán "kényelmesen" élni. Ismerek villanyszerelőt, aki ennek a dupláját keresi havonta, költöztetőt is, ezért nem tudom, hogy igazán mi számítana nagy fizetésnek. Az én elképzelésem szerint ez már jónak számít.

De tenyleg, nem a fizetés összegén gondolkoztam sosem.

25 éves vagyok. Recepciós, egy kisebb helyen. Szerencsére, mert legalább sok férfi jár. Semmi egyéb nincs benne amiért nem akarnám feladni, szimplán csak azért, mert tudom, hogy jobb munkahelyet keresve se találnék. Csak egy kis plusz fizetés, a jelenlegi helyzetemben egyáltalán nem motivál.

Azért gondolkozok idősebb férfiben, mert a 20on éves korosztályból alig ismerek nagyon elvétve 1-2 srácot akinek lenne már bármilyen egzisztenciája vagy bármi. De sőt, tovább megyek, mert igazán komolyat is alig ismerek. Amivel nincs egyébként gond. Abból a 2-3-ból az egyik, mindent megadna anyagilag, csak azért írom ezt, mert nem egyedül ez fontos nekem. Nem szeretnék olyannal szexelni, akihez nincs gyomrom, csak az anyagi biztonság miatt, ahogy írták már.

Viszont a 30as korosztályban, ahogy elnézem a legtöbbjük vagy kisvállalkozó vagy van már fix karrier.