Tükör által homályosan... (beszélgetős fórum)

Kedves Andrea!

Olvastam kereső gondolataidat.

Olyan jó úton vagy, hogy bárcsak mindenki ott lenne, ahol te.

Kérdéseid, kétségeid mind azt mutatják, hogy belső Tenmagad szólt, jelzett.

Az embert valójában Tenmaga, Felső énje felügyeli, vezéri, de a Belső Forrás irányítását nekünk lehetőségünk felülírni, másként cselekedni - ezt nevezik szabad akaratnak.

OK, ennyi elmélet, és eddig piszkosul nem adtam gyakorlati tanácsot, ugye?:)

És nem is fogok.

Tudod miért?

Azért, mert te olyan kereső fázisban vagy most, hogy az a legszerencsésebb, ha hagylak most, hogy kitaláld a következő lépésed.

Látszik a bizonytalanságodban az, hogy Tenmagad úgy látja, most meg tud erősíteni.

Ha ez így van, akkor hagyjuk, hogy ő dolgozzon, emberi bölcsesség nem írhatja felül az Övét.

Ha kérdésed van, nyugodtan tedd fel, akár priviben is.

Nem annyira kétségbeesett, mint sokkal inkább mérges, felháborodott vagyok miatta. Igazságtalannak tartom, és ahogy írtam is, a hazug vallásos tanítások azok, amik azt állítják, hogy tudatlanságból elkövetett bűneink miatt kell bűnhődnünk. Nekem ez nem oké. Nem tartom igazi, meggyőző magyarázatnak.

Egyébként olvastam hozzászólásaidat, és írsz sok jó dolgot, de rengeteg benne az idézet. Tényleg érdekelne, hogy mi az, amit te magad megtapasztaltál? Vagy mindaz, amiről írsz, csak hit? Elfogadtál bizonyos tanításokat, amiket továbbadsz, vagy valami más az alapja a nézeteidnek? Nehogy félreérts, nem kötözködni akarok, hanem komolyan érdekel, hogy akik ezeket a dolgokat vallják, azok mire alapozzák a véleményüket? Most konkrétan főleg te vagy ilyen személy itt a fórumon, azért téged kérdezlek.

Nagyon nehéz dolog ez ám, amit felvetettél, és megértem a kétségbeesettségedet.

Ugyanis a "játékhoz" adnak egy "játékszabályt".

Nos, ez az életbölcsesség. Nem mindenki rendelkezik vele.

És pont ez a baj. Aki nem elég tapasztalt lélek, az jobban szenved ettől, mert folyamatosan szúrja el a dolgokat.

Ugyanakkor a bölcs ember valamikor megszenvedte, megszerezte ezt a tudást (lásd: előző életek). Mindenért meg kell dolgozni. Ez a gyönyörű és ez a fájdalmas az egészben.

"...arcod verejtékével edd a kenyered..."

És még hogy valamit mondjak. Az érett léleknek sem könnyű, mert őt meg be akarják csapni, félre akarják vezeni. Megnő a kísértés, mert látja a dolgokat. Minél hamarabb kísértik, annál jobb. És ez félelemets. Ismerek nagyon erős, nagy tudású lelkeket és katasztrófális családokba születtek bele. Hatalmas vívódással lettek azok, akik. Gyönyörű ajándékokat kaptak ezekért a szenvedésekért. Szerencsére ki tudtak emelkedni.

Ebben a játékban nagyon nehéz áttörni a falat.

De hogy a mesterek kedvenc szavával éljek:

"TÖREKVÉS"... "TÖREKVÉS"...

Nagy igazság! A fő veszély abban áll, hogy rohannak az emberek mindenhova. Még keresésnél is.

Kell a segítség, kell a mankó, de ha az egó spiritualizálódik, akkor ugyanolyan tévedés és hajsza az egész, mintha nem lenne az.

Az őszinteség, az alázat lefegyverezi a spirituális egót.

[link]

Vigyázat, mert van "ál-harmónia", "ál-nyugalom" is.

Többnyire hullámzik. Ezt idővel nyakon csípi az ember, csak sokat kell melózni hogy rájöjjél.

Az az igazi, ami vihar, káosz közepén is harmónia, nyugalom.

Az egó is marha nyugodt, amikor halhatatlannak, királynak, császárnak hiszi magát, mert jól megy a sora.

Nagyon veszélyes üzem...

Hűnek kell lenned magadhoz. Az igényeidhez. Nyilván ha kell még neked a keresés, tiszteletben kell tartani. Aztán lesz, amikor megállsz. Ezek mind a te ciklusaid. Aktív-passzív. Valamikor nem keresel, csak cselekvésre, a tudás alkalmazására van szükség, mert bedobnak az élet sűrűjébe. Akkor nem érsz rá keresni. Sok minden van. Észre kell venni, melyikben vagy. Egyik sem elvetendő.

Van egy tanító, aki ugyanígy érte el a dolgokat. Szét "szaggatta" magát a kereséssel, annyira eltökélt volt. Csak aztán nagy gyorsítás után, nagy fékezés jött. Ki kellett egyenlíteni a számlát. Besokallt. Leállt. És akkor történt valami. :)

De ez nem azt jelenti, hogy a keresés nem ér semmit. Nagyon sokat ér. Az úszómester is nagyon sokat ér, amíg meg nem tanulsz úszni. Utána már nem kell. A keresés, a tanulás az ALAP! Alap nélkül nem mész semmire. Honnan rugaszkodsz el? Az egy ugródeszka.

A tévedés, az okulás, a ferdébbik út is egy ugródeszka, ha rájövünk. Nem rögtön a tökéleteset kapjuk. Az alázat pont abból áll, hogy megbecsüljük a kis dolgokat is. Mert NAGYON-NAGYON FONTOSAK ahhoz hogy valamit elérjünk. Minden kis dolgokból tevődik össze.

"Ki a kicsit nem becsüli..."

A te 555-ös és cherry coke 556-os hozzászólásával is tökéletesen egyetértek. Én egyébként magammal kapcsolatban szívesen tanulok, de őszintén megmondom, nekem derogál valamiféle kozmikus sakkjátszma figurájának lenni, tisztára, mintha csak átverés jelleggel lenne szabad akaratom.

Egyébként Martin Scorsese "Krisztus utolsó megkísértése" c. filmje pont nem azért volt akkora botrány, mert Jézus szexjelenetben szerepelt benne, hanem azért, mert a film végső mondanivalója pont az, hogy Jézusnak valójában nem volt tényleges választási lehetősége, hogy föláldozza-e magát, vagy sem.

Neked már sikerült?

Ha igen, hogyan?

Nem kell keresni semmit,minden ott van benned:)

Önmagadat kell megismerni és a választ megkapod.

Nem vagyok meditatív, de azt hiszem, már sokat fejlődtem. :)

A válaszokat egyfolytában keresem. Képtelen vagyok abbahagyni a keresést. Pedig már több tanítótól is hallottam/olvastam, hogy fel kellene adni. Amikor elfogadom, hogy nem tudok, akkor fogom megkapni a tudást. De egy belső kényszer hajt, hogy olvassak egyre többet és többet, hogy keressek. És valójában találtam is már nagyon sok olyan dolgot, ami előrevitt, de néha már szeretnék megállni. Időnként fáradtnak érzem magam az állandó keresés miatt, de mégis folytatnom kell. :(

"Az ember többnyire animális ösztönzéseivel szabja meg élete céljait, és teremti meg fokozatosan a börtönt önmaga körül. Ha szelleme vezeti, szabadsághoz jut."

/Szepes Mária/

"Nincs félnivalója annak, akinek az álmai már az elveszett és újra megpillantott Éden felé vezetnek."

/Szepes Mária/

Össze kell hogy omoljon, mert nagyon nehéz és rossz mostanában embernek lenni. Ugyanakkor hatalmas lehetőség is. Ha valaki ki tudja menteni az aranyat a szarból, annak minden megszépül. Még kínkeservek árán is. Még akkor is, ha látszólag egyedül van és vesztésre áll.

Tudod, az a legrosszabb ha nem történik semmi.

Furán hangzik, de milyen jót tett nekünk hogy itt voltak a menekültek. Felpezsdült az élet, újra magyarok lehettünk egy kicsit. Jót tesznek nekünk ezek. Leszámítva a gyűlöletkeltést.

És ott voltam. Éreztem hogy minden átszellemült. Még ha be is volt mindenki ijedve, de ÉLET volt.

Az a legrosszabb ha nem történik semmi, ha minden hazugságban van tartva és elnyomva.

Semmi politikát nem akarok beleszőni. Itt most kegyelmet kaptunk "menekültkérdés" kapcsán, hogy emberileg, magyarként hogyan vizsgázunk.

Nem mondom hogy nem veszélyes. Nem mondom hogy nem piszkos és undorító!

De aki ott volt, látta a gyerekeket, asszonyokat, összegörnyedt, fejüket fogó embereket.

Ez kettős kérdés. Kényes téma. Ezért ennyi konfliktus. Veszély, de egyben lehetőség is.

Igen összeomlik,mert így kell lennie.

Újjászületik minden,ez a természet rendje,pont most jött el az ideje.

Tömör, esszenciális kinyilatkoztatás:

"A kezdethez visszatérés: a béke.

A béke: az élet visszatérte.

Az élet visszatérte: állandóság.

Az állandóság tudása: világosság."

/Lao-ce/

Ha könnyen meglenne, akkor nagyon jó világban élnénk. De úgy tűnik, pont most omlik össze minden. Túl messzire mentünk.

Nehéz megnyugvásra találni (ebben a világban), szinte a legnehezebb.

Ha megnyugodtál, akkor az alapodnál vagy. Mert ez az alapja. A béke és a harmónia. Zéró, nullpont. Nincs mozgás. Nincs hova menni.

A fejlődés csak a békéhez, a zéróhoz vezető út.

Ha céltalanságról és az élet értelméről beszélünk, akkor gondolj a GYERMEKRE!

A gyermek mit csinál? Játszik, él, gondtalan.

Mi a múltja? Mi a jövője? Tudja hogy mit akar? Tudja mi lesz? Tudja meddig fog élni?

Semmit nem tud, csak azt hogy ÉL, hogy a JELEN-ben él, BOLDOGAN.

Gyermektől-gyermekig haladunk, mert öregkorunkra is "gyermekké" válunk.

Öregkorunkra ugyanúgy eltünnek a célok, az élet értelme. Csak az ÉLET marad. Csak a JELEN marad. Ez ad neki értelmet. Miközben folyamatosan tapasztaljuk a JELEN-t. Miközben folyamatos tapasztalásban részesülünk.

Ez az, amire a Főnök azt mondta hogy az Élet célja maga az ÉLET!

Tehát:

- GYERMEKTŐL-GYERMEKIG

- JELENTŐL-JELENIG

- ÉLETTŐL-ÉLETIG

- TAPASZTALÁSTÓL-TAPASZTALÁSIG

"Kiüresíteni a tudatot, mert ott üresség van. De ez az üresség tele van örömmel, békével, élettel, fénnyel, tisztasággal."

Ez mi ha nem a megnyugvás?

Ezt keresik sokan,könnyen megvan,de azt hiszik ez bonyolult.

"az emberi létnek nem a megnyugvás az alapja"....hanem a fejlődés.

Úgy hívják hogy "AHA-élmény"! Ez a felismerés.

Nincs cél, csak célokat tűzöl ki a megtapasztalásaidnak, hogy rájöjj arra, hogy a célok csak ennek a szerepét töltik be. Hogy tapasztalj.

Tehát a lényeg: A TAPASZTALÁS

Tehát az Élet miből áll: MEGTAPASZTALÁSBÓL

Az életet felfoghatjuk egy iskolának? IGEN!

"Jó pap holtig tanul." (Innen a kifejezés.)

Tulajdonképpen mindent elmond ez az egy mondat.

Megnyugvást nagyon nehéz találni, mert a világnak és az emberi létnek pont nem a MEGNYUGVÁS az alapja.

Ezekben az időkben az "idegbetegség" minden formája megtalálható, még spirituális érdeklődésű embereknél is, de náluk azért, mert érzékenyek és átélik a kollektív szarokat. Nehezebben is bírják a tudatlanságot. Könnyen összeroppannak.

Ha te folyamatosan a tisztasághoz vagy szoktatva, a legkisebb piszok is zavarni fog. Ez az érzékenység és érettség.

A disznót nem fogja zavarni. Annak az is tisztaság, ha a szarnak csak a szaga párolog el.

Szóval kemény munka megdolgozni a békéért! ÁLDOZATOT kell hozni.

Alapszabály:

HA NEM HOZOL ÁLDOZATOT, TE VÁLSZ ÁLDOZATTÁ!

Mit jelent ez?

MINDEN TŐLED FÜGG! (elsősorban)

"Gyakorlat teszi a mestert!"

A békének fokozatai vannak. Íme néhány idézet a mestertől, szerintem elcsípte a lényeget:

"Célunk, hogy a fényestől eljussunk a fényesebbig és a legfényesebbig. A magastól a magasabbig és a legmagasabbig." /Sri Chinmoy/

"A lelki békét nem érhetjük el egyik napról a másikra. Ahhoz, hogy megszerezzük a lelki békét, számos csend-évet kell a spiritualitásba fektetnünk." /Sri Chinmoy/

"A külső háborúknak csak akkor lesz vége, ha előbb a belső háború véget ér." /Sri Chinmoy/

"A béke ott kezdődik, ahol az elvárás megszűnik." /Sri Chinmoy/