Tükör által homályosan... (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy ezt csak én értem?

Lehet...

Nekem erről a nagy "Dáridóról" mindig a II. világháború előtti utolsó Karácsony jut eszembe.

[link]

Itt már az egyetlen eszköz csak az ÉLET VALÓSÁGA lesz! Az ÉLET VALÓSÁGA pedig akkor jön, amikor az ÉLET veszélybe kerül és a HALÁL tapintható valósága rajzolódik ki. Ily formában, aki megnyílik, az megmenekül(het), aki nem, annak "Buenos Tardes"!

Túl jól megy a civilizációnak, de ezzel megint magunkat lökjük vissza arra a bizonyos tanulási szintre. Ha könyvek, emberek érnének valamit, akkor nem lenne szükség erre.

Mint például? Az önreflexió? :)

De akkor be kéne tiltani az okostelefonokat... :P :))

Az emberek elég bonyolult világban élnek.

Nem kellene a felébredést egyszerűbb eszközökhöz kötni?

Szerintem nagyon is ártanak, legfőképpen önmaguknak, tehát nekünk is. :S

Attól még hogy a "légynek sem árt" kinézete van, attól még lehet nagyon káros a tevékenysége.

Nem tudom érzékelhető -e, amit mondani akarok...

Nem tudom, miért idézted. Ugyanis én hajlamos vagyok a számomra vadiúj dolgokat megfogalmazni, amikor más olyannal beszélek, aki esetleg nyitott erre. Az önreflexiós képességem viszont az adott dologgal kapcsolatban - amiről írok - mivel vadiúj dologról van szó, még nem fejlődött ki. Tehát nincs rálátásom saját magamra.

Egyébként nem idézet, mert én rühellem a copy-paste-elt bölcsességeket. Van már éppen elég ilyen fórum, pl. a Nők Lapján éppen most rondítottam bele egy ilyenbe, hogy most már talán nem csak bemásolgatni kéne másoktól mondatokat, hanem esetleg ha lehetne egy pár saját sikertörténetet a kedves fórumozó társaktól. (Én oda már írtam magamról, de rajtam kívül senki.)

Nyugodtan idézheted. Én nem tartom olyan nagy dolognak. Csak magamról mesélek, és fogalmam sincs, hogy egyáltalán érdekel-e valakit.

Mindig az az idézet jut eszembe az Adrian Mole titkos naplójának folytatásából, mikor A. M. el akarja mesélni az anyjának, mit álmodott, erre az anyja: "A másik álmánál csak egy unalmasabb van: a másik problémája."

"Erősnek érzem magamat, bölcsnek nem, inkább csak most már jók az intuícióim. A bölcsességgel az a bajom, hogy egy lezárt, halott dolognak érzem. Én meg inkább folyamatosan mozgásban vagyok szellemileg, tehát ÉLEK."

Tudod miért másoltam ezt ide?

Megvárom, míg válaszolsz.

Elöljáróban mondva és előre elnézést kérve: ha ezt nem másoltad valahonnan, ha ez a saját gondolatod, akkor idézhetem ezt a szöveget (természetesen minden azonosíthatóság nélkül)?

Ismerem az alföldet. Jó nyugis hely.

A hegyek a gyengéim. Mondjuk tavakkal. Meseszép... Hmmmm...

[link]

Értem, évekkel ezelőtt még én is így éreztem, de aztán kiléptem belőle. De utána nagyon csúnya időszak következett az életemben. Kb. 2 évig tartott. Aztán kezdődött meg a gyógyulás, de kvázi lélekben, szimbolikus formában nekem is "el kellett ehhez haláloznom". Maradjunk annyiban, hogy most már szuper jól vagyok, és mindent, ami abban a borzalmas korszakban hiányzott, visszakaptam az élettől, de amíg ide eljutottam, na, azt az utat nem kívánom senkinek.

Lehet, hogy én most már azért nem idegesítem magamat a mai világon, mert tulajdonképpen valamilyen formában kiléptem belőle, és kívül vagyok rajta.