Terhesen - elhagyjam a párom? (beszélgetős fórum)

Nem vagyunk egyformak. En egy eros ember vagyok megis nehez volt elvalni egy olyan embertol, akitol mar feltem a vegen... 6 honap utan.

Kedves forumindito, ha nekem azt mondanak, hogy babam lesz azok utan, hogy csekely eselyt adnak ezelott erre, hetorszagra szolo bulit tartanek oromomben:). Persze a babanak nehezebb apa nelkul, de megfelelo kornyezet hiszem azt , hogy bizonyos szinten potolja!!!

Vacilalj nyugisan, adj idot magadnak! Nekem is ezt mondta egy pszichologus! Azt, hogy itt leszolnak, fel se vedd, hiszen, amikor ilyen lepes elott van az ember, mindenre kivancsi, hogy valahogy egy dontest tudjon meghozni, s megis a szivere fog hallagtni vagy az eszere. Nincs esziteni valod, agyonutni nem fgog, de ha igy folytatja ugyis megcsomorulsz tole es akkornyugodt lelekkel mesz majd haza!!!!:)

Sok erot kivanok neked!

Megértem, hogy így érzed, és én is ezt érzem, hogy erőtlen vagyok. Nem mint kifogást írom ezt most, hanem mint hiányosságot. Talán pont azért kértem segítséget, hogy ezekből erőt merítsek.

És bár még valóban itt vagyok, de ez nem jelenti, hogy még holnap is itt leszek.

Nem akartalak ezzel felbosszantani, talán valóban éretlen vagyok ehhez az egészhez.

Nem akartam spirázni a dolgokat, egyszerűen csak reagáltam azokra, amiket írtak nekem, az alapján, amit most érzek, és azóta történtek.

Teremts magadban egy képet róla,lásd magad előtt,hogy nem lesz otthon mit ennetek a gyerekkel,ő meg kiabál,hogy nem vesz pelenkát,te meg menj dolgozni,ha enni akarsz.

Nekem így sikerült kiszeretnem egy emberből,hogy egy ehhez hasonlóan ocsmány képet képzeltem el róla mindig,mikor eszembe jutott.

Ezt már megpróbáltam megtenni, de fura, még korábban sosem láttam ilyet, ha régebben is megpróbáltam beszélni vele, de kb úgy mint egy hímes tojással, közben simogattam a kezét, kedvesen stb, akkor lefeküdt általában az ágyra, becsukja a szemét, tördeli a kezét stb. Mint egy zavarodott kisgyerek. Mikor először láttam szó szerint rémisztő volt, hogy mennyire nem lehet vele kommunikálni. Na persze ez is változó, nem mindig ennyire nehéz, de többnyire. a lényeg, hogy vagy nem kaptam választ, vagy hogy jó, ok, de nem tudom, fogalmam sincs, előre mittudomén, hagyjálbékén stb...

Aztán ha erre fel elkezdtem csomagolni, akkor meg jött, és mondta, hogy mit reagálom túl, hát ő igyekszik...

Szóval megbeszélni nem egyszerű...

Azért valahogy mégis sikerült, de csak ilyen válaszokat kaptam, amit már leírtam itt, hogy oké, próbáljuk meg, de azt ne várjam, hogy őt ez ne zavarja, és hogy nem szívesen, meg hogy azért próbáljak dolgozni a gyerek mellett. Hiába az addig elmondottak. A kommunikáció nagyon nehéz vele....

De mikor elsőre olvastam, közel állt hozzám a megoldás, amit javasoltál, köszönöm, talán azért is, mert valami hasonlót próbáltam véghezvinni.

Egyre jobban, percről percre érzem azt, hogy Te tényleg nagyon gyenge és felelőtlen vagy, magaddal szemben is, nem beszélve a gyerekdről, akiért felelősséget vállaltál.

Nekem ne mond, hogy az nehéz lesz, ez fárasztó duma és kicsit kezd nevetségessé és jelentéktelenné válni ez a szó a szádból, mert minden sz@r mellett amit leírtál, te még ott vagy, nem mész vársz és azért nem mész, mert mi lesz utána?!

Kicsit megrázhatnád magad is viselkedhetnél úgy mint egy 30 éves felnőtt és anya....

Gonosz vagyok, túl száraz és őszinte...nem sajnálom...mert napok óta értelmesebbnél értelmesebb emberek segítenek, azért mert te SGEÍTSÉGET kértél, ennek ellenére, te még bízol...tedd azt, de akkor ne kérj tanácsot mástól...

Szervezném a csomagolást, a költözést a családhoz! Ettôl az embertôl még egy madár is különb, mert az eteti a párját. Az igazi pár. S amíg a tojó naponta kirepül a fészekbôl, addig a hím melegíti a tojásokat.

Én megtettem a fentieket egy kicsi gyermekkel.

Életem egyik legjobb döntése volt!

Ezt már egy barátnőm is javasolta, hogy világosítsam fel, hogy az ugye az ő gyereke is lesz, és akkor ha neki gond, hogy én nem dolgozom majd, akkor mondjam meg, hogy jó, akkor dolgozom, de akkor fizessen meg valakit, aki a nap 12 órájában a gyerekkel van, meg az anyatejet vegye meg neki arra az időre, stbstb...

De ilyenkor általában nem mond semmit, vagy annyit mond, hogy jó, akkor ne csináljam. De persze később ugyanúgy elvárja...

Már mondtam neki, nem is egyszer. De az természetes. Hiába mondom, mintha nem jutna el az agyáig. 1 évvel ezelőttig otthon lakott a szüleivel, mindig mindenben ki volt szolgálva, természetes volt minden. Amikor ezt felhoztam, azt mondta, hogy 'mert az olyan nagy munka, hogy elmoss naponta 2 tányért'?

Nyilván nem csak ezt csinálom.

Érveltem neki már mindenhogyan, hogy milyen érzés lenne neki, ha mondjuk én megfőzök,de hozzávágnám, és közölném mennyire nem szívesen. Hogy értse, mennyire fájó nekem amiket mond most a gyerekkel meg az anyagiakkal kapcsolatban.

Annyit értem el vele, hogy mikor ma elment, mondta, hogy mossam ki a cuccát, ami kell neki holnap, de amikor én kértem, hogy ugorjon be a boltba, és hozzon nekem valamit, amit csak ott lehet kapni, és amit holnap meg tudnék enni ebédre, akkor kiakadt és közölte, hogy van itthon kenyér meg túró, egyem azt...

Szóval semmi jót nem remélhetek, és ezek valóban nagyon megalázóak...

Igen, észrevettem korábban is, ezért mentünk szét.

És verem a fejem a falba, hogy engedtem visszakönyörögni...

Azt mondják, ha férfit választásra kényszerítenek, sarokba szorítanak, ultimátumot kap, menekül.

Nem vállalja fel az ésszerû kompromisszumot.

Olvasd csak el a Miért hazudik a férfi c. könyvet!

Náluk a mindent vagy semmit!

Igen, teljesen igazad van, hisz napi szinten gond ez most is. Előfordul, hogy van itthon kaja, egyféle, mondjuk kenyér meg felvágott, de folyton hányok, émelygek, rá se bírok nézni dolgokra. És akkor kérem, hogy vegyünk valamit még otthonra, amit én is meg bírok enni, akkor is a cseszegetést kapom, hogy de hát van itthon kaja, előbb egyem meg azt.

Ezt csak azért írtam, hogy ez már ilyen szinten most is gond...

Valóban feszült vagyok, vagyis inkább kimerült.

Tudom, hogy a saját és a gyerekem érdeke is, hogy dűlőre jussak.

Köszönöm mindenkinek a buzdítást, tanácsokat, stb...

Valóban hezitálok, talán gyűjtöm a bátorságot, talán reménykedek, talán csak még nem fogadtam el, hogy egyedülálló anya leszek.

Ma, különösen éreztem, hogy bár elviekben ő 'van nekem', mégis milyen egyedül vagyok...

Remélem lesz elég erőm helyesen dönteni.

Nagyon sok okos tanácsot kaptál. Sajnos úgy kb. 95%-ban (ebben én is benne vagyok) azt, hogy menekülj.

De ha igazán akarnál, már megtetted volna eddig is, fórumindítás nélkül. Nem mondtad ki, de abban reménykedsz, hogy adsz neki egy esélyt, s jóra fordulnak a dolgok. A helyedben nem reménykednék ebben, hanem a következőt tenném.

Választanék egy alkalmas pillanatot, s arra kérném, beszéljük meg a jövőnket. Világossá tenném számára, hogy gyerek mellett nem tudom az anyagi terhek felét felvállalni. (Úgy látom ez számára nagyon fontos, s bocsánat hogy ezt írom, de te cseszted el már az elején, amikor belementél a kockás füzetben való nyilvántartásba. Mindegy, akkor bizonyára megvolt annak is oka; de a helyzet gyökeresen megváltozott.) Egyrészt. Másrészt: nyíltan nekiszegezném a kérdést, hajlandó-e a várandósságot, a gyermekágyas időszakot úgy végigcsinálni mellettem, hogy nem néz másik szexpartner után.

Magyarul: ultimátumot adnék neki, aminek az volna a lényege, hogy az ELSŐ alkalommal, amikor elkezd hisztizni a pénz miatt, vagy neszét veszem, hogy házon kívül megy a farka után, azonnal csomagolok. És nem engednék semmiféle sirámnak, hanem tényleg pakolnék a szülőkhöz, akikről azt írtad, hogy támogatnának.

Addig önts tiszta vizet a pohárba, amíg nincs túl késő! Sok sikert a döntéshez.

Szerintem a fórumindító abban reménykedik, hogy majd ha megszületik a baba, akkor a pasi nagy változásokon fog átesni. Meg ugye szeretné úgy értelmezni azt hogy a pasi nem akarja hog elhagyja, hogy még szereti őt. A férfiak ennél sokkal egyszerűbbek, kell a megszokott. De ne legyen igazam.

Márcsak azért is elhagynám, hogy meglássam, teper-e utánunk!!! Nem csak utánam. Hátha némi erkölcsi fejlődésen menne keresztül ez az alak. Végülis vannak még csodák.

Sziasztok!

Látom még friss a fórum, gondoltam írok.

Fórumindító, nagyon kérlek ne maradj ezzel a pasival!

Bár én nem annyi idős vagyok, mint te, de 21 éves fejjel átéltem ezt-azt. Pl. az előző barátom kb. fél/háromnegyed évig vert, megcsalt, hazudott, egyéb..És én idióta, nem akartam elhagyni, mondván, hogy majd megváltozik.. Én is kismillió helyen kértem tanácsot, nyilván mondták, hogy hagyjam el, de ugyanazt csináltam, mint te. Meséltem nekik, miket csinált a párom, de sose hagytam el (mármint akkor ugye), és dühösek voltak, hogy ilyen aljas emberrel járok és mégse hagyom el.

Aztán sikerült megszabadulni tőle, bár ugye nekem nem volt gyerekem, de viszont segítségem az volt. És neked is van!

Higyj nekünk, hogy mi jót akarunk neked. Hosszútávon jobb lesz mindkettőtök életében!

Találsz még te normális pasit, aki szeretni fog a gyerekeddel együtt!!

Most így hirtelen ennyitírnék.

Sok sikert nektek! (rád és a babórá gondoltam)

Na igen, csak mi nők vagyunk olyan hülyék, hogy vagy azt akarjuk látni, ami nincs. Vagy ha látjuk is, hogy nincs, majd lesz. Vagy ha rossz dolog van, akkor meg úgy teszünk, hogy az nincs. vagy azt hisszük, majd értünk megváltozik, javul.

De nem. Én nagyon utálom egy férfiban, ha zsugori a nőjével, és filléreskedik.

Azt írta,hogy úgy tudta,nem lehet természetes úton gyereke,vagy valószínűleg nem lehet.És pluszban még védekezett is.

Igen-igen,az önzést észre lehet venni.Csak ennek a hímpéldánynak emellett -a barátnője szerint- sok szeretnivaló tulajdonsága van.

Bár ez az önzés meg anyagiasság már tényleg túlmegy a határokon,akkor is,ha egyébként egy békeharcos,vagy katasztrófaelhárító hivatású,vagy kiváló művész,tudós,vagy más megbecsülendő emberi értékkel megáldott ember lenne.

Itt nem volt olyan,hogy "időben".Ha nem csúszik be ez a baba,gyógyszer mellett,állítólagos meddőség mellett:véletlenül,akkor nem lenne ez a helyzet,hanem bármikor időben volna,hogy elhagyja a pasit.

Erre abszolút nem gondolhatott,hogy teherbe fog esni.