Te hol és hogyan ismerkedtél meg a pároddal? (beszélgetős fórum)
21 éves voltam mikor elhatároztam hogy mától minden hétvégén megyek buliba, hát az a hétvége volt az első meg az utolsó is mert hosszehozott mindket a sors
a bulizésból meg nem lett semmi, DE CSÖPPET SEM BÁNOM
Sziasztok!
Én a munkahelyemen ismertem meg Őt. Még új voltam, az első napom. Belépett reggel az ajtón,megpillantottam és elmerültem hihetetlen fekete szemeiben. Azonnal remegett kezem-lábam. Természetesen a kollegáim azonnal őt kérték meg, hogy "tanítgasson". (fú de jót tettek velem) :-)
És még azt mondják hogy a társkereső oldalak mind hülyeségek!!
És lám sokan onnét ismerkednek!!
Szerintem is jó dolog!!
áááá,dehogy!!!!
azóta van külön bejáratú saját házisárkányom:))
de komolyan...360 fokos fordulatot vett a dolog,de nem fakadok sirva...
Jómagam Zala megyében élek, annak is a nyugati oldalán. A párom békéscsabai, de Szegeden dolgozott, amikor találkoztunk. 2005 márciusában elhagyott a feleségem és sajnos nagyon ronda "volt" a válásunk, ugyanis szinte alig látom a kisemberemet anyukája buta bosszújának köszönhetően. Tehát nem volt kedvem igazából senkihez sem, de a sors másképp gondolta.
Tavaly elvették a jogsimat novemberben, erre én bánatomban felszálltam az első pesti vonatra, hogy távol legyek a kisvárosomtól és kellőképp "gallyra" vágjam magam. Nyugati pályaudvaron voltam (már eléggé részegen), s úgy döntöttem, hogy odamegyek, ahova az első induló vonat... Szegeden kötöttem ki. Szegeden, abban a csodásan szép városban, ahol gyerekkoromban voltam utoljára. Mindenesetre ott is folytattam a "moslék az élet"érzést nagymennyiségű alkohollal elfojtani. Már igencsak hajnalodott, amikor egy kajálda előtt kötöttem ki. Mögöttem állt Ő a sorban és hamburgert majszolt. Hátrafordultam és kértem, hogy ne egyen előttem (mögöttem), mert nagyon éhes vagyok. Ennyiben kimerült a beszélgetés… Aztán amikor végre a pulthoz értem, kellőképpen kiakasztottam a büfés nénit, révén, nem bírtam érthetően beszélni és azért is zúgolódtam, hogy nincs alkohol. A NŐ még mindig mögöttem állt és látva a néni és a sorban álló emberek zúgolódását, spontán vállalta a tolmács szerepét. Ezt én nagyon díjaztam, olyannyira, hogy nem engedtem kifizetni a magának rendelt sült krupliját. Aztán utána próbáltam az immáron háromfős lánybrigáddal beszélgetni, de csak én erőlködtem, ők csak nevettek rajtam és ostobábbnál ostobább kérdésekkel bombáztak-mint utólag kiderült, szívatásból. Akkor lett egy fokkal komolyabb a beszélgetés, amikor Lilla barátnője vigyorogva rám néz, és a következőt mondja: figyelj már, biztos zalai vagy, nemde?? Magyarul beszélek én is, ráadásul semmiféle hetési akcentusom nincs, ezért hát a ruhámon néztem végig első döbbenetemre, de semmi zalai különbséget nem találtam a sorban lévő férfiak és az én öltözékem közt. Aztán amikor kérdeztem, hogy honnan tudja, akkor lett igazán derű a rögtönzött kis csapatunkon, ugyanis kiderült, hogy ők egy buliból érkeznek, amelyet Lilla tiszteletére rendeztek, ugyanis Zalaegerszegre költözik az új munkahelye végett. Mindenesetre azután valahogyan ők elillantak, de én a távolban kiszúrtam őket és ha nem is teljesen egyenesen, de utánuk rohantam:-) Aztán másnap egy névvel a telefonomban felvettem vele a kapcsolatot iwiw segítségével és ha lassan is, de a sok-sok levelezésből találka lett, aztán köszönjük jól vagyunk...