Szobatisztaság 4 hónaposan (beszélgetős fórum)

régen mikor korán szobatisztaságra szoktattak az azért volt mert anyukám már utálta mosni főzni a pelenkát

szerintem nem csak az enyém:)

nem volt eldobható pelenka meg hiper szuper mosógép:)

az, hogy a legtöbben 1 éves korukra szobatiszták, egyrészt azért jött fel, hogy szemléltesse: ez nem olyan nagy dolog, hogy érdemes legyen érte valami olyat bevállalni, ami egyébként nem jó - és ezt épp az EC-zők tudják, aki meg ezt nem tudja, azt hiheti, hogy vmi különlegeset akarnak kihozni a gyerekből. nem különlegeset, természeteset.

másrészt azt is mutatja, hogy nem lesz tőle a gyereknek székrekedése meg bepisilése meg a többi átok, amit a hozzánemértők szórnak arra, aki ki meri próbálni (elhiszem, hogy sokan féltésből meg aggódásból, épp azért mondom el, hogy mi történik valójában)

azontúl nincs olyan törvény, hogy ha valamit megtanulsz egy embertől/kultúrából, csak úgy teheted ezt, ha minden mást is pontosan ugyanúgy csinálsz, mint ő(k). szabad EC-zni és mégsem muszáj a feneküket kukoricalevéllel kitörölni. és ha nem költözik tanyára és úgy EC-zik, akkor mi van? kiszáll a bilirendőrség és megbüntetik?

neked is szabad a babádat hordozni és nem kötelező hozzá meztelen felsőtesttel járnod.

(mellesleg az immunrendszernek jót tesz, ha állatokkal nő fel a kölök)

Csősz Réka a korai szobatisztaságról beszélt! Én pedig az első hozzászólásom óta arról, hogy az EC nem = a szobatisztasággal! Ez az a bizonyos elcsípett pillanat, vagyis a pelenkanélküliség.

Részemről befejeztem ezt a fórumot, mert úgyis megint csak abba fog belekötni valaki, hogy stb, mert bizonyára mind a 100 ezer féle módot le kellett volna írnom... Bagatel!

További szép napot mindenkinek :)

Szerintem itt pontot is tehetünk az ügy végére.

Én elolvastam a Csősz Réka pszihológus féle érvelést is, és ezt is.

Ez tök jó, mert így mindenki láthatja a pro és kontra oldalakat, szakértők véleményét az EC-ről.

Mindkét szempontból korrekten le van írva.

Örülök, hogy ezeket bemásoltátok ide.

Engem személy szerint nem győzött meg továbbra sem Gyarmati Andrea sem (gondolom ő szakértő a témában), de ez nem baj.

Megmutattam a cikket és a hozzászólásokat Gyarmati Andreának. Ezt a levelet küldte:

Sziasztok!

A jószándékú érdeklődőknek szeretnék válaszolni néhány felmerült kérdésre.

Azoknak, akik az egészben csak egy versenyt látnak és szükségét érzik, hogy ebben a saját gyerekük vélt helyezését megvédjék, sajnos nem tudok segíteni - nos, ők ugorjanak rögtön az utolsó bekezdésre :)

Az EC nem azt jelenti, hogy egy pici babát úgy szoktatunk bilire, mint egy 3 évest, csak sokkal korábban. Ez egy teljesen más szemlélet és más gyakorlat, mást gondol és mást csinál az anya, mást csinál a gyerek, más időben és sorrendben sajátítja el a szobatisztasághoz vezető lépéseket stb. Nagyon nehéz ezt úgy megérteni, hogy semmi információnk nincs a dologról, csak elképzeljük a megszokott, későn biliztető módszert, csak csecsemővel a főszerepben. (Laikusokra és szakemberekre ez egyaránt igaz.)

Innen ered az a kép is, hogy "bilire ülteti az ülni nem tudó gyereket". Erről szó sincs, minden életkorban a neki megfelelő helyzetben van a baba: először pl. a karunkra fektetjük, mint szoptatásnál. Általában nem is bilit használnak vagy legalább is nem olyat, mint amit a nagyoknál. Fiziológiailag sem működik a dolog másképp: ha feszítenie kell az izmait, hogy erőltetve tartsa magát, nem tudja ellazítani a záróizmokat.

Nem is azt jelenti, hogy 4 hónaposan elérhető az önálló szobatisztaság. Segített szobatisztaságnak is hívják, hogy akinek az elnevezés fontos, elégedett legyen :) De a lényeg, hogy ez sokkal inkább egy együttműködés, ahogy pl. az etetéssel is van: amikor már nyugtalankodik, öklét szopogatja stb., tudod, hogy kezd éhes lenni és megeteted. Ő nem "tudja", hogy pisilnie kell, ahogy nem "tudja" azt sem, hogy éhes. Ebben a korban ennek nincs is jelentősége, mert nem várod el, hogy maga irányítsa a dolgot, csak segítesz neki, amikor kell, amennyit kell. Ha úgy fogod fel, hogy _igénye_, hogy mindenben segíts neki, nem úgy, hogy egy _képesség_ kialakulását kell megvárni, látni fogod azt is, amikor attól érzi magát kényelmetlenül, hogy feszül a hólyagja vagy kakálnia kell. Ki írja elő, hogy ilyenkor csak Pampersbe csorgathat? Pucér fenékkel megsérül? Az etetéssel se várjuk meg, hogy le tudjon ülni, meg tudja fogni a kanalat és azt mondja: "Éhes vagyok!", hanem először többet segítünk neki, mert elhisszük, hogy szüksége van rá. És nem félünk, hogy öt évesen is cumizni fog, mert tudjuk, hogy fejlődik, a cumizás után majd eljön a rágás is, stb. Nem fog öt évesen ugyanúgy kakálni, mint 4 hónaposan, mert fejlődik és mindig a saját szintjén segítünk neki.

Attól nem lesz baja, ha születésétől mindenben együttműködsz vele. Attól lesz, ha erőlteted. Ez viszont nincs életkorhoz kötve, ha a 3 évest erőlteted, az sem jó. Az EC-ben nincs erőltetés, nincs olyan, hogy addig ül a bilin, míg valami nem kerül bele, nincs hajnali ébresztés meg hasonlók. Azt nem lehet erőltetni, hogy egy kis csecsemő pisiljen. Pisil, ha kell neki és nem pisil, ha nem kell. "Nem kéri a bilit", ahogy valaki itt írta, de ugye nem "kéri" a pelenkát sem? ;) A szülő dönti el, hogy hogyan akar neki segíteni és a gyerek megszokja, hogy úgy van és kész. Az EC-ző babák többnyire sokkal kevésbé vehetők rá, hogy "biliztessék őket", amikor nem kell nekik, mert már tudják, hogy ez mire való és megszokták, hogy az igényeikhez igazodik a dolog. Pl. ha nem kell pisilnie, nem is engedi bele magát a pózba, nem lazul el, még vetkőztetni sem kell, érzed a testbeszédén, hogy most nincs itt az ideje és akkor nyilván nem erőlteted - nem lehet erőltetni egy babát, hogy lazuljon el. Amiket az idézett pszichológus konkrétan említ, mint káros dolgokat, az sincs az EC-ben: nincs büntetés, nincs ünneplés. Pisil, kakál, ha kell neki, ennyi.

Végeztek kutatásokat és vizsgálták ezt is, hogy lesz-e baja a babáknak a "korai" szoktatástól és azt találták, hogy nem. Engem mégis sokkal inkább az győzött meg, hogy azokban a kultúrákban, ahol hasonló módszer a norma (és nagyon sok ilyen van: a világ gyerekeinek többsége 1 éves korára szobatiszta), nem hogy több lenne az ürítési probléma, hanem kevesebb, mint a (hosszan) pelenkázó kultúrákban.

Sokan kérdezték, hogy mégis mi az értelme az egésznek. Az EC értelme nem az, hogy milyen "korán" szobatiszta lesz egy gyerek - az EC-zők többsége tudja, hogy több millió gyerek lesz ugyanilyen "korán", legfeljebb nem a szomszédban. Azok számára, akik gyakorolják, pontosan az az értelme, hogy gyakorolják: hogy együttműködnek a babájukkal, hogy figyelnek rá, hogy mindent megtesznek, hogy jó legyen neki. És akiben itt felhorgad, hogy "de hát én is mindent megteszek, ez nem azon múlik, hogy pelenkázom-e", annak igaza is van, meg nem is.

Tudjuk, hogy jobb egy gyereknek, ha vegyszermentes gyümölcsöket, zöldségeket eszik, házikoszton van, sokat szaladgál a szabadban a jó levegőn stb. mégsem költözünk mindannyian falura és kezdünk biokertészkedni, amikor megszületik az első gyerekünk. Van, aki megteszi, mert így érzi teljesnek a gondoskodást, van, aki a városi forgatag (és nem mellékesen az ott kereshető pénz) nélkül nem tudja azt megadni, amit ő érez teljes gondoskodásnak. Az EC jó dolog, jó a babának, jó a szülő-gyerek kapcsolatnak, jó az egészségnek és a környezetnek. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek való lenne vagy hogy jó lenne, ha mindenki ezt választaná. Nem attól lesz "teljes" a gondoskodásunk, ha tűzzel-vassal bizonygatjuk (magunk és egymás előtt), hogy mások rosszul csinálják, vagy ha úgy teszünk, mintha minden más "káros" lenne, hanem ha olyan formát, módszereket, életmódot választunk, amiben _mi_ a legtöbbet tudjuk adni.

további info az EC-ről, magyarul:

cikk a Mindennapi Pszichológiában [link]

hogyan zajlik hagyományosan [link]

hogyan zajlik a mi kultúránkban [link]

mik az előnyei és hátrányai [link]

válaszok laikus kérdésekre 1. [link]

válaszok laikus kérdésekre 2. [link]

mit jelent az, hogy az EC nálunk kultúraidegen [link]

fejlődéspszichológiai műhelymunka az EC-ről [link]

Meggyőzni úgysem sikerül:D

Na de a bizonytalakodók!!:D

Őket még be lehet sorolni valamelyik táborba!:D Tisztára olyan, mint a politika!:D Sőt, itt nem is olyan durva.

stb azt jelenti és a többi ebbe nyilván beletartozik a járóka, kiságy meg amit csak akarsz

Nyilván te is érzed, hogy ez már csak csomó keresés a kákán! Mibe szeretnél még belekötni?

Azért is tettem ide,mivel egy szakember írta!

Meg hát ezt mi is tudjuk,mégha nem vagyunk szakemberek,csak anyukák.

Na eddig is erről beszéltem, csak én nem vagyok gyerekpszichológus, csak tanultam pár félévig pszichológiát is, benne fejlődéslélektant is.

De tényleg én vagyok a hülye, hogy azt mondom feltételes reflexet alakít ki a gyerekében.

"Hordozó kendő, pihenő szék, hinta stb. A pelenkás babák is szem előtt vannak egész nap.

Jobb helyeken legalább is..."

Azt mitől nem "jobb hely", ha valakinek kiságyban vagy járókában van a babája, míg anyuci főz? Vagy éppen felmossa a konyhát? Vagy a nagyobbik gyerekkel foglalkozik? Vagy ezt csak az első babás anyukák tudják megtenni?

"Egy éves kor alatt semmiképp sem beszélhetünk szobatisztaságról. Ebben a korban a csecsemő még alig vesz tudomást bélműködéséről, és a székletürítésben sem vesz részt akaratlagosan. Ha ilyen korai „szobatisztaságról” hallunk, tudhatjuk, hogy itt csupán a szülői megfigyelés eredményéről (?) van szó, vagyis arról, hogy a szülő ismerve gyereke bélműködését, sikeresen „elcsípi” a pillanatot. Természetesen, a többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként kialakulhat a gyerekben egy feltételes reflex (aminek eredményeként ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos szabályozástól.

Továbbá, ennek a látszateredményességnek a gyerekpszichológusok több kárt tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek hajlamosabbak később a bepisilésre és bekakálásra.

Ugyanakkor a korai szoktatást általában két tendencia jellemzi: vagy a büntetés, és ezt követően a gyereknél fellépő félelem, szorongás, vagy pedig a „sikeres akciót” követő túláradó öröm. Természetesen a gyerek számára egyik sem érthető, hisz ebben a korban képtelen felfogni a saját szerepét a lejátszódó eseményekben (arról nem is beszélve, hogy még ha képes is lenne erre, fizikailag képtelen volna ellátni a feladatot, hisz ebben a korban még nem alakult ki a záróizmok akaratlagos beidegzése), így valójában úgy érzi, hogy tudatától és akaratától függetlenül büntetik, vagy jutalmazzák.

Mikor kezdhetjük?

A gyerekek 18-30 hónapos korukra egyre határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el a „szoktatást”, egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort.

A megfelelő időszak elérkezésére, több fontos jel is utal:

legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,

jól meghatározható időben kakil, és egyre inkább megnő testi éntudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás, pisilés folyamatát),

zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,

érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),

szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,

képes egyszerű utasítások végrehajtására,

kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,

a „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett,

fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,

eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. (Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításról beszélünk, és nem a szó valódi értelmében vett szoktatásról.)

képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).

Szobatisztaságra szoktatás

Amint a felsorolt jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a lehető legegyszerűbben, és legvilágosabban magyarázzuk el neki, mit is várunk el tőle. Ennek fontosságát szemlélteti egy három éves kisfiú esete, aki akkor lett egyik napról a másikra szobatiszta amikor világossá vált számára, hogy a bugyi meg a pelus között az a különbség, hogy a bugyiból kicsorog a pisi. Miután erre rájött, többet nem pisilt be, és egy héttel később már éjszakára se kellett a pelenka.

Természetesen ne várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy a mondandónk elhangzása után végleg levehetjük a gyerekről a pelust. A száraz és nedves napok váltakozása igencsak természetes a szoktatás időszakában. Ne keseredjünk el, ne szidjuk, ne büntessük érte.

Amikor előre szól, jelzi szükségletét, fejezzük ki elégedettségünket, de ez ne csapjon át ovációba, hisz azt a gyerekek könnyen észreveszik, és nagyon kevés kell ahhoz, hogy majd vegetatív funkcióival tartsa kordában az egész családot (legyen az szobatisztaság, evés vagy más).

A szobatisztaságra szoktatás folyamatát könnyebbé teszi, ha azt nyárra időzítjük, amikor a picik bugyiban, pelenka nélkül lehetnek (a megfázás veszélye nélkül), szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”, megtapasztalhatják milyen az, ha végigcsorog a lábukon, így talán könnyebben felfogva a pelus és bugyi különbségét, azaz az akaratlagos szabályozás lényegét.

Éjszakai szobatisztaság

A legtöbb gyerek körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is. Bölcsen tesszük, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy megerősödjön benne mindaz amit a napközbeni szobatisztaságról tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal ellentétben.

Figyeljünk a következő jelekre:

Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil.

Éjszaka felébred mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát.

Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben.

Amint észleljük ezeket, világosan fogalmazzuk meg újra gyerekünknek, hogy mi az elvárásunk vele szemben, ez alkalommal az éjszakákra vonatkoztatva. A hólyag kapacitásának növekedése, a hólyag működésének érése, és az egyértelmű elvárásunk rendszerint elég is a cél eléréséhez. Természetesen ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk a gyerekkel a száraz éjszakák után.

Újra hangsúlyoznám, hogy a szobatisztaság kialakulása során számíthatunk visszaesésekre például kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb ünnep is előidézheti azt. Természetesen ilyenkor sem szidjuk, büntetjük meg a gyereket, hanem megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra képes lesz uralni záróizmait éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak, azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak, érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.

Ne feledjük, hogy a szobatisztaság kialakulásának gyorsasága nincs összefüggésben a gyerek értelmi szintjével. Ahogy más készségek és képességek (járás, beszéd, stb.) kialakulása is egyénenként jelentős eltéréseket mutat, a szobatisztaság kialakulása is egyéni mintát követ, és nem az intelligencia függvénye.

Csősz Réka pszichológus"