Szerintetek normális, hogy az anyukám... (beszélgetős fórum)

Én is, nagyon! Pont ezeket a szavakat használják, hogy hálátlan vagyok, mert ők milyen sokat tettek értem egész életemben, meg hogy szemtelen, mert 30 évesen ki merem nyílvánítani a nemtetszésemet...

Tényleg mindenben ők döntöttek helyettem! Ezzel tulajdonképpen hosszú-hosszú évekre magukhoz láncoltak. Nem volt egy önálló gondolatom, nem lehetett egy önálló cselekedetem sem. S persze nekem ez tűnt természetesnek.

... és tényleg eljutottam oda, hogy már nem akarok kíváncsi lenni rá, mert mindig ugyanazt kapom!

Senkit sem árultál el. Azért ne fakadj sírva, mert mindig van új a nap alatt. :-) Van már saját családod, akiket szeretsz, akik viszont szeretnek. Meríts belőlük erőt!

Vagy inkább: a felhők fölött mindig süt a nap..? Mintha most is azt látnám, hogy előtörnek a sugarai. Talán egyszer hozzánk is elérnek. Hagyni kéne, hogy idetaláljanak... :-)

Istenem, newmoon... megfogalmaztad az anyám nézeteit!

Már amikor indítottam a topicot, úgy éreztem, hogy elárulom őt... de annyira lekezel és nem kíváncsi az én véleményemre, hogy nem bírtam már magamban tartani a fájdalmam, s mivel nem mondhatom el senkinek, el mondtam hát mindenkinek! Jobbnál jobb tanácsok, gondolatok érkeztek. Te vagy közülük az egyik, aki úgy megfogalmazta a problémámat, hogy mindjárt sírva fakadok.

Mondhatni hogy falra hányt borsó, ami itt elhangzik, mert az anyám egyszerűen nem hallgat meg, ha beszélni szeretnék vele erről, de én mégis KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, aki hozzászólt a topicomhoz! Valahogy erőt merítek belőle a mindennapjaimhoz.

Köszi a biztató szavakat, nagyon jólestek!

Férjnél vagyok, nemrég építkeztünk, így hálisten nem kell egyik szülőnél sem laknunk! Csak a páromnak olyan a munkája, hogy ritkábban van itthon. Így ha az anyukám itt is van nálunk unokázni, ő legtöbbször este esik be. Van elég baja a beosztottjaival, nem akarom még ezzel is traktálni.

Visszatérve az anyák témára:

Anyu meg a testvére úgy döntöttek, hogy elköltöznek onnan, ahol eddig laktak. Valamennyire megörültem, mert gondoltam - mégha vannak is gondok köztünk, mégis csak az anyám - neki is jó lenne, ha közelebb költöznének. Vagy ide a községbe, vagy a közeli kisvárosba. A buszok sűrűn járnak, be tudnának menni innen is dolgozni.

De ami a legfontosabb: anyámnál már csak apósom a rosszabb, s anyámat a lányom szereti, elvan vele (persze van olyan dolog, aminek nem örülök, hogy mit tudom én, sokszor már nagyon burokban tartaná, vagy állandóan betegnek érzi, stb.), de azért örültem, mert akkor nem kéne a szörnyeteg apósomhoz vinni a lányomat, amikor se az apja, se én nem tudunk érte menni az oviba.

Egyszer megyünk hozzájuk, mondják, hogy lefoglaltak egy házat. Kérdezzük, hol? Na, amikor megmondták, azt hittem, lefordulok a székről. Még messzebbre tőlünk, tulajdonképpen a semmi közepén... nem tanya, hanem inkább egy lakópark (10 ház van összvissz, park sehol, se egy bolt, egy rendelő, semmi, jobbról-balról csak az országút, meg a mezők...). Hát, majdnem azt mondtam neki, hogy nem normális, egyébként más is mondta, mindenki le akarta beszélni róla, mert olyan egy hely... de ő csak foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, mintha legalábbis megütötte volna főnyereményt. Pedig egy nagy szoba van kettejüknek, s már most beleöltek majdnem 1 milliót a felújításba és még kell adjanak 4M-ót! S azért tetszett meg neki, merthogy a lakópark előtt áll meg a távolsági busz...

Na, szóval, nem tudom, mi lett az anyámmal, de nagyon kifordult önmagából minden tekintetben! Én pedig egyre jobban kezdek "kiábrándulni" belőle... :(

Tetoválás: ha nem fedi be az egész testét, vagy az egász lábát, akkor még akár szép is lehet, szerintem.

Ha már jelentősen fogyok, akkor pl. én is fogok egyet csináltatni az egyik karomra, körbe. Láttam valakinél, s egyszerűen megtetszett, pedig amúgy nem vagyok oda érte.

De ha valakinek az egész testére kiterjed, az nagyon ronda, szerintem.

Breadamazon!

(-a)

A címből a mi helyzetünk jutott az eszembe. De más a téma. Könnyen beszélek, ha más van "bajban"! :D

Szóval csak annyit, hogy fel ne add a kedvenc időtöltésed! Szereted csinálni, testednek, lelkednek ez a jó, a fene úgy egye meg azt az 500 Ft-ot! Édesanyád előbb-utóbb feladja szerintem.

Végre vége a 7végének,és hazajöhettem. De ez a 7vége sem telt el sírás nélkül. Szüleim minden hülyeségbe beletudnak kötni. Kezdődött azzal,h apukám meglátta,h iwiw-en a családi állapotnál az van kiírva,h kapcsolatban,és ez nekik nem tetszett. De most komolyan,mi közük van ehhez. Már iwiw-en keresztül is ellenőriznek.

Borsócska már én is gondoltam arra,h elköltözöm innen, elmegyek albérletbe,csak,h ne tudjanak mindig azzal zsarolni,h ezt a lakást ők vették nekem! Mert mindig ezt hozzák fel!

Húúú,én már nem tudnék együtt lakni szüleimmel,inkább elköltöznék,de egy hetet én nem bírnék ki velük!

Nem tartozik ide,de mi a véleményetek a tetoválásról? :) Nekem nincs és nem is akarok,csak a páromnak van egy a lábán. :)

mi most együtt lakunk anyámékkal,mert építkezünk és addig.engem mindig be akart szabályozni anyám,most már a férjemet is:)

de én úgy vagyok vele,hogy meghallgatom amit mond,aztán egyik fülemen be-másikom ki szisztéma szerint osztályozom.

legtöbbször nem húzom magam fel rajta,csak nevetek egy jót az egészen,ha meg olyan napom van,akkor megmondom neki a véleményemet,hogy ne szóljon bele,stb...

egy kicsit duzzog,aztán majd megnyugszik.

nem szabad hagyni,hogy elnyomjanak.

Ezt egy hoxás társunk bemutatkozásában találtam! Nagyon-nagyon igaz és bölcs gondolat!

Ők ma gyerekek...

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy fiad.

Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.

Ők ma gyerekek, és nem pótolhatod be az önfeledt építőjátékozást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.

Ha most nem sétálsz velük kézenfogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.

Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.