Szerintetek normális, hogy az anyukám... (beszélgetős fórum)

Inkább csak begyepesedett... :(

Most itt van egyébként nálunk. Nem sokáig bírta, hogy ne kezdjen el kritizálni:

- Miért ilyen nadrág van rajtad?

- Ki kéne törölnöd a hűtőt... én nem bírom nézni, hogy bla, bla ott lecsöpögött... (egy csepp húsleves volt az egyik polcon) szemüveget kéne cserélned, hogy meglásd...

- Már megint nem eszik rendesen ez a gyerek!

Sziasztok!

Bredamazon nem lehet hogy édesanyád féltékeny a sikereidre?Mond meg neki,hogy lassan a házasságod fog tönkre menni miatta,mert meddig fogja a férjed elviselni ezt?Vagy ezt akarja?Én nem sokáig birnám az tuti.Az anyu nem volt ilyen,már amikor nyugdijas volt,volt hogy bejött hozzám,és ezt azt átrakot,Kézen fogtam átkisértem a saját szobájába,és mondtam neki,ha pakolni akkor akkor itt pakolgathat,ahányszor akar.Ha át akarja rendezni szóljon,még segitek is,de nállam ne pakolásszon.Megértette.

lizi1985!

Állitsd választás elé anyádékat!Döntsék el mit akarnak mert ha továbbra is igy viselkednek, akkor megszakitod velük a kapcsolatot.Apád viselkedése hasonlit egy olyan katona tisztre,aki nem tür meg ellentmondást.A lakás a te neveden van?Tudsz felvenni diák kölcsönt,és akkor legalább nyugodtan tudsz tanulni,békében élni,mert igy nem hiszem hogy a tanulásra tudsz koncentrálni.

Idegileg teljesen tönkre mész.Nagykorú vagy a te életed,és neked is döntened kell.Tudom hogy szereted a szüleidet,de ez terror ahogy ők viselkednek veled.

Ez szerintem is jó, amit delinke mondott! Hogy vajon mit tennének, ha egyszercsak egyszerűen nem mennél haza, stb.?

... s erről eszembe jutott a gyerekkorom, amikor az anyám engem is zsarolt, hogy pl. eladja a kedvenc dolgaimat, úgy mint a zongorámat, a magnómat, stb. És baromi rosszul esett, s ugye védekezni sem tudtam sehogysem, mert még gyerek voltam. Te viszont már a felnőtt korosztályba tartozol!

Na, ezeknek a zsarolásoknak az lett a vége nálunk, hogy egy idő után úgy kezdtem érezni, hogy nem érdekelt, ha azt mondta, hogy eladom ezt, eladom azt...

És nem voltam egy rossz gyerek!

Dönteni neked kell! Vagy oda állsz és megmondod, hogy én szeretlek és tisztellek benneteket, de szertném az életemet élni, mint a többi fiatal. Vagy pedig mindenre fejet hajtól, és az lesz amit ők akarnak.

Nem áll ott senki ostorral a kezében, hogy hazáig kergessen! Mégis mit tennének ha nem mennél hazza, vagy moziba mennél a tudtuk nélkül?

A barátaidnak mi a véleményük? Ha nem mehetel emberek közzé, nem fogod őket megismerni. (kiismerni).

Olyan rosszul érzem most magam,h itt panaszkodom,de egyszerűen senkivel sem tudom megbeszélni! Bátyáméknak most született babájuk a múlt héten,őket nem zavarhatom most ezekkel a problémákkal.

Köszönöm,h ennyien írtatok! :)

Nem fogadnak el semmi kifogást! Azt sem értik meg,ha tanulni szeretnék otthon maradni! Szüleim azt mondták,h a páromat el ne merjem hozni ide! Ezek után,h mondjam neki,h gyere megyünk a szüleimhez!

Amúgy a suli mellett én is dolgozom,mert havi 2000-ből nem nagyon tudnék megélni,csak sajnos sokszor az órarendem miatt nem tudok menni. De amikor lehet,akkor megyek! De nekem az anyagiakkal van most jelen pillanatban a legkevesebb bajom! Akármit teszek,h minél jobban megfeleljek,nekik semmi sem jó!

Köszönöm szépen a tanácsokat!

Szia

Most nagyon meg foglak vígasztalni. Anyukád nem egyedi eset. Vén vagyok mint az országút, de az anyukám a mai napig is ellenőrizne. Elvárná, hogy beszámljak neki, mikor hol merre. Külön lakásod van, így mégsem tud annyira a "nyakadon " lenni. Párod, levenné őket a lábukról? Egy csokor virág, meg pia kíséretében megkérné őket, nagy tisztelettel, hogy engedjenek el nyaralni vele.

Ott ahol dolgozom, sok főiskolás is dolgozik az iskola mellett. Nem kell hozzá szülői aláírás. Eltudnál menni te is dolgozni, akkor nem függenél annyira töllük. Kifogás is van, hogy hétvégén miért nem mész haza.

Nagyon nem egyszerű a helyzeted...

A szüleid ugyanolyan lelki terrorban tartanak, mint engem a férjem. Csak ez annyiban durvább, hogy anyagilag, meg mindenhogyan rájuk vagy szorulva. Ők pedig ezzel a helyzettel nagyon is tisztában vannak, fenntartják a jogot maguknak mindenre (főleg rád), uralkodnak rajtad. Ezek a fajta szülők azok, akik üzletet csinálnak a szülőségből, és csak követelnek, elvárnak, utasítanak, stb. Nem tudom, hogy egyáltalán vannak-e bennük érzelmek..? Valahogy kétlem.

A bátyáddal szoktál beszélgetni ezekről a dolgokról? Nem tudna esetleg ő közbelépni? Esetleg felvilágosíthatná a szülőket, hogy ezzel a viselkedéssel teljesen el fogsz te is fordulni - a saját érdekedben - tőlük. Amit ők csinálnak, az egyszerűen mindennek a teteje. Nem vagy te sem a tulajdonuk, sem a rabszolgájuk. Arról sem tehetsz, hogy a gyerekük vagy. Inkább szeressenek...

A barátomat még nem olyan régóta ismerem,csak pár hónapja! De külföldi utazásokban ő már tapasztalt. tavaly 1 hónapot volt külföldön,bejárta fél Európát( Franciao, Spanyolo, Portugália, Hollandia, Belgium).

Kocsival mennénk egy másik párral!

Már elmondtam anyukámnak,h menni szeretnék,de apukámnak nem merem. Tóle nagyon félek! meg eddig sem beszéltem meg vele sohasem semmit!

Szökni? Szerintem szökni ne szökj. De nem is kell, hiszen 22 évesen már felnőttnek számítasz, aki maga felel a tetteiért és megvan az ügyei intézéséhez szükséges belátása.

Szerintem, amit itt leírtál igenis mondd el nekik!

Szabad kérdezni, mióta ismered a barátod? S hogy hogyan mennétek, kikkel még Görögországba? Tehát szerintem ha úgy érzed, hogy teljesen megbízható emberek, akkor nyugodtan mondhatod a szüleidnek, hogy te elhatároztad, hogy a félretett pénzedből elmész nyaralni. Elvégre nyár van!

Túl vagyok egy újabb veszekedésen anyukámmal! Szerinte már így is túl nagy önállóságot kaptam!

Meg szerinte nem tudom mi az,h meg kell dolgozni vmiért! Csak azt felejti el,h kiskorom óta velük együtt jártam én is kapálni,paradicsomot szedni,....

Mióta meg vállalkozásunk van,azóta nem volt egy szabad nyaram sem,mert mindig ott kellett segítenem! tavaly nyáron is elmentem dolgozni,h elmehessek Görögországba,de nem engedtek! Elraktam a tavalyi keresetemet,h hátha idén elmehetek,de nem sok reményt látok rá! Próbáljak meg elszökni?

De félek a következményektől!

Annyira elvagyok most keseredve! :(

Nem tudom mit mondjak erre:)

Azért az én szüleim,ha keményen azt mondom,hogy "az én életem ,ne szóljatok bele,ha folytatjátok,akkor elmegyek!",akkor lecsillapodnak,kicsit duzzognak ugyan,de témátváltunk:))

Szüleim azért tíltották el tőlem,mert katona! Szerintük a katonák műveletlenek. De ez nem igaz. nagyon is aranyos és kedves ember. Eddigi barátaim közül ő eddig a legkedvesebb velem!

És a te párod hogy viseli,h anyukád állandóan beleszól mindenbe?

Anyukám már találkozott egyszer a párommal,de csak annyira,h bemutatkoztak egymásnak,de apukám direkt elment itthonról,h még véletlen se találkozon vele! Apukám még nem is tud a külföldi utazásról,nem tudom,h hogy mondjam el neki. Nagyon félek! nem fogadják el,h nincs diplomája. Mert ők olyat szeretnének mellém,akinek van felsőfokú végzettsége. Nem tudom miért baj az,h ő katona! Szerintetek ez baj? Sztem nem!

Tudom,hogy nem szabad hagyni magunkat,élni kell a saját életünket,de ilyen szülőkkel ez nagyon nehéz! Most is itt vagyok náluk. NIncs 2 órája,h hazaértem,de már alig várom,h vasárrnap legyen és mehessek végre haza!

Bredamazon te sem hagyd magad. Te már idősebb vagy nálam néhány évvel,külön is élsz, ne hagyd,h anyukád ennyire beleszóljon az életedbe!

Nem hiszed el, de én is ide lyukadtam ki az elmúlt időszakban: már nem megyek szívesen haza látogatóba és nem is örülök, ha jön az anyukám hétvégére (unokázni). Tudom, szörnyű ilyet mondani, de ezt érzem!

Ha telefonon beszélünk, hiába kérdezget, meg mondja, hogy hát nem is mondok semmit... minek mondjak, mikor úgyse hallgat végig, vagy ha felhozom a kedvenc témáim, amikben egyre jobb vagyok (minden beképzeltség nélkül), akkor vagy másra tereli a szót, vagy leteremt, hogy már megint nem a lányommal törődöm a hülyeségek helyett!!!! Na, egy életre elegem lett belőle, így aztán csak az időjárásról, meg ilyesmiről váltunk egy pár szót. Most meg azon van kiakadva, hogy nem mondok semmit. Meguntam. Belekeseredtem. Hogy nem tudok a kedvére tenni!

Néha a kényszerevésbe menekülök. De küzdök ellene, diétázom rendszeresen. Megfigyeltem magamat, hogy akkor menekülök folyamatosan az evésbe, amikor itt van, és állandóan kritizál, szinte megállás nélkül zúdítja rám! És elkezd nálam takarítani, meg átrendezi a bejáratot... nagyon durva, múltkor már a férjem kérdezte, hogy hol az a virágcsokor, amit együtt raktunk ide-meg ide... mondtam anyám átrakta hátra, mert neki ott nem tetszett! Hát, kicsit se nézett furcsán... gondolhatjátok!

Nehogy azt hidjétek, nem élünk mocsokban, piszokban, elvégzem a házimunkát ugyanúgy, mint más, de anyám szerint ez nenm elég, mert mindennek csillognia-villognia kell... van egy ilyen nagyon erős megfelelési vágya... pl. ha összejövünk anyóséknál, neki ott is muszály mosogatnia, holott fordítva anyósomék a kisujjukat sem mozdítják meg náluk...

Nagyon idegesítő és lélekromboló, amit csinál és egyre szomorúbb és elkeseredettebb leszek miatta. Én mégsem azt mondanám rá, hogy rossz anya.. csak, nem tudom, nehéz ezt így kimondani, de kezdem nem szeretni... :(((

Mindig azt mondják, hogy ők csak féltenek, meg a javunkat akarják, bla, bla, bla. Közben meg nem veszik észre, mennyire beleártják magukat a dolgainkba és hogy ők is voltak fiatalok!

Na most, én is félteném a lányom, ha egy idegen fiúval akarna Görögországba utazni, főleg a mai világban. De erről ők is tehetnek, mert nem akarták megismerni korábban a választottad. Elvégre, ha nem itat téged, meg nem drogozik, szóval nincsenek veszélyesen káros szenvedélyei, akkor bizony nem ártana magukba nézniük és megbízniuk benned, hiszen te az ő nevelésük vagy!

Tudom, milyen mikor azt mondják, hogy csalódtak benned, mert a topicom többek köztött én is ezzel indítottam, hogy az anyám is így viselkedik velem szemben. Neki sem tetszik, amit csinálok, vagy mondok, stb. Sokszor úgy érzem, nem, inkább általában, hogy amit mondok, az falra hányt borsó és egy mozdulattal belém fojtja a szót, hogy újra szapulhasson... márpedig nem szabad hagyni magunkat egy idő után, mert a végén minden lépésünket ellenőrizni akarják és meg fognak fojtani a "szeretetükkel". Ha ki akarunk repülni (én már megtettem), akkor mindig kiteszik a lábukat és elgáncsolják a szárnypróbálgatásainkat... tudom, milyen, mert újra és újra eljátszák!