Szerinted miért nyomták/nyomják el a nőket ebben a világban? (beszélgetős fórum)

Én sem csak ebben látom az élet értelmét.

Csak azt szerettem volna kifejteni, hogy ez a "harc" balul sült el.

Nem az lett az eredménye, amiért elindult.

Ez az én véleményem, másnak más!

De gondolom minden nő örülne, ha -akár él vele, akár nem- de meglenne az a háttere a családban, amiben megfelelő anyagi biztonságban nevelhetné a gyerekeit, ha ezt szeretné.

Engem sem nyomtak el sosem, mert nem hagytam magam, sokkal keményebbnek kellett lennem, nagyobbat kellett domborítanom, mint hasonló szituban egy pasinak, de mindig kiharcoltam magamnak vagy az elismerést vagy az "irigységet" a pasiktól. És én ezt a "harcot" élveztem.

Ami a mai helyzetet illeti, persze sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ne dolgozzanak, ez tény. De én megtehetem és mégis alig várom, hogy újra munkába állhassak; mert olyan nő is van, aki nem azért tanult, képezte magát, hogy elvesszen a konyha-hálószoba-gyerekszoba Bermuda-háromszögében.

DE! A zöme eltudta tartani a családját!

Persze kivételek mindig voltak és lesznek is.

Mindig lesz egy szegényebb réteg.

De könyörgöm lányok, asszonyok!

Vegyétek észre, hogy ugyanaz van!!!

Azzal a különbséggel, hogy akkor voltak nők, akiknek dolgozniuk kellett, a szegényebb sorsúaknak,de a középrétegnek, polgárasszonyoknak nem.

Ma nagyon kevés nőnek nem kell dolgoznia, jóformán mindenkinek MUSZÁJ, ha tetszik, ha nem (természetesen a család rovására!), mert a férfiak egyedül nem képesek eltartani a családjukat.

Az viszont gondolom senkinél nem képezi vitatárgyát, hogy régen mégiscsak sokkal jobban tisztelték a nőket.

A nők szabados viselkedésükkel azt is kiharcolták maguknak a férfiaknál, hogy ilyen címmel kell fórumot indítani.

A nők és a férfiak MÁSOK, nem véletlenül szüli a nő a gyerekeket, a férfi meg "harcol".

Ha összemossuk a határokat akkor merül fel az a kérdés, ami a fórum eredeti kérdése.

Én soha nem voltam elnyomva, nem voltam lenézve férfi által. Különösen azért nem, hogy nő vagyok.

De soha nem akartam a férfi szerepet játszani a családban, ezzel pipogya papuccsá téve a páromat.

Figyelmetekbe ajánlanám Borbíró Fanni tanulmányát a XIX.sz-i magyarországi nőkérdésről. Természetesen mindenről van benne szó, de többek között arról is, hogy aki ambiciózus volt, az akkoriban is tudott - nő létére - előbbre jutni.

[link]

...és kérlek ne gyertek most a szegény proletár asszonyokkal, mert nem ők voltak a döntő többség, bár kétségtelen, hogy ők is voltak egy réteg.

Nem tudták eltartani a családjukat. Azért voltak a szegényebb sorsú nők cselédek, napszámosok, bélmosók, szénválogatók, gyári munkások. Napi 12-16 órában, női bérért, ami töredéke volt a férfi bérnek. Ezért indult mozgalom a változtatásra. Ezért nem kellene a nagytudású férfinépnek odaokádni a nő elé: ti akartatok dolgozni!

Nem tudok arról, hogy a munkáért harcoltak. Volt "...Egyenlő munkáért egyenlő bért", volt 3x8, volt,hogy a szavazati jogért. Elég bántásban, kinevetésben, gúnyban volt részük nőknek ezen furcsa kívánságaik okán, már csak ezért se hagynám elnyomni magam a nőiségem miatt. Tisztelet a harcos elődöknek.

Valóban nem az voltam egész életemben!

Bár azzal sem volt semmi bajom (biz'Isten!)

Kevésbé volt fárasztó, mint a "karrieres" munkám, mert azt nem lehetett befejezni, csak abbahagyni.

A fórumindító eredeti kérdése így szól: "Szerinted miért nyomták/nyomják el a nőket ebben a világban?"

Ezt lehet, hogy rosszul értelmezem, de napjainkról szól.(?)

Írod: "Nagyon vékony volt az a réteg, amelyik megengedhette magának, hogy új éljen, ahogyan te leírtad. A nők többsége régen is dolgozott." EZ MA IS ÍGY VAN!

"Ők voltak a szobalányok, a házvezetőnők, szakácsnők, nevelőnők, varrónők, mosónők, beteggondozók, bábák." EZ MA IS ÍGY VAN!

"Az ipari forradalom után nők ezrei dolgoztak gyárakban napi 16 órát, nem ritkán a 10-12 éves gyerekeik mellett. Ha falun éltek, dolgoztak a földeken váll-váll mellett a férfiakkal." EZ MA IS ÍGY VAN! (Jó, a gyerekek nem dolgoznak! De miért? Mert még a felnőtteknek sincs munka)...és a különbség csak annyi, hogy nem nők ezrei, hanem százezrei! TEHÁT, EZ MA IS ÍGY VAN!

Én egyetlen változást látok:

Akkoriban a férfiak annyit kerestek, hogy eltudták tartani a családjukat. MA EZ NINCS ÍGY!

De azért, ahogy olvastam, nem cseléd voltál egész életedben.:)

Mert mielött kivívták volna "ezt a nagy egyenjogúságot", az aki cselédnek született, az is maradt egész életében.

Nagyon vékony volt az a réteg, amelyik megengedhette magának, hogy új éljen, ahogyan te leírtad. A nők többsége régen is dolgozott.

Ők voltak a szobalányok, a házvezetőnők, szakácsnők, nevelőnők, varrónők, mosónők, beteggondozók, bábák. És még hosszú a sor! Az ipari forradalom után nők ezrei dolgoztak gyárakban napi 16 órát, nem ritkán a 10-12 éves gyerekeik mellett. Ha falun éltek, dolgoztak a földeken váll-váll mellett a férfiakkal.

Hát nekik kellett az egyenjogúság. Hogy ennél többek is lehessenek, ha akarnak és képesek rá.

Hiszed, nem hiszed én már nagyon sok mindent próbáltam az életben!:)...voltam már "cseléd" is és ott is megálltam a helyem!

De cselédként sem éreztem magam senkinél kevesebbnek! Ez valahogy önértékelés kérdése!...szerintem

Akkor neked ritka nagy szerencséd volt, de van ilyen is!:)

Vezető beosztásban dolgoztam olyan munkahelyen, ami igazán karriernek számított. Abban az időben, amikor emberek magas fizetésnek tartottak "X" összeget, akkor én annak a 10-szeresét kerestem.

De ha este 6-kor felálltam az asztaltól ( a munkaidő fél ötig tartott!) megjegyzést kaptam a tulajdonostól, hogy mindig én vagyok az első, aki feláll. Igaz, én másfél órát utaztam, mire hazaértem és akkor kezdtem az úgymond "gyereknevelést" a kamasz fiamnál. Nagy szerencse volt, hogy a gyerekem nem volt rossz hajlamú és általában rendben mentek a dolgok. De családi élet mint olyan nem volt, alig maradt időm a legszükségesebbre. Gyakran előfordult, hogy hétvégén is dolgoztam, hazavíve a munkát. A gyerek ugyan kapott enni, tiszta ruhában járt, a szükségletei fedezve voltak, de csak villámlátogatást tettünk egymás életében. De az is igaz, hogy gazdasági igazgatóként egy svájci cégnél,12 diplomás férfi főnöke voltam.

De öt évet elvettem a családomtól.

Nem rúgtak ki, én jöttem el.

Nyugalom! :D Fel lett téve egy kérdés, és jogom van kifejteni a véleményem. :))))

Mellesleg mindenkit másképp nyomnak el....például itthon is van bántalmazás.....és tudom hogy azokban a világokban nekik sz@rabb! És hidd el, simán felborítanám az egész világ hülye rendszerét! XDD

Annyira letámadtál, csak nem tudom mi értelme volt. :DD

Szerencsétlen ember, aki az egyenjogúságért sok mindent tett, most még a pofánverést is kockáztatja. Pedig volt neki cselédje - ki tudná megmondani, hogy a cseléd marslakó volt, vagy mégiscsak nő. Nő, akinek dolgozni kellett, és nem azért dolgozott, mert ilyen ambíciói voltak, hanem az éhség nagy úr volt. Tehát munkásnő volt, pária sorban. Vajon nem érdemelte volna meg ott, rögtön, hogy ne 20 órát kelljen dolgoznia, emberi ételt ehessen, és meg is kapja a fizetését? Gyereknevelés és kedvtelésnek élhetés?

Azt gondolom, hogy nem a "gazdi" szerette volna az egyenjogúságot.

Nem általánosítok. :) Bár lehet úgy hangzott. :D

Én mindenesetre maradok a szingli életnél, mert így nincs baj. :D

"Nem kellett dolgozni járni, cselédet tarthatott, nevelte a gyerekeit, egyben tarthatta a családot és a kedvteléseinek élhetett?"

Na, akkor most próbáld meg a cseléd szemszögéből.

Engem sem, mint azt a 169-es hsz-ben írtam.

Igaz, hogy a partnerkapcsolataimat soha nem egy "presztizs-harcként" kezeltem, amiben az örökös erőfitogtatás lett volna a cél. Mégis mindig tudtam érvényesíteni az akaratomat az olyan dolgokban, amiben éreztem, hogy hiba lenne engedni. Csak tudni kell a módját! De ez az élet minden területén - pl. munkahelyen - is érvényes.

Ez nem NEMI kérdés, ez emberi hozzáállás kérdése.

Te most milyen tanításokra érted? Mármint az Istentől jövő tanításról, vagy miről? Nem világos...mert ha belekeverjük az isteni tanítást, akkor a véleményem: "fentről" nem jön ilyen tanítás....mert "fent" mindenki egyenlő!! Az emberek alakították ezt ki....

Persze szerintem a nők is hibásak hogy elnyomták őket....kétoldalú.....ha nem akarom hogy elnyomjanak, nem hagyom.

Talán mert a férfiak félnek a nőktől....túl sokat tudunk és túl erősek vagyunk, ezért kénytelenek elnyomni....félnek, mert azt gondolják, ha egy nő megmutatja mit tud, akkor ők kevesebbnek érzik magukat....így csak önmaguk védelmére fejlesztették ezt ki, plusz hogy a saját egójukat növeljék.

Ha a nőket nem nyomták volna el anno....akkor nem biztos hogy erőszakos világ lenne, mint amilyen most! És itt nem illik beszólni! Mert nem látta senki hogy anno milyenek voltak a nők!

Én egyenrangú vagyok a férfiakkal, nem vagyok sem több, sem kevesebb! A férfiak ettől még gondolhatják másképp....de az engem hidegen hagy. Pont ez az egyik ok hogy nincs pasim! XDD

Jó-jó, én értlek, de hidd el nekem, (tapasztalatból mondom) a kettő együtt nem megy!!!

A nő karrierépítését megsínyli a család, a családépítést a karrier.