Szeretőnek lenni JÓ!! (beszélgetős fórum)
Sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatotok! Legalább összejött a baba?
Saját tapasztalat alapján tudom, hogy ez a gyerek-dolog nagyon bele tud szólni a házasságba. Mi is sokat szenvedtünk és valószínűleg ez is hozzájárult a mai helyzetünkhöz.
Persze! A baj csak az, hogy mi még csak két éve vagyunk házasok! Ez azért szerintem durva! Mielőtt összeházasodtunk, alig vártuk, hogy együtt lehessünk! Azóta viszont tojik rám! Szerintem most már nyeregbe érzi magát, vagy nem is tudom!
Nagyon szeretem a férjemet, de úgy érzem, hogy nekem is szükségem van a másikra is! Igaz, hogy már két hónapja őt sem láttam, mert vidéken van!Kapcsolatot azért tartjuk, s várjuk a következő találkozást!
haaaat....
ez jo kerdes :DDD
gozom nincs.
en sem kezdtem tul koran.
de az elso szeretkezesem ota max 6 honap (Az is egyszer)volt hogy nem voltam egyutt novel, es akkor is majd le kapartam a falat, es kozben vadasztam, ismerkedtem. :)
De tényleg! Te, mint férfi, mit mondasz arra, ha valaki ilyen sokáig kibírja nő nélkül? Szerinted hogy lehet ez?
Az öccse elmúlt 30 éves és még sosem volt barátnője, pedig nem mondhatnám, hogy rosszul néz ki a srác. Lehet, hogy ez valami családi probléma?
nekem mindig igazam ;)
az exemmel is voltak ilyen afferjaim hogy utkozott hogy ki mikor vagyik ra. s valahogy uyg tunt hidegen hagyjuk egymast. nem tudtuk felhuzni igazan. pontosabban ravenni hogy o is akarja. most nincs ilyen gondom a parommal. oda vissza kedvet tudunk csinalni ha epp kezdemenyez valamelyikunk :)
Látod, megint igazad van :) Tudom, hogy más az értékrendünk és igazából nem illünk össze a férjemmel. Erre már rég rájöttem, de mint mondtam, ettől még nem fogok elválni. Talán a legnagyobb gond az lehet, hogy ő este fáradt, én meg reggel. Én inkább este vágyom a gyengédségre, ő meg reggel.
Én megtaláltam azt, akivel összhangban vagyok, csak későn. Én férjnél vagyok, ő pedig nős. Náluk szinte ugyanez a probléma, mint nálunk. Már gondoltam rá, hogy a feleségét össze kellene hozni a férjemmel. Bocsi, ez gondolom sokak számára durvának tűnt :)
Én belenyugodtam, hogy így teljes az életem. Ha nem kapom meg egyetlen férfitől, amit szeretnék, akkor majd megkapom kettőtől.
havi 1? ur isten!!!
bar szeretem ha a parom is kezdemenyez, de ez az arany nalunk tobbszor elofordul napszakonkent. mondjuk reggel, delutan, este, es elofordul hogy ejjel meg spontan almunkban felhuzzuk egymast, es arra ebredunk hogy mar mar szeretkezunk :)
ez komoly :D
veletek az a legnagyobb baj, hogy nem azonos az ertekrendetek. neked keves amit o nyujt, neki eleg az amit tud adni. volt olyan baratnom, aki nem viselte az olelesem, mert azt mondta osszeizadunk. nekem szuksegem volt ra. vegul megtalaltam azt aki ugyanugy vagyik ra. minden ketton all. nem tudjuk raeroltetni senkire az igenyeinket, meg kell talalnunk azt akivel ezek az igenyek megvalosulnak. nem egyszeru. s nehogy azt hidd en tudtam. az elso not vettem el, akibe szerelmes voltam, tapasztalatlanul. mikor elhagyott azt hittem osszedol a vilag. azota tudom hogy szo nincs ilyesmirol, s olyan dolgokat tapasztaltam meg, amirol korabban meg remenykedni sem mertem. igy utolag ugy erzem megerte, mert megtapasztaltam sok mindent, tobb szemszogbol is.
megtanultam hogy soha semit nem szabad veglegesnek tekinteni, mert annal jobban faj ha nem ugy alakul ahogy szeretnenk. s nem a jovot kell nezni, hanem a jelent. most jo. most van egy parom, akit szeretek es tokeletes partner mindenben. s csak remelni tudom hogy ez meg sokaig igy marad. nem mondom hogy orokke, mert addig elni.... a fene akar annyit dolgozni meg ;)
Szia!
Én is egyetértek Veled! Én is átéltem már azt nem egyszer, hogy a férjem le sem sz.rt! Már az én fejemben is megfordult, hogy valami baja van, mert nem hiszem el, hogy egy 31 éves férfinek havi max. 1 az igénye! Én is kezdeményeztem nagyon sokáig, de akkor meg úgy éreztem, hogy csak kényszerből van velem! Most már néha kezdeményez, de tényleg nagyon-nagyon néha! :((((
A szex nálam is csak érzelmekkel lehetséges, másképp szóba se jöhet!
Egyet értek veled (is)!
Kintről sokkal könnyebb minden, mint bentről.
Teljesen érthetőek és "elfogadhatóak" az indokaid is, és külön pirospont, hogy legalább itt bevallottad.
Furcsa, de egyetértek veled. Én sem úgy mentem 20 évesen ebbe a házasságba, hogy meg fogom csalni a férjemet. Bár én nem nevezném ezt megcsalásnak, csupán megszerzem máshol azt, amit itthon nem kapok meg.
Ne hogy azt hidd, hogy én nem próbáltam rendbehozni a házasságomat, hogy nem beszéltem erről a férjemmel! Többször is próltam, de hiába. Ne tudd meg, mennyit sírtam esténként mellette az ágyban, mialatt ő észre sem vette, hogy szenvedek, csak aludt. Aztán belefáradtam.
Elválni viszont pont azért nem akarok, amit Te is mondtál: a két gyereket nem fogom kitenni ilyen megpróbáltatásoknak, annál jobban szeretem őket. És hová is mehetnék? Semmi értelme nem lenne a válásnak.
Egyébként meg nem hinném, hogy bármelyik feleség is elviselné, ha a férje hónapokig nem nyúlna hozzá. Csak azt ne mondd, hogy kezdeményezzek én! Évekig ezt tettem, aztán meg az volt a baj, hogy miért én kezdeményezek mindig. Már olyan érzésem van, hogy a férjem beteg. Tudom, hogy nem csal meg - bár az sem érdekelne, sőt, még örülnék is neki, akkor legalább biztos lehetnék benne, hogy nincs semmi baja.
Igazat megvallva, annyira kiábrándultam belőle, hogy mostmár nem vágyom rá, hogy együtt legyünk.
Sajnálom, hogy így alakult. Én mindig is vágytam az ölelésre, a csókokra, a gyengédségre, a szeretkezésre. Félreértés ne essék: nem a szexre! Nálam a szex csakis érzelmekkel lehetséges. És ha a férjemtől nem kapom meg, akkor kénytelen vagyok máshol keresni a gyengédséget :(
a valas egyenlo a menekulessel. de a problemak megmaradnak. en is elvaltam. exem hutlen volt. ferjhez ment, es ket gyerekkel a nyakan meg kellett elnie hogy ot is csaljak. de mar nem volt hova menekulnie, igy el kellett fogadnia.
minden problema megoldhato, ha akarjuk.
regen nem volt annyi valas. ragaszkodtak egymashoz a parok. olyannyira hogy ha egyikuk elment, kovette ot a parja. a mai vilag ertekrendje valtozott meg. ne is haragudj hogy ezt mondom. de mikor exem eltavolodott tolem, kozel alltam hozza hogy felre lepjek. nem tettem meg, mert nem tudtam volna tobbe a szemebe nezni. egy hazassag alapja a bizalom, nem pedig hogy alazzuk meg a masikat. es szerintem igy jovoje sincs a dolognak.
Nem ismered a körülményeket és nem tudod, miért kerültem ilyen helyzetbe. Ha a férjemtől megkaptam volna legalább felét annak, amit a szerelmemtől kapok, nem így történt volna.
Kérdésedet pedig nem értem: "egy házaspárt megunni?"
Egyébként rosszul hiszed, semmi bajom nincs magammal!
Viszont lenne egy kérdésem: éltél már együtt valakivel 20 évig? Egy örökkévalóság! Ha valaki azt mondja nekem ennyi év házasság után, hogy még mindig ugyanolyan jól megértik egymást, mint az elején, az hazudik. Persze mindig vannak kivételek, amik csak erősítik a szabályt. A házasságok egy idő után megfakulnak. Nem véletlenül van annyi válás!
akkor is jo lesz ha kiderul?
amikor megoregszik, es nem lesz szuksege hogy melegitsd az agyat, es egyedul maradsz?
egy hazaspart megunni? szerintem magadat nem birod elviselni.
Sziasztok! Jó szeretőnek lenni?
Hát, nézőpont kérdése. Pl. most, hogy téliszünet van és két hete nem találkoztunk, őrülten rossz! Borzasztóan hiányzik!
Ha viszont együtt vagyunk, akkor nagyon-nagyon jó!
Sosem éreztem a kapcsolatunkban, hogy másodhegedűs lennék! Annyi bókkal, kedvességgel, szeretettel és ajándékkal halmoz el, amennyit a férjemtől sosem kaptam.
Nagyon-nagyon sok éve tart már a kapcsolatunk és inkább előnyben érzem magam a feleségével szemben. Ez már nem is szeretői státusz, inkább olyan, mintha a felesége lennék, csak éppen nem unjuk egymást és a kapcsolatunkban csak a jó jut nekünk a másikból.
Folyton azt hallom tőle, milyen szép vagyok, milyen jól nézek ki, milyen kívánatos vagyok... nem ezt szeretné minden nő hallani?
Mellette fiatalnak, szépnek és igazi nőnek érzem magam, hatalmas önbizalmat ad nekem a kapcsolatunk.
Talán rossz férjet választottam... De sokszor belegondolok: ha ő lenne a férjem, mi is megunnánk egymást előbb-utóbb. A megszokás, a 20 évi házasság, a gondok, a gyerekek... akárhogyan is nézzük, előbb-utóbb belefásul az ember.
És igen! Összességében véve jó szeretőnek lenni! Persze nem beszélhetek más nevében, minden kapcsolat más, mindenki más és más ok miatt lett szerető.
Csak két példa: néhány évvel ezelőtt Sthal Judit asszonyként egy vidéki egyéjszakás kaland következményeként hozta a világra Hannát, és előtte évekig nem esett teherbe.
A Várkonyi Andrea sem, sőt az orvoskollégái azt mondták neki Szegeden, hogy orvosilag lehetetlen anyává válnia. Aztán jött a Bochkor és .... Vannak még csodák!!
"Nálam van a gond, így tőle sem eshetnék teherbe!2
Nem tudom milyen gond van Nálad és nem is szeretném kicsinyíteni,DE 3 évig dolgoztam olyan helyen ahol az örökbefogadásokat intézték,ahova olyan párok jöttek akiknek orvosilag volt bizonyítva hogy nem lehet gyerekük vagy már 4-5 éve hiába próbálkoztak nem sikerült így eljöttek örökbefogadni.Volt olyan eset nem kevés számban,ahol az örökbefogadás után mégis spontán a meddőnek mondott párnál baba lett vagy elváltak a párok és a meddőnek mondott nő mégis teherbe esett egy új partner oldalán.Azt gondolom igen is vannak pszichés tényezők amik tudnak blokkokat okozni testi szinten...főleg a teherbe esés egy kényes téma.De ezt csak én gondolom nem kell evvel egyetérteni lehet ha mélyebben magatokba néznél észrevennél más dolgokat is amivel nehéz szembe néznetek.Ha annyira megmenteni szeretnéd a házasságodat lehet egy párterápiával jobban járnátok,mint egy harmadik féllel.
jóó????
hát nem tudom...
én elvileg lehetnék, de tartom magam...
Írjatok, mi a jó benne... az esték?? egyedül??:(((