Szeretők, megcsaltak, hűtlenek... Te hova tartozol? (beszélgetős fórum)

... és ha nem vagy vele?

Vajon érzi-e, hogy mit érzel akkor... és miért tűri el, ha szeret... annyira szeret?

Szerintem egyáltalán nem jó szeretőnek lenni, hazugságban élni, fájdalmat okozni másnak, aztán vagy elhagy az illető, vagy a nőjét hagyja el és te vagy a szemét!

Megcsaltnak lenni iszonyatos, mert csak kezdetben elviselhetetlen a fájdalom, aztán az ember csak ürességet érez és azt, hogy nem bízhat senkiben!

Szeretőt tartani sem jó, mert megint csak hazudni kell, valaki biztos, hogy sérül, ha nem mindenki!

Egyik sem tesz teljes értékűvé és kiegyensúlyozottá senkit!

Micsudi??Neki fájna??uhh...

A gyereknek igen fájna..és neked nem fáj,hogy tudod másra gondol,hogy teszem azt azért nem szeretkezik perpill.veled,mert őrá gondol,őt kívánja???))

Azt látom,azért teszi ezt,mert megteheti....

De a terveidhez azért sok sikert..csak én másképp csinálnám..és ennyi.

Húúh,nem szeretnék a helyedben lenni:::))Én semmi miatt nem maradnék meg olyan mellett a ki másra gondol mellettem...

Nos azt értem,hogy megbocsájtottál magad miatt,a gyerekek miatt és ezt el lehet fogadni,de azt,hogy szerelmes"maradt" egy másikba azt nem...és,hogy várod,hogy kiábrándúl és újra kezdhetitek..én már nemhiszem,gogy ez megtörténik(velem nem történt hasonló sem,de a környezetemben volt mindenre példa,és láttam kinek jobb kimászni belőle...)

Én kilépnék minden esetre a kapcsiból,méghozzá sűrgősen,hidd el az kevésbé fájna!!

Tudom nem könnyű,mielőtt bárki rávágná...,de megalázottnak lenni mégnehezebb/rosszabb..!!

Kívánom, rendeződjön az életed!

... sajnálom, nem vagy egyszerű helyzetben.

Egyébként tény, hogy könnyebb elviselni a biztos rosszat is, mint a bizonytalanságot. Ha tudod, hogy mi újság, akkor döntéshelyzetben vagy, tőled függ, hogyan alakítod az életed, de ha csak sejtések vannak, amit aztán tágra nyílt szemmel le is tagadnak, akkor csak a szenvedés van.

Szerető - az nem voltam. Soha nem tettem semmit azért, hogy elvegyem a másét. Remélem, ez így is marad.

Hűtlen - hát az se. Nem mondom, hogy nem kavart meg senki még érzelmileg a házasságom alatt, de ennyi. És nem is akarok hűtlen lenni. Már. Mert volt, hogy megfordult a fejemben, mert

Megcsalt - az sajnos vagyok :( És soha nem gondoltam volna, hogy vannak a pokolnak ilyen mély bugyrai. Persze, lehet, ha egyből elváltam, szakítottam volna, akkor már könnyebb lenne. (Nekem talán. És a gyerekek?) De így, hogy ő nem akar elmenni, viszont érzelmileg nem tud elszakadni attól a nőtől; hogy igyekszem megbocsátani és közben beleőrülök, hogy látom, másra gondol, még ha nem akar is; hogy rettegek, nem tud ellenállni a kísértésnek, újrakezdődik minden és megint átver, mert nem lesz bátorsága elmondani, vagy mert nem hiszi, hogy komolyan jobban elviselném, ha legalább őszinte lenne... így nem tudom, meddig lehet kibírni. Csinálom a hétköznapi dolgokat. Közben úgy érzem, olyan vagyok, mint egy dunakavics, amiből kimaradt a mogyoró. Nem tudom, mikor fogok összeroppanni.

(Nem akarom sajnáltatni magam, csak a fórumkiírás arról szólt, írjuk le, hogy éljük meg a helyzetünket.) Úgyhogy nagyon kérek mindenkit, mielőtt a másik két kategóriába tartozás mellett döntene (vagy ha már oda tartozik), jusson eszébe az a harmadik is. (Csiszár Jenőtől hallottam egyszer a rádióban: a Jóisten x-re játszik. És ha ez így van, nagyon fog fájni, amikor majd visszakapja, amit okozott.)

..és hogyan képzeled?

Rád mosolyog valaki kétértelműen, és közlöd vele, hogy Te is akarod?

Újsághirdetés?

Sokat ismerkedni, beszélgetni akkor nem szabad, mert ott már jöhetnek az érzelmek is. ;)