Szeretem, tisztelem a feleségem, mégis megcsaltam. (beszélgetős fórum)
Hú, ezt nagyon jól körülírtad, tetszik! "...DE UTÁNA CSAK ÚGY GONDOLHATSZ RÁ, MINT EGY TÉNYRE...TANULTAM BELŐLE ÉS NEM KAP EL A SÍRÁS, VAGY A HISZTÉRIA, VAGY NEM ÉRZEM A TŐRT A SZÍVEMBEN, NA EZ A MEGBOCSÁJTÁS!"
Tegyétek a kezetek a szívetekre, képesek vagytok rá? Én beleképzeltem magam a helyzetbe és én a nem-re szavaznék.
Vajon az az asszony, akit a férje a tenyerén hordoz, de közben fűvel-fával csalja valószínűleg mostanság is... vajon, ha tök egyedül van, nem kapja el a zokogás??? Hogy ő miért nem elég jó a férjének?
Csak még egy "pozitív" gondolat, ami most ugrott be. A Szeszélyes Évszakokban volt benne, hogy a gazdag férjről kiderült szeretője van. Felesége válni akart, s akkor a férj kijózanította, hogy azért azt jól gondolja meg, mert most nercbundában jár, arany ékszerekben, partykra, síelni, nyaralni, stb. ha elválnak még a gyerekeket sem tudja majd eltartani...úgy hogy a nej maradt és beletörődött a helyzetébe. Aztán egyszer, mikor étterembe mentek, mert a férj ugye a tenyerén hordozta a feleségét, ott volt a szeretője is, meg a férj barátjának a szeretője is. Pontosan már nem tudom a csattanót, de a lényege az volt, hogy a feleség egyszer csak azt mondta a férjének, hogy: "A miénk szebb, minta a Géza szeretője" :)
Egyetértek. Az ilyen komoly dolgoknál a megbocsátás - ha egyáltalán érdemes megbocsátani -egy hosszú folyamat eredménye. Persze, nem kell addig állandóan felhozni a dolgot, de sok idő kell, míg az ilyen sebek begyógyulnak.
Valahogy a katolikus egyház gyóntatásához tudnám hasonlítani. Csinálhatsz, amit akarsz, vasárnap úgyis feloldoznak és legközelebb újra meg újra megcsinálhatod, hiszen a pap megbocsátja neked...
Hát ez tényleg csak hozzáállás kérdése. Ezt hívják nyitott házasságnak, nem? Nem sértésből, de tényleg nagyon különbözőek az emberek. Ez a szegény asszony tényleg nagyon szeretheti a csalfa urát, ha mindezt elnézte neki. Ez azonban igen egyoldalú szeretet! Meg lehet ezt szokni??? Vagy nem is tudom, milyen szót/szavakat keressek rá!
"Ha látnátok...kézenfogva járkálnak, minden évben többször elutaznak síelni..." - valahogy nem tud lenyűgözni és téleg nem kekeckedésből írom. Hiszen ez csak a látszat a külvilág felé. Boldolgnak látszani meg nagyon könnyű, főleg nekünk, nőknek, ha úgy hozza a helyzet.
Én nem ítélem el az asszonyt, mert ő választotta ezt magának... elvégre, választhatott volna másképp is! Persze nagyon sokmindentől függ ez is, neveltetés, otthoni minták, körülmények, lett volna-e hova mennie, ha az elsőnél kiadja a férje útját, stb. de az is lehet, hogy éppen az anyagiak miatt maradt a férjével, aki mindig a tenyerén hordta. Hát, legalább ez, a hűségesküből... Igazad van, így is lehet élni. Valaminél biztos jobb és biztos van rosszabb is, de ha az ember lánya úgy istenigazából a szívére teszi a kezét...
Ugy érzem, igen sikerült feldolgozni, voltak közben hullámszerüen jövö bevillanások, de ezeket magamba helyre raktam anélkül, hogy kivetitettem volna a környezetemre, vagy is a kis csatájimat magam oldodtam (vivtam) meg. Mivel a párommal mindent átbeszéltem, minden kérdésemre választ kaptam és az érzéseimröl beszámoltam, nem volt mit a késöbbiekben felteni. Nem lovagoltam, fantáziáltam a dolgokról a késöbbiekben, amikor jöttek ezek a hullámok egyszerüen hagytam öket tovább áramlani, bersze nem folytottam el egyetlen érzést sem magamban. Jól kibögtem magam, a párom ilyen kor nagyon visszahuzodszkodó maradt mert megkértem inkább hagyjon, nyugodtan mert ez az én csatám és nem az Övé. De nem bántottam és nem kezdtem elöröl a drámánkat, mert ez nem lett volna jó semmire. Egy jó párszor jött aztán kevesebb szer és sokkal rövidebb idö alatt átszaladt rajtam. Aztán ugy egy hónap után nem jött többet.
Azota is jól vagyunk a kapcsolatunk sokkal, megértöbb jobban odafigyelünk egymásra és jobban tiszteljük azt amit a másik szeret és még folytathatnám, ugy hogy minden tök heppy! : )
persze, hogy fel kell dolgozni, de utana csak ugy gondolhatsz ra, mint tenyre, ez kesz, igy tortent mar, tanultam belole es nem kap el a siras vagy a hiszteria vagy nem erzem a tort a szivemben, na akkor tudsz csak megbocsatani. Az elfelejtes a rossz szajizre utal, amikor a negativ erzesek nem jonnek elo, ha szoba kerul a masik noci, tudsz ra is, meg a parodra is duh, harag nelkul gondolni.
Hu, ezt mar jol korulirtam. Amugy szerintem te is errol beszelsz :)
Kedveském, nem haragszól ugy, hogy igy szólitalak.
Te nekem akartad ezt a választ küldeni vagy netán összekevertél valakivel.
Ha visszaolvasod a hozzászólásaimat akkor megérted miért irtam. ; )
De, amugy köszönöm a segitökészséged!
puszi és nincs harag.
Sziòka! Ugye nem baj, ha megpròbàlok vàlaszolni neked? Remèlem, nem.
Nem ismerlek, nem tudom milyen èletet èlsz. Az a biztos, hogy le kell ulnod onmagaddal ès vilàgosan àtgondolnod a korulmènyeit ennek az esetnek. Talàn ràjossz a mièrtjère - nem voltam elèg figyelmes, elhanyagoltam, nem adok neki annyit, mint amire szuksège lenne, ùjdonsàgra vàgyott, kìsèrtèsbe esett - vegyèl figyelembe minden apròsàgot, ami csak eszedbe jut ahhoz, hogy megtalàld a megoldàst. Ha egy okos, intelligens no vagy ès csak erre a pasira vàgysz, akkor rà fogsz jonni magadtòl is, hogy mit kell tenned, min kellene vàltoztatni - benned v. benne, neked v. neki.
A lènyeg, hogy pròbàld meg hideg fejjel kìvulrol nèzni. Sok sikert kìvànok hozzà. Es ne felejtsd, vèletlenul se keseregj, az nem segìt. Legyèl hatàrozott ès temperamentumos, nyugodt ès kedves. Minden megoldhatò, ha igazàn akarod.
Szia Margarita ; )
Igaz akkor, hogy is van ez: èn megbocsájtottam (mert elfelejtettem?) és ezért is tudtam ujra kezdeni.
Szerintem nem elfelejteni, hanem inkább feldolgozni, mert ha csak ugy elfelejtem ami a tudatalatimban fog landolni, minden bizonnyal, a késöbbiekben, lelki blokkádokat is okozhat.(hogy mit, azt nem lehet elöre kiszámolni, talán egy évmulva felszinre tör az egész sztori elöröl kezdödik minen: félelmek,féltékenység, stb.). Ugy, hogy szerintem felejteni nem szabad, csak feldolgozni.
Igen, akkor ebböl a feldolgozott érzésekböl, meg lehet tanulni a "leckét" és ugy dönteni ,ahogy az illetö jónak tartja.
Egyet èrtunk, de sajnos a vilàgot jellemezve nem indulhatok ki onmagambòl. Nagyon sok mindenben egymàs ellentètei vagyunk mi ketten - màr, hogy ès ès a "vilàg", vagyis a nèpessèg jò rèsze.
En pròbàlkozom megèrteni a màsik felet, pròbàlok mindig ùjat nyùjtani, nem ellaposodni, nem fèltèkenykedni, nem irìgykedni, nem negatìvnak lenni, hanem pozitìvan elore tekinteni. Sajnos ez sokakròl nem mondhatò el. Igy elobb-utòbb mindenki valamifèle konfliktusba kerul onmagàval ès a kornyezetèvel. De, azt hiszem ez most nem èpp ide tartozò.
Nekem van egy 6 èves kapcsoltom, kèt 4 èves lànyom, ès nem tartok attòl, hogy megcsal a "pasim". Hiszen rajtam is mùlik a dolog. Ha èn nem adom meg szàmàra a lehetosèget ès o èrzi ezt, akkor nem is kell attòl tartanom, hogy megforduljon a fejèben a dolog.
Nem akarok itt feleslegesen okoskodni, de mindahànyszor csaltam, esetleg megcsaltak a kapcsolat is meghalt. Valami megromlott? Lehet, de màr elotte, csak sokszor a mindennapok megszokott ismètlodèse kozepette èszre sem vettuk, hogy valami hiànyzik. Hiàba pròbàltuk ùjra, elobb-utòbb vège lett vègèrvènyesen is. Hiszen àltalàban akkor csalunk, amikor màr nem szeretunk elèggè, de mivel nem akarjuk megbàntani a màsikat, inkàbb nem szòlunk, vagy pont ez az esemèny èbreszt rà arra, hogy màr nem ugyanaz a helyzet, mint règen.
Ha valaki ùjra akarja èleszteni a pàrkapcsolatàt, csak annyit tudok ajànlani, hogy vàltoztasson, ùjuljon meg, mutassa olyan oldalait a pàrjànak, amelyeket az mèg nem ismeri, ami hatàssal lehet rà, amitol ùjra szerelmes lesz, mint règen. Nem èrdemes leragadni a megszokott dolgoknàl. Kell valami, ami ismèt felkelti a màsik èrdeklodèsèt. Sokaknak elèg egy szèp, szexis fehèrnemu, màsoknak tobb kell. Mindenki maga ismeri a pàrjàt, tehàt minden ember szìvèhez màs ùt vezet, ìgy csak mi (vagy ok) tudhatjuk mi is a helyes.
Sajnalom, hogy igy jartatok, eleg szomoruan hangzik.
En csak azt nem ertem, hogy miert nem elegedettek az emberek azzal, amijuk van, minek kell folyamatosan keresni, hasonlitgatni, miert nem orulnek annak, amit mar kozosen elertek, megszereztek. Es nemcsak egy autora gondolok.
Ez malyom hsz-aban is eszembe jutott, hogy osszehasonlit. Minek? Akkor meg mindig keres.. Valoszinu, nemcsak a noket, hanem minden mast, autot, lakast, kertet, munkahelyet, fizetest, mellmeretet, hajhosszusagot.. Minek? Elegedetlen azzal, ami van. Errol meg tudatosan le kellene szokni.
Pilinszky Janos mar szepen megfogalmazta: „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”, Schaffer Erzsebet pedig nem gyozi elegszer hangsulyozni, ha jol emlekszem
Èrtelek Nyuszó és ne gondold, hogy nem érzek veled együtt, csak szerettem volna, ha Te is megprobálnád a dolgodat egy kicsit pozitivabb oldalról is megközeliteni. Hidd el nem is olyan nehéz.
Bizzál magadban abban, hogy képes leszel megoldani ezt a problémát ugy hogy mindenki boldog legyen. Tudom, hogy képes vagy rá!!!
Probálj meg egy két napot pozitivabban hozzáállni a dolgokhoz, mi ez az egy-két nap semmi, de lehet még is csodára képes. Tedd meg az elsö lépéseket, meglátod nem is lesz olyan nehéz. Nyissd meg a szived, enged érezni ujra a szerelem illatát!!!!
Szeressd Öt, ugy ahogy talán, soha nem szeretted!!!
Menni fog, meglátod csak bizzál magadban és ha igy teszel a bizalmad is vissza tér ujra.
Nézd a döntés a Te kezedben van, és senki nem tud Neked ebben ugysem segiteni, mint ahiogy én sem.
De az biztos addig amig nem sikerül elengedned a multat addig a jövödnek sem lesz semmi érelme, szerintem csak mérgezed a kapcsolatod tovább ezzel az ellenállással
Ez szerintem sem Neked sem a párodnak nem jó. Ugyan azzá válsz anélkül hogy észrevennéd, mint az aki vétkezet Ö anó aktivan Te meg most paszivan, szerintem nincs különbség a kettö között, a végeredmény a lényeg.
De,ha Te szenvedi akarsz tegyed.
Mire jó ez a nagy szenvedés, hány gyönyörü hónapot elmulasztottál???
Már réges-régen tul lehetnétek rajta, ha Te nem ragadtál volna le, a megcsalás tete melett.
Azt tudom, ha egy ember egy problémával nem mer szembe nézni, egész életében cipelni fogja a szálkáit, és ha jön egy uj abban sem tud majd többet megbizni.
Lehet én egy kivétel vagyok, meg egy kicsit lököt nem tudom, de ez nem is fontos. : )
Bocs, hogy ilyen öszintére sikeredet.
2 hét után , persze nem kivánom senkinek azt a két hetet, nem mondom, hogy könnyü lett volna
Ès az a tükör amit velem szembe állitotak az még fájdalmasabb volt mint maga a megcsalás.
Szia Ráhel!
Elmesélhetném, de minek, ami elmult és pont van a végén, arrol minek mesélni, nem azért, mert gonosz akarok veletek lenni és titkolozom, - nem ezért komolyan.
Egyszerüen nem tartom életbe azt, ami elmult.
De kérdezlek téged, hogy akarod tul tenni magad vagy a többiek akik hasonló cipöbe kerültek mint Te is. (bocs, hogy ezt igy leirtam, mert már, más topikokban is irtál ezekröl a dolgokról, remélem nem haragszól)
Na a kérdésemre visszatérve, hogy akarsz, akartok tul lenni a dolgon, ha folyton csak ezen megy a téma, - mire jó ez??
Minnél többet beszélsz róla, annál tovább életben tartod az ézéseidet, ami ugye nem igazán pozitiv érzések, ezzel a sok beszéddel, irással nap mint nap ujra átéled a megcsalás élményét, ezért nem tudsz, tudtok kikeveredni a bizalmatlanság fattyola alol, ès a többiek hasonlóan.
Az egész ugy nézki eldöntöd, hogy megbizol benne és kész, attól a pillanattól kezdve nincs semmi más gondolat benned csak a bizalmad, -ennyi az egész.
Csak egy jó tanács mindenkinek akit érdekel:
- ha egyszer már megbocsájtotam és ujra keztedtem a kapcsolatot, nincs semmi más elötem csak az, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell.
A multat magam mögött hagyom és semmi nem érdekel csak az, hogy boldogok leszünk együtt, még boldogabbak mint azelött, felnöttünk ehhez a házassághoz, segitunk, és szeretjük egymásnak még intenzivebben, mint akármikor azelött, mi egy nagyon boldog család vagyunk, mert mi ezt megérdemeljuk, megérdemeljük és megérdemeljük.
- ha ezt képesek lesztek befogadni magatokba akkor biztos sikerül, sokkal elöbb mint gondolnátok!!!!
Az a sok jó tanács, ami nem mindig pozitiv, csak azt erösiti meg bennetek, hogy ne biz meg a párodban........ és folytathatnám.
Szóval a döntés a Te kezedben van, ha egyszer már sikerült megbocsájtani a dolgokat a pároddal megbeszélni, akkor nincs több szó, kérdés, csak az ujrakezdés. : )))