Szeretem, tisztelem a feleségem, mégis megcsaltam. (beszélgetős fórum)
Én is így gondolom!
Ha pedig bekövetkezik az, hogy egyikük/vagy mindketten már nem szeretik a másikat, akkor minden tekintetben normálisan váljanak el. Aztán kezdhetnek új életet csalások és hazugságok nélkül.
Ez hazugság..ha szereted-tiszteled nem csalod meg!!
ez kamu!!
... vagy miről hogyan éreznének... ez vagyok én! Nem tagadom, nem kellett csalódnom, de a téma megérint és ha hozzászólok, akkor azt mindig úgy teszem, hogy beleélem magam a helyzetébe. Természetesen soha nem fogom azt érezni, amit az elszenvedő, ez tény. De ahogy már írtam is, nem rosszindulatból, vagy fellengzőségből, vagy mit tudom én, okoskodásból írogatok. Valóban érdekel a téma. A fórum elindítója sem kötötte ki, hogy ki írhat, meg ki nem. Ha úgy lenne, tiszteletben tartanám a kérését. De így úgy érzem, hogy én is hozzászólhatok.
Persze, még mindig mondhatja valaki, hogy mit szólok bele, ha egyszer nem éltem át... tényleg nem, de elég jó a belérző képességem... és egy nagyon nagyon közeli rokonom viszont átélte, aki kedves a szívemnek.
Mindezek tükrében én változatlanul kitartok amellett, hogy ha velem történne meg, nem tudnék megbocsátani és szenvedni továbbra is mellette még gyermekkel sem! Mondhatod, hogy mondom most. Mert nem vagyok benne... hát, elég határozott vagyok ilyen téren :) és ha ez a büszkeségemtől függne, igen, attól is, annyi büszkeség még lenne bennem, hogy ne könyörögjek neki; jobban mondva a mi kötelékünk ott egyből felbomlana.
Semmi gond, ha ezt más/pl. te másképp gondolod. Mindenki másképp él át mindent és ez természetes.
Én is ezen a véleményen vagyok, hogy a megcsalás nem csak az egyik fél hűtlensége, a másik fél is tehet róla.
Épp ezért bocsátottam meg az élettársamnak. Mert magamban is felfedeztem azt, ami hozzájárult, hogy ő félrelépett.
Azt, hogy utána is folyamatosan megcsalt, ezért viszont már nem vagyok hajlandó egyedül magamat hibáztatni.
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ő arra használja a nőket (mindegyiket), hogy bosszút álljon az ex feleségén, aki kirakta a szűrét 8 éve.
Kicsinyes bosszú! Előbb-utóbb mindenkinél az utcára fog kerülni.
De örülök, hogy talpra tudtam állni, bár azt hittem hogy itt a világvége. Nekem is a barátok és a volt férjem(!) segített.
Vannak akik értik a privát üzik erről tanuskodnak hogy miről beszéltem....akik nem élték meg azok elmondhatják miről hogyan gondolkodnak de nincs tapasztalatuk róla....szerencsés vagy hogy nincs vagy nem volt hasonló gondod az életben. Sokaknak igen csak nem mernek róla nyíltan beszélni. Valóban kellenne ilyenkor külső segítség de az ember sodróik bízik benne hogy megoldódik, retteg attól hogy talán már nem is szereti a másikat vagy mi lehet vele? A hormonok hatása nagyon komoly lehet!Pszichésen meg egyre lejjebb csúszik nem bízik már saját magában sem, mindezt több gyerek melett nulla segítséggel....nem egyszerű....de meg lehet oldani, ki lehet lábalni. Arról nem is beszélve miből fizetné meg az ember az orvosi segítséget három gyerek mellett.
Amíg fiatalabb voltam én is azt hittem ha megcsalna valaha válnék nincs mese.....azóta tudom hogy nem biztos hogy engem vert át és hogy vannak kötelékek amiket erővel, dacból és büszkeségből el lehet tépni, de valójában mindig megmarad két ember között!
Igen ez így van.Ettől függetlenül van,hogy bizonyos emberekről azt gondolom,hogy csak papolnak!És itt nem feltétlenül a Hoxán lévőkre gondolok.Mert közvetlen környezetemben is volt már rá nem egy élő példa..,
Nyuszó bátor csaj,mer szembenézni a félelmeivel és felvállalni azt ami iszonyatosan tud fájni.
Nem akarlak sértegetni,tényleg nem rád gondoltam...
Szia! Én nem sok boldog kapcsolatról írtam, hanem arról, hogy ebben a kutya világban még ilyen párok is vannak, nem is egy! Aki egyszer már csalódott, nehezen hisz benne gondolom.
A besavamyodott életről igazad van, teljesen egyetértek. Ebből is rengeteg van nálunk. De ezért az életszínvonal is nagyban felelős. Sokaknak gyerekekkel még egy nyaralásra sem futja helyileg egy évben, nem hogy pl. Görögországba utazzanak. Hát hogy ne lennének kiégve, mikor minden nap a megélhetésért küszködnek és esélyük sincs a változásra?!?
Ez a "szörnyű" időszak :), ahogy fogalmaztál - terhesség után - nálam is gyakran előfordul még (ugyan melyik nő elégedett magával???), de a férjemnek így is szép vagyok! És hiszek neki!
Persze jómagam nem érzem jól magam a bőrömben, de már folyamatosan teszek érte, hogy változtassak. Kicsi gyermek mellett (a lányom még csak most lett ovis) ez elég nehéz, mert ritkán hagyom másra és ráadásul vidéken élünk, de megoldottuk, hogy heti 3x edzésre járjak. És ezt én akarom, nem a férjem!
Biztos nehéz a férjeknek kibírni a terhesség és a lábadozás azon időszakát, amíg nem jövünk rendbe, de ez a legkevesebb, amit megtehetnek. Minden más a mi "terhünk". Tehát, igen, várjon! Nincs egyedül vele!
Amit utána írtál, hogy "kibújik az ember mindenféle ürüggyel..." - hát ez már más lapra tartozik. Ott lehet, hogy szakember segítségét kell bevonni.
Amióta ez a fórum él, folyton csak a hozzászólásokon gondolkodom :)
A "papolás" szó pedig valahogy sérti a fülemet, kicsit gúnyos és lekezelő a hangzása. De ne vedd magadra! Nem azért vagyunk itt, hogy sértegessük egymást, hanem hogy beszélgessünk.
Látom annyi tépelődés után döntöttél. Ez a legnehezebb, döntést hozni, véghez vinni. Mindegy hogy döntünk a kételyeink megmaradnak valyon jól tettük? Egy ideig aztán remélhetőleg megnyugszik a lekünk végre és mindenki megtalálja a boldogságát vagy a férje vagy mint esetetdben egy másik férfi oldalán...
H azon tépelődsz hogy kit érintett meg, hozzá sem tudsz érni, főleg nem szeretkezni vele akkor már biztosan nem érzed azt a szerelmet mint régen ez a legegyszerűbb döntési módszer ha már nem kívánod a férjedet és ő sem harcol érted ezerrel akkor el kell engedni egymást.
Én úgy érzem nekem nem menne és neki sem. Elfelejteni nem tudom amit tett, megbocsájtani nem az én dolgom....de szeretem a férjem és eszembe sem jut hogy kivel volt és mikor, szex közben rá figyelek ő meg rám. Megbeszéltük a dolgainakt nagyon komoly változásokon mentünk keresztül mind a ketten, volt olyan hogy inkább azt mondtam neki legyen vége nem bírom megemészteni a dolgot, rengeteget sírtam....de ő nem akart elengedni, annyi figyelmeséggel és szertettel vett körül hogy végül nem tudtam ellenállni neki, úgy éreztem ennyi jár nekem is még ha nem is tart örökké. Most úgy gondolom soha többé nem vagyok hajlandó hallgatni, elsunnyogni dolgokat és rossz házasságban élni még ha szeretem is őt. Ha nem működik egy idő után, most már tudok és akarok is lépni, de amíg jó vele és neki is velem addig nem a múltom rágódok hanem a jövőmet építem!Mindenbő lehet tanulni még egy ilyen szörnyű dologból is...
A sok boldog kapcsolat amiről beszélsz....hát a nagy része csak a külvilágnak az....nem csalnak ugyan de egy szőrnyen besavanyodott, unalmas életet élnek amiből kitörnének valahogyan de nem tudnak....aztán valamelyikük életében jön egy harmadik és máris itt találja magát.
Van úgy hogy kényes a téma és bár próbálják átbeszélni nem megy éveken keresztül....pl. hogyan magyarázod meg a férjednek hogy szereted őt tiszta szíveddel és megteszel érte bármit, gondját viseled, főzöl, mosol rá, de nem szeretkezhetsz vele mert terhes vagy és az orvos nem engedi vetélési kockázat miatt...ő persze vár türelemmel aztán jön a szülés és a felépülés időszaka és ő még mindig vár. Majd a szoptatás és a felismerés szőrnyen néz ki az emeber lánya valahogy nem látja magát már szépnek és elindul egy folyamat ami sok-sok év múlva tele gátlásokkal és traumákkal ahhoz vezet hogy szex már csak hete majd havonta aztán még ritkábban van....Kibújik az ember mindenféle ürüggyel alóla inkább...no ilyenkor mit csináljon az amúgy egészséges férfi?
Ő mindezt nem éli át...sőt sok nő sem, a legtöbben nyugodtan szeretkezhetnek terhesség alatt is vannak akiknek megnő a nemi vágya, és szerencsére sokan utánna is kívánatosanak tartják magukat...és hát sokan nem. Nehéz erről beszélni mert a férj nem látja a problémát....csak vita majd veszekdés lesz belőle.
Aztán nagy hallgatások és félreértések....és ekkor jön a képbe egy olyan független nő aki nem akar semmit a férfitól csak azt amit otthon nem vagy nem úgy kap meg ahogyan szeretné...és nem kér semmit viszonzásul. Mit érez a pasi? Van egy nő aki a gyermekei anyja, szereti és szerintem igenis tisztelheti is, de nem szeretkezik vele csak ritkán tehát nem tartja őt férfinak....míg a másik oldalon van egy csinos hölgy aki nem kér semmit, sem pénzt, sem időt sem egyebeket csak őt a féfiasságát... Nem sokan állnának ellen....talán én magam sem.
Az ilyen férfi tényleg nem tiszteli a feleségét? Vagy csak retteg hogy ha elmondja neki hogy vágyik arra amire egyébként minden normális férfi akkor elveszíti őt...
Persze kérdés sok van és lehet és hát a megoldás kulcsa a beszégetésekben van az biztos, de nem mindig egyszerű ez és hidd el nehéz lehet a férjednek megmagyarázni hogy mitől csökken a libidód főleg ha egy idő után már nem is kérdezi inkább.
Az egész litánia csak arról szólt hogy szerintem igenis vannak olyan férfiak is akik nem kalandvágyból, mert gyüjtögetés miatt lépnek férre ....hanem mert bár szeretik az asszonyt és a gyerekeket az élet rövid és igenis meg kell próbálnunk boldognak lenni...szex nélkül pedig nem működik egy jó kapcsolat,házasság...csak hát nagyon tabu téma kevesen mernek erről beszélni.
Ahogy mi is, úgy a kapcsolatban is csak elkezdeni nehéz olykor egy-egy beszélgetést, aztán a téma adja magát és olyan jó kis "duncsiparti" alakulhat ki! Ezt is gyakorolni és persze AKARNI KELL! De csak úgy lehetséges, ha még mindig éreznek valamit egymás iránt.
Szerintem nem szereti már a párját az, aki megcsalja.
Már bocsi, de én nem csak papolom... így is érzek! Ha az ember egy megcsalás miatt kiszeret valakiből, elég hosszú a gyógyulás újta. Amikor már nem csak haraggal és undorral gondol a másikra. Amikor már csak közömbösséget érez iránta. Ez a megbocsátás nagyon nehéz dolog.
Mert ha most egy átlagos családot nézek, amit több ezren élnek, mégsem máshol keresik a boldogságot, akkor az az egy/vagy az adott fél miért szegi meg a hűségesküt? Miért nem beszéli meg a problémákat? Miért nem fordul a társához?
Ha nem lett volna ez a megcsalás,hogy érzed még mindig működő házasságban élnél,még mindig szeretnéd az uradat?Bátor vagy! Tudod hányan papolják itt ők aztán nem tudnák megbocsájtnai..stb,de ha ilyen helyzetbe kerülnének azért megnézném....
Te már elmondhatod magdról,hogy erős vagy és mersz másként dönteni és nem a félelmeid vezérelnek,hanem szeretnél igazán boldog lenni.
Nagyon nehéz éveket lezárni,egy embert elengedni...a veszteség fájdalmas,akár hogy is nézzük.
Helyes! Nem semmi,hogy így ilyen erővel képes voltál rá! Nem ismerlek de azt hiszem büszke lehetsz magadra!Én is végig csináltam,ráadásul gyerekkel...hidd el menni fog!
Tudod milyen kevés ember képes egy ilyen döntést kimondani és végig csinálni,mert az emberek félnek.
Pedig pont egy másik topikba írtam:
"A bátorság nem az amikor nem félünk,hanem az amikor merjük a félelmünket felvállalalni!" Kitartást Nyuszó!Te merted felvállani az ismeretlent azt, hogy még fel kell dolgoznod a házasságod végét,hogy mered elengedni!