Szeretem, tisztelem a feleségem, mégis megcsaltam. (beszélgetős fórum)

Jò tèma ez, hàlàs, annyi mindent el lehet ròla mondani. A lènyeg, hogy lehet csalni szerelembol ès annak hiànyàban, megèrtèsbol ès annak hiànyàban, a szòrakozàs kedvèèrt ès annak hiànyàban .... mindig lehet rà valamilyen magyaràzatot talàlni.

Volt èletemben egy-kèt pasi - nem sok, de tobb, mint egy - ès soha nem gondolkodtam tùl sokat azon, hogy kell-e egy vagy mègsem. Tehàt, ha tetszett valaki az tetszett, felvàllaltam ès tartott, amìg tartott (6hònap-4èv), de oruletesen tàvol tartottam magam mindig a nos fèrfiaktòl. Mert az csak komplikàlja a dolgokat minden oldalròl. En nem osztozom, nem lopok, ha fèrfiròl van szò. A fèrjemmel màr 6 ève egyutt vagyunk, sokszor szoktam kicsikèt jàtèkosan bosszantani, hogy van-e valami "jànyka", aki esetleg jàrna utàna. Màskor meg o kezd neki a hol jàrtàl, a szeretoddel voltàl jàtèknak. Affèle èvodès ez nàlunk. Nem komoly. Mèg soha nem gondoltam bele, hogy mi lenne, ha megcsalna ès nem èrint mèg a szele sem annak, hogy esetleg èn megcsalhatnàm, hogy bàrki megtetszene. Pedig nem sok idot toltunk egyutt ès nem is a vilàg legszebb pasija.

Volt egy ismerosom, aki a "noknek èlt", vagyis ùgy gondolta, hogy azok vannak oèrte. Hogy is mondjàk, a legyet roptiben, a krumplit gurultàban ... , de o màr elvàlt amikor èn megismertem. Hàt nem csodàlom, hogy az asszonya nem bìrta elviselni. A baràtnoi meg osszeverekedtek rajta. En meg jòt nevettem. Az biztos, hogy mulatsàgos egy helyzet. O pedig nagyon jòl èrezte magàt, mint kakas a tyùkudvarban a szemètdomb tetejèn. Igy is lehet èlni. Neki meg fokènt jò volt, hiszen mindenki a tenyerèn hordozta, annak remènyèben, hogy szerelmes lesz ès majd vàlaszt egyet. Hàt hol àllt volna èrdekèben, akkor nem kènyeztettèk volna.

Egy màsik kamionsoforkènt szinte soha nem volt otthon. Tartott is baràtnot magànak a munkahelyèn. Hètvègère meg az asszony jutott. Legalàbb gyerekuk nem volt. Vagy pont èpp ezèrt? O nagyon szeretett volna egyet, de a felesègètol, annak meg nem lehetett. Talàn frusztràciò?

Egy harmadik azt mondta, hogy nem egy csalò tìpus, de azèrt az exèt amikor tehette mindig meglàtogatta, mìg az vàlasztàs elè nem àllìtotta ès bizonytalan vàlasz vègett elkuldte melegebb èghajlatra.

Tehàt vannak èrdekes helyzetek ès mèg èrdekesebb fèrfiak.

Persze ismerek olyan not is, aki amint a fèrje kitette a làbàt az ajtòn, màr tàrsasàgban hempergett. Mi sem mindig vagyunk jobbak, bàr kivètel teszi a szabàlyt.

A vègeredmèny, hogy a fèrfi hamarabb csal, majd szìvesen titkolja. Szuksège van rà valahol a fèrfiùi hiùsàgànak, a libidòjànak. De akàrhogyan is nèzem (ès azt hiszem màr ìrtam) minden helyzetben lehet talàlni magyaràzatot a dologra. Azutàn, hogy ki ès mit tud megbocsàjtani azt egyène vàlogatja, de ha a mi hibànk a dolog, akkor èrdemes megbocsàtani neki, ès vàltoztatni a dolgokon. Persze, nem àrt tobbet nem is beszèlni ròla utàna, hiszen a felhànytorgatàs nem èpp a legszebb magatartàs. Aki egyszer megbocsàjtott az ne torturàlja tobbè sem magàt, sem a pàrjàt. Vagy, ha nem tud megbocsàjtani, akkor vàljon, mert minèl tovàbb hùzza, annàl kellemetlenebb, fàjdalmasabb, idegolobb a dolog.

Igy csak annyit tudok tanàcsolni, hogy ilyen helyzetekben a kezdeti orjongès utàn azèrt uljunk le onmagunkkal ès gondoljuk àt a helyzetet kìvulàllòkènt, hidegen. Az sokat segìt. Meg nèha nem àrt fèlretenni azt a bizonyos buszkesèget kicsit. De csak kicsit, mert megalàzkodni nem szabad soha ès senkinek sem. Az onpusztìtò.

Ez így van. Bár a férfiak szerintem nem csak a társas magányban tudnak félre kufircolin...

Mi nők már inkább,minket jobban vezérelnek az érzelmek. Én is annak a híve vagyok,hogy beszéljünk meg mindent mégha fáj is...Mert egy házasság szövetség is két ember között és nagyon nagy fájdalom,ha ezt a másik kijátsza....

Amúgy nem feltételeztem rólad,hogy rosszindulatból írnál.....nem tudom miért érzed így?

Én is alapjaiban elítélem a megcsalást.Tudom milyen rombolásokra képess egy ember lelkében....sajnos:(,de ha már megtörténik muszáj vele valamit kezdeni vagy így vagy úgy,de muszáj eldönteni,mert tönkre megy bele az ember....és ez mindig az adott szituációban derül ki.

Nem a megcsalást csodálom bennünk elhiheted....márcsak azért sem,mert nálunk hasonló történetnek tlejesen más lett a vége! Viszont tudok más fejjel is gondolkodni,nem csak a saját igazamat kötni a karóhoz....

Azért mert én máshogy csinálnám,csináltam attól még nem kevésbé kevés munka van ebben a házasságban és nem gondolom hogy tán boldogtalanabb,mint egy olyan házasságban ahol a felek 30 év után rühelnek egy szobába is léteznek,de persze nem csalták meg egymást...,csak már nem szeretik a másikat...

Lényegében kiskorom óta ismerem őket,nyilván elfogult is vagyok velük szemben.

Találtam nektek egy szép, témába illő versikét Goethetől. Így szól:

Nem ígérek kincset, csillagot,

Csak hű szívet adhatok!

Érzem másé nem lehetsz,

Én is csak a tiéd,

Ha igazán szeretsz!

Én úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy nem tekinted követendő példának az életüket, valahol csodálod őket.

Az én szemszögemből igen, sajnos van ilyen. Csak sajnálni tudom. Negatív értelemben a férjre értem. Neki ez így baromi kényelmes és mondhatni szerencsés, hogy ilyen "megértő" és önfeláldozó asszonya van. Nem tagadom, őt elítélem!

Pozitív értelemben pedig a feleségre értem. Őt nincs jogom elítélni és nem is akarom. Beletörődött, megszokta ezt a - minden tekintetben - nyitott életformát. Kíváncsi lennék, hogy a gyerekeik vajon átveszik-e az otthoni mintákat?

Kérdésedre válaszolva, hálisten nem, még nem éltem át és nem is szeretném. Egyrészt, mert szeretem a férjem, másrészt, mert gyermekünk is van.

Amiket írok, azok nem tanácsok, nem kritikák. Egyszerűen csak beleképzelem magam a helyzetbe, hogy mit tennék, ha velem történne meg, s annak tükrében szövöm a gondolataim. Természetesen soha nem fogom tudni teljesen átélni más életét, de nem rosszindulatból írok, hanem mert egészséges szinten érdekel, hogy mi motiválja adott helyzetben az embereket.

Soha nem gondolnék rólad ilyet még így ismeretlenül sem.

Lényegileg mindannyiunknak megvan a magunk keresztje, amibe egy kívűlálló csak beleképzelni tudja magát, de átélni soha nem fogja olyan módon, mint az, aki benne van. Én is csak azt írogatom le, hogy hasonló helyzetben én mit éreznék, mit tennék.

Ahogy írtam is, sejtem, hogy ha gyermek is van, akkor a legnehezebb ezt túlélni. Hiszen akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogy pl. jogom van-e a gyermekeket kitenni egy válási procedúrának? Ha viszont bentmaradok a kapcsolatban, lehet, hogy teljesen felörlődöm benne! Ez sem tesz jót hosszútávon a gyerekeknek. (ezeket most nem tanácsként írom, csak hangosan gondolkodom, beleérezve magam a helyzetedbe) Mi lenne a legjobb megoldás, hiszen már nem szeretem! Ez nem is kérdés. De a gyerekek még olyan kicsik... de most áldozzam fel magam? Éljek úgy értük, mintha mi sem történt volna? Hiszen undorodom az érintésétől... és mi van, ha megint megcsal? Hogy lehet ebben az állandó bizonytalanságban élni?

Én nem tudnám elviselni! (de ez az én érzésem!) Én elválnék végül. A gyerekek meg ugyanúgy láthatnák az apjukat... (elvégre eddig is az ők és az én időmből lopott el értékes, soha vissza nem térő órákat a szeretőjével). Azért azt még hozzátenném, hogy Isten nem ver bottal...

Ha megcsalnának, rögtön kiszeretnék az illetőből és ott helyben vége lenne mindennek kettőnk között! Mi a csudának kéne szenvedni még vele/mellette?

Persze, tudom, ha gyermekek is vannak, elég nehéz a sohatöbbénemakarlaklátni, de valahol megkönnyíti a tudat, hogy eddig sem velünk, a családjával töltötte az estéit, hanem a szeretőjével. Nem hozzánk sietett haza a munkája után, hanem a szeretőjéhez ésatöbbi.

Bocsi, hogy hozzád írtam Ráhel. Valahogy nálad merültek fel bennem ezek a gondolatok. Talán mert azt írtad, hogy te egy évig próbálkoztál az újrakezdéssel. Nagy bátorságra vall!

Elhiszem neked, ami írsz. Így szinte "szépnek" tűnik annak a férfinak is az élete, aki 3 feleségével él együtt azon a tanyán... jó, tudom, elvált az előzőektől, de az új mellett még velük is együtt hál, hát, ízlések és pofonok...

Azért anyukád barátnőjének és a háremes pasinak az életét sem tekinteném követendő példának!

S a megcsalásra/vagy ebben az esetben a sorozatos megcsalásra elsősorban nem, mint bűn tekintek (értsd ezt úgy, hogy nem a vallási felfogást a megcsalásról helyezem előtérbe), hanem magát a megcsalás érzését a feleségre, vagy akármelyikünkre nézve. Szerény véleményem szerint, a legtöbben nem lennénk erre képesek.

A férfi meg ne így legyen férfi! Így inkább... de nem folytatom, mert nagyon csúnyát mondanék.

Azt hiszem a Jèzusròl ugrott be valahogyan.

A manipulàciòt sem arra èrtem, hogy akkor teljes agymosàst a fèrfinèpnek, hogy mèg sajàt gondolataik se lehessenek, mert attòl megorulnèk. Szeretem az eredeti alakokat ès ha az èletem pasija nèha szembe szàll velem. Nem vagyok oda az unalmas "tedd-ki-had-huljon" legènyekèrt. De sokszor tudom mit ès hogyan kell, vagy èppen nem kell tennem azèrt, hogy bizonyos dolgok a nekem megfelelo mòdon alakuljanak. (pl. hogy eszèbe se jusson màs nok utàn futkosni, de ezt embere vàlogatja, mindegyik fèrfinek màs kell ès azt csak a sajàt asszonya tudhatnà, hogy mi - sokakbòl ez hiànyzik, vagy idejèvel elfelejtik)

Nagyon jó dolog hogy a pároddal sikerült őszíntén mindent átbeszélni.És az is nagyon jó,hogy sikerült sírnod.Jó,hogy el tudtad engedni a negtív érzéseket és nem elfojtani.Nekem annak idején nem ment....és biztosan tudom miért is nem,hisz a férjemnek sokkal többet jelentett a külső kapcsolat így nem tudtam én se lépni.Elfogadtam az érzéseit és elküldtem.Bár már magammal kevésbé voltam elfogadó sokáig marcangoltam magam...

Ettől függetlenül a mai napig azt gondolom,meg lehet egy megcsalást bocsájtani és akár a kapcsolat javára fordítnai sőt mi több épülni belőle!!De csak akkor ,ha mindkettő akarja egyformán:-DD

Bogica, légy üdvözölve : )

Olyan kedvesen rám kérdeztél az érzéseimre, amit öszintén el is meséltem, nem tudom sikerült elolvasnod. Gondoltam elmondod nekem erröl a véleményedet, - nem türelmet lennék. ; )

Üdv:

Nekem errol most bevillant a Bazi nagy gorog lagzi, amikor a mama tanacsokkal latja el a lanyat: Az lehet, hogy a ferfi a fej, de a nyak az asszony. Lehet, hogy jo tanacs, nem tudom, en azert a manipulaciot kihagynam.

Meg kell ismerni, vagy kiismerni a masikat, abban igazad van, de nam art az sem, ha a masik fel is tudja, mit akar, vagyis tisztaban van sajat magaval es mindezeket a tulajdonsagokat, amiket itt az elobb elonyunkre irtal, o is alkalmazza.

na, akkò hajra!

(Az istenes gondolattal is egyetertek, csak azt nem, hogy jott ez most ide?)

:))Ez nagyon jò! Alàìrom. Hogy is mondja a Biblia? "Isten ad ès Isten elvesz"? Vagy csak nèpszàj? De az biztos, hogy neked kell gazdàlkodnod mindazzal, amit kaptàl ès csak te tudhatod mi a helyes a szàmodra. Ezek utàn neked kell megtalàlnod a mòdjàt is annak, hogy megtartsd, megteremtsd, gazdagìtsd a szàmodra szànt "kegyeket".

Mondta a napokban egy kedves kollègàm (fèrfi), hogy minden hàztartàsban a no dont a csalàd ugyeiben. Akkor ugyes, ha a fèrjènek ez fel sem tunik, mègis mindent az asszony elkèpzelèsei szerint csinàl. Lànyok, tanuljàtok meg manipulàlni a pasikat!!! Higyètek el, nem olyan nehèz. Csak èbersèg, turelem, kedvessèg ès hatàrozottsàg kell hozzà. Ha ugyesek vagytok tobbet senki el nem szakìtja toletek ès a tenyerèn fog hordozni benneteket. Csak tanuljàtok meg ismerni az embereiteket!

:) orulok, hogy tetszik. (a fogalmazas, nem a tema)

Szerintem vannak olyan emberek, akiknek ez sikerul. Anyanak hivjak oket. Meg Jezusnak, meg Buddhanak es sokan eltanultak mar ezt toluk, tenyleg van, aki tud igy szeretni.

Gondolom en, de en nem ebben a kategoriaban vagyok