Sugárkezelés kalandokkal (beszélgetős fórum)

Szia!

Amikor elolvasok egy ilyen cikket, rájövök, hogy a mindennapos gondjaink a munkahelyünkön, a szerelmünkkel,a csalódások embertársainkban annyira eltörpülnek........ Nem azok az igazán nagy gondok, amelyekről akkor azt hisszük. Addig nem érezzük a súlyát, míg nem történik velünk egy ilyen vagy ehhez hasonló élmény. Vagy csak nem olvassuk el valakinek a történetét.

Ilyenkor egy kicsit szégyenlem magam.

Szia!

Még 1 dolog jutott eszembe. Én nemrég elvetéltem, és lehet, hogy azért, mert állandóan a negatív dolgokra gondoltam, betegségekről olvastam. De azóta nem. Tudatosan kerülöm ezeket. Az elején azt hittem, jó ha mindig arról beszélek, hogy kibeszéljem magamról, de ezáltal csak ezek a negatív gondolatok foglalkoztattak. Próbáld kerülni őket.

Menj ki a természetbe a szerelmeddel, gondolj arra, milyen csodálatos érzés, ahogy simogat a szél, süt a nap, és bármikor, ha elhagy az erőd, próbáld felidézni ezeket az érzéseket. Hihetetlen, mennyivel máshogy fogod magad érezni!

Javaslom a kineziológust is, ugyanis a rejtett félelmeket (generációból hozottat is) sikerül vele feldolgozni. Legalábbis nekem sikerült.

Szia!

Én is azért nem agykontrollozok, mert nem sikerült alfába mennem. Nekem a jóga sem jó, mert csak végigröhögöm. Nem tudok nyugton maradni.

De mióta ezt a filmet láttam, és voltam kineziológusnál is, úgy néz ki, mégis sikerül kezelnem. Pl. állandó hátfájásom egy ideje nem gyötör, mert mindig "elégetem" gondolatban a fájdalmat és a negatív gondolatokat, amik az eszembe jutnak. És működik!

Szia!

Köszi szépen, elolvastam! Hidd el, próbálok küzdeni a rossz érzésekkel szembe, de nem mindíg megy. Sokszor végoggondolom, hogy minek örülhetek, és igen nagyon sok mindennek!!!! Minden, ami körülvesz, az jó, családom, munkám mindenem, és mégis néha mélyponton vagyok.

Amit ajánlasz, olyasmi mint az agykontról. Megvolt a könyvem, tetszett is, csak alfába nemsikerült mennem:-))

Lehet, azért olvasgatok ilyen fórumokat, cikkekekt, hogy erőt merítsek azoktól az emberektől, akik átestek az én félelmeimen. Csak sajna ez nem mindíg sikerül, inkább mélyebbre kerülök.

Szia!

Sírva-nevetve olvastam végig az írásodat.

Sírtam a fájdalmadon, de nagyon jót derültem azon, hogy milyen humorérzékkel tudod felfogni a tragédiádat.

Te egy csoda vagy! Nekem messze nincsenek ilyen komoly problémáim, mégis néha el tudok süllyedni az önsajnálatban. Bár utólag jókat derülünk a családommal azon, ahogy elestem a gerincműtétem után és a szétnyílt sebből spriccelt a vér, de ezt akkor korántsem találtam ilyen viccesnek.

Kívánok neked gyönyörű, minél hosszabb és szenvedés mentes életet!

SzIa!

Örülök, hogy ennyi embert érdekelt a téma:-)) Egész éjjel rajtad gondolkoztam. A párom is kérdezte mitől vagyok igy kiütve, aztán elmeséltem. Ő sem tudott mit szólni, de látom itt is sokaknak a mély csend az első reakciója.

Nekem az a nagy csoda.hogy Te ezek után még hinni tudsz!! Édesanyám is vallásos, és én a falnak rohanok, mikor ezzel jön, hogy minden rossz tanít. Elképzelem, ha valakivel történne valami a családba, akkor is ez lenne a válasz, hogy azért van, mert én ebből majd mennyit tanulok. Nahát nem, ezt sosem bírom elfogadni!! Mért a szenvedésből?

És most itt vagy Te??? Ezernyi rosszon mentél át, még mi kell??? És akkor mi lesz? Nekem ezek a kérdések magasak, és emiatt sem tudom elfogadni a vallást.

Olvasom 5 éve volt a kezelés, ez egy alkalom volt? Több nem is lesz?

Szomorú édesanyád hozzáálása. Ő nem hisz ugye?

szerintem ha bízol benne, akár még meg is gyógyulhatsz! vannak még csodák! de tényleg!

mindenesetre nagyon drukkolok neked, hogy ne legyen problémád!!!

Ne csináld! Ez hihetetlen!

Ez a sugárkezelésed, amiről a cikkedet írtad, mikor volt?

Szédülök, remegek, rosszul vagyok...

alig bírom olvasni a soraidat...azt hiszem épkézláb gondolatom sincs. Hogy tudod ezt ilyen töretlenül elviselni?

Úristen!

Mit nem csinálnak az emberrel?

Szegény kicsi drágám.Gyógyúlj meg!

Ne ilyen horrorban legyen részed.

Most olvastam az irásod-és mélyen megrendített-keresem a szavakaat-de nincsenek.

Szívem minden érzésével kívánom, hogy Isten adjon neked teljes gyógyulást és felépülést az Ő dicsőségére.Kegyelmet arra, hogy a fájdalom elkerüljön téged-és adjon erőt neked, hogy a kezelés teljes gyógyulást hozzon.

Szeretném tőled megkérdezni mi a keresztneved és hány éves vagy?-természetesen csak akkor, ha te is akarod-az imádságomhoz kell-ezért kérem.

huhh.. nem szeretnék ilyen kalandokat elég sz*rul hangzik :(((

neked pedig gyors gyógyulást kívánok!!!!!

Kedves Gazsika! Először is fogadd részvétemet, ez a legnagyobb csapás, ami embert érhet: ha végig kell élnie, néznie, hogy egy általa szeretett ember szenved. Azt hiszem, nem túlzok, vagyunk páran, akik boldogan átvállalnánk. Én legalábbis gyakran gondolok arra, hogy ha valaki meghallgat odafent, azokat a problémákat, amik a szeretteimnek jutnának, adja inkább nekem. Ki tudja, lehet, hogy működik.

Ha megkérdezhetem, miért rázott meg a nevem? Ismered netán máshonnan? Amúgy ezeknek a dolgoknak semmi közük nincs a szörnyűségekhez, azt hiszem. Láttam olyan dolgokat, amihez képest ez sétagalopp. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ide feltenni, ezért adok egy linket, ahol megtalálsz, ha érdekel: www.virtus.hu Az írás címe A pokol tornáca, ugyanezen név alatt találod. Na AZ szörnyűség. Szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Hát ez hatalmas igazság. Én nagyon sokat tanultam az életben a szenvedésről, betegségről, a saját bőrömön, mégis azt mondom, ilyen szempontból szerencsés vagyok.

Kedves Zsanett!

Én már régen nem olvasok híreket, nem nézek tévében ilyesmit, próbálom tudatosan kizárni az életemből a sokkot. Szerintem neked sem kellene erőlteni, mégpedig azért, mert a média tudatosan csinálja ezt! Ha megnézel egy híradót, annak háromötöde erőszak, egyötöde politika, és egyötöde valódi információ - lehetőleg úgy tálalva, hogy sokkoljon. Sajnos az emberek ingerküszöbe annyira magas lett, hogy ha nem turbóznak fel valamit vödörnyi vérrel, kínzással, gyilkossággal, senki nem figyel oda. Médiás vagyok, sajnos tapasztalat. Vagy a témának kell olyannak lennie, hogy magában is nagyot szóljon - ami képtelenség napi szinten -, vagy a végletekig kell élezni.

A napi dolgok olvasgatása engem sem érdekel, talán azért, mert komolyabb gondjaim vannak az életben, mint hogy arról beszélgessek, olvassak, hogy hánykor kelek fel, mit csinálok tizenegykor és hogy hogy vannak ugyanezekkel mások. Kicsit nevetséges számomra mindez akkor, mikor az országban lassan milliók élete áll folyamatos küzdelemből...

A halál feldolgozása nem egyszerű dolog. Sok függ a neveltetéstől, környezettől, tapasztalatoktól. Egy nyugati vallásos szellemben élő ember világ életében félni fog a haláltól, míg egy buddhista vagy Krsna-hívő soha. Nincs ezzel baj, csak az előbbiek egész életét beárnyékolja a halál. Rengeteg embertől hallottam már, hogy "nem csinálom ezt vagy azt, pedig mindig vágytam rá, de mi van, ha belehalok?" (Pl. ejtőernyőzés...) Engem Görögben egyszer majdnem beleborítottak egy szakadékba motorral:-)) Valahgy eszembe sem jutott félni, csak néztem magam kívülről és hülyeségek jutottak az eszembe. Azt hiszem, ez hatalmas ajándék az élettől, hogy a kritikus pillanatokban képes vagyok kívülről szemlélni magam, ez néha - ironikus, de igaz - megmentette az életemet:-)) Ha elfogadsz egy tanácsot, próbáld azt a 17 éves korodban érzett nyugalmat felidézni, és ne feledd: csak a test hal meg, a szellem elpusztíthatatlan...

Szia, AlieNeetah!

3 éve vesztettem el egy közeli hozzátartozómat, daganatos betegség vitte el, végignéztem a szenvedését, a fájdalmait, a tehetlenségét. Azóta nagyon érzékenyen érint minden hasonló történet.

Míg olvastam a cikket végig fáztam, vacogtam, a félelem érzése jött rám. Minél tovább értem az olvasással, annál jobban foglalkoztatott a kérdés, vajon ki írta a cikket. Mikor megláttam a nevedet nagyon rosszul éreztem magamat, már csak az érdekelt, mindezt a szörnyűséget Te magad élted-e át. Mostanában több fórumhozzászólásban, szavazásnál láttam a nevedet, így ismeretlen ismerősömnek éreztelek már egy ideje.

Szörnyű milyen dolgokat kell átélned! Az eddigi hozzászólásaid alapján is úgy éreztem, rendkívül erős ember vagy, és ebben ez a cikk is megerősített.