Selejtes, aki nem szül 30 előtt? (beszélgetős fórum)

Mi lassan 7 éve leszünk együtt, én 32 nemsokára, Ő 34. Nem akarunk gyereket, de nem is magyarázkodunk miatta.

Persze megkérdezik egyesek, mikor lesz, akkor megmondjuk, hogy nem tervezzük. Aztán vannak, akiknek meggyőződése, hogy majd úgyis meggondoljuk magunkat, elnézően mosolyognak, hogy láttak ők már ilyet, de majd ha az ösztön...

Nem foglalkozunk senki véleményével. Körülöttünk sokan babáznak, születnek a gyerekek rakásra, általában ez a szokványos.

Szerintem csak az foglalkozik mások véleményével, vagy rágja magát adott kérdésen - legyen ez bármilyen téma - akiben nincs tisztázva a dolog, vagy maga is elégedetlen az élete alakulásával.

Mindenkinek meg kéne tanulnia a saját szíve szerint élni, olyan sok dolog köt minket gúzsba amúgy is, legalább a magánéletünk folyása hadd legyen a magánügyünk.

Az emberek szeretnek kisbírót játszani, sommás ítéleteket hozni másokról, megmondani a frankót, úgysem tudsz megfelelni mindenkinek.

Az én környezetem halmozottan gyerekpárti, mégsem szorongok, sem pedig tüntetően hangoztatom, hogy nekem ez nem hiányzik.

Minket ez az élet tesz boldoggá. Tisztességesen dolgozunk, nem bántunk senkit, és tojunk a sok frusztrált majomra. :)

Miért lenne selejtes?

Rengeteg olyan körülmény van, amit egy kivülálló nem tudhat.

Betegség akár mindkét részről is,munkahely,stb...

Annál nincs nagyobb sértés, mint amikor a képedbe vágják,hogy neked miért nincs gyereked,vagy talán nem is akarsz?

Személyes tapasztalatból is mondom,persze hozzá kell tennem hogy van egy fiam ,aki 17 évre született ,annak ellenére hogy nagyon szerettük volna ,de az égiek közbe szóltak .

Bár mindig azt mondták ,hogy nincs semmi gond legyünk nyugodtan,majd lesz.Hát lett hál'istennek.

Nem tudom elmondani mennyire vártuk,és mennyire örültünk neki.

Tehát egy szó mint száz,senkit nem szabad elítélni.Mindenki a maga sorsát ismeri.

Még jó, hogy nem lehet és nem is kell választani. Senki nem selejtes mert "fiatalon vagy idősebben", "korábban vagy későbben" szült. És ezek marha nagy idézőjelben. Sőt, tovább megyek, még csak azt sem tartom annak, aki nem szül.

Van aki 20 évesen felelősség teljesebb, komolyabb, és meg vannak az egzisztenciális, anyagi, érzelmi és egyéb feltételei és ha még akar is, nosza, rajta szüljön. Akinek később adatik ez meg bármiért, az tegye akkor.

Az is lehet boldog akinek 40 felett húszon éves gyereke van és az is akinek 40 felett kisded, óvódás korúja van. Minden életkornak és szakasznak meg van a maga szépsége. Hála istennek:)

És persze mint mindennek az életben, mindkettőnek van "előnye" és "hátránya".

Ha választani lehetne, akkor inkább az selejtes, aki felelőtlenül szül a nagy büdös semmire tizenévesen.

30 felé egy nő már el tudja dönteni ezt a kérdést. És senkinek nincs joga elítélni ha nem szül, hiszen nem jár a cipőjében

Mindenkit el tudnak tavolitani ha akarnak. Megzsarolnak,rakenyszeritenek dolgokat az emberre,vagy ahogy irod is,athelyeznek mashova es a vegen sirva fogsz konyorogni h rugjanak ki.

Amugy te keresel masik helyet ha ennyire sz.rul erzed itt magad?

Sajnálom, de a lényeg, hogy csak maradhattál végül.

A mai világban foggal körömmel ragaszkodni kell a munkahelyünkhöz sajnos. Azt hiszem itt regényeket tudnánk írni arról, amiket el kell viselnünk annak érdekében, h legyen állásunk, fizetésünk. Nem te vagy az egyetlen.:)

lemaradtam a fórum többi hozzászólásról,de a fórum indítónak üzenem, hogy manapság inkább fordítva ciki... karrier és ház nélkül szülni. Ne érezze magát rosszul, az én véleményem az hogy mindennek meg van a maga ideje (és ahogyan nem vagyunk egyformák így az idő sem jöhet el ugyan akkor)

Akik pedig esetleg bántják a miatt, hogy neki "még nem jött össze"... nem érdemlik meg, hogy foglalkozzon velük. Vannak emberek akiknek életelemük a bántás... ha túl szülsz túl korán, ha nem, akkor mikor már ha van otthonod és munkád miért előbb a karrier ha nem volt karriered otthonod akkor ingyen élő leszel és hova a gyerek... szóval nem érdemes másokra hallgatni. Persze van az a bizonyos biológiai óra ami ketyeg de az idő akkor is akkor jön el amikor neked ideális és ezt csak te fogod érezni-tudni, senki más!

Nem hinném hogy ez új tendencia.

Ponthogy inkább kitolódik a gyermekvállalás, az idősebb kor felé manapság, és ez egyre elfogadottabb.

Tény hogy biológiailag szerencsésebb 30 alatt szülni.

Nekünk kicsit speciálisabb a helyzetünk,mert van egy gyerekbetegsége amit olyan 5-6 éves korára kinő,de kicsit intenzívebben jön ki nála mint általában a gyerekeknél.Nem bírta a bölcsit,ki kellett venni,sokat voltunk kórházban,e mellett meg nem tudok dolgozni.Nemrég kezdte az ovit,próbálgatjuk mennyire bírja,még mindig sokat beteg,de eddig a kórházat megúsztuk.Jövőre reméljük még könnyebb lesz.

Én is a "megoldom,ha beledöglök is" elv híve vagyok,nem is panaszkodom,vannak nálam sokkal rosszabb,és nehezebb helyzetben lévők is,de van amikor az élet közbe szól.Nálunk egy betegség 2-3 hét gyógyulási idő,és akkor már csak ezzel is elmondtam mindent.

A ''gyerek az elso" alapbol igaz, de ha engem kirugnak, mibol adok enni a gyerekemnek ha a kutyanak se kellek mint munkaero? Szo szerint ehen doglenenk egy fizetesbol es gyesbol. A gyerekemet meg vinne a gyamhatosag.

En dolgoztam gyerekes anyakkal ugy, hogy gyerektelen voltam, de SOHA eszembe se jutott volna beszolni nekik amikor otthon maradtak a beteg kicsikkel, hogy "jaj, egyedul maradok a meloval mert te nem jossz be" Inkabb sajnaltam oket es remenykedtem, hogy megusszak kirugas nelkul.

De az ember nem azt kapja vissza amit masok fele ad, sajnos. Alig akartak visszavenni szules utan pedig mindig jo munkaero voltam, csak dicsertek az elozo fonokeim. Konkretan en vittem a hatamon a sok lusta barmot. Erre ide-oda "dobaltak" a csoportok kozott, mint egy darab rongyot, k.rvara megalazo volt. Vegul felvettek egy x-edik helyre ahol mar persze letszamon feluli voltam... Az volt a szerencsem, hogy az elottem felvett (szinten "hendikepes") no nem volt egy nagy koponya, ot konnyuszerrel lepasszoltak de rajtam nem tudtak fogast talalni igy maradhattam. Igy szuljon gyereket valaki aki olyan helyen dolgozik amit a nagykepu huszoneves szinglipi.ak uralnak...

Tudom nehéz, de az előítéletekkel nem érdemes foglalkozni.

Szerintem nagyon jó a hozzáállásod.

Nem értetted meg miért példálóztam egy nagy céggel. Ott több ember van, ha 1-2 kiesik át lehet szervezni a munkát. Nálam egyetlen ember van, ha ő kiesik akkor maximum pislogni tudok, nem átszervezni. Természetesen 1-2 nap, hét miatt nem dőlök a kardomba. Hisz bőven kiveszi a szabadságát, jár táppénzre, elkéredzkedik stbstb. És ezzel nincs is gond, de 3 év? Megoldhatatlan. A munkáját távmunkában nem tudja végezni, hisz azért ül ő ott, mert én nem vagyok ott. Azért akkor dolgozik amikor, mert akkor van nyitva hivatal, posta stbstb.

Én pl mikor szültem alkalmazásban voltam, 3 hónapot adtak a fiúk, oszt vagy visszajössz vagy mehetsz... visszamentem, picit sem bántam meg. Kreatívan kellett megoldani a dolgot, de sikerült, többnyire gyerekkel jártam dolgozni. Ilyen kompromisszumra -mármint körülmények biztosítása- én is hajlandó lennék mint munkáltató, na de az általános mentalitás miatt alig találnék olyan munkavállalót aki erre képes lenne értem, mint munkáltatóért.

Az én véleményem nem az adóterhekről, likviditásról szól, egyszerűen csak "ember kell a gátra".

Ezt vagy megérted vagy nem.

Nekem tetszett az ìrásod.

Èn is szerettem volna huszonèvesen szülni, de az élet másképp akarja. A körülmények sokszor átírják az ember terveit.

Sok sikert kívánok neked és párodnak! :-)

Hát persze, hogy belelóg a kezem a csokisba :) Egy multinál aligha kell dolgozni, minden a dolgozók kényelmét és kénye-kedvét szolgálja, ezek a piszok multik tehetnek arról is, hogy a magyar kkv-k fudokolnak időnként. És igazad van, a leírtak alapján nem sok jót feltételezek a munkáltatói kvalitásodról, de azt is el tudom képzelni, hogy csupán azon károgók közé tartozol, akik itt névtelenül és arctalanul merik leírni véleményüket.

A kényelem "alám tolásáról" nem szállok vitába, nem véletlenül vagyok egy multinál kis gyermekkel és nem saját vállalkozásban bejelentve. Nyilván foglalmam sem lehet a te nagyszerű munkásságodról, mindennapi likviditási problémákról, fizetendő adókról és járulékokról stb. csak belebeszélek a nagyvilágba.

Nem az őszinteség fájó, az a felháborító, hogy anyukák maguk is tapsikolnak a pellengéres írásodnak. Valószínűleg én vagyok ufo-ból. Meg lehet nézni Nyugat-Európát, ott az édesanyák nem töltenek 3 évet otthon a gyermekeikkel, nem teszik ki magukat annak a kockázatnak, hogy ezzel kiesnek a munkaerő piacról és nem várják a szájukba a sült galambot. A munkáltatók is másként kezelik a betegszabadságot, a terhességet, a fizetett szabadságot és még folytathatnám. Alapvetően a kisvállalkozások sincsenek agyonnyomva mindenféle adóterhekkel.

Summa summarum: értelek, felfogtam a hátteret is, amiért írtad. Nem a miérttel van bajom, hanem a hogyannal. De tök mindegy...