Selejtes, aki nem szül 30 előtt? (beszélgetős fórum)

Ha ezt a cikket 1880-ba írod akkor azt mondom oké :)

Hát szerintem a mai világ nincsenek már ilyen elvárások mindenki úgy alakítja a sorsát ahogy akarja. Kinek hogy sikerül.Vszínüleg te szeretnél már gyereket ezért látod így a dolgokat.Nem mások kritikája érdekel téged ( ha vannak egyáltalán ) hanem a sajátod.

A statisztikák azért mégis megmutatják, hogy mi a valóság. Ebben a tekintetben megmutatják, mert a gyermekeket, meg a halottakat még itt pontosan regisztrálják.

Amiket meg írsz mégiscsak egy keleti határszéli falu utankozó vénasszonyainak kérdése. Bár biztos így volt, ilyeneket kaptál ki.

Tőlem soha ilyet senki nem kérdezett, kizárólag az ellenkezőjét... Mert pont hogy nem illik, nem trendi, sőt "felelőtlenség", ha nincs meg ház, autó, meg mittoménmi.

Vagy csak a te lelkedben ez az egyféle vélemény maradt meg, holott valójában kaptál ezen kívül 100 ellenkezőt is..

Ki tudja.

Szerintem magadban tisztázd az okot, egyrészt, te mit szeretnél, másrészt, vajon mi volt az oka, hogy tőled ezt kérdezték? Mit láttak ők az életedben, ami erre a megállapításra vezette őket?

Pesze.

De akkor te miért érzed magad "selejtesnek", vagy miért merült fel, hogy nem jól csináltad eddig, amit csináltál.

Ha meg minden ment a maga útján, és jól ment, akkor honnan vannak ezek a gondolatok, hiszen nem vagy lekésve semmiről?

Ezeket magadnak válaszold meg, fontos lehet.

Abban igazad van, hogy többé-kevésbé ellentétes folyamat zajlik, viszont ez az egész nem a statisztikáról szól. Én igenis találkozom amolyan sajnálattal és rácsodálkozással, amikor kiderül, hogy nincs gyerekem, és férjhez is "már" 30 évesen mentem. Amúgy már az is csodálkozást váltott ki, hogy fehér menyasszonyi ruhám volt. Egyébként Budapesten volt az esküvő, tehát nem egy világvége faluban.

Ahogyan írtam is, többen rákérdeztek már, hogy miért nem szültem korábban, mert azért 30 éves kor előtt "illik".

Egyéként tagadják, mert nem trendi.

Nagyon sokszor kilógott a lóláb az egyetemen...

Pont az indokolatlan gyűlölet által.. Pedig csóróbb voltam, mint a nagy átlag, és soha semmiből nem kaptam kedvezményt, halasztást. Sőt, egy-két prof be akarta bizonyítani, hogy szülő nő nem lehet mérnök. Akkor miért irigyeltek? Miért utáltak, amikor nekem nehezebb volt? Azért, mert be mertem vállalni olyat, amit nagyon titkon ők is szerettek volna, csak nem merték, vagy nem volt, aki megcsinálja nekik.. Hát ilyen ez.

Persze van aki nem ilyen, de ez is létezik.

Van olyan nő, akinek tényleg nem a gyerekszülés a sorsa. Tényleg van, én is ismerek. De a legtöbbnél nem ez a helyzet, csak nem mertnek lépni a környezetük miatt. És igen, ma nem is értik, hogy mi a jó valamit nem magunkért csinálni. Fárasztó, gáz, gátló, és mégis jó...

Bár hozzáteszem, én soha senkinek nem mondam még olyat, hogy "szülnöd kéne már", sőt nem is céloztam.. Néha inkább azt gondolom, hogy "nagyon nem kéne még", nem tudod te azt, hogy az mivel jár, pláne ilyen kapcsolatban. De egyébként meg tartom a szám, mert ilyennel senkit nem bántanék meg. Plusz tudom, hogy nem könnyű kérdés ez, és sok függ a külső segítségtől, nagyszülőktől, családtól...

Én ezzel se értek teljesen egyet.

Kár azt vizsgálni, hogy "úgy érzi megérett". Ilyen ugyanis nincs, vagy ha hiszi is valaki, tuti téved..

A kritérium annyi, hogy ne legyél kifejezetten ellene annak, hogy szüljél. A többit meg csinálni kell, felkészülni nem lehet, mert mindig közbe jön az, amiből készülni kell, és sohase gondoltad volna, hogy "ez ilyen". Persze itt nem az alap mveltségre, vagy tájékozottságra gondolok...

Azért nem értelek, mert az egész világ beállítottsága, értékrendje gyerek és családellenes, - minden látszatintézkedés ellenére - és mindenki tudja, hogy pont ellentétes folyamatok zajlanak, mint amiket írsz. Attól függetlenül, hogy azért előbb-utóbb csak szülnek egy páran..

Nézz rá a statisztikákra, a fogyásra, az európai átlagokra, az elöregedés mértékére, a fiatalok értékrendjére. Nagyon nem az jön le, amit írsz.

Persz ne a borsodi átlagból indulj ki, de egyébként a számok még ott is csökkenést mutatnak.

Egyébként meg mindenki akkor szül, amikor akar, vagy akár nem teszi. De a biológiát becsapni akkor se lehet, még ha varázsszereink egyre többet engednek meg nekünk, akkor is... Szerintem egyszerűbb lenne az életet a saját testünkhöz, lelkünkhöz alakítani, mint a lehetőségeket tágítgatni, de hát az emberek már csak ilyenek. Bár nyilván ez utóbbi inkább az 50 évesen szülőkre vonatkozik, és nem a harmincra.

Kb 30 éves korára fejezi be ma egy ember a tanulmányait. Akközben meg csak néhány extraharcos szül, meg azok, akik az előző mondat utolsó szavát kiolvasni sem tudják, nemhogy értelmezni.

Az a három kivétel meg gondolom nem az első osztálytalikra vonatkozott... Az egyetem meg gondolom nem a Műegyetem, vagy az orvosi volt.

Eszembe nem jutna valakitől azt kérdezni, hogy lemondott-e mindenről a gyerek miatt... Szerintem ez valahol a másik véglete annak, mint amiről írtam.

Ha valaki fiatalon (mondjuk ez is relatív) úgy érzi, hogy megérett a gyerekre, adottak a körülmények, akkor természetesen nyugodtan vállaljon gyereket. Nem kell senkit megbélyegezni azért mert van, avagy nincs gyereke.

szívesen elmondom! Az alapvető a "23 évesen gyerek?? Miért nem bulizol inkább?" És akkor lemondtál mindenről a gyerek miatt? Sokan az "én" "mi" korosztályunkból el sem tudják képzelni milyen lehet lemondani valamiről valakinek a javára. Mielőbb bárki kikezdené a mondandómat, nyilván akinek nem inge... De szóval az emberek nem akarnak lemondani, a bulizásról (és itt a csütörtöktől szombatig tartó egyetem melletti féktelen bulizásra gondolok), az állandó shoppingolásról, a szabadságról, a délig alvásról. A függetlenségről. ebben a korban sokan úgy tekintenek a gyerekre, mint egy falra, ami meggátolja őket, önmaguk kibontakozásában, vagy egy esetleges karrierépítésben... Nem hibáztatom őket, sőt! Én épp ezért mondtam, hogy engem nem érdekel ki mikor szül, és miért akkor teszi. Csak nekem ne akarja senki megmagyarázni, hogy rosszul döntöttem, amikor szerintem ez volt életem legjobb döntése. Senki ne akarjon, már beskatulyázni egy anyaideálba, aki már nem jár kikapcsolódni, vagy nem érdeklik hasonló dolgok mint a saját korosztálybelieket... Sokan nem akarják ezt az "önző"én-t átkapcsolni, vagy egy teljesen más szintre emelni az életüket, mondván ráérnek még...És valóban nem könnyű, de én örülök, hogy huszon évesen éltem át, a 3 óránkénti etetéseket... A hajnalig tartó virrasztásokat, és nem 40 évesen szembesülök azzal, hogy bizony akkor is felkel a gyerek éjjel 3 óránként, ha nappal sem hagyott aludni, mert éppen hasfájós.. Nem azt mondom, hogy annyi idősen nem lehet ezt kibírni, persze, hogy ki lehet, de azért szerintem más... De ha nem lenne még gyermekem, csak 40 évesen lenne rá lehetőségem, akkor is bevállalnám.

Én nem szeretem amikor 30as nők férfiak néznek nagy szemekkel, hogy lehet nekem már gyerekem, amikor ők még el sem gondolkoztak ezen... azt megértem, hogy egy munka, vagy anyagi nehézség, egy élethelyzet vagy bármi úgy kívánja, hogy az ember még várjon vele, de azt nehezen tudom felfogni, hogy 30 körül, még egyáltalán nem villan be valakinél a szülői ösztön( hogy lehetséges, hogy még fel sem merül, mondjuk egy 30/1-2-3-4 éves nőnél, hogy úúúú nekem nem kell még gyerek)... Vagy bevillan csak tagadják... Nemtudom... Nem is tartozik rám. egyszerűen csak ezt a fene nagy tiltakozást nem értem.

Szerinted egy tipikus 30-as anya besavanyodott? :o

Vagy egy tipikus besavanyodott 30-as anyához képest vagy fittebb? Besavanyodott nőnél fittebb lenni nem kunszt és a besavanyodottság nem anyaságtól, gyerekmennyiségtől vagy életkortól függ.

Másrészt egy tipikus 30-as anya minden csak nem öreg, főleg nem besavanyodott, egy 30-as anyának jobb esetben ezer a dolga (gyereket nevel, férjet idomít, dolgozik, háztartást vezet, ha igénye van rá bulizni jár, ha ideje akkor hobbizik, ha kapacitása tanul stb.), egy valamire nincs ideje, besavanyodni.

Az önérzetes 40-es nagyikról már nem is beszélve...

Már ne haragudj, de ennek semmi értelme...

Én nem gondolom hogy attól hogy valaki 30-as és anya, feltétlenül besavanyodott lenne, vagy hogy az annyira különleges ha nem az... az én környezetemben a 40-es anyák is életvidámak, energikusak és jó fejek :) de persze van aki 20 évesen is már olyan mint egy öregasszony.

Mellesleg mégcsak a súlytól sem függ szerintem, hogy valaki 20 évesen besavanyodott vagy 40-es éveiben sem az...

Már bocsánat, de ekkora marhaságot, mint a cikk címe, és fő témája!!!

A mai lányokat alsó középosztálytól felfelé arra készítik, ha egyátalán beleszólnak valamibe, hogy orvosok, mérnökök, managerek, de legalább sikeres fodrászok, kereskedők legyenek.

Arra néznek ferde szemmel, és azt nézik hülének, aki 30 előtt szül, pláne, ha felsőoktatásban tanul, vagy már diplomás. Az egyetemen 2000 emberből hárman voltunk, akinek gyerekük született... 29 évesen a középiskolás osztálytalálkozómon 30 lányból négyen voltunk gyerekesek.. És a többiek nem értették még azt se.

Az anyaságtól ma féltik a lányokat legfeljebb, felkészíteni meg sajna senki sem készít fel rá se rossz, se jó értelemben.

Pedig lehet, nem ártana...

Nekem ez annyira furcsa, hogy embereknek azt kell latolgatniuk, vajon az én "hibám"-e hogy nem szültem, vagy későn szültem stb. Ez nem olyasmi ami miatt bárkit hibáztatni szabad.

A mi esetünkben a biológiai ok nálam van, mégse shoa egyetlen pillanatig nem kellett azt éreznem, hogy az én hibám hogy nincs vér szerinti gyerekünk. A férjem sem érezte vagy éreztette ezt soha. Így szeretjük egymást ahogy vagyunk és megoldottuk közösen a helyzetet úgy ahogyan az mindkettőnk számára a legjobb volt. Miért kell mindenképpen hibáztatni valakit azért mert az élet nem mindig alakul úgy ahogyan azt az ember eltrevezi?