Segítsetek megoldást találni, vészhelyzet van, hogyan tudnék kölcsönt szerezni? (tudásbázis kérdés)

Nem gondolom, hogy általános női praktika a volt férjet szidni. Én nagyon régen elváltam, a gyermek kicsi volt. Azt mondhattam volna az exemről, amit csak akarok, a kisgyerek elhiszi. Nem mondtam semmi rosszat! Gondoltam, majd ha akkora lesz, h. feléri ésszel mi is történik körülötte, megérti. Így is történt! Most már önálló véleménye van az apjáról és a viselkedéséről! Nem én befolyásoltam! Egyébként az apja a gyermek 16 éves korában "bemutatkozott",majd eltűnt ismét. Mellesleg, mint "jó apa" 3 gyereket "nevel", az elsőről tudomást sem vesz!

Az ő fényképükön is szépek a hátterek és a gyerekek! Ennyi a szép és rendezett hátterekről!

"Ha szidja a gyerekek apját a gyerekeknek, abban nincs semmi különös, hiszen a legtöbb elvált és nem elvált anya is ezt teszi, az anyós szidás mellett. Nagyon ritka aki nem szidja az anyósát, férjét, volt férjét, stb. Ez egy női praktika"

Ugye nem gondoljuk, hogy ez a praktika a megfelelő és elfogadott?

Végig olvastam a fórumindító történetét.

Nem tudtam eldönteni, mihez hasonlítsam. 3 férj, 5 gyerek..s az utolsó férjről nem tudni semmit..

De ha jól értelmezem, akkor ez az egész klán, a régi férj házában lakik...

A férj helyében még bérleti díjat is kérnék!

A legújabb férj egyébként mit csinál?

Mindenkinek van egy véleménye az egészről. természetesen nekem is. De nem hiszem, hogy ezt meg is kell osztanunk. Attól nem lesz jobb nekem, ha a sárba tiprom még jobban. Segíteni nem tudok sajnos, de bántani sem akarom. A képei alapján szépek a gyerekei, tiszták, ahol élnek megfelelő. ezekből azt gondolom, hogy a rossz anyagi körülményüktől függetlenül semmi gond nincs velük. Ha szidja a gyerekek apját a gyerekeknek, abban nincs semmi különös, hiszen a legtöbb elvált és nem elvált anya is ezt teszi, az anyós szidás mellett. Nagyon ritka aki nem szidja az anyósát, férjét, volt férjét, stb. Ez egy női praktika, ha jól gondolom. Hogy mire jó azt nem tudom, én nem szoktam ilyet tenni, de sajnos nem csak itt a hoxán, hanem a környezetemben is akad jó néhány ilyen nő, illetve férfi is.

Tehát Brillt nem ismerem annyira, hogy ezt fel tudjam mérni, de éppen az ismerettség hiányában nem akarom megbántani sem a sok gondja mellé.

Attól, hogy ilyen körülmények között élnek a gyerekek nem biztos, hogy zilált a gyerek koruk.

Nekem is volt rossz időszakom, sőt azóta sem sikerült rendbetenni magunkat anyagilag, de a gyerekem nem lett lelkileg sérült. Amikor nélkülöztünk, akkor is evett, tiszta volt, foglalkoztunk vele. Sokszor hallotta, hogy nincs rá pénzünk és még most is. De ettől függetlenül teljes értékű ember.

Megtanulta, hogy vannak dolgok, amikről le kell mondani a más dolgok miatt, de nem beteg ettől függetlenül. És vélemyénem szerint sokan csak ráfogják a rossz gyerek korra, undok szülőre stb. a saját hibájukat.

Teljesen mindegy, hogy Briell miért jutott el eddig. Most nem azt kell elemeznünk, hogy miért nem kellett volna 3x férjhez mennie, miért nem kellett volna 5 gyereket szűlnie.

Tanácsokat kér, ötleteket vár és nem azt, hogy a földbe tiporjuk. Tudom szeretünk rámutatni egymás gyenegésegeire, hibáira, de azt hiszem enélkül is van elég baja...

Bocs, de szerintem ne a gyerekek rovására "csiszolódjon"!

Az egy dolog, h. volt tiszta ruha, stb. De a gyerekeknek lelke is van! És hány felé is vannak jelenleg osztva a testvérek?

Egyébként én is szívesen lennék ilyen jó és megértő, mint Te, de nekem már a mai világban ez nem megy!

"hallgasson a jó szóra"

- de ki döntse el, hogy számára mi a jó?

Nem ismerjük a mögöttest.

Lehet, hogy olyan életcéllal "született le", hogy az önfeláldozó, anyai gondoskodó oldalán szeretne csiszolni... És akkor máris rossz a tanács, hogy ne szüljön gyereket.

(bocsánat, ha Neked ez a magyarázat nem elég "földi", ez a kijelentés valóban más, "kozmikus" szemléletet igényel)

Nem azt tartom mankónak briellel kapcsolatban, hogy feltöltsem a kasszáját...

(Kisebb -párezerrel/feltöltéssel- néha kisegítettem)

Te egy nagyon jó ember vagy.És ezt most a legőszintébben mondom.Szeretnék én is ilyen megértő és elfogadó lenni.De azt hiszem ez veleszületett dolog valahol és csak elenyésző mértékben tanulható.Az esetek túlnyomó többségében nem is szólok hozzá a fórumokhoz,nem akarok én senkit megbántani.Most csak azért tettem kivételt,mert az emberi butaság,vagy ahogy Te mondod naívság ilyen mértékű megnyilvánulása felfoghatatlan számomra.Tény,hogy mindenki követ el hibákat.Én is.Volt az életemnek olyan szakasza,amire kicsit sem vagyok büszke.De egyedül voltam,senkiért nem tartoztam felelőséggel.Ha egy értelmes,felnőtt ember gyereket vállal,akkor ésszel tegye!Vagy legalább könyörgöm,hallgasson a jó szóra!Ha életekért felelős,ne hivatkozzon a rossz sorsra,vagy arra,hogy megátkozták!Mert Briell ilyen kijelentéseket is tett!

Az ész,vagy annak hiánya pedig lássuk be nem iskolai végzettség kérdése.

Én is naív voltam, és azt gondoltam, hogy ha rendes vagyok másokkal, akkor ők is ugyanolyanok lesznek velem. Az első iszonyatos nagy pofon után, amit az élettől kaptam, azonnal kijózanodtam!

Persze igazad van, nem vagyunk egyformák! Nekem azóta azt mondják, h. túl kemény lettem.

Minden egyes ember más-és más egyéniség, különböző szempontokkal, motivációkkal, stílussal, tehetséggel, más-más habitussal, értékrenddel, ízléssel, tapasztalattal, elhivatottsággal, és még megannyi életvitelt, döntéseket befolyásoló tényezővel rendelkezik.

Ezek alapján nem várható el, és én nem is vártam el, hogy úgy döntsön briell, ahogyan én tanácsoltam, vagy ahogyan én döntenék hasonló szituációban.

Nem baj, hogy nem hallgatott rám!

Azért biztosan befolyásoltam, segítettem Neki azzal, hogy sok dolgot megvitattam Vele, átbeszéltünk lehetőségeket, megoldásokat és így tudatosabban alakította mindennapjait, mint tette volna nélkülem. Sokszor biztattam, reménytelen helyzeteiben erőt adtam, segítettem, lelki támaszt nyújtottam, és őszinte -néha fájdalmas- véleményeimmel bizonyosan pozitívan hatottam rá.

Silvercatnak írom: nem buta mint a Föld, csak esetleg naívabb volt a kelleténél, és hagyta hogy kihasználják. (egyébként felsőfokú végzettsége van).

gerannának: engem nem vert át semmivel. nyaralni sem hivatta meg magukat, én magam önként ajánlottam fel, hogy pár napra jöjjenek el. Egyáltalán nem "nyomult", mai szóhasználattal élve. "Ja, gondolom nyaralni jó volt" -ezt emiatt gúnyosnak érzem.

""Valójában szeretnivaló, érző, jószándékú emberi lélek, """

Akkor elsősorban mutassa ezt a gyerekei felé...

és ne szüljön felelőtlenül....

Bocs ,de a soraid tele vannak dicsérettel...

és mért nem fogadta meg a tanácsaidat???

Ja, gondolom nyaralni jó volt....DDDDDDDDD

Ja, és még annyit fűznék hozzá, ha nem tudtok érdemben segíteni, vagy tanáccsal szolgálni, legalább ne bántsátok, kritizáljátok (ismeretlenül). Valójában szeretnivaló, érző, jószándékú emberi lélek, sok értékes emberi tulajdonsággal.

Valószinüleg Ti sem vagytok hibátlanok, tökéletesek, és Neki is rengeteg baja van, nem hiányzik még, hogy itt is letámadják, a megértés legcsekélyebb megnyilvánulása nélkül.

Ne ártsunk, ha már segítségére nem lehetünk!

Elolvasva ezt a fórumot, úgy gondoltam én is hozzáteszem a magam véleményét.

Előljáróban annyit, hogy briell sorsát elég régóta figyelemmel kísérem. Még a hajdanvolt blogjában találtam rá, akkoriban az „ex” férjjel való kapcsolat megromlásának a kezdetébe csöppentem. (Válásról akkor még szó sem volt.) Megismerve a helyzetet próbáltam megtalálni az ok-okozati összefüggéseket, és később segítségére lenni briellnek, mert láttam, nagyon egyedül van, és nem igazán tudta higgadtan, megfontoltan, kezelni a problémákat. Hirtelen felindulásból hozta zsinorban a rossz döntéseket. Rengeteg tanácsot adtam, oldalakat írtam, hogy hogyan tudná a kapcsolatot –ha már nem is rendbehozni – de legalább élhetővé tenni, igyekeztem az állandó bosszúállási szándékától eltéríteni, az egyoldalú ítélkezéséből kizökkenteni.

Szerettem volna, ha felismeri, hogy nem oknélkül való, hogy a párja menekül, máshol, másban keresi a menedéket, hanem ehhez Ő is szolgáltatott okot, és közösen részesek abban is, hogy a kapcsolat ennyire gyűlölködő középpontúvá vált közöttük. Rámutattam, hogy egy kapcsolat 2 emberen áll, vagy bukik, nem lehet mindenben a párját, anyósát, szomszédokat hibáztatni.

Megoldásokat is javasoltam, hogy miben próbáljon változtatni, hogyan lépjen ki a saját árnyékából, hagyjon maga mögött egy sor olyan hibát, amelyet eddig talán fel sem ismert magán. (Legyen önérzetesebb, határozottabb, elnézőbb másokkal –és magával szemben is-, hagyja el haragjait, mérgeit, törekedjen kompromisszumokra a bosszúállás helyett, legyen megfontoltabb –előre is gondoló- a döntéseinél). Ezeken a jellembeli dolgokon láttam csiszolni valót.

Közben személyesen is találkoztunk, - tavaly nyáron- a 3 nagyobbik lányával pár napot a nyaralónkba meghívtam, és együtt töltöttünk. Ott is sokat beszélgettünk, átrágtuk közösen a problémáit, és hogy hogyan tudná jobban alakítani, stressz mentesebbé és harmonikusabbá tenni az életét.

Később már szinte anyja helyett az anyja helyébe léptem, mert rengeteg tanácsot kért és adtam, gyerekekre nézve, ex férjével való kapcsolatának javítására, és minden egyéb életvitellel kapcsolatos probléma megoldására, a dolgok más szemszögből való megvilágításával is szüntelenül igyekeztem megfontoltabb döntésekre bírni.

Nagyon sokszor bírtam belátásra, sikerült meggyőznöm, éreztem, és mondta is, hogy igazam van, köszönte és hálás volt, hogy segítségemmel jobban átlátja a helyzetet.

Sajnos azonban mikor valójában döntésekre került sor, akkor minden intő szó lepergett róla, és hozta szerintem elkapkodva, átgondolatlanul, sorozatosan a rossz döntéseket. Úgy éreztem, hogy nem élt kellően az adódó lehetőségeivel sem, nem igen fogadta meg a kapcsolatainak alakítására, illetve azokhoz való hozzáállására tett javaslataimat sem, bár tudatában volt annak, hogy el fog szúrni dolgokat, és egyre tehetetlenebbé fog válni a további életének alakításában. Én ebben az évben csak azt láttam, hogy sorra zárja be a sorsfordításhoz vezető ajtókat és kerül kényszerpályára.

Manapság döntéseinek következményei hullámokként csapnak át a feje fölött. Anyagilag legalábbis gödörbe került, szinte tehetetlen, -erről a részről szól most ez a fórum- és csak kínkeserves lehet innen a kimozdulás. A kisbaba édes, tündérien aranyos, -Őt sajna csak képről ismerem- de ennek másfelől sok lelki szenvedés az ára. Polika sincs lélekben biztonságban, és a nagyobb gyerekek is –Ők is nagyon helyesek- a kelleténél messzebbre sodródtak. (Csak jelképesen írva).

Nincs rokon, testvér, igaz barát, hanem egy jól/rosszul megválasztott társ van. Valódi szeretet, igazi családi összetartozás, kiszolgáltatottság, kényszerpálya, igaz vagy hazug illesztőpontokon, mi milyen mértékben van jelen? Csak remélni tudom, hogy az előbbiek vannak túlsúlyban, mert csak ez lenne egy olyan ellensúly, mely vezetne valahová…

Összességében az a véleményem, hogy ki-ki saját döntéseivel, tetteivel alakítja sorsát. A kivülállók bár hasznosak lehetnek, jó tanácsokkal is szolgálhatnak, de mégsem látnak bele a másik ember belsőjébe, és szükségtelen tenniük ellene annak, hogy a másik ember pontosan azokat a jó/rossz életethelyzeteket tapasztalja meg, amire belső késztetései –útja- irányítják. Egyszerübben szólva, ha Ő mártírként szenvedve akar élni, szabad akarata szerint nem tesz ellene, sőt ezirányba cselekszik-, akkor Őt nem lehet erőnek erejével eltántorítani onnan, másfelé irányítani. Ki tudja mi a mögöttes értelem?