Segítség a férjem válni akar! (beszélgetős fórum)
Szerintem ne szánta rá magát, mert akkor már ment volna.
Ha viszont nem változtatnak valamit gyorsan, akkor nincs mire várnia.
Na azért ennyire nem vagyok elvetemült:)
Tök más a zenei ízlésünk és a filmekben is. De megnézem vele a focimeccset, sőt még véleményt is tudok mondani. Ő meg eljön velem a filmre amit én szeretnék megnézni. Sőt nyert nekem jegyet premier előtti vetítésre, mert tudta, hogy meg akarom nézni a filmet.
Biztos igazad van, csak nagyon nehéz lehet megvalósítani.
Én nem hiszem, hogy vidáman el tudnék menni kirándulni, akár ebédelni. Csak azon agyalnék, hogy miért történik mindez.
Ha valaki elszánja magát a menésre, ott már nincs szerelem, talán van egy harmadik, ki tudja. Ha marad is, a tüske örökre benne lesz mindkettőjükben.
Van az úgy, hogy az ember szereti a másikat, csak éppen kicsit sok a másik. Nagyom szerettem a férjemet, a válásunk után jó 15 évbe telt, mire ez a szerelem kiment a zsigereimből, de mégis elváltam tőle, mert nem tudtam azt a fajta szeretet elviselni, amit kaptam tőle. Minden percemben ott volt, ahol én, minden pillanatomról tudni akart, mindennek közösnek kellett lenni. Ezt úgy értsd, hogy nem hallgathattam azt a zenét, amit én szerettem , de ő nem, mert akkor fájt neki, hogy nem együtt szeretjük, amit hallgatunk. Egy idő után megőrültem ettől.
Azért írom le ezeket, hogy kicsit a másik oldalt is érzékeld. Talán jó lenne egy pár-terápiára elmennetek, ahol, lehet, hogy nem az lesz az eredmény, hogy együtt maradtok, de legalább tisztán fogsz látni és a következő kapcsolatban majd ez meghálálja magát.
Szerintem a Te életedbe is eljön majd valaki, aki igazán szeret. Nálunk igazán Ő akarta a gyereket, most már nem kell neki. Az adósságok is rám maradtak, még nem tudom mi lesz, de majd valahogy
csak lesz. Talpra kell állni. Az első házasságomból is van egy nagy lányom, már csak végettük is. Én sem gondoltam, hogy így fog alakulni, de ha menni akar, menjen. Én elengedem. Lehet, hogy idővel rájön, de már akkor késő lesz!
Én biztos nem adnám fel könnyen.
Nálunk is többször szóba került, hogy terrorizálom, 13 éve vagyunk házasok, 15 éve együtt, van 2 gyerekünk - én küzdenék, ha valóban szereted.
Letette a gyűrűt, de még nem ment el - tehát vacillál.
Menjetek el nyaralni, kikapcsolódni, Te pedig próbálj kevesebbet beleszólni a dolgaiba - mégha nagyon nehéz is.
Itt a hosszúhétvége - menjetek kirándulni, moziba, étterembe, vagy erdőszéli büfébe, olyat csináljatok, amit nem szoktatok naponta.
Hát ma nagyon nem.
Azért nem értem, mert a nyaralás is nagyon jó volt. Ha nem itthon vagyunk, minden rendben van. Én ezt nem értem.
Ha bármire azt mondom, hogy ne menjen (pl golfozni 8ezerért amikor 10ezer forintunk van hónap végéig) akkor már kötekedek.
A héten lázas volt, megkérdeztem tőle, hogy főzzek-e neki husilevest? Azt mondta, hogy igen. Megfőztem természetesen nem evett. Kértem menjen el orvoshoz, nem ment, inkább elment dolgozni ahova mehettem érte délben, mert nem tudott hazajönni. Kértem vegye be a gyógyszert, csak úgy volt hajlandó, hogy a szájába raktam. Főztem neki teát nem volt hajlandó inni. Kértem takarózzon be, nem volt hajlandó. Ezt játszottuk 3 napon keresztül. És akkor velem veszekedett, mert el kellett mennie lázasan az anyjához, hogy csapot vegyen neki.
Remélte, hogy hátha megváltozik benne ez az érzés. De aki már odáig eljut, hogy vélni akar és ezt közli is a másikkal, az mér elég egyértelmű.
Én leülnék vele és kész tények elé állítanám, hogy ha menni akar, akkor menjen.
Tudjátok azért picit érdemes harcolni a szerelemért.
Rika, úgyis látod mennyire van veszve a dolog, ha nem reménytelen, azért ne add fel!
Csak nem értem akkor mi a fenének kellett az esküvő?
Nem vagy megrögzött vallásos, de templomban esküdtünk. Így elvette tőlem az esélyt, hogy azzal aki igazán szeret (mert ezek szerint ő nem) összeköthessem az életemet templomban.