Rettegek, hogy elveszítem a gyerekem (beszélgetős fórum)

Azt kellene megérteni, hogy azt, hogy mi ilyen okosak vagyunk, szélesebb látókörűek, stb.. az a jó családi hátterünknek is köszönhető, legalábbis viszonylagosan. Nem azt mondom, hogy nálunk soha semmi gáz sem volt, de az egész környezet mégis a pozitív felé hajtott.. Én is elég korán szültem. Ha nem ilyen családból származok, akkor talán ugyanez a dolog nálam is negatív lett volna. Így meg sokkal inkább pozitív..

Akinek ez nem volt meg a jó háttér az duplán is hátrányban van - halmozottan hátrányos - mert sem az "észt" nem kapta meg a jó élettervezéshez, sem emberek nincsenek mögötte, akik kihúzzák a szarból, ha mégis hülyeséget csinál..

Viszont ő ezt nem látja előre, mert ugye nem volt, aki elmondja, aki védje...

Hát ezért van a világon mindig is 90% mélyszegény ember, és 10% kevésbé.. (Többek között ezért, a többit hagyjuk...) Ez viszont így volt, van és lesz.

Akiben viszont meglenne a lehetőség, hogy kicsit javítson, azt viszont bíztatni kell. Lehet a realitással is szembesíteni, és kell is, csak nem nekünk, és nem így.

Egy pszichológus valóban jól jönne neki..

Azt,hogy minden rendben volt,szerintem a kapcsolatukra írta,célozva arra,hogy nem volt egy drogos valami még a pasi.

Valószínűleg arra rájött,hogy nem volt okos dolog gyereket szülni a semmire,de az a gyermek már megvan,és szereti. Most inkább azon kellene pörögni,hogy hogyan tovább,és nem azon,hogy miket rontott el.

Persze az 100%-ig igaz,hogy nagy butaságot csinált,hogy tanulás helyett gyereket szült háttér/család nélkül,de erre valószínűleg 100x rájött már. Én még mindig azt mondom,hogy ne mi ítélkezzünk fölötte,a sors már bünteti eléggé a hibái miatt. Inkább hangsúlyoznám,hogy tanulni,tanulni,tanulni! Mellette pedig mindenképp pszichológushoz fordulni! Ez az egyetlen járható út.

Esetleg utánanézni,hátha vannak a környéken önkéntesek,non-profit szervezetek,akik esetleg átvállalják a kicsit 2-3 órára,míg a fórumindító pihen.

Ezen felül akár szidjuk,akár tutujgatjuk,egy fokkal sem lesz könnyebb/másabb a helyzete. Max lelkileg legyengül még jobban és belebukik a dologba...

Amít írsz, az igaz. A baj ott van a fórumindító gondolkodásával, hogy még most is azt írja, hogy amikor vállalta a gyereket, minden rendben volt.

Hát hogy lehet az rendben, hogy semmi végzettsége, iskolája, munkája, és úgy vállal gyereket, hogy 100%-ban függ a másiktól?

Mikor, mint írod, az emberek kiszámíthatatlanok, és több éves házasság után is beüthet a krakk...

Akkor inkább tanulni kell, munkát szerezni, hogy ha beüt, akkor is meg tudjon élni a gyerekkel.

Úgyhogy remélem, hogy már mégsem úgy gondolja, hogy rendben volt gyereket szülni a nagy semmire!

Serenity,valamilyen szinten van igazság a mondandódban,de én nem lennék ennyire biztos abban,hogy mindenkin látszik rögtön,hogy milyen ember.

Volt már a környéken olyan,hogy több éves házasság után (!) a pasi egyet gondolt,elkezdett alkoholizálni meg szerencsejátékozni,és majdnem agyonverte a feleséget a kisgyerekkel együtt.... Pedig jómódú család volt,és ott is úgy tűnt,minden a legnagyobb rendben....

Az emberek kiszámíthatatlanok sajnos. Elég,ha kicsit befolyásolható az illető és bekerül egy rossz társaságba valahogy....

Szerintem jobban jársz,ha pszichológushoz mész,mert itt hideget-meleget kapni fogsz,ott meg legalább segítenek lelkileg helyrejönni. Ha lelkileg rendben leszel,több erőd lesz helyrehozni az életed.

A kedves nagyszájúaknak meg annyit,hogy könnyű más fejére dobálni a sz*rt,hogy mit rontott el. Valószínűleg mindenki tudja,mi az,amit elrontott az élete során.

Munkát keresni meg nem a legkönnyebb,ha olyan környéken él,ahol semmi lehetőség.

Persze ne értsetek félre,én nem védek senkit,és sajnálgatni meg tutujgatni sem akarok senkit.

A legjobb megoldás tényleg a tanulás lenne,de valami olyat,ami megvan max 2 év alatt,és ami még fontosabb: ott,ahol élsz,találnál vele munkát!

Remélem,sikerül rendbe tenni az életed. Csak ne itt olvasgasd a sok "okos" ember hozzászólását,és sajnálatot se várj. Menj pszichológushoz,nézz 1 tanfolyamot és kezdd el alakítani az életed,amíg még nem késő.

Ne haragudj, de rád nézve szégyen az, hogy te egy olyan embernek szültél, aki drogozik és kiskorúakat zaklat a neten, te voltál belé szerelmes, te néztél fel egy ilyen emberre, te választottad. Ez akár tetszik, akár nem, téged is minősít. Lehet, hogy a mostani pasid is épp ilyen...

" De amikor ez aktuális volt, minden a legnagyobb rendben volt"

Persze. Se végzettséged, se munkatapasztalatod, se családod, se pénzed, de szerinted rendben van egy ilyen helyzetre szülni egy drogos, szexuális zaklatónak. Ez tényleg a legnagyobb rendben volt... ja, mégsem. Mert ha úgy lett volna, nem lennél most ebben a sz*r helyzetben. Hiába állítod, hogy a pasid előtte kisangyal volt, mindeni tudja, hogy ezek az emberek mindig ilyenek, max. te nem láttad a lila ködtől, de akkor honnan tudod, hogy a mostani pasid nem lesz agresszív 6 hónap múlva? Bár azt sem értem, szerinted miért van "rendben" úgy szülni, hogy egyedül nem tudnád eltartani a gyereket....?

Mindegy, szerintem neked már úgyis mindegy, mert ha annyira tenni akartál volna, már rég tettél volna valamit, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe. Ez az egész sokkal több és durvább, mint szimplán "rossz döntés". A nagy büdös igazságot csak azért írtam le, hátha erre ténferegnek hozzád hasonló leányzók és tanulnak a dologból.

De komolyan. Az ilyen kérdéseket és eseteket az iskolákban kellene mutogatni, hadd okuljanak belőle a gyerekek.

Az a baj, hogy - most láttam, mert szabványokat éppen kellett volna - a nyelvtudásom is már elég gáz.

A német még jó lenne, csak nekem idegenforgalmi, gazdasági németem van középszintű, és egy általános felsőfok. Nagyon jól értem, érzem még mindig a nyelvet, inkább - mint amiről itt ugye szó van - a szaktudás hiányzik kicsit. Azért nem értem, mert magyarul sem értem a kis lambda-mérő készülék működését az ISO8081 szerint. Segítségem meg sajna nemigen lenne. Betanítani az utódokat ma nem menő dolog, és nem "gazdaságos". Ezek nem tudnak 1-2 évre sem előre gondolkozni. Meg sajna a mostani melóhelyemen ezt pluszban a munkám mellett kellett volna csinálni. Sajna ez most nekem nem fér bele, akármennyire is jó lett volna.

Pont azért jönnék el, mert érzem, hogy most kicsit muszáj tanulnom.

Meg szeretném csinálni az energetikai tanúsítóit, meg egy autocad tanfolyamot. Most vett a férjem a cégünkbe egy autocad-et jogtisztán (ez nem kis beruházás), és akkor meg miért ne rajzoljak, lenne is rá meló. Használtam sokáig az autocad-et, azért nem a nulláról kezdeném, de bizony pár év alatt nagyot fordul a világ, bele kell tanulni az új programba, stb.. Én meg nem vagyok ez az autodidakta típus, nekem jó, ha vannak osztálytársaim, ha látom a tanárt, és van kerete az életemnek.

Itt se fogom a gyakorlás idejét megúszni, lesznek az elején olyan hónapok, amikor egy hónapig fogok azon szürtyögni, amit egy profi megcsinál fél nap alatt.. Csak ez talán jobban beosztható meló lesz, ha akarok, felállok, és elmegyek a gyerekért.. Persze utána nem jó este visszaülni, de hát valamit valamiért.

Próbálkozom, mint a kiskutya. :-)

Amíg megtehetem, addig meg is teszem, mert kell az egyensúly. Nekem elég annyi lóvé, amennyi feltétlenül kell, és inkább maradjak egészséges. A többi meg majd alakul. 3-4 év van még ilyen sakkozós, utána azért már ha kell, tudok 8-10 órát dolgozni. Bár az az igazág, hogy akkor is csak nagyon okkal.. Állítólag a mostani fiatal generáció egyre inkább beint a 12 órázásnak, a nyugalom még a pénznél is fontosabb. Talán kezdünk kinőni a vad kapitalizmusból kicsit.

Majd meglátjuk.

Szóval senkinek sem könnyű, aki eddig nem tanult, annak azért, aki meg sokat, annak meg az a baja, hogy már többet akar, karban kell tartani a tudását, és még mindig van újabb dolog, amit elvárnak.. Illetve ez nem baj, csak megoldandó feladat..

Attól függ, kinek mi a piacképes.

Ennek a kis hölgynek 8 általánosa van, és nincs nagy tanulási tapasztalata.

Ha most nekiesik valaminek, és nem megy, nagy az esélye, hogy tele lesz a hócipője, és otthagyja.

Még mindig többre megy eleinte a több kicsivel, amiket befejez, és nő az önbizalma, és kicsit a tudása is.

Egy adminisztrációs álláshoz már azok is jók lehetnek némi szerencsével persze..

Jó lenne, ha ennél komolyabbat is végezne, de inkább reális célokat kell kitűzni, mint aztán nagyot csalódni.

Szerintem már nincsenek 6-8 hetes tanfolyamok és ha vannak is, akkor sem érnek semmit, mert ennyi idő alatt nem lehet piacképes tudást szerezni.

Számítógépes ismeretek is max. elindulásnak jó, azzal még munkát nem fog találni, szóval mindenképpen valami olyat kell keresni, amire van kereslet.

De az általában 2 év. Szóval már most kezdeni kell, nem itt fórumozgatni!!

Mert 2 év alatt simán dobhatja ez a pasi is, aztán mehet az utcára.

Ugyan, nyugi..

Persze, hogy ami igazság a dolgokban, - mert azért van benne - azt Te is tudod.

De ennél azért összetettebb az élet, és szebb.. Igen, szarosan, nehezen is szebb.

Fogat összeszorítani, és tanulni, és nem törődni a károgókkal.

Ha vigasztal, most a nagy diplomámmal, meg nyelvvizsgámmal nekem is azt fog kelleni csinálni, mert a tudásom megkopott, 10 órát meg már nem bírok hajtani a gyerekek mellett...

Szóval gondolj arra, hogy másnak is kell, neked is menni fog. Ne kezd elérhetetlen nagy dologba, kis céljaid legyenek - akár egy 6-8 hetes- ügyintéző tanfolyam, számítógépes tanfolyam, stb.. Aztán a kis sikerek majd meghozzák az önbizalmadat. Ha tényleg fontos vagy a párodnak, támogatni fog..

Én azt tudom mondani erre,és mindig is ezt hangoztatom,hogy egy nő akkor vállaljon gyereket ha maga is tudja biztosítani legalább az alapokat.Annyira nem lehetett minden rendben soha,ha a te életed,megélhetésed,lakhatásod,az hogy mit eszel,egy pasitól függ.Nem alaptalan az sem,amit mások is írtak már,a mostanival is beüthet a krakk,és akkor megint ott vagy ahol a part szakad.De nincsen veszve minden,ha okosan csinálod most már akkor fel lehet állni a padlóról.

Mindenképpen tanulnod kell,és azonnal,most indulnak a tanfolyamok,2 szakma ingyenes.Én nagyon ajánlom neked a szociális gondozó ápoló képzést,8 általánoshoz kötött,ha nincs munkahely,még akkor is vállalhatsz idős gondozást az otthonukban.Vagy ha ez semmiképpen se menne akkor olyat ahol te magadnak is tudsz otthon dolgozni.

Minden jót,én drukkolok neked (de a sajnáltatás-sajnálkozás valóban nem visz előre)

Mit is fog tudni biztosítani a gyereknek? Azt hogy legyen drog az asztalon?

2 rendőrségi eljárás folyik ellene... Virtuális szexuális zaklatás kiskorú ellen, és drogfogyasztás...

Nos. Tudom hogy hoztam rossz döntéseket, és egy gyereket a semmire nem kellett volna vállalnom. De amikor ez aktuális volt, minden a legnagyobb rendben volt. Aztán a gyerek születése után 6honappal be ütött a krakk! Jöttek az ügyek, és az agresszivitás..

Sajnos nem volt más ki utunk..

Fel fogok állni a sz*rból! És igenis rajta vagyok már a tanuláson!

Köszönöm hogy a nagy büdös igazságot is elmondtátok, igaz tisztában voltam vele. És nem hagyom el magam. Igenis harcolok azért hogy a gyerekemnek mindent meg tudjak adni. És hogy normális viszonylag jól fizető munkahelyem legyen! De ez nem megy egyik percről a másikra!

Ne haragudj, miért adsz olyan mondatokat a számba, amiket nem is mondtam? Ki beszélt tehetős családról?

Nem kell tehetős családba születni, egyáltalán nem kell. DE pont azért, mert a kérdező a sz*rból jön, lehetett volna annyi esze, hogy nem nyomorítja tovább a saját helyzetét. Tele van a padlás nála ezzel? Legyen, ő akarta, maga vállalta.

Most sajnáljuk, érezzünk vele együtt, simogassuk a fejét? Az nem segít. Mert ha az ilyen hozzáállás segítene, akkor nem lenne itt.

Ha az arcába vágják a nagy büdös igazságot, talán észbe kap és leesik neki, hogy valamit nagyon elrontott és itt az ideje változtatni, még mielőtt kidobja az aktuális pasija és mehet a gyerek az intézetbe. Nézd meg, kifogás kifogás hátán. Nem tud tanulni, nincs ott munka, nincs családja, nincs pénze, mindenre van valami ok, miért ne tegyen semmit.

Ha nem akar, ne tegyen, akkor tudjon rá, hogy elszúrta az életét és rettegjen, mikor mehet az utcára, ahol nem tudja eltartani a gyerekét. Vagy vegyen erőt magán, keresse a lehetőségeket és kezdjen végre valamit. Mert lehet itt sajnálkozni meg biztatgatni, de ebből a tutujgatásból semmi nem lesz, mert senki nem szembesíti azzal, hogy bizony, bármikor elveszítheti a gyerekét. Pedig igen.

Tehetős családba születni persze könnyebb, gondolom.

Azért vagyunk páran, akiknél a gólya nem csippentette fel azt a bizonyos ezüst kanalat is, ami a szánkba való lett volna a születésünkkor.

Láttam siránkozó önsorsrontót, de azt remélem, a kérdező nem az, és fog tudni segíteni magán. Némi biztatás nem árt neki, a véleményedhez hasonló pocskondiázással meg, gondolom, tele van nála a padlás. :D

Ahogy én is fel tudtam állni a mélységből, és ahogyan rajtam kívül is még sokan, fel fog tudni állni ez a "kislány" is. (Bocsánat a kislány titulusért, a legidősebb unokám 21 éves.)

Én sok oktatási hirdetés látok az ingyenes reklámújságokban, amiket bedob a postás néha, vagy a boltból elhozható.

Azok a környék hirdetéseit tartalmazzák, könnyebb utána még rákeresni is.

Tök mindegy, miért jár oda. A kérdezőnek se végzettsége, se munkája, se családja, tehát ha történne valami az aktuális pasival, akkor nem tudná eltartani a gyerekét és az bizony mehetne az intézetbe. A kérdező meg nekiáll ártatlan arccal sajnálkozni, hogy jajjj, neki de nehéz volt, 13 éves kora óta egyedül van, jaajjj, hát nem tudott tanulni, nem tud munkát keresni...

Basszus, felnőtt ember, szülő. Neki felelőssége van a gyereke iránt, akit szült. Akinek olyan sora van, hogy már tizenX éves korára egyedül marad, az tanuljon és dolgozzon, hogy meg tudjon élni, ne a semmire szüljön egy gyereket és ne más kegyére bízz a gyereke meg a saját életét.

Persze, tudom, most már mindegy, utólag kár okosnak lenni, csak épp az a baj, hogy az ilyen helyzetben lévőket mindig mindenki sajnálja meg vigasztalja, aztán persze, hogy tele van velük az ország. Mert megtehetik. Holnap megy az RTL Klubra, hogy jajj de rossz neki.....

Nem kellene mindig kihúzni a sz*rból az ilyen embereket, mert akkor a társadalom soha semmiből nem tanul.

Nem a felügyeleti jog miatt jár oda. De az előző hozzászolásokban le írtam hogy miért is.. Kérlek olvasd vissza.

Az a gond hogy ő és az édesanyja nem nevelni akarja hanem intézetbe juttatni hogy nekem véletlenül se legyen jó!

Nagyon igazad van, gyes alatt kell tanulni, mert szakképzettség nélkül semmi esélye.

Tehát rettegés helyett képzést kell keresni, most szeptemberben is indulnak OKJ-s képzések és 2 szakmát ingyenesen lehet szerezni így.

Szóval körül kell nézni a környéken, hogy milyen képzések vannak - neten meg lehet találni, bár néha nem könnyű.

Igazad van, én úgy 30 éven át sem sokra mentem a felsőfokú nyelvvizsgámmal és a sima érettségimmel.

Amikor Anyukám kezdte apránként átadni a fordítási munkát, ápolási díjon voltam itthon a beteg férjemmel, és bizony jól jött az itthon végezhető munka. De ha Anyu nem fordított volna évek óta, akkor nem tudtam volna boldogulni, mert a fordítási "iparba" nehéz volt bekerülni még a Net előtti időkben.

Amit én saját tapasztalatból javasolnék, az az, hogy még egy érettségi mellé is szerezzen valami képesítést, ügyvitel, vagy hasonló, mert azzal el tud helyezkedni. Amellé, ha sikerül, már jó a nyelvvizsga, még akkor is, ha nem kell élesben használnia.

Természetesen lehet bármi más munka is, de később már esetleg nehezebb tanulni, inkább most kellene. Mert ha már lejárt a Gyes, akkor muszáj kis fizetésért dolgozni valahol, és nem fogják támogatni a tanulását.

Az a középfokú nyelvvizsga, amit úgy kényelmesen gyerek mellett, igazi tanulási tapasztalat nélkül letesz, - még ha le is teszi - a piacon sajna nem sokat ér.

Itt Budapest közepén okleves mérnöki diplomával, két nyelvvel (egyik felsőfokú) keresünk (én és más kolleganőim) - persze gyerek mellett, úgy hogy nem tudunk 14órát bent lenni - 180-200 bruttókat, és bármit megtehetnek velünk, mert gyerek van, és menni kell haza, tehát nem vagyunk jó rabszolgák..

A cégünk vidéki kirendeltségein még ennyit sem keresnek az emberek. Sajnos - szégyen..

Kedves fórumindító!

Ezzel nem a kedved akarom elvenni, sőt csak bíztatnálak arra, hogy legyen valami szakmád is. Mert ha ahhoz van már némi nyelvismereted, akkor az már azért más. Egy szakmunkás + egy akár alapfokú nyelvvizsga az már azért jó kezdet.. :-)

Kedves Insecure..

Én nem írtam azt, hogy hátha elmegy tanárnak.

Az eredeti hozzászólásomban azt írtam, hogy önmagánban sz.t sem ér egy nyelvvizsga, meg még önmagában egy közép szintű nyelvtudás sem. Kell szaktudás is.

Csak ezt a kijelentést - hogy ne vegyem el a fórumindító kedvét - kicsit puhítottam azzal, hogy - hacsak nem lesz nyelvtanár... Persze, ahhoz érettségi kell és diploma... Nyilván ez most neki nem reális cél, csak inkább udvariasságból tettem oda ezt a félmondatot..

A lényeg az, hogy hiába tanulgat egy nyelvet, az a munkaerőpiacon ma szakma nélkül pont semmit sem ér. Ez van sajna...

Nézd, kedves kérdező, én megértem, hogy aggódsz, de ha neked nincs se végzettséges, se munkád, csak a párodnak, aki viszont nem a gyerek apja, és a gyerek igazi apjának van munkája, ráadásul rendszeresen jár a gyámügyre a felügyeleti jog miatt, akkor megvan az esélye annak, hogy előbb-utóbb elveszik a gyereket és jogosan.

Te is nevelni akarod, ő is, mindkettőtöknek ugyanannyira gyereke, de ha ő biztosítani is tudja hosszútávon a feltételeket, azt látni fogja a gyámügy is.

A nyelvvizsga még csak nem is diploma. Bárki által teljesíthető vizsga, befizeted a díjat és megkapod az időpontot. Ha megfeleltél, akkor megküldik az ezt igazoló okiratot. Egy középfokú nyelvvizsga azért elég kényelmesen teljesíthető szerintem.

Tényleg a tanulás itt a lényeg, amire buzdítjuk a fórumindítót.

Ha nincs érettségije, az sem probléma. Le kell tenni, mert igaz, hogy "nem sokat ér", de eljöhet az a helyzet, hogy mégis szükség van rá.

Nagyon sok helyen van érettségire felkészítés, sokan csinálják meg felnőttként.