Rend és tisztaságmanias a férjem! (beszélgetős fórum)

Magatokat, vagyis inkább a gyerekeket sajnáld.

Ugyanis a gyerekek csak a feszültséget látják:

egy gyerek folyamatosan "koszol": kiflimorzsa, ha éppen azt rágcsál, ropidarabok, ha már rajzol, akkor ceruzahegy, hegyezőből kihulló darabok és egyebek....

nem is értem, egyáltalán jut időtök a két gyerekre a hajszálkeresgélés közben?

Azért egy 9 hónapos már javában pakolászik, ha mást nem, a játékokat. Vagy be van zárva egy járókába?? Na meg az étkezés... azért rágcsálniuk muszáj. El sem tudom képzelni, hogy étkezik a család.... folyamatosan felugráltok az asztaltól és oda van készítve a porszívó, ha a gyerektől leesnének a morzsák vagy rizsszemek, tésztadarabok, egyebek???

A gyerekeket sajnálom elsősorban. Tuti, hogy több óra rájuk fordítható idő inkább a suvickolásra megy el :((

Bár az én férjem tenné ezt meg!

Csak akkor hajlandó amikor fél napos cirkusz után nem vagyok hajlandó felemelni a seggem és odaordítok hogy neki lehet állni!!

Ez sem jobb,hidd el!

Egy ismerősöm, férfi, ugyanebben a cipőben jár.

Képes volt hajnal kettőkor miután hazaért, morzsaporszívóval mínusz 5 fokban autót porszívózni. Összekerült egy enyhén szólva rendetlen lánnyal.

Eddig nagyon jól kiegészítik egymást, ám ahogy látom, kezd az egész a férfiúi tekintély rovására menni. A nő már semmit sem csinál, mert van, aki megcsinálja. A kapcsolatuk átment egy igen furcsa szerepcserébe. Még műkőik, de a nő, ahogy látom egyre rendetlenebb, mert van aki megcsinálja. Ki is használja becsületesen.

Az előző barátnője viszont hasonló volt, ő tudta magáról hogy kényszeres. Volt hogy egész hétvégén takarítottak. Ketten. Orvoshoz ment, 1 év alatt sikerült kihozni belőle. Utána rövidesen szétmentek, mert nem tudta tolerálnia férfi mániáját.

Abban az időben beszélgettem a nővel, aki nyíltan beszélt erről. Az első tanácsa” az orvosnak az volt, hogy ne legyen otthon porszívó. Heti egyszer lehet elvinni haza. Fél napra. Meg hogy annyi étel legyen otthon amennyit megesznek. Ott jellemzően a konyha volt a nő mániája. Nem volt kaja, ergo nem lett morzsa mert nem volt evés.

Meg egy kultúrházban önkéntes munkát javasolt a nőnek, hogy bulik után segítsen takarítani.

Kb. egy év volt, aztán úgy megutálta a dolgot, hogy kijött belőle. Onnantól a srác ténykedése zavarta.

Mondjuk ő tudta, hogy beteg, és ki akart jönni belőle. A fenti példákat emlékezetből írtam, igen régen voltak.

Amíg nem tudatosul a betegség érzés, addig nem lehet mit tenni. Erre világosan emlékszem.

Választás-elé-állítással nem mégy semmire.

Nincs betegségtudta, mint pl. az alkoholistáknál.

Azt írtad, hogy sajnálod őt is és magatokat is.

Hát ne sajnáld. Ez van, nem újkeletű a téma, ha eddig is együtt tudtál ezzel élni, akkor ezután is menni fog.

Szóval mindig is ilyen volt..

Akkor ezt magadnak főzted... Ha ő nem látja be hogy ez kóros addig semmit nem tudsz tenni. Illetve de.

1 beszélsz vele. Hosszan. Igazán. Elmondod neki hogy tolerálod de neked ez sok. Stb stb

2 (ez draaztikusabb) választás elé állítod. Vagy változik vagy valaki csomagol. Ha szükséges tényleg pár napra lelépni a gyerekekkel. Ha ez nem értékelteti át vele akkor súlyos

3. szakemberhez fordulni és segítséget kérni.

Talán a 2es és 3as pontot felcserélni sorrendileg

Egy kis humor talán segítene.

Nálunk bejött.

Ha ebből viták vannak, az nem jó.

Nálunk a férjem volt hasonló hosszú évekig. Bár ő sajnos a porszívózás helyett a tárgyak ide-oda pakolgatását, elpakolását kultiválta.Amíg a sajátjait rakosgatta, azzal nem foglalkoztam, de amikor az én "felségterületemen" pakolászott azt sosem hagytam tettek nélkül, mert mindig visszaraktam oda, ahol nekem jó volt. Rengeteg energiám ment rá:D

Már évek óta leszokott erről, most meg visszasírom a rendmániáját:)

Pedig csak a szakorvos a megoldás a problémára.

Valószínûleg örökölte a "mániát"...

A legtöbb anyuka rendszeretô, a gyereke mégsem az.

Kényszeres. Nézz utána a szakirodalomban.

Ez betegség.

Ha ez már kényszeres, akkor sajnos ideggyógyász.

Egy hónapig lehetne nálam... :)

Ahogyan megláttam a kiírást azt gondoltam először, hoyg ez bizony marha nagy szívás.

Aztán most, hogy leírtad, hogy szerinted beteges is....hát nem is tudom.

Nagy a szerelem?

Ó nem... Ez más.

Én éltem együtt ilyennel. Igaz lány volt és fősulis lakótárs.. Másfél évig bírtam.

A mánia az már nem csak a szeretem a rendet kategória. Hidd el én tudom...

Mindig is ilyen volt vagy valami esemény váltotta ki.vezesd vissza.

Ha mindig ilyen volt akkor jo reggelt. Felszállt a köd végre.

Ha most lett ilyen akkor is jó reggelt. Ideje leülni beszélgetni

Kommunikáció... Ez ennyire hiányzik a kapcsolatokbol?