Paranormális, avagy: "Az igazság odaát van"? (beszélgetős fórum)

Van rá valami esély, hogy valaki megkapja a jutalmat?

"bioenergia?"

Mindig megkérdeztük, hogy ki Ő, mikor élt és hogyan halt meg. Nagyjából csak olyanokra emlékszem, akiket megöltek, vagy öngyilkosok lettek. De egy idő után volt egy szellem, akivel beszéltünk, mindig Őt hívtuk.

De vannak persze rossz emlékeim is,ezért félek..

Semmi baj,nem volt kötelező leírnom,nyugodtan kommentálhatod is.

A másik?Nem tudom,megérzés talán,nekem is vannak ilyen napjaim,amikor teljesen bepánikolok,hogy a szeretteimnek valami bajuk lesz,szerencsére még sosem igazolódtak be.Sajnos okai vannak,hogy ilyenektől félek mert először meghalt nagymamám,rá 2 évre nagyapám,rá 1 évre a másik nagyapám,rá 1 évre apukám,rá 3 évre anyu új párja,rá 2 évre a 15 éves kutymorgóm aki gyerekkoromtól velem volt,nem rég pedig párom apja,bár mondjuk vele nem voltam közeli viszonyba.És ezért mindig félek,hogy újra elveszíthetek valakit...

Nem volt célom, hogy bárkit is megríkassak, sajnálom... :-(

Inkább nem fűzök kommentet...

Én pedig egy ismerősöm halálát éreztem meg...borzalmas... 10 éve nem láttam...egyszer csak álmomból nagy szívdobogással ébredtem, s félhangosan megszólaltam, szegény X. Y...fogalmam nem volt miért, mondtam...mintha csak úgy eszembe jutott volna és kimondtam a nevét...furának tartottam, de nem foglalkoztam vele...el is felejtettem, mikor egy hét múlva találkoztam egy volt osztálytársnőmmel, aki mondta, hogy az fiú pár napja autóbalesetben meghalt...hirtelen nagyon rosszul lettem akkor...pedig a fiúval semmi kapcsolatom nem volt az elmúlt tíz évben...ennek már 10 éve...24 éves volt...ez is paranormális, vagy "csak" megérzés?

Üdv itt is :-) Én még sosem mertem szellemet idézni,az már nekem túl félelmetes pedig szerintem vannak szellemek,földön ragadtak és itt vannak köztünk.Biztos vannak gonoszok is de ha bántani akarnának akkor már megtették volna...

Én pl sose a szelemekktől szoktam mondjuk félni ha otthon vagyok,mert bánthatnának bármikor,én mindig a betőrőktöl félek meg ilyesmi,valós dolgoktól...

Nah, ide is bekapcsolódok :)))

Szellemidézésben hisztek? Tinédzser koromban ez volt a "szórakozásunk". Nagyon akartuk, rengeteg filmet megnéztünk..stb. Eleinte egy pohárral, vödörrel csináltuk, aztán lészítettünk egy táblát , amin az ABC szerepelt és egy IGEN-NEM felirat.

Hát én a mai napg nem tudom mi történt azokban az időkben, de minden kérdére választ kaptunk, sokszor egész mondatokban...A jövőről soha nem volt szabad kérdezni, ezért a lottoszámokat nem sikerült megtudni :))

De viccet félre téve az a pohár úgy siklott a betűkön, mintha repülne, aztán hirtelen megállt az adott betűn. Elképzelhetetlennek tartom, hogy valamelyikünk "lökdöste", mert olyan hirtelen meg tudott állni egy ponton.

Azóta nem csináltam és őszintén szólva nem biztos hogy lenne bátorságom hozzá. De változatlanul érdekel a téma, és nem tudom nem el hinni, annyi mindent tapasztaltam anno.

Még 1 dolog,erre viszont kicsit szomrúan emlékszem vissza.7 évvel ezelőtt apukám meghalt,hát nem voltam vele jó viszonyba mert folyton csak ivott és ivott.Sok veszekedés volt,verekedések a családba stb...Volt olyan dolog amire így utólag nem vagyok büszke de sok esetben pedig érthető volt h kimondom mert borzasztó volt.Mindig mondta nekem ha ő meghal akkor sose menjek el a temetésre,én meg mondtam neki,hogy ne aggódj,nem fogok elmenni.

Nos eljött a nap,az ami nekünk megnyugvást jelentett,pedig szomorúak voltunk és fájt nekünk.Nem azt mondom hogy hiányzik,pedig szerettem csak nehéz volt szeretni továbbra is a viselkedése miatt.Nem is ő hiányzik hanem az aki lehetett volna,az én apukám...de nem élt a lehetőséggel....

Na mindegy,meghalt...Nálunk ortodox vallás szerint az a szokás,hogy ha valaki meghal akkor 2 éjszakán keresztül virrasztják és harmad nap temetik,addig ott van a házba ahol élt vagy ahol felnőtt,vagy kápolnába ha otthon nincs hely.Bebalzsamozzák,tehát nem büdösödik,nem is csúnya,olyan mintha csak aludna,persze nyitott a koporsó.

Nos akkor már itt éltünk Mo-n de anyunak volt ideje kivinni Ro-ba a korházba amikor rosszúl lett mert itt nem volt tb-je,ott a korházba kómába esett stb...Előtte vagy 2 hónapig nem ívott egy kortyot sem de egyszerűen a szervezete nem bírt meglenni alkohol nélkül...

Én később értem oda mint a többiek,mivel anyuék eljöttek értem,elsőre nem mertem bemenni a szobába,bár rengeteg konfliktus volt köztünk de nem tudtam elhinni,hogy tényleg....

Nagy nehezen rávettem magam h ok bemegyek.Bementem megnéztem,megpusziltam a homlokát,nekem ez nem szokatlan,hisz az is ő csak már örökké elaludt...(most sírok)

Az emberek,főleg a rokonok,nagynénim csak úgy bámultak engem is meg őt is...Azt mondták,hogy mielőtt oda értem volna az arca komor volt,gondterhelt.Miest odaértem kivirult,szinte egy látható mosoly ült ki az arcára.

Ő megnyugodott,látta,hogy ott vagyok,elmentem,nem hagytam magára...Hiszek ebben,hogy ez így volt,a virrasztás azért kell mert a lélek 3 napig nem távozik a testből.Hiszem,hogy ott volt és megnyugodott amikor meglátott.

Anyu koszorúján (bár nagyon rossz volt köztük a helyzet) ez állt: Szép álmokat szerelmem...

Somn usor iubire... (románul)

Na ilyenekre gondoltam...s ezek után most jó lenne magyarázatot is kapni..de aválaszok ...hát szóbal...én is inkább félnék, csakhogy ne lássam...még így is félelmetes...minden paranormális, amire nem találunk ésszerű magyarázatot, nem?

Ufók, öngyulladások, szellemtörténetek, élet a halál után, halálközeli élmények stb.

Hogy az én történetem paranormálisnak számít-e nem tudom,inkább természetfeletti,bár a kettő lehet ugyan az....

Szóval:pár évvel ezelőtt a barátnőmnél aludtunk én és a párom.Én előtte már máskor is aludtam ott de a barátnőm szobájában.Nos mivel 1 pár voltunk lefektetett minket a szomszédszobába.

Én mindig belül alszom,hát akkor is úgy történt...Nem bírtam sehogy se elaludni...úgy éreztem bámul valaki...Oldalra néztem és láttam,hogy ott áll egy alak,a földön kezdődött az alak és végig nyúlt a plafonon míg felettem nem volt....Még mindig ráz a hideg amikor eszembe jut.Egszerűen felülről nézet...Nagy nehezen elbírtam aludni....

Másnap reggel beszélgettünk a barátnőmmel és anyukájával,nem tudom,hogy jött szóba de az anyukája kezdte elmesélni,hogy neki már volt olyan hogy az ajtóból végig a plafonon nyúlik egy alak és őt bámulja...Nem mert felkellni sem,felkapcsolni a villanyt sem.Mindent alaposan átnézett,hogy netán az utcán nem ég egy lámpa,vagy vminek más az árnyéka de semmi...minden a helyén volt...Feküdt a hátán mozdulatlanúl addig míg az alak el nem tünt...Azóta nem látta már,vki aki foglalkozik a természetfeletti doldokkal azt mondta neki,hogy az a vmi majd csak akkor fog visszajönni amikor ő már nem fog félni...

Azt hiszem azóta is inkább fél minthogy visszajöjjön....

A fura az egészbe,hogy ő magától kezdte el mesélni,én csak ezek után mondtam el neki,hogy én mit éreztem és láttam előző este.Tehát nem képzelődtem és nem is kitaláltam.Kapóra jött mert hülyének néztek volna....

Azóta aludtam már ott de a bnőm szobájában,ott semmi sem történt.

Én régebben este anyuval hazasétáltam... nem a járdán mentünk mert faluról van szó.Egyszer csak láttunk villogó fényeket ide-oda rohangálni.Kör alakjuk volt...mi is csak néztük....aztán kiderül a szomszéd városból a disco fények,vagyis nem derült ki hanem ezzel vígasztaltak minket :-D

Én hiszek bennük,biztos vagyok benne,hogy vannak nálunk felsőbbrendű lények,lehet azok olyan picinek látnak minket mint mondjuk mi a hangyákat.

A pasim a Jelek óta fél az ufóktol...a kis butus.Ha bántani akarnának minket akkor eddig is megtették volna már...

Bár ki tudja... lehet őt már egyszer el is rabolták és kiszipantották az agyát,de gonosz vagyok :-D

UFO-k márpedig vannak!!!

Én középiskolás koromban (kb. 15 éve :( - hú de rég volt) egy este láttam a szüleim háza felett egy megmagyarázhatatlan dolgot, magyarul UFO-t.

Akkora kiterjedésű volt, mint a ház, kb. 8-10 méterrel lebegett felette, lapos, diszkoszhoz hasonló alakja volt és villogott körben minden féle színes fénnyel. Motorral kanyarodtam be az utcánkba és akkor láttam meg, de ahogy közeledtem a házhoz az UFO lassan elindult az ellentétes irányba, majd egy másodperc alatt eltűnt. Az egész nem tartott 5 másodpercnél tovább.

A szüleim a házban voltak, de semmit sem hallottak.

Az eset elég régen volt és az emlékeim is kopnak, de olyan nyomott hagyott bennem a látvány, amit nem fogok elfelejteni. Sokan nem hitték, hogy ez megtörtént, és többen próbálták megmagyarázni, hogy az valami fénytörés lehetett, vagy ilyesmi, de én tisztán és élesen láttam a dolgot.

Hát ennyi az én történetem. Kíváncsian várom, hogy van-e még rajtam kívül olyan, akinek személyes élményei vannak.

Az biztos,hogy van benne igazság.

Az emberi agyban csak olyan info jelenik meg ami már létezik valahol.

Itt a Földön vagy a viláegyetemben.