Óvónénik és tanárok a kiskirályok?! (beszélgetős fórum)

a ló máik oldala egébként mikor pl gimiben a tanár hülyének nézi a 7-18 éves "gyereket", aki tulajdonképpen "felnőtt". Szivatja, mert megteheti, terrorizálja, megalázza.

Erre mondtam, hogy ilyenkor mennék a tanárhoz elbeszélgeni.

A jogok és kötelességek tekintetében egy jó példa: a házirendben (nem csak a miénkben!) 3 oldalnyi jog és 1 oldalnyi kötelesség.

Egyébként meg tényleg nincs eszköz a kezünkben.

Egy példa: szülői értekezlet - 8. osztály

Mondtam, hogy néhány gyerek (konkrétan 4 a 23-ból)rendszeresen tönkreteszi az órákat, így azok sem tudnak figyelni, akiket érdekelne (mert azért még van ilyen).

Szülők felháborodva mondták, hogy küldjük ki őket a teremből. Mondtam, hogy nem lehet, mert gyerek óra alatt nem maradhat felügyelet nélkül. Újabb ötlet: küldjük őket az igazgatóiba. Nem lehet, mert az nem gyerekmegőrző, egyébként meg tojnak rá. Új ötlet: készítsünk videó felvételt az osztályról titokban, és játszuk le a szülők előtt. Nem lehet, mert személyiségi jogok vannak.

Itt szakadt el a cérna az egyik apukánál és megkérdezte, hogy akkor mit lehet tenni. Mondtam, hogy nekem is ez a gondom.

A felháborodásuk abszolút jogos volt. Van a házirendnek egy olyan pontja, amire szeretek hivatkozni: "minden tanulónak joga van a színvonalas oktatáshoz" Na, de mi van akkor, ha ez a jog azért sérül, mert a másik tanuló megakadályozza ezt a viselkedésével. Itt belekerültünk egy ördögi körbe. Problémás gyerek belegázol a jólnevelt tanuláshoz való jogába, aki ha ezen jogát érvényesíteni akarja, belegázol problémás gyerek személyiségi jogaiba.

Mit tudunk tenni? Beszélünk, beszélünk, beszélünk. És olyan ritkán van foganatja...

És ez annyira elkeserítő.

Ó, de szeretnék sok ilyen szülőt, mint te vagy!

Teljesen igazad van. Én azt szoktam mondani, hogy ha két oldalról mondjuk a fülébe kiscsillagnak ugyanazt, nagyobb eséllyel marad a fejében, mintha csak én mondom.

..

leírtam már, nem ezt írtam, amit te mondasz.

Értsd:

otthon a gyereknek nem szidom a tanárt, nem csökkentem a tekintélyét,mert akkor hogy vigyáz rá napközen?

ha nem találom megfelelőnek tanár viselkedését bemegyek hozzá, akár a gyerekem tudta nélkül is, és megbeszélem vele, fenőtt módra.

Nem a pedagógusok a kiskirályok!sajnos ma már a gyerekek azok!A neveletlen buta gyerekek,akiket a szülők nem képesek kordában tartani!Tisztelet a kivételnek!

Persze vannak hülye tanárok!Mikor nem voltak?de azért nézzünk már szét a saját portánkon is!

Én a múlt nap bementem a fiamért a napközibe. Esős nap volt. Gyerekem egy másik kisfiúval ült egy padban, valamit nagyon beszéltek vagy hajtogattak, a többi gyerek nyüzsizett. Szépen szólva nyüzsizett. Futkostak, a padokon ugráltak, kiabáltak. Tanárnéni kínosan mosolyogva mondta, hogy rossz időben ez van, a gyerekek mozognának. Beszéltem volna vele pár percet a fiamról, de nem tudtam a zajtól. Tanárnéni odafordult egy kisfiúhoz, és azt mondta neki szépen, "nem zavar kedves,hogy két felnőtt is itt van?". Erre a gyerek odaállt elém, végigmért és szemtelen vigyorral az arcán megkérdezte, hogy ki a másik felnőtt a tanárnőn kivül... Újabb kínos mosoly.

Egyébként az én fiam sem angyal, de én elvárom tőle, hogy mindennek tudja a helyét: tanórán tanulás, figyelem, az udvaron játék, a teremben rend legyen. Az udvaron ő is elengedi magát, de tudja, ha nem tartja be a szabályokat, akkor azért itthon is felelnie kell. Mi nem fenyítünk fizikailag, nincsenek nagy büntetések, de vannak beszélgetések, egy-két szentbeszéd, kérdés-felelet "játék". Nagy gondom nincs vele, sokat dícsérik (bár szerintem azért dícsérik annyit, mert a többséghez viszonyítják a viselkedését és a hozzáállását :D ).

Én kétszer voltam bent a 16 év alatt a suliban, amíg a fiam tanult.

Az első rögtön az általános iskolai első hete volt. A száz éves napközis tanár az ebédlőben fordulásból szájon vágta az alig egy hete iskolába járó fiamat. Megkérdeztem mi volt az oka: ő már megette a kaját, ült az asztalnál és mesélt a többieknek. Juliska néni elment mellette, és szó nélkül visszakézből szájon vágta. Mikor a tanerőt megkérdeztem, hogy miért tette, ő is azt mondta, amit a gyerekem. Megkértem, hogy legközelebb szóljon először a fiamra, ha nem megy szép szóval írjon be az üzenőbe, majd én otthon eldöntöm szájon kell-e vágni érte... Onnantól nem állt meg a gyerek a "tanárnő" előtt... Aztán egyszer az egyre sűrűbb panaszkodás után telefonon felhívtam, és megkértem legyen szives adjon egy igazolást, hogy nem bír a fiammal eltönteni 20 percet naponta, amíg a gyerek megeszi az ebédet és elmegy haza. Aszonta nem ad ilyen igazolást. Mondtam akkor meg bírja ki azt az időt legyenszives. Egyébként négyes volt a kölyök magatartása, csak pont a Juliska néninél nem volt jó gyerek, addig a pár percig... Amúgy nagyon sok panasz volt a tanárnőre. Kislánynak a napköziben azt mondta, mikor a matek leckében kérte a segítségét: te ezt nem is fogod érteni, mert te bunkó vagy... Szegénykém hat évesen, egész héten sírt otthon... Aztán el is küldték a nőt, egyébként is nyugdíjas volt már...

A másik eset, valakinek ellopták az ellenőrzőjét - hát tán azt hiszem hetedikben - és mire visszakerült hozzá, tele volt írva disznóságokkal. A tanárok elővették a régi dolgozatokat és próbálták kisilabizálni, hogy melyik gyerek írására hasonlít. A fiam benne volt a szitában... Megkérdeztem tőle, hogy van-e köze a dologhoz, mert én most kiállok mellette, de ha utólag derül ki, és szégyenbe kerülök miatta, azt a jóisten ne adja neki :)) Azt mondta, anya higyjél nekem... Úgyhogy kiálltam mellette. Mondtam, hogy benne vagyok egy írásszakértői vizsgálatban, ha a kölyök volt, állom a számlát, ha nem ő volt akkor ne gyanúsítgassák tovább... Aztán valahogy elsikkadt a dolog.

Egyik alkalommal sem bántam meg, hogy kiálltam érte.

Mondjuk azt is látom, hogy a "mai gyerekekkel" nagyon nehéz, tisztában vannak a jogaikkal, a kötelezettségek pedig, háááát....

Utálom, amikor a szülők fennhangon beszélik, hogy az a tanár vagy ez a tanár hányszor vált el, hogyan neveli a gyerekét, milyen a lakása, stb. Mi a bánat közöm van hozzá? És a gyerekemnek? Ki tudja, én hogyan élek itthon, mégis a munkahelyi értékeléskor 97 százalékra értékelték a teljesítményemet.

A gyerkőcök amúgyis nagyon szeretik kihallgatni a felnőtteket és levenni a mintát, hogy ők is hasonlítsanak az édesanyjukra, édesapjukra.

öreg hiba, hogy nem tiszteljük egymást, nemhogy a tanárokat.

De hogyan? Múltkor az ebédlőben a felsős fiúk hangoskodtak és rendetlenkedtek. Egy tanárnő rájuk szólt, mire egy kolléganőm fia azt mondta neki "húzzál már innen, ne piszkálj evés közben". Persze beírtak az ellenőrzőjébe, mire anyuka másnap bement és megkérte a tanárnőt, hogy ne zaklassa a fiát evés közben, mert igenis a gyereknek volt igaza.

Én mondjuk pofán vertem volna a kölyköm, hogy a fal adja a másikat. Pedig nem vagyok agresszív. És ez a jövő nemzedéke :(

Én is tudnék mesélni. 3 hete egy 8.-os gyerek tönkretette a fiam biciklijét 3.000 ft-os kár lett benne, természetesen benyújtottuk a számlát az tettesnek és az igazgatónő majdhogynem rajtunk kérte számon, hogy mire fel kérünk mi pénzt a gyerektől. Az egyik nap azt ajánlotta, hogy bűntessük meg kérjünk számlát,és fizettesük ki a kárt, amit másnapra elfelejtett, sőt a gyerek hátrányos helyzetével példálózott, hogy ne kérjük el a pénzt. Természetesen nem hagytam annyiban ki lett fizettetve a kár.

Az osztályfőnök meg sem említette ezt a problémát, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Szörnyű, amit a pedagógusok csinálnak 90%-uk nem való tanárnak.

Szeretem ezt a témát, van egy kisiskolás (még csak elsős) kisfiam, általa és rajta keresztül sokminden történt már velünk. Nem tudom, városon milyen a helyzet, más e, mint falun, de itt, egy kis községben, ahol a gyerkőcöknek el kell utazniuk és több faluból érkeznek egy suliba, nagyon rossz.

Én azt hiszem, hogy a legnagyobb baj, hogy a pedagógusnak nincsen méltósága, nem jár már neki tisztelet. Nem tudom, hogyan alakult ez így és ennyire negatívan, de legalábbis itt ez a valóság. Az iskolában nem a pedagógus a "kiskirály", hanem a gyerek. Nincsen fegyelmezés, mert nincsen eszköz, amihez a tanár nyúlhatna. A gyereknek mindent szabad és amit a szüleitől otthon hall a tanárokkal kapcsolatban, az még olaj a tűzre.

Az elsősök tantermében az ABC magasan van a falra rögzítve. Tanárnéni elővett egy mutogatásra alkalmas hosszú botot, amit másnap már nem vehetett elő, mert szülők telefonáltak be, hogy gyermekeik elmondása szerint azzal akarta őket biztosan fenyíteni és félnek. Nevetséges.

A gyerekek szemtelenek és tiszteletlenek. A tanár tehetetlen. Engem ez elszomorít. Van egy 7 éves fiam, akit itthon a felnőttek iránti tiszteletre nevelek, fegyelmezek, de meddig birom ezt úgy, hogy az iskolában szabadjára engedik?

Mi a férjemmel azt valljuk, hogy az iskolával (óvodával) együttműködve nevelhetjük hatékonyan a gyermekünket. Nem mehetek szembe a tanítóval, nevelővel, hiszen az én gyermekem vele tölti az ideje nagy részét, a napjának nagyobb hányadát. Azt gondolom, hogy csak együtt lehetünk hatékonyak, csak együtt érhetünk el célokat a gyermekeinkkel kapcsolatban.

Azzal kapcsolatban is volt már tapasztalatom, hogy a gyerekek füllentenek bizony otthon és a szülő feltétel nélkül mindent elhisz sokszor. Egy falubeli anyuka felháborodottan várt engem a buszmegállóban egy alkalommal, hogy leteremtsen, mert állítólag a fia előző nap sírva ment haza, mert az én fiam bántotta, hátba rúgta, ott is volt a cipőjének a nyoma a kabátján. Nagyon csodálkoztam, ugyanis a fiam nem volt eddig még agresszív, ráadásul nem igazán tud jól mozogni, reumás. Megkérdeztem azért tőle, mondta is, hogy ő nem rúgott hátba senkit. A szitu azonban úgy elmérgesedett, hogy be kellett mennünk az érintett anyukával az iskolába, ahol megkérdeztek más tanárokat, gyerekeket a történetről. Kiderült, hogy ennek a kisfiúnak nagyon kellett vigyáznia a ruhájára, mert csak egy kabátja volt neki. Öltözésnél letette maga mellé a földre és valaki rálépett. Mivel ezt nem merte megmondani otthon, egyszerűbb volt kitalálnia valamit, amivel másra irányíthatta anyukája haragját.

És még mesélhetnék... Nem irigylem a pedagógusokat.

Szerintem a pedagógusoknak több jogot kellene adni a fegyelmezésre. Az én történetem:

Lányom hazajött a suliból. Láttam lóg az orra, rákérdeztem mi a probléma?

-Bencsik nyakon vágott!-volt a válasz.

Nem tudtam sírjak-e vagy nevessek. Megkérdeztem mit tegyek, mit vár ő mint gyerek tőlem az édesanyjától. Megkérdeztem hogy feljelentsem? Síri csend volt a válasz. Megérdemelted?-kérdeztem. A válasz határozott igen volt. Kiderült olyan volt 4 társával együtt az órán mint az ördögfióka. Ő lett a kedvenc tanára, már középiskolás, de a beteg tanárnőjéhez rendszeresen visszajár. Sokszor mi szülők reagáljuk túl a dolgokat, a tények teljes ismerete nélkül. Ne gondoljuk hogy a gyerekünk ártatlan bárány. Persze van olyan hogy a nevelő a ludas. Ilyenben is volt részünk.

Vitatnám az "ok nélkül"-t. A pedagógus manapság ha fegyelmez, olyan "elszámoltatásban" részesül, mint a rendőr fegyverhasználat esetén. Sok esetben a szülő ok nélkülinek látja a dolgot, mert ő maga is elég buta sajnos, ahhoz, hogy objektíven ítélje meg a helyzetet.

Még az egyetemi évek alatt voltam óraadó tanár egy alapítványi iskolában. Nos, mikor rászóltam egy diáklányra, hogy miért nincs itt a tankönyve, pókerarccal azt felelte, hogy nem hordja, mivel nem fér a táskájába. Egy retiküllel járt be. Nekem is az igazgatói irodán kellett magyarázkodnom, hogy hogy mertem leteremteni a lányt. Bizonyára a szülő ok nélkülinek tartja ezt is, hisz "szegényke, csak otthon felejtette a könyvét". Az, hogy a kislányt az ovisok lekörözték volna angolból, nem gáz - de ha a tanár erélyesebben lép fel, az igen. Ja, meg az is aranyos, mikor a szülő azzal érvel, hogy "nem a tanár hibája, hogy nem tud a lánya angolul?" Yeah, right!