Óvónénik és tanárok a kiskirályok?! (beszélgetős fórum)

Nemrég szedettem le egy nyolcadikosommal egy olyan képet a saját myvipes oldaláról, amiből akár rendőrségi ügy is lehetett volna. Szerinte én ne nézegessem ezt az oldalt. Nem engem sértett, hanem egy kollegát.(gyerek is volt rajta és nagyon bántó volt)

Mondtam, hogy ha az illető férje meglátja, bejön és úgy felpofoz, hogy leesik a fejed, megérdemled.

Tehát ultimátumot kapott, vagy leszedi ott előttem a képet és megígéri, hogy nem teszi fel sehova, vagy ügy lesz belőle. Ez utóbbi mellett döntött, miután mondtam, hogy képzelje el, hogyan fogja magát érezni az ő anyukája, ha ezt megtudja.

Néha úgy érzem, hogy a tanítás már teljesen másodlagos dolog lett. Inkább nevelünk. Sokszor a szülő helyett.

Azért szörnyű, hogy nekem kell néhány gyereknek azt is megtanítani 11 éves korában, hogy kell rendesen enni! (pl. nem kanállal a tésztát, a szelet húst sem a kanállal eszem, hanem van kés is, stb...)

A szülőknek sokszor nemcsak a pedagógussal, de egymással is szót kell érteniük. Az a gond, hogy sok szülő nagyon szélsőséges, mert "az én gyerekem ilyet-olyat biztosan nem csinált, ismerem annyira", mondják. Pedig a gyerekek sokmindent kipróbálnak, megcsinálnak. Lehet, hogy otthon nem, de az iskolában, társakkal belemegy a csemete sokmindenbe. Ráadásul a gyerek látásmódja teljesen más, mint a felnőtteké. Én a fiamon tapasztalom, hogy sokszor számomra jelentéktelen dolgok bántják és máskor értetlenül áll szülői szigorom előtt, mert az ő véleménye szerint a történtek jelentéktelenek őrá nézve. Én bízom benne, hogy ő rendes és jó gyerek, de hagyok egy kiskaput, mert ő még gyerek, tapasztalnia, tanulnia kell és bizony ehhez sokmindent meg kell élnie.

A tanárok is emberek (be kell látnunk :-D ), hibázhatnak, van, hogy rossz napjuk van, nekik is van gondjuk, tragédiájuk, stb. Gondolom, igyekeznek nem bevinni az iskolába, de azért csak ott van velük. Mindig lesznek jó és kevésbé rossz tanítók, szigorúak és engedékenyek, de ez a világ rendje. Én nővérként dolgozom és ráhúzhatom ezt a leírást a munkámra is. Vannak jó és rossz, kedves és kevésbé kedves nővérek. Szerintem ez az élet minden területére jellemző.

Én pofont nem kaptam tanártól, de van az emlékeim közt két olyan tanító, akiket soha nem felejtek el. Mindkettő vasszigorú idős férfi tanító volt, jóval a nyugdíj után (egyikőjük még ismerte a dédnagyapámat). A vezetéknevünkön szólítottak és magáztak bennünket, pálcával a kezükben járkáltak, a fiúk pajeszát húzkodták. Akkor nem volt kellemes, de az órákra mindig készültünk, nem volt a tantárgyakból még 3-as tanuló se nagyon, nemhogy rosszabb... És bár sok tanítóm a feledés homályába merült, rájuk valamiért még mindig emlékszem és ez nem negatív érzés...

Van benne valami! Amerikában néhány állam a bolti lopásokat azzal bünteti, hogy a delikvensnek egy transzparenssel kell a bolt bejárata előtt állni pár órát, amin felirat: "Loptam ebből a boltból. Tanulj a példámból, ne lopj!"

A kezelhetetlen diákot is ki lehetne állítani az iskola bejáratához "Mindenből bukásra állok. Viselkedésemmel és szellemi szintemmel az egész osztályt hátráltatom. Tanulj a példámból, belőled még lehet valaki!" Persze, emberi jogok, bla-bla...

Kedves Mira! Nem a pénz befolyásolja fiad iskolai sikereit, előmenetelét. Sokkal inkább a Te és párod iskolai végzettsége, az otthonotokban lévő könyvek száma, a saját íróasztal és PC megléte. Ezt nem én találtam ki, a 2008-as Országos Kompetenciamérés mutatta ki kőkeményen. Még valami: az iskola nem csupán a tananyag elsajátításáról szól. Arra is meg kell, hogy tanítsa a gyereket, hogy hogyan "közlekedjen" az életben, tisztelje a felette állókat, elviselje az "életunt, öntelt és lenéző" tanárt / főnököt is, kulturált módon fejezze ki véleményét, nemtetszését, megvédje saját érdekeiket. Ha ez elmarad, egy lépten-nyomon falakba ütköző, dühös felnőtt lesz belőle, aki azt tapasztalja, hogy "mint a véres rongyra úgy néznek rá és viselkednek vele". Ezt elkerülendő ne

átkozódj és ne becsméreld a tanárokat. Ha ennyire boldogtalan és elégedetlen vagy a jelenlegi iskolával / tantestülettel, tedd át máshová a fiad. Kecskeméten éltek, több jó hírű intézményből válogathatsz.

Végül: Ne hidd, hogy a tanárok a tisztaságcsomagra utaznak. Az oszálypénzt általában kirándulásra, színház, múzeum, koncert látogatásra költik. A tanárnők nem szándékoznak és nem is fognak a tanulást kiegészítő eszközökön meggazdagodni. Az csak a fiad érdekét szolgálja, hogy felhívják a figyelmed hasznos kiadványokra, CD-kre. Egyel több könyv legyen inkább, mint egyel kevesebb. Hisz, ahogy a felmérés is kimutatta, nem mindegy, hogy 'vaslábas vagy lexikon esik otthon a gyerek fejére' :-) A készség tárgyakkal kapcsolatban, általában a szülők nem aggódnak ennyire a testnevelés és rajz jegyek miatt. Sokkal fontosabb, hogy a humán-, és reáltárgyak jegyei szépen gömbölyödjenek.

Tudom, a kis gyerek anyukája ne kritizálja a nagy gyerek anyukáját. Magam is kerülhetek hasonló szituációba. Mégis javaslom, hogy keress másik iskolát, mert felőröl ez a szélmalomharc. Meglepődtem mikor az adatlapodon láttam, hogy Te velem egyidős vagy!! A stílusodból arra következtettem, hogy egy generációval idősebb lehetsz... annyira megkeserít ez a dolog, hogy szinte megöregszel a küzdelembe!

Jó, hogy jöttél! :D

Én megértem Mirát, tényleg. Gondoltam, hogy ez nem egyszeri eset már nála, azért "borult" így ki. Azt is tudom, hogy ez egy kényes téma, mert az ember gyereke a legfájóbb (és persze a legszebb, legörömtelibb) pontja is az életének. De valami úton-módon mégiscsak a közös nevező megtalálása hozhat megoldást.

Nekem még nem problémás a gyerekem, de a jövőt nem láthatom...

Bocsi, hogy én reagálok először és nem védek, csak arról van szó, hogy lehet ez már felhalmozódott nála.

Sajnos az én gyerekem is elég problémás a tanárok szerint, de én mindig nagyon együttműködő próbáltam lenni. Szülői értekezlet, fogadónap, telefon, ha szükségét éreztem. A legutolsó szülőin az lett a jutalmam, hogy az összes jelenlévő szülő előtt elkezdte szapulni a kedves of. a gyerekemet. Próbáltam mondani, hogy majd utána megbeszéljük, de kegyetlenül nyomta az arcomba, azt hittem elsüllyedek, ezek után nem kívánok többen részt venni egy értekezleten sem. Majd üzen, ha lesz valami probléma és négyszemközt megbeszéljük. Persze nem mindenkire ez a jellemző, de ha valakinek ilyen élményei vannak, így reagál.

Nagyon sajnálom, hogy így érzel, mert ez rányomja a bélyegét a mindennapokra és gondolom, nemcsak a tiedére, hanem talán a gyermekedére is. Amikor olvastam a hozzászólásodat, úgy éreztem, hogy van benne igazság, csak az egész nem áll össze egy nagy valósággá...ezt a magam példáján tudom, érzem, gondolom.

Ami rögtön eszembe jut és kívánkozik kifele, az a következő néhány dolog. Igenis be kellett volna menned, amikor megtörtént a baleset. Nem cirkuszolni, nem botrányt csinálni, hanem egyszerűen beszélni róla, mert egy 12 cm hosszan felhasadt hát nem kis dolog. Jogod van tudni, mi történt. A többi szülőnek is el lehet mesélni a történteket, én is beszélek más anyukákkal, de ha gondom van, akkor először a tanárokkal beszélek, csak utána másokkal. Én bementem volna már másnap, ha ez a baleset az én kisfiammal történik.

A nyílt napról... ha én beülnék az iskolapadba a gyerekek háta mögé, az tuti, hogy az én fiam olyan műsort csinálna nekem, hogy rá sem ismernének nemcsak a tanítók, hanem én sem. Ha a szülő jelen van az iskolában bármilyen rendezvényen vagy napon, akkor a gyerek teljesen másként viselkedik ( "úgysem mer anyukám vagy egy idegen előtt a tanár fegyelmezni, mint máskor", vagy "nem lehet semmi gond, itt van anyukám, aki megvéd", stb.) Az meg, hogy a tanár esetleg másként viselkedik a szülő jelenlétében, nem biztos, hogy annak tudható be, milyen sunyi vagy számító. Én sem ugyanúgy dolgozom és beszélek, ha a munkahelyemen az igazgatónő vagy egy hozzátartozó nézi, értékeli a munkámat. A pénz...a pénz, ami mindenhol a legfontosabb szinte, ez sajnálatos, de így gondolom. Az iskolában is kiütközik, hogy ki milyen anyagi körülmények között él, mire van a szülőnek pénze és mire nincsen. Az én fiamat néhány gyerek az év elején veréssel fenyegette meg, ha nem adja nekik a tízóraiját, mert nekik nincsen pénzük (a szülőknek) plusz kajára, szendvicsre, esetleg pár darab kekszre, csokira. Sokszor hoz haza Balázs is reklámújságokat, papírokat, hogy lehet rendelni könyveket, munkafüzeteket. Én szelektálok. Van néhány, amit azért rendeltem meg, mert ő kérte, érdekelte. És van, amit azért, mert a tanító vagy én hasznosnak találtuk. És előfordult, hogy nem rendeltem. Igyekszem arany középutat találni: van, hogy megengedhetem a drágábbat, de van, hogy feleslegesnek találom. Én ezt megbeszéltem a tanítóval, kértem, ha olyan kiadványt lát, amit úgy gondol, hasznára válik a gyereknek és jó lenne, ha megvásárolnám, jelezze. Ennyi. Még soha nem esett túlzásokba.

Nagyon elkeseredett vagy és talán így nem működik közted és az iskola között az együttműködés. Ez valóban nagyon rossz, mert sajnos a gyerekre is kivetítődik. De azért gondolj bele...bármi történik a gyermekeddel kapcsolatban, hozzád hogyan forduljon a pedagógus, amikor valószínűleg tudja, hogy miként érzel. Főként, ha szülőkkel is beszéltél dolgokról, akkor már tuti visszajutott jó néhány dolog a tanítók fülébe.

Egyszer meg kellene gyugodnod (tudom én, hogy ez a legnehezebb, a gyerekedről van szó) és be kellene menned, hogy elmondjad az összes sérelmedet, ami bánt, hogy megbeszéld, mi tetszik Neked és mi nem. Ez nem lehetne kezdeti megoldás?

Amikor Balázst az a másik anyuka meggyanúsította és engem a buszmegállóban letámadott, én sírva jöttem haza. Először is, a gyerekem azt mondta, hogy a dolog nem igaz, de mivel egy felnőtt állította az ellenkezőjét, megingott benne a bizalmam. Még soha nem hazudott nekem, igazából nem is füllentős, de hátha most mégis... Sokat agyaltam, aztán a következő napok egyikén bementem az iskolába, ahol fogadott a tanítónő. Én úgy kezdtem, hogy "ne haragudjon tanárnő, de nagyon zaklatott vagyok és szeretnék válaszokat kapni, mert rosszul érzem magam". A válaszok nem mindig hízelgőek nekünk, de akkor is bizonyosságot, megoldást hoznak. Az én fiamat sokat dícséri a tanítónő, mert nagyon fegyelmezett, jól viselkedik, nyugodt, de a másik oldalon ez a negatív tulajdonsága is például. Hogy nem érthető? Nem lelkes, csinálja, amit muszáj, de nem vállalkozik önállóan segítségnyújtásra (például könyvek-vagy tízórai osztásakor úgy ül, hogy már azzal mutatja, nem akar tevékenykedni). Nehezen motiválható jobb teljesítményre, mert szerinte mindenki okos, csak van, akinek nem megy annyira a tanulás, de ez nem tragédia. Örül a másik jó teljesítményének és meg sem fordul a fejében, hogy az övé is lehetett volna jobb vagy esetleg versenybe szállhatna a másikkal...

Ne hidd, hogy én mindennel elégedett vagyok, ami az iskolában történik. És azt se gondold, hogy én vagyok az a bizonyos "fenéknyaló" szülő-fajta. De a magam életéből, tapasztalatából tudom, hogy lehet velem szemben negatív a kritika, ha azt szépen, normálisan fogalmazzák meg nekem. És azt is megtanultam már, hogy mindenkinek jólesik (persze nem kötelező), ha bizonyos időközökben esetleg megköszönik a munkáját vagy elmondják neki, hogy elégedettek vele. Én megteszem, ha alkalmam adódik rá és így, amikor gondom van, akkor sem lesz senkinek keserű a szájíze.

És az utolsó (húúúú, hosszú vagyok nagyon)... Aki a földet túrja, az tanult volna jobban és ment volna több iskolába, hogy jobb munkát végezhessen. Könnyű kifogásokat keresni, de sokan felnőtt fejjel is tanulnak, nem másért, csak azért, hogy több pénzt kereshessenek jobb körülmények között. Ez gond Neked? Te nem ezt kívánod a gyermekednek?

Köszönöm a hozzászólásokat és nagyon örülök hogy nem írtam hogy a gyerekem kitünő tanuló volt eddig tehát van vele otthon foglalkozva!Azért írom hogy eddig mert egy régi tanárom felvilágosított hogy ezek után a tanárnő tuti lehúzza a gyereket ha másképp nem is a készség tantárgyakból,mert annak a megítélése elég szubjektív és írásos formája nincs.Érdekes a pegagógusok írásai is.Mondj három indokot miért érdemes tanárnak lenni?!Június,július,augusztus!!!

Kedves Tanárok!Van aki napi 8 órán keresztül a földet túrja egész évben ,szerinted az nem fárad el?Talán a ti hozzáállásotokon is lehetni csiszolni egy kicsit és nem lekezelően ordítozni a szülővel!Én már régóta azt tapasztalom hogy az a gyerek van nyomva akinek a szülei pézesek és tömködik a tanárt vagy az óvónőt.Pár példát én is tudok amit többen meg is erősítettek a környezetemben!Ha a szülő fel meri vállalni a gyerekét és lépéseket tesz úgy beteart neki a tanár hogy csak recseg és szülőlázítónak titulálják az iskolában ha esetleg a többi szülőnek is elmeséli.

A fiam az első héten felhasadt háttal jött haza mert ez a drága gyermek kihúzta alóla a széket és a faszék éle 12cm-en felhasította a hátát "játékból"!Nem mentem be az igazgatóhoz és nem cirkuszoltam nagy hiba volt!A tanító néni azzal védekezett ő egyszerre 27 gyerekre nem tud figyelni!Akkor mit is csinál egésznap?Mert a 2.osztály fele év vége felé olvasni nem tud és a tanárnő kiszámolta az osztály átlag 3.5!Voltam bennt nyílt tanítási órán ha azt egy tanfelügyelő látta volna na ezekre kellene menni ellenőrizni nem pedig előre behirdetett napokon ahol a tanítónéni eljátsza a jó tanár szerepet.

Mi lesz ezekkel a gyerekekkel a felsőbb osztályokban?A tanítónéni hatékonyságát még tudnám példákkal erősíteni,de minek?!Nagyon sok anyukával beszélgettem akik felvetették:

Osztálypénz minek?,Tisztasági csomag rekord mennyiség bekérve,minek?Nagyon ajánlott könyvek,cd-k....stb amit csak a tanítóktól lehet rendelni minek?Jövedelem kiegészítésnek de ha szülő nem veszi meg vagy fizeti ki a fenti dolgokat mint a véres rongyra úgy néznek rá és viselkednek vele.Az élet azt igazolja hogy nincs kifizetettlen számla.Isten malmai lassan őrölnek,de őrölnek.Kedves pedagógus!Kívánom hogy a te gyereked is fogjon ki egy ilyen életunt,öntelt és lenéző tanárt és megtudod hogy milyen érzés!

Elsőre azt mondanám,a szülőjével kellene beszélni.

Másodszorra viszont azt gondolom, az ilyen gyreknek a szüője nem foglalkozik azzal, mit tesz a gyerek a suliban.

Anno gimiben a koleszban voltak lopások.Redőrségi ügy lett belőe.Mikor kiderült, kik tették, egy iskolai gyűlésen az igazgató kiállította az iskola népe elé a 2 fiatalt és elmodta, mit tettek. Én a helyükben elsüllyedtem volna. Talán ez jó módzser lehet.

Tegnap történt:

Mentünk ebédelni és egy olyan gyerek is ott volt, aki nem fizetett, nem jár neki ebéd. Megkértem, hogy hagyja el az ebédlőt, miután a konyhás néni kérésére sem tette. Ránéztem, azaz csak ránéztem volna, mert az arcát a hajától nem láttam (miféle hülye divat, istenem!), s úgy kértem, többször is, hogy hagyja el az ebédlőt. Nehezen ment ki. Osztom az ebédet, mikor az egyik gyermekem rohan hozzám, hogy visszajött az a nagy gyerek és elvette az egyik lány ebédjét. Mire megfordultam, el is tűnt.

Ilyenkor mit lehet tenni, hogy ne küldjön vissza az anyukámba?

A mai nap "termése":

- egy másodikos fejbe! rúgta egy osztálytársát az udvaron.

- egy ötödikes letörte a tesi öltözőben a melegvizes csapot, úszott minden

- fél óráig kerestem két ötödikes fiút, akik eltűntek, azután sitt-sutty előkerültek, majd közölték, hogy dolguk volt (hát...)

- egy hetedikes kislányt megmentettem egy nyolcadikos fiútól, aki tapizta. A kislány megköszönte, a fiú felnyársalt a szemével, amikor mondtam, hogy a fülét lecsavarom, egyéb testrészeit meg jegelem.

- a hatodikosok matek órán gyurmáztak és amikor érdeklődtem, mi az, amit alkotnak, azt mondták, jobb ha nem látom. Puff neki, kíváncsi voltam. Pornó jelenet, megmintázva.

- egy hetedikes földrajz órán azzal volt elfoglalva, hogy a karjára írja tollal 5 cm-es betűkkel, hogy "B...MEG"

- reggel nyolckor kezdtem, négykor végeztem, atomfáradt vagyok.

Igazad van! És jó, hogy van bátorságod ezt kimondani. Nem kell mindig a másikat hibáztatni. Mindenki felelős, a gyerek a felnőttekről vesz példát.

Én emlékszem, hogy a mi időnkben tisztelete volt a tanárnak. Persze akkor is próbálkoztak a gyerekek, de egy kis csintalanság már nagy vagányságnak számított. Most meg kést dobálnak a padlóba szünetben. Hát én nem tom...

Valami nagyon elromlott itt. És ez így nem jó. De én nem látom a kiutat.

Valahol mi szúrjuk el, mert mi, felnőttek mutatunk példát a gyerekeknek. Nézd meg a Parlamentet. Sokszor óvodás szinvonalú viták zajlanak, sértődések, sértegetések - miközben ezekre az emberekre fel kellene néznünk.

A mai gyerekeknek a ritka kivételektől eltekintve nincs példaképük, nincsenek terveik, és igazán nem is érdekli őket semmi.

Éppen most láttam a TV-ben, hogy amíg 8 barna 12-13 éves vert egy magyar 15 éves lányt, a tanárok az udvaron inkább a kíváncsiskodókat küldték el onnan.

????