Öngyilkosságról (beszélgetős fórum)
Egy lényeges dolgot hagytál csak ki:
AKARNI is kell, mert annélkül nem ér az egész semmit!
Azt hiszem,az egyetlen megoldás,az,amit úgy hívnak az emberek önzőség.
Önmagad felvállalása.Amikor azt mondod,ez vagyok én,ilyen vagyok.Ezt a testet és ezt a lelket kaptam,felesleges az összes többi elégedetlen gondolat,hogy miért nem vagyok más.
Talán első lépésbe nem is fontos,hogy szeressük is önmagunk,de a tiszteletet meg kell adnunk neki és elvárni ,hogy mások is tiszteljenek,és el kell kezdeni azon gondolkodni,hogy innentől hogyan ,miként tudom legjobbat tenni önmagamnak,hogy ezáltal majd idővel,másoknak is azt tehessem.
Szóval fogadd el először is önmagad,a hülyeségeddel,a kehéiddel,a gondolataiddal,mindennel együtt.
A második lépés az önállóság.
Meg kell tudnod ki vagy,mit akarsz még az életben,mi okozna örömöt.Ehhez le kell vetned az "áldozat" gúnyáját és a sarkadra kell állnod,hogy a te akaratod (is ) érvényesüljön.
Ehhez keménynek és komolynak kell lenned és mindenkivel beszélned kell aki a környezetedben úgy érzed esetleg kihasznál,vagy nem vesz semmibe.
El kell mondanod(nem kiabálnod) nekik,hogy innentől, fogsz nemet is mondani és ezen ne lepődjenek meg.El kell mondanod,hogy most magaddal fogsz törődni ,mert meg akarsz gyógyulni,és el kell mondanod azt is ,hogy nem érdekel,hogy ez tetszik -e majd nekik vagy sem.......stb.
A pszichiáter egy barom.Igenis van megoldás,de nem úgy megy ,hogy holnap már szeretem önmagam.Ez egy folyamat,amihez bátorság és kitartás kell és az,hogy szembe merjünk nézni önmagunkkal és másokkal.
Kedves Fata Morgana!
Ha ennyire jól és értően látod a problémánkat, légy oly kedves és áruld már el azt is, szerinted milyen módszerrel lehetne megszeretni/elfogadni magát egy ilyen hülye önutálónak?
Nagyon érdekelne a megoldás, hisz magam is érintett vagyok a témában elég rendesen, s régóta kutatom, keresem a megoldást.
Épp tegnap este kaptam egy-a szakmájában jó nevű- átertől azt a választ erre a kérdésemre hogy SEHOGYAN.
De hátha Te tudod, ha igen, oszd meg Velünk, légy oly jó....
Nem vagyok szerethető,nem vagyok jó szülő,nem vagyok jó háziasszony,nem vagyok jó meny,...Mi is van még?Csődtömeg vagyok,mindenki útál.A mindenki többnyire egy-két személyt jelent,akinek érdeke ezeket az önbizalom romboló érzéseket belénk plántálni.És mikor merek változtatni,amikor rájövök:Lehet nem vagyok szép,de attól még lehetek szimpatikus,lehet engem szeretni,jószívű vagyok,de nem hagyom magam tovább kihasználni,akkor jön az,hogy önző vagyok és mindenkit eltiprok.Önző vagyok és mindenkit eltiprok...Csak annyit tettem,hogy mertem végre változtatni és kapaszkodni kifelé a posványomból.
Egy valaki miatt azt hittem,senki sem szeret és nem is lehet engem szeretni.Lehet szeretni.
Van amikor azt mondjuk "Hagyjon mindenki békén!".A "mindenki" nem rátok,nem a tágabb környezetre vonatkozik,csupán arra az egy-két személyre,akiknek érdeke engem gyengének tudni.Valahol ők is sérültek,vagy egyszerűen gonoszak,de a lényegen nem változtat:Kell nekik valaki,akin lehet uralkodni.Aki hagyja magán a másikat uralkodni,nem biztos,hogy gyenge.Szeret és a másik(Csak ő tudja miért,vagy ő sem)ezt kihasználja.Tipor,rombol,teljesen megsemmisít érzelmileg,anyagilag.Mintha előre megfontoltan tenné ezt.Mire kidereng,hogy mi is történt,jó lenne szabadulni,de nincs kiút,nem látni az alagút végét,és akkor már inkább a halál,mint a rettenetes lelki gyötrelmek.
Nem engedni senkit közel magunkhoz,mert akkor megint ott van az,hogy valaki újra megsebezhet bennünket.Páncél,jó vastag páncél,az megvéd.Sajna,"megvéd" azoktól is,akik elfogadnának,szeretnének,de nem tudnak a páncél alá látni,főleg,ha az már jó vastag.Ha valaki jószándékkal közelít,még támadásnak is vélhetem,mert már annyira a védekezésre állítottam be magamat.
Kemény önmagával,útálja magát...Az Ő "mindenkije" is szép munkát végzett.Ilyen szisztematikus leépítés után elég nehéz lehet elhinni,hogy vannak akik jót akarnak neki.
Egy barátnőm öngyilkos lett.14 évesek voltunk.Mondta,nagyon sokszor mondta,én pedig nem hittem el neki.Nem egyedül ment el,még egy lány vele ment.A tuti módszert most kihagynám.Iszonyatos kínok között haltak meg.Hogyan tudta rábeszélni a másikat,máig sem tudom.A másik lány édesapja börtönben volt gyilkosság miatt,anyukája öngyilkos lett.Neki inkább voltak valamilyen módon igazolható okai,de a barátnőmnek nem.
Sajnos nem látom máshogy ma sem. :((
Úgy érzem nincs kiút.Ezt nem lehet lelkileg feldolgozni.Sajnos nagyon is valós ok ami történt. :((((
Szia,
Azért ne kanyarincsad el annyira a témát, mivel éppen az a lényege, hogy van egy nyilvános naplója, ahol nagyon leír mindent.
Miért mondod azt, hogy "semmit nem ír le a bajáról"?
Üdv: Trav...
Gondold meg a dolgot. Kiut mindeg van, megha megalkuvalassal is!
Egy eleted van, nehogy odadobd egy altalad bekepzelt, vagy, akar egy valos ok miatt!!
Kerlek, varj es gondold at a problemaid megint!
Holnap mashogy fogsz latni mindent!
Es holnaputan orulni fogsz, hogy nem tetted meg!
Oké. Tegyük azt.:)
Azért is olvastam ezeket, mert egy nagyon jó barátom öngyilkos lett, még nagyon régen, de valahogy azóta is be-be nézek ilyen oldalakra, hogy ki hogy vélekedik róla, mit rontottam el, hogy nem vettem észre..
Igen, ezt utálja szerintem.
Fejezzük is be az elemezgetését, majd az orvosa megteszi helyettünk.:)
Hát a válaszok alapján, amiket idézett valamennyire jogos, hogy nem lelkesedett értük.
De nézd meg, nem csak mással kemény, a legkeményebb, ha magát kell megítélnie!
Senki nem utálja őt úgy, mint ő saját magát.:(