Olyan rossz lennék? (beszélgetős fórum)

1000%-ig egyetértek

bocs pofonok

Nálunk is vannak hasonló esetek... mintha minden baráti összejövetelen kötelező lenne. :( Elegem lett, mert akkor is eljátszotta, amikor az én barátaimhoz mentünk bulizni. Aztán akkor megmondtam neki, hogy vagy változtat ezen, vagy "otthagyom". Elbeszélgettem a fejével, nem érdekelt, hogy miket magyaráz vissza, mert tudtam, hogy úgy is elgondolkodik rajta és így is lett. Most már nyugodtabban indulok el vele bárhová, mert tudja, hogy mihez "kell" tartania magát. Szerintem próbálj meg beszélni vele, mert magától biztosan nem fog változni.

Egy történetet szeretnék veletek megosztani, érdekel ti hogy látjátok kívülállóként. A barátomról van szó, aki alapból egy nagyon rendes, szeretnivaló ember. Történt hogy elmentünk a barátaihoz szórakozni egy kicsit. Elég rosszul éreztem magamat és nem szeretek így máshol aludni ezért megbeszéltük hogy éjfélkor irány a mi kis közös ágyunk. Ebből kifolyólag nem is ittam, mert tudtam hogy vezetni fogok. Na a srácok szépen fel is öntöttek a garatra és hát már voltak beszólogatások a párom részéről(ilyenkor jófejnek akar tűnni, de ehelyett másokat bánt meg). Akkor megkértem ne igyon többet, mert már kezd buta lenni, de nem fogadta meg a jó tanácsot, mert hát nehogy már én megmondjam neki a barátai előtt hogy mit csináljon. Időközben elugrottam vele sörért, mert elfogyott, de azzal a kikötéssel hogy most mondja meg mindenki mennyit hozzunk, mert még egyszer nem megyek. Visszaérve folytatódott az ivászat és eljött az éjfél. Hát nem mentünk sehova, mert hogy néz már ki hogy otthagyja a haverjait csak mert a barátnője rosszul van. Nagyon rosszul esett nekem ez a tette, de nem lepett meg, mert nem ez volt az első eset, ha az első lett volna, le sem írom még. 2:30kor aztán végre elindultunk, de addig már szétbőgtem az agyam, mert sajnos ilyen érzékeny vagyok, és nem láttam olyan vidáman a helyzetemet alkohol befolyásoltsága nélkül mint ők. Mielőtt viszont indultunk volna megkaptam a barátaitól elég rendesen a vélemény nyilvánításukat, miszerint hisztis vagyok és túlreagálom a doldokat. Meg hát szemét voltam mert nem mentem el megint sörért, de megmondtam nekik előre hogy 1x megyek. Utána persze előkerült az ajándék bor is, mert amíg alkoholt látnak, nem tudnak leállni. Na szóval elindultunk, az úton végig ordítva, mert mondtam neki hogy elegem van. Hozzá kell tennem ő kifejezetten nem kedvelte az egyik barátnőmet, de kijött vele ha kellett, tehát önfeláldozó lélek ő is, na ezt hozta fel nekem hogy ő ezt ezért teheti meg velem, mert ő is sokmindent megtett értem. Na hát itt mégjobban elgurult a gyógyszer, mert bár ez igaz, de mindig ő iszik, én vezetek, és ha mondta bármilyen időpontban hogy fáradt és menjünk akkor indultunk maximum fél órán belül. Tehát szerintem nem egyenlő szinten van az önzésünk, de már inkább nem veszekedtem rajta. A barátnőim úgyis engem pártolnának és pártatlan véleményt szeretnék. Szerintetek tényleg túlreagáltam, bár ez már egy sokadik eset, vagy nem? Megvallom őszintén kértem már hogy változtasson az alkohol dolgon, hagyja abba az ivást ha szólok, de nem történt változás, mindig részegre kell magát innia, de hát csoda ez, ha ilyenek a barátai is? És ez az eset gondolkodásra késztetett, hogy bírnám e én ezt egy életen át, vagy inkább most hagyjam abba a kapcsolatot, mert már így is nehéz lenne, nem még később. Nagyon szeretem, de apám alkoholista, tehát azt hiszem ezzel el is mondtam miért félek ennyire. Várom a véleményeket és elnézést kérek hogy ilyen hosszan írtam le, de kell a teljes történet szerintem ahhoz hogy meg tudjátok ítélni.