Nehezen boldogulok az öregekkel. Egyszerre zsarnokok és gyerekek. (beszélgetős fórum)

Arra akartam utalni, hogy csecsemőkorban hányszor mosták ki a szarból és rakták tisztába. Ilyenre persze nem emlékszik senki

Gyerekkoromban még be kellett fűteni a pincei mosókonyhában az üst alá, teregetni a padláson, szezonban ruháskosárral villamoson a piacra és cipekedtünk haza és így tovább...

Azt hogy anyám mennyit melózott azt is csak most vén koromban látom :(

A családomra nem jellemző a demencia, de simán lehet, hogy kaptam valami olyan gént, ami miatt nálam az lesz. Nem tudom, csak abból tudok kiindulni, hogy nálunk nem volt még demens.

Ápolásra szoruló volt, de tiszta tudatú. Én is mondtam a fiamnak, hogy simán tegyen otthonba, ne küzdjön velem. Majd meglátjuk, hogy dönt, ha eljön az idő. Ha olyan leszek, mint a rokonaim, akkor nem leszek túl problémás;)

Ja, a férjemmel meg én küzdök meg, ha olyan lesz;)

jaj, de jó, hogy nem ismerek hisztis, bömbölő, cirkuszoló idős emberrel.

Demensel találkoztam már, de ő ugye beteg.

Bízom benne, hogy nem leszek sem ilyen, sem olyan, hogy a gyerekemnek ne legyen velem gondja.

Szóval csak azért szüljön a nő ,hogy ne legyen megkeseredett idős korára?

Halkan mondom ,hogy vannak akik gyermektelenül is teljes életet élnek ,és nem lesznek banyaboszorkányok mert nincs utódjuk.

Ez valami irtózatos f@sság ,ne haragudj.

Elfelejtetted hogy hányszor zsarnokoskodtál a szüleid felett, hányszor üvöltöttél ok nélkül, vagy éppen nem mondtad el hogy miért üvöltesz, hányszor vett keblére anyád amikor hüppögtél és föolytathatnám végtelenül, milyen zsrnok voltál gyerekkorodban

Csodálom hogyha nem adtak volna gyerekotthonba, aztán csinálj amit akarsz

Számolj csak vissza hány évig mennyi pénzt és törődést adtak mire önálló lehettél. A zsrmnok öregeket nem kell annyi ideig ápolni, gyámolitani, meghallgatni a 100szor ismert panaszaikat

És mindezt finoman irtam, fejeztem ki, pedig lennének keményebb mondataim is

Ne mondjuk már, hogy akinek nincs gyereke, az megkeseredett öreg ember lesz.

Nem a gyerek és az unoka az egyetlen, ami vidámmá teszi az életet.

A megfelelő otthon ideális megoldás.

Igaz, ehhez mélyen zsebbe kell nyúlni.

De nem megy tönkre benne a család.

Most ne a 4-6-8 ágyas "elfekvőkben" gondolkozzunk.

Anyut utolérni nalam 17 év, apámat leköröztem nyolccal.

Pár éve csináltam egy mappát, időnként frissítem, ahogy változnak a dolgok. Benne van az összes ügyünk. Bizhosítások, nyugdíj, közüzemi, ingatlan, lakás, garázs, bérleti szerződések stb.

Szerintem az is kibaxás, ha szerencsétlen rokon azt se tudja, hová fusson. A gondozott nénink komoly beteg volt, és mindent dugiszált, iratait napokig kerestük. Bp-en lesz a hagyatéki, mert ott is maradt zűrös ügye. Tanulni lehet abból, amivel megjártuk.

Mondjuk temetéssel kapcsolatban semmit nem szabunk, ami legkényelmesebb neki, nem érdekel.

Nah látom te is éppen olyan rossz szülő vagy mint én... 🤦🏻‍♀️😉

Mert milyen neveltetés az, ha a gyereked otthonba dug. Ezt épp a minap kaptam meg, mert azt mertem mondani, hogy a gyerekeim éljék a saját életüket. Miattunk ne adják fel az álmaikat. Ha ők boldogok, mi is azok vagyunk.

"szuperanyuka" szerint a gyerek max. a szomszéd utcába költözhet.

Így vagyok ezzel én is. Bár a gyerekek nem szeretik ezt hallgatni, de azért elmondom;) Épp egyik este akadtak ki, hogy hagyjam már abba!

elmondtam, hogy milyen nem temetést akarok, és azt is, hogy velem ne nyűglődjenek.

Én is úgy számolok, hogy nekem van talán 25 évem, a férjemnek 15:( Ha elérjük azt a kort, ami jellemző a családunkban...

Mi már most arról beszélgetünk itthon, hogy nekem kb.20, férjemnek 15 éve van, ideje lassan információt gyűjteni ellátóhelyekről. Párat bekedvenceltem gépen. Az biztos, hogy senki napját nem szeretném keseríteni nyavalygással. Nem azért szültünk gyereket, hogy gondoskodjon rólunk. Ha úgy neveltük, segit megtalálni a megfelelő otthont.

Addig viszont, ahogy a csövön kifér.