Mit lehet tenni, ha az ember nagyon fél a gyerekvállalástól? (beszélgetős fórum)

Na látod!:)))Ha úgy lenne ahogy te gondolod ,akkor nem írt volna vissza!Az lenne a legjobb ,ha szépen megbeszélnétek mindent,de vádaskodás,számonkérés nélkül.

Ő is és Te is sérültetek a válás során.

Rég nem jártam erre, de mindenképp hiszem hogy egyes nőkbe nem alakul ki az anyaság mint ösztön. Egyetlen anyának sem bocsátható meg hogy elhagyja a gyermekeit....soha.... Mikor eldönti egy felelős ember hogy szexel valakivel védekezés nélkül, onnantól kezdve benne kell legyen az a felelősségtudat hogy ha ebből gyermek lesz az a gyermek azt érdemli...akárki legyen az apja, vagy akár erőszakból szülessen(akkor sem a gyerek a hibás)...azt érdemli hogy mindenben ő legyen az első. Én 19 évesen feküdtem le a nagy szerelmemmel 3 év együttjárás után. Mielőtt megtörtént, belegondoltam hogy ha gyerek lesz a vége, akkor megtartom és onnantól kezdve, nekem nem lesz más célom csak hogy neki a legjobb nevelést adjam. Tudatosan nem mondom hogy mindent. Sőt a párommal is átbeszéltem, és neki is ez volt a véleménye, és megígérte hogy elvesz ha ilyen dolog történne. Mert egy ember csak akkor felelősségteljes ha mindent időben átgondol....Ha nem tette akkor hozzon áldozatot, és magáról lemondva nevelje a gyermekét.

Egy nő sem nevezhető anyának aki nem neveli fel a gyermekét. Egy gyermek sem lehet annyira rossz hogy az anyja ne szeresse, vagy megszünjön törődni vele.

Nem hiszem,hogy titeket hagyott el,talán csak az apátokat!Lehet,hogy új életet szeretett volna kezdeni.Nagyon szigotú vagy!

Én nem ítélkeznék elhamarkodottan....

Te más szemszögből nézed.

Az jó kérdés.....hogy kinek mit kell megbocsájtani....

Tudod azért kérdeztem Tőled ennyit,mert egyszer sem irtad,hogy "azért én is adtam rá okot,hogy..."

Talán egy kicsit önkritikusabbnak kéne lenned és nem csak a másik félfeben keresni a hibát!

Szerintem könnyebb lenne!

Én úgy gondolom,hogy az emberek reakciói egy válaszreakció ,amit valaminek ki kellett váltania!!!

Én azt mondtam, hogy teljesen máshogy fogom nevelni a gyerekem, ha lesz egyszer. Tudom nagyon jól, elvégre én is ilyen vagyok, hogy az ember mennyire szeretetéhes tud lenni. Én anyám mellett végig az voltam, mert sosem kaptam meg azt a szeretetet amire vágytam!!!Tudom jól, hogy ez milyen rossz és legyen akármilyen rendetlen, vagy rossz a gyerekem, sosem úgy fogom bűntetni, hogy nem adok neki szeretetet!!

Onnan tudom, hogy anyám mit gondol erről az egészről, ahogy viselkedik és viszonyul hozzám. Ennél több nem kell!!!

Akkor indítana, elmondaná a sérelmeit és akkor talán megtudnám végre valahára, hogy miért nem szeretett engem soha!!! Még örülnék is neki. Mert én úgy fogom fel, hogy tanulnék belőle és javítanék rajta. De ha ő ezt elolvasná csak felháborodna, nem pedig átgondolná, hogy hoppá ezen talán tényleg javítani kellene, vagy másképpen állni a dolgokhoz. Ez a különbség kettőnk között!!!!

Sokszor, számtalanszor kérdeztem tőle, hogy mi a baja velem, min változtassak. Nem mondott rá semmit!!Akkor???

Már megint csak az egyik oldalát nézed a dolgoknak és a saját életedből indulsz ki és nem hallod meg amit mondok!!!

Így semmi értelme leírnom ezeket!

Hát igen...nem lehet jó érzés!Ezért mondom én azt ,hogy vannak dolgok amiket nem szabad kimondani,mert már változtatni nem lehet rajta!

Csak a felelősségét nem érzi sok ember az adott pillanatban!

Nagyon bonyolultak az emberi kapcsolatok,mindenki a saját kis sebeit nyalogatja,de ha jobban figyelnénk a másikra,akkor jobb lehetne az életünk!

A legfontosabb,hogy mindenki a saját magának felejen meg!

Az ember magának alapít családot, nem másnak és ezért csak ö a felelős.

Mindenki úgy alakítja az életét ahogy neki jó,ettől függtlenül nem árt vannak céljai életben és úgy él,hogy sikerüljön elérni.Borzasztó olyan életeket látni ahol "ahogy esik,úgy puffan" történnek a dolgok ,utána meg nem vállalják a felelősséget a tetteikért,söt másokat hibáztatnak érte.

már megijedtem.

mindjárt léptem is volna tovább

nagy dolog....

nincs nagy dolog,nem létezik, csak az ha én megteremtem.és nem a gondolatok teremtő erejében, hanem a saját két kezemben hiszek

tudod egész életemben azt várták hogy én tegyek erőfeszitést azért hogy a kapcsolatunk jól működjön.hát nem.

sosem kaptam senkitől semmit.kivéve a párom.

de ő más.

és mivel senkitől nem kaptam semmit,igy nem is vagyok rászorulva hogy olyanok kedvére tegyek akik tojnak rám.én nem akarok nagy dolgokat.

semmit sem akarok.

csak nyugodt életet a családommal.

és mivel csak rájuk számitok, ezért csak ők fontosak. más családtag meg forduljon fel.

Őszintén sajnálom,hogy így alakult az élted!De még Te os fiatal vagy ahhoz,hogy ennyire pesszimistán gondolkodj!

Tudom nem fenékig tejföl az élet,hidd el az enyém sem! De..másé sem...és mégis..nagyon sok múlik a hozzáálláson..azon hogy ,hogy hogy akarunk kijönni az egészből!A jót erősitjük magunkban a jó,vagy a rosszat!

Arany mondás,hogy a gondolatoknak teremtő ereje van!

Változtatni a gondolkodás módunkon sosem késő ,először nehéz,aztán hozzá lehet szokni, hogy a pozitív oldalát lássuk meg a dolgoknak!

és nem szabad álmodozni...ilreális dolgokok után..arra érdemes törekedni ,hogy eszre vegyük a jót és örüljunk neki,még az egyszerü,kis dolgoknak is!

Csak sokszor az a baj,hogy mindenki a nagy dolgokat várja!

kivárja az időt, amikor már nem fél tőle, és akkor bevállalja

ha meg még akkor is fél, akkor nem tudom. ne vállaljon gyereket, vagy menjen el szakemberhez.