Mit lehet tenni, ha az ember nagyon fél a gyerekvállalástól? (beszélgetős fórum)

Most mit lovagolsz ezen ennyit?

Bármikor meg merném neki mutatni, mert ha valóban szeret, akkor nem foglalkozik ezzel, hogy mit írtam ide, mivel megbeszéltük, hogy lezárjuk a múltat és nem törődünk ilyenekkel.

Tudja, hogy hogy vélekedtem róla.

De ha ezen besértődik, akkor ott vigye a fene.

Sokmindent hallottam én is vissza, hogy hogy vélekedik rólam, vagy régen hogy érzett irántam, mit láttak az emberek. Ha ezt mindet elhinném és foglalkoznék vele, elhiszed, hogy soha nem kezdeményeznék kapcsolatot vele. De nem érdekel. Engem nem mások véleménye érdekel. Sokszor beszélt rólam ő is úgy, ahogy nem kellett volna még a szemembe is, hogy belőlem nem lesz más csak egy útszéli kúrva, meg ilyenek. De nem érdekel.

Próbálom vele újrakezdeni, kialakítani a kapcsolatot és kész. Majd meglátjuk, hogy hogyan alakul. Nem akarok pofáraesni megint. Remélem nem kell benne megint csalódnom.

Te még nagyon naív és tapasztalaetlan vagy az emberi kapcsolatok területén!

nem bántani akarlak,de nem csak ideákból áll az élet,neha produkák furcsa helyzeteket!

Egy indián bülcsesség :Amig nem húztad fel a másik saruját ne alkoss véleményt!!!

Sterinted ha én is beálltam volna a szapulók sorába ,akkor is felvette volna a kapcsolatot az anyukájával? Én is öntsek olajat a tűzre?

Vajon melyikünk segít neki,te vagy én?

Te Sára, ez nem olyan mint egy férfi-nő kapcsolat. Ott ha válásról beszélünk biztos két felet kell végighallgatni, mert két egy kategóriába eső emberről van szó. De egy leány anya viszonyban beszélünk egy tudatlan emberről, aki épp felfedezi az életet és egy "felelős asszonyról" aki önként úgy döntött hogy világrahoz egy gyermeket. Azzal a döntéssel anya lett, de ez a nő egy szép nap megszünt anya lenni. Lehetett a lánya 16 vagy akármennyi. Nem két ember hibája hiszen egy anya gyermek viszony mindig az anyai szeretet önzetlenségén alapul. Mert mit kap egy anya mindazért a sok áldozatért amit vállal egy gyermekért, vagy egy igazi anyának mikor tudja meghálálni egy gyermek a sok önfeláldozást. Soha. És egy normális anya nem is várja el. Tudja hogy eljön egy nap amikor a gyermeke elmegy és új családot alapít. Utána lehet hogy szüksége lesz a gyermeke gondoskodására, de lehet hogy nem fog rászorulni, és egyetlen dolog amiért érzi hogy érdemes volt mindent megtenni a gyermekéért az csak az lesz hogy őt boldognak látja, és megajándékozzák unokákkal akikben gyönyörködhet.

Megbocsátható lett volna ha magával viszi vagy ha nem is, de legalább néha magához veszi, de ha mindezt nem tehette is meg legalább akkor érezte volna, és mondta volna mindig el hogy mennyire sajnálja és hogy jogosan haragszik rá...mert szerintem jogosan haragszik rá. És ezek után jön szegény lány és próbál normális kapcsolatot teremteni vele, és mind "pofára esik". Semmi megbánás, semmi sajnálom, semmi bocs hogy úgy alakult hogy nem tudtam jó anyád lenni, sőt még neki áll fennebb.

Mikor ennyire véded azon gondolkodom hogy nem te vagy az anyja? Mert egy ilyen asszonyt ki védene aki után az elhagyott lánya futkos hogy normális kapcsolat alakulhasson ki. Nem mondom hogy ne próbálja rendezni, de nehogy már neki legyen lelkiismeretfurdalása, mert ha lenne nem tudna jó anya lenni ő sem, csak ha valamilyen szinten elítéli az ilyenfajta hozzáállást, még ha az anyjának sikerül is megbocsásson, de soha ne értse meg és főleg ne értsen vele egyet. Ezt nem szabad kimagyarázni. Egy anya anya és pont. Nincs "de" meg semmi körülmény ami megmagyarázhatná hogy miért nem végzi el ezt a kötelességét.

Ha az én lányom így írna rólam ,történ ami történt,a stilus akkor sem mindegy,akkor nem biztos,hogy szóba állnék vele és megkérdőjelezném,hogy vajon őszinte e a közeledése!

Ha ilyenenekt írsz róla,hogy "a hülye"pl., akkor nem értem ezt az egészet? nem az szürödik át az írásaidon,hogy van benned egy picike kis szeretet felé,hanem egy jó adag gyülölet jön át így!Nem értelek !Magyarázd meg légyszi!

Ismered a körülményeket? Miért nem nevelte?

Korrepetálásra is járatta és már nem volt kis gyerek amikor ő új életet kezdett!

Ne ítélkezz a másik fél meghallgatása nélkül!!!!!!

Te, amit elmesélsz közelébe se ér annak amit ittik élt át. Őt nem nevelte az anyja hanem elhagyta. Bizonyos esetben nagyon jót tesz egy gyereknek egy egy elcsattanó pofon, én is kaptam és áldom azt a szerető kezet aki adta, mert nem lehetnék azok nélkül a pofonok nélkül az a boldog ember aki vagyok. Szegény ittiknél még ezt is lespórólták.

Biztos hogy jó lenne ha rendeződne a kapcsolatuk? Vajon egy unokának olyan nagymama kell majd, aki nem hajlandó bocsánatot kérni a lányától hogy nem nevelte, hogy elhagyta. Ha tudnám hogy ezt tettem a lányommal mindent megtennék hogy kijavítsam, nem hogy még nekem álljon feljebb. Ahogy a hozzászólásaiból megismertem, ittik biztos megbocsátana neki. DE ahogy az anyja tette meg az első lépést mikor elhagyta, ő kellene megtegye az első lépést amikor rendezni kellene az egészet. Már az is nagy dolog hogy ittik szóba áll ezzel a nőszeméllyel. Ebből is látszik hogy ezerszer különb anya lesz.

Mindenki volt gyerek,tudjuk ,hogy a gyereket nevelni ,irányítani kell.Én annak idején ezt nagyon nehezen toláraltam és kígyot ,békát kiabáltam anyámra e miatt...sajnos nem volt önkritikám.A sérelmeimet felnagyítottam ,mindíg csak elvártam és sosem adtam!

Ha abból a szemszögből közelítem meg a dolgokat akkor én is így beszélhetnék,de azóta eltelt sok év és tudom ,hogy csak azért volt minden,mert nekem akartak jót!Pedig elcsattant egy-két pofon is,de nagyon is megérdemeltem a tiszteletlenségem miatt,ahogy ,amilyen stílusban beszéltem anyámmal.

Nem tudhatod ,hogy ittik milyen ember,de akkor sem szabad a feszültséget szítani,mert nem ismered a másik véleményt!!!Az lenne a jó ,ha rendeződne a kapcsolatuk.

Tudom hogy nem fenékig tejföl az élet, lehet hogy nem tapasztaltam eleget, főleg ilyen téren nem. Megtanultam azt hogy soha ne ítélkezzünk mások felett. Talán egyetlen pontban nem tudom ezt a tanulságot betartani, és ez az anyaság. Engem szeretett az anyám, de nem tudok elképzelni egyetlen dolgot sem ami arra vezette volna hogy ne szeressen. Szerintem akármi történt volna mindig szeretett volna, akár válás, akár megcsalás, lehettem a világ legrosszabb természetű embere, ami talán voltam és vagyok is, de ő soha nem bírt volna nem szeretni, elhagyni. Egy éjszakára nem adott le a nagyszülőknek, tudtam hogy soha nem lehetek a terhére, pedig mindenki mondta hogy rosszabb gyerek nálam ritka volt, meg 7 fiú bújt el bennem....

Lehet ittik anyukáját sem szerette az anyja, vagy nem tudom miért ilyen. Hogy lehet ilyen?

Minden a körülményektől függ!Ha úgy fognám lel ahogy ittik akkor mondhatnám azt is ,hogy elhagyott,de nem teszem,mert meg akartam érteni Őt!Minden érmének 2 oldala van.

Te még nagyon fiatal vagy,sokat kell tapasztalnod ahhoz ,hogy megértsd ,néha nem fenékig tejföl az élet és ne ítélkezzünk mások felett!!!

Ha így beszélsz ,akkor nem tudsz "tiszta lappal"nyitni!

Addíg amíg gyülölet van a szívedben kár erről beszélni....

Itt nem erről volt szó. Hanem arról, hogy elment és ezzel együtt szart a fejünkre. Érthetőbben már nem tudom leírni.

De ahogy beszélgettük anyámmal, félretesszük a sérelmeket, lezárjuk a múltat és új lappal indulunk.

azért mert máshova költözött még nem hagyott el.

Csak mások a körülmények,attól még törödhet a felnőtt gyerekeivel!Fefogás és beállítás kérdése.

Én nem a válás során sérültem, hanem mikor elhagyott minket. Ezzel volt a gondom, nem azzal, hogy elhagyta apámat. Az a kettőjük dolga.

De én is ezt írtam neki, hogy mindenféle vádaskodás és beszólás mentes beszélgetést kellene folytatnunk, a multat lezárva és a válás valamint a per szóbahozatala nélkül, mert én arra nem vagyok kíváncsi, hogy apuval mi van köztük, milyen vita folyik, ki milyen pénzt akar még és hogyan. Nem érdekel. Az a kettőjük dolga, nekem semmi közöm hozzá!!!!!