Mit érdemes termeszteni egy 700 négyzetméteres kertben? (tudásbázis kérdés)

Hajdanán Anyum úgy volt vele , h szeretne segíteni , mondtam neki : eleget segítettél !!! pihizzél csak ! sose tudtam neki viszonozni ! már 30 éve elment örökre és még csak 54 volt ! az ember továbbadja a gyerekeinek amit kapott , legalább a jót , amit tud :)

Hátha szerencséd lesz és sikerül találnod valami kisebbet , az utcánkban az egyik tanárnőnek sikerült 1 utcával arrébb 1 pici házat megvenni , hatalmas mázlija van még 1 kis télikert is van benne :)

Éppen idén lesz 10 éve h karácsonyra lett netünk , amit kaptam érte :( :( :( mára már odáig jutott a férjem is , h hiányozna , ha nem lenne :( / nem is igaz , mert karácsonykor még nem volt , csak a gép + a kütyük hozzá , aztán csak lett net is :)

Tudjátok mi a legrosszabb?

Ha valami csoda folytán értelmes emberrel találkozok és beszélgetek vele, nem tudom kifejezni magam, ne jönnek a szavak. Ki van gondolva a mondanivaló, de a szavak nem jönnek ki. Iszonyat! Szégyen hogy nem tudok beszélgetni, pedig szeretnék ha arra alkalmas emberrel vet össze a sors.

Nem régiben fórumtárs látogatott meg. Annyira kellemetlenül éreztem magam, majd el süllyedtem.

Előzmény: Kiskoromban semmi nevelés, csak ütöttek-vertek. Ezzel hozták tudtomra hogy nem tetszik amit csinálok. De nem voltam rossz.

Aktív koromban a munkahelyen nem lehetett beszélgetni, sőt egymásra nézni sem. Gyári szalagmunka.

Tehát egész életemben szinte sosem beszélgettem.Írásban ki tudom fejezni magam, mert itt senki ne látja mikor nem jönnek a szavak. :)))

Végül is nagyon jó egyedül, de néha szívesen töltenék minőségi időt valakivel. Valamilyen szinten az egyedül létet kedvelő ember is társas lény. Vagy ilyesmi. :)

Hasonlóképpen vagyok mint anyukád. A kerti bogarászás mellett az internetet is nagyon szeretem.

Bármire kíváncsi vagyok megkapom a választ, és olyan témákban olvasok amilyenben csak akarok. :) Igen, hát a kedélyem egy szinttel lentebb fog kerülni, de ha belegondolok hogy átjutotta ennél komolyabb nehézségeken is az életben, az internet elvesztése azokhoz képest semmi lesz.

Látod, nálatok te támogatod a gyereket, örömmel, lemondásokkal. Gondolj bele milyen kegyetlen érzés hogy én nem tudok segíteni, sőt visszahúzom őt. Ha úgy hirtelen átfordulna a kocka, mit éreznél? vagy inkább meg se kérdem, mert ezt csak az tudja, aki benne van. Sose tudd meg!

Keresem a kiskaput:

Szeretném eladni a házamat, és venni egy egészen kicsit. Ezzel egy csapásra megszabadulhatnék a hiteltartozástól, és kicsi házban kicsi rezsit talán még ki is tudnám fizetni. Leginkább helyben szeretném megoldani, de ha nem megy, találnom kellene közeli településen valami élhetőt.

Ezt nem lehetett félreérteni. :-) Jó, pihentetem mostmár az ötletrohamaimat. :-)

Judit, igaz hogy sok "öregasszonynak" nincs internete, nade nekik valószínűleg nem is volt soha, azt se igen tudják, mi fán terem.

Az én 82 éves anyukámnak viszont az a legfőbb kedvtelése, tekintve hogy könyvet olvasni már nem tud a rossz szeme miatt, de a monitort - kellőképpen kinagyítva magának - azt látja.

Ő szerintem nagyon boldogtalan lenne enélkül. Megszokta, szereti.

Én is leginkább a kedélyedet féltem, mert egy megszokott és szeretett dolgot nélkülözni az nem olyan, mint egy ismeretlen "valamit".

Tudom én, hogy anyaként gondolkodni az valami egészen más minőség.

Csak nálunk meg fordítva van, még mindig én vagyok az aki támogat, de pont az anyai gondolkodásom miatt én inkább ezt teszem, és belenyugszom hogy valószínűleg soha nem jutok el pl. Hawaiira. :-)

Való igaz, hogy mindennek meg lehet találni a jó oldalát. Sok embernél sokkal jobban élsz. Talán akad azért még mindig valahol egy "kiskapu". :-)

Internetről: Itt ne érhető el minden mindegyik internet szolgáltatás. Én nem tudom a körülményeket, csak azt, hogy elég korlátozott lehetőségek vannak.

A fiamról: Nem arról van szó hogy nem tudná kifizetni, hanem arról, hogy anyaként gondolkodom. Így is biztosítja a megélhetésemet, ami erősen visszahúzza őt a haladásban. nem lennék képes többet kérni tőle, miközben látom mennyi tényleg fontos dologra lenne most is szüksége. Inkább én nélkülözök amit csak tudok. Sok lemondással jár a szegénység. Ha egyel több, azt is ki fogom bírni. Sok öregasszonynak nincs internete, sőt élnek nálam rosszabb körülmények között is. Sok embernél sokkal jobban élek. :))

Ez elég lehangolónak tűnik, pláne az internet dolog. Neked az kell.

De biztosan nem fogja leszereltetni a rendszert a fiad, otthagyja az egészet neked, már nem is kell megosztani, erősebb lesz a jel.

Én most egész pontosan 2.225 ft-ot fizetek a netért, ez valami közép sáv, és még ez is csak amiatt van hogy a fiamnak "több" kell, nálunk is routeres osztott rendszer van. Nekem elég lenne az alap is, gondolom neked is, az meg szerintem kétezer ft alatt van. Ha már amúgyis támogat a fiad, az már neki talán csak filléreket jelent. Nem akarok úgy viselkedni, hogy a kibicnek semmi se drága, de "kívülről" ez tényleg így tűnik.

Úgy látom, neked meg még az enyéimnél is életrevalóbb ötleteid vannak. :-) Az az időstorna egyszerűen remek. Gondolom hogy simán tornázni járni oda szintén az anyagiak miatt megfontolandó, elvetendő. Nade ha te tartanád a tornaórákat, akkor még pénzt is kapnál. :-) Etka anyó II. lehetnél, bocsi. :-)

Nem tudom, milyen akadályok merültek fel, de nem lehetne azt esetleg magán szférában, lakáson csinálni? Hiszen úgyis fel fog szabadulni egy szobád...

Nekem se lenne többre szükségem, de az üres locsogásból nekem a kevés is sok.

(Szia! De rég láttalak. Nem fázol? Már megint szellőztetsz? Ha megyek az úton hova mész? Hol voltál?) Csak rabolják az időt az értékes gondolatoktól. :) Ennél tényleg jobb a csend.

Aki szerelemmel választ, vakon választ. :D

Én is így voltam. De csodálom hogy együtt tudtatok maradni úgy, hogy semmi közös téma, vagy közös hobbi. Ez sem lehet könnyű, de valami biztos csak van ami összetart titeket. :)

Mi 5 évig udvarolgattunk egymásnak, és 2 évig voltam a felesége. Egyedül neveltem fel fiamat. Próbáltam társat találni, de kiderült összeférhetetlen vagyok. A férfiak mentalitásához képest mindig magasra tettem a lécet. Olyan marha nagy igényeim vannak, hogy nekem semmi nem jó. Mindig az derült ki, hogy ennél még egyedül is jobb. :)

Evelin nagyon jó gondolataid vannak, és hálás vagyok amiért így segítenél. :)

Ezek az ötletek már az én fejemben is megfordultak, de nem működik egyik sem. Nincsenek nekem olyan kertészeti ismereteim mint te hiszed. Ha azon kívül amit itt leírok valaki kérdezne mást a témával kapcsolatban, 80%-ban nem tudnék válaszolni. Egy ilyen munkához nagyobb tudásra van szükség.

Az is megfordult a fejemben hogy a kulturban heti 1 alkalommal torna órát tartanék idősebbeknek. De ezt is el kellett vetnem ilye-olyan okok miatt.

A kirándulás, vagy gyógyfürdőbe járás alkalmanként jólesne, de azok meg pénzbe kerülnek. Sajnos még az étkezésemet is szerényen oldom meg, az az édesség amit időnként mutatok, ritkaságszámba megy.

Sajnos az van hogy a fiam fizeti a rezsimet és pótolja a kajapénzt, mert a rokkantságim szinte semmi. Aminek a felét még el is viszi a bank. Tehát a lehető legjobban össze kell húzni magamat, mert a fiamnak így is hatalmas teher vagyok. Nehezen bírja.

Most költözött el, de még a munkája itt van. Ha azt is áttelepíti, nem tudom lesz-e pl. internetem, mert most a sajátját osztja meg a 2 szobában, ha elmegy, én nem fogok tudni internetet fizetni.

Ha egyszer csak nem jelentkezem többé, tudjátok majd hogy nem a harag, csak az internet hiánya miatt van. Így ez a beszélgetési lehetőségem is megszűnik.

Forrest, akivel én élek, az meg munkamániás. :-) Lenne akár mondanivalónk is egymás számára, de úgy kell valósággal bűvészkednem, hogy jusson ideje valami "családiasabb" jellegű elfoglaltságokra is velem, vagy segítsen nekem a férfierőt igénylő teendőkben...

Nemigen van láb alatt, az biztos. :-)

Nade ez meg valahogy szerintem a másik véglet. :-)

Jól mondod, a tisztelet az nem "jár", hanem amint mondani szokás, azt ki kell érdemelni. Hiába idős valaki, ha egyszer gerinctelen (sajnos nem egy olyan van, mint a te szomszédasszonyod) - az ne várja el még a korának általában megadott tiszteletet sem.

Nem vagy rendellenes... :-) De a nyögdíjas klub az egész biztosan nem egy nekedvaló hely. Különbenis fiatal vagy ahhoz.

Esetleg valami önkéntes munka? Ne gondolj nagy erőkifejtésre. :-) Van (vagy volt) valami Lámpás nevű egyesület, remélem jól emlékszem a nevére. Meg lehet jelölni náluk regisztrálva, hogy mihez értesz, én konkrétan a kertészeti szakismereteidre gondoltam. Csak az elméletiekre, nem kerti munkára. Hm? Mit szólsz? Hátha szükség van valami előadóra, tanácsadóra, - nem is a gondolom csekély és ritka "munka" lenne a lényeg, hanem a nyitás valami társaság felé.

Lehet, hogy buta ötletnek tartod, akkor nehari. Vagy esetleg paleo receptek körében, hiszen olyan sok minden van, amit igen jól tudsz. :-)

Az ex anyósom az meg még hetvenen felül is eljárt rendszeresen egy nyugdíjas társasággal erdei túrákra. Azok olyan nem túl nagy távolságú, nem egy különösebb erőfeszítést igénylő erdei séták tulajdonképpen. Jól összehozza az embereket. :-)

Azért mondok ilyesmiket, mert mondod, hogy ott helyben egyszerűen semmi sincs.

:D ! Erről beszéltem. Az utóbbi pár hsz-ban is a recept, a rendelés, az orvos a téma. Én tényleg őszintén sajnálom azokat akik kénytelenek gyógyszert szedni, de mivel nekem sikerül a jelentkező problémáimat kiegészítőkkel, tornával, étkezéssel rendezni, engem ez a téma nem szokott érdekelni, és az itteni hozzám hasonló korúaknak pedig vagy ez a témájuk vagy a pletyka. na ezért nincs társaságom.

Forrest azért neked csak van kihez szólni, hisz van férjed. Bár jártok orvoshoz de remélem nem komoly bajokkal, és sokáig megtart még titeket egymásnak az Istenke. :)