Mit ér ma a házasság? (beszélgetős fórum)
Semmit nem ér, soha nem is ért.Régen erkölcsi visszatartás és anyagi érdekek nevében köttetett,mert társadalmi elvárás nagy volt.
Semmivel sem másak a modern kapcsolatok se, inkább másoknak való megfelelés, és anyagi biztonságról szól.
Ugyanúgy megvolt a rákfenéje a régi kapcsolatoknak is, csak a mai világban könnyebb hangot adni neki.És az emberek ugyanúgy gyávák,és hazugok a házasságukban, eljátsszák a színdarabot :)
A fenti kérdésre válaszolva: annyit ér, amennyire becsülik a benne élők! Pont annyit!
A katolikus hit szerint, a házasság szent dolog. De mitől váli azzá? Attól, hogy akik benne élnek szentként becsülik. Nem?
Nálunk karika gyűrűt viselnek a házastársak, de máshol jegygyűrűt adnak, ami nem biztos, hogy karika. Van ahol a pap ad össze, van ahol a rabbi, van ahol egyszerűen egymásnak fogadnak esküt és van olyan is, hogy egymást kiválasztják, szeretik és aztán együtt élnek. Ki az, aki felülbírálhatná bármelyiket is , hogy melyik az értékesebb? Ki az, aki megmondhatná, hogy te értékesebb vagy értéktelenebb vagy, mert ilyen vagy olyan szokáshoz igazítottad az életed?
Ha nagyon fosztorgatjuk hivatalos papír kérdését, megkérdezem : vajon Ádám és Éva törvényes házasok voltak? A mai fogalmak szerint? ...és ugye Éva sem vett fel fehér ruhát vagy mirtusz koszorút:)
Na most aztán lehet engem szidni, szentségtörőnek nevezni, de a szabályokat maguk az emberek hozzák létre egy-egy társadalmi közegben. Aki azokat betartja jó, aki nem, az rossz. De gondoljuk csak át. Ami az egyik közegben elfogadott, sőt bevett szokás, lehet, hogy más közegben fura és nagyon "más" Meg kell tanulnunk tolerálni egymás szabályait, szokásait. (És itt nem a törvényekről beszélek)Léteznek különféle vallások és szokások, az egyes társadalmi rétegekben pedig még ezeken belül is lehetnek eltérések, de senkinek sincs joga meg-, vagy elítélni azokat, akik másként élnek, mint amit az illető helyesnek tart. Ismétlem, nem azokról a törvényekről beszélek, amiknek a betartása minden állampolgár számára kötelező egy adott közigazgatási határon belül.
Én így látom.
Ne foglalkozz az előzővel, ideje lenne már lezárnod :) És ne bánd, megtörtént, kész, túl kell lépni rajta!
Ha szeretitek egymást akkor előbb-utóbb közös nevezőre jutottok majd, de ne erőltesd :)
Egyik ismerősömre 15 évet várt a felesége, és 17 év együttélés után nagyon szép esküvőjük volt :))))
Köszi, ez jól esett, tényleg. :)
Meg lehet, hogy 10 év múlva (mire a párom meggondolja magát) már mindenki elfelejti azt az előzőt... :)))
Anyus82 neked is köszi, aranyosak vagytok. :)
Szerintem is!
Az az ő napjuk :)
Előfordul így neten! :)
Régebben én is jártam úgy hogy rosszul értelmeztem :)
Ez butaság szerintem!
Én már voltam ugyan annak az embernek 2 esküvőjén és örültem az örömének másodjára is! Persze a második lagzijára vicces ajándékot kapott :))
Ajjaj!
Azt hiszem ezt csúnyán félre értetted! :/
Nem rosszindulatból írta....
Sokat :)
Mi hat évig éltünk élettársi kapcsolatban, amikor a férjem megkérte a kezem :))) Érdekes módon én nem igazán ragaszkodtam hozzá, nem akartam esküdni, azzal a magyarázattal hogy felesleges pénzkidobás az esküvő. Aztán úgy magamban rájöttem hogy féltettem a szabadságomat, ez elég vicces volt, még számomra is.
Én megfontoltabbnak érzem magam azóta a kapcsolatunkban, nagyobb felelősség tudattal állok hozzá mindenhez. Szóval nekem jót tett, és azt gondolom valami mégis változik az emberben a házasság kötés után :)
A lényeg az hogy mindenki úgy élje párosan az életét, ahogyan jól érzi magát, papírral vagy papír nélkül, mindegy, csak boldog légy!
Sziasztok!
Én tavaly októberben váltam el, kemény 1 év házasság után... Tulajdonképp semmi komoly gond nem volt, egyik nap a férjem váratlanul hazaállított, hogy márpedig ő elválik és ehhez tartotta is magát, teljesen hajthatatlan volt... A jegyzőkönyvbe azt diktálta be oknak, hogy "több érzelmet várt egy házasságtól"... Akkor nagyon magam alatt voltam, azt hittem, vége a világnak, mert én tényleg úgy gondoltam, hogy a házasság örökké tart, stb...
Végül kilábaltam a sajnálkozásból és kb. 10 hónapja van új barátom, akit a munkahelyen ismertem meg. Jól megkaptam, mert ő teljesen házasságellenes, én hülye naiv viszont még mindig hiszek a házasságban (annak ellenére, hogy már egyszer jól rácsesztem) és még mindig az a vágyam, hogy először házasság, majd gyerek... Ő az élettársi kapcsolatnak nincs ellene, gyereknek, együtt élésnek sem (persze teljesen szülőktől független helyen, ami a mostani fizetésünkből persze kivitelezhetetlen)... De én ragaszkodom a házassághoz, annak ellenére hogy az én környezetemben (és a saját példámban is) sok a válás, de valahogy a csupán élettársi kapcsolattól idegenkedek, mert erre is sok negatív példát és okot látok, meg még sok más dolog miatt is... Úgyhogy mondtam neki, ha ennyire különböznek a terveink, akkor nem érdemes egymás idejét húznunk, mert nem akarom, hogy olyan dolgot csináljon, amit ennyire nem akar és fordítva... Erre kinyögte, hogy ő 30 évesen még túl fiatalnak érzi magát ehhez, úgyhogy LEHET, hogy megváltozik a véleménye egyszer majd... Hát nem tudom, egy nagy sokára lehetre mennyire érdemes várnom 28 évesen, de majd kiderül... Viszont az rettenetes bánt, hogy "rendes" esküvőm, a közeli néhány rokonnal, szép ruhában már soha többé nem lehet egy elcseszett 1 miatt...
Bocsánat, hogy ilyen hosszú lettem, de a mondandóm lényege annyi, hogy szerintem igenis fontos a házasság, én még hiszek a régi értékekben, viszont nagyon-nagyon meg kell gondolni, hogy kivel, mert a mai pasik nagy részében egy fikarcnyi felelősségtudat sincs...