Miért kellett így történnie? (beszélgetős fórum)

Rendőrség ilyenkor passzív és azt írja le, hogy bizonyíték nincs, de állapítsa meg bíróság! .. és megy tovább a dolog! Mivel abban nem tud dönteni, ha nincs bizonyíték a de jogrend sokkal árnyaltabb! ha valakit csak akadályozunk cselekedeteiben a jogrend, akkor is elítéli, de hogy történt-e akadályoztatást, azt már a bíróságnak kell megállapítania!

Bíróság legfeljebb csak egy irgum-burgomot mondhat ki, de ha kimondja, akkor jogalap keletkezik arra vonatkozóan, hogy az élettárs agresszív, most akkor hol van az egyenjogúság??

Nem, ilyen nincs!!! Épp erről beszélek.

A megfélemlitett szavakkal bántalmazott lelkibeteg asszonyka NEM ROHAN A RENDŐRSÉGRE, mégpedig épp azért, mert meg van fenyegetve és be van tojva.

Tehát ilyen nincs.

Milyen szervek? Ki mondta, hogy a rendőrségtől vár bármit is? Azoktól semmit sem.

Vannak olyan segéylszolgálatok, mint a NANE, vagy a Sorsunk és jövőnk Szeretetszolgálat és hasonlók, ahova lehet segitségért folyamodni. A rendőrséghez semmiképpen sem, ezt mindenki tudja.

És igen, ebben igazad van, hogy a bántalmazott fél is hibás. Igen. Márpedig abban, hogy nem ismeri fel, mi történik vele. De ez azért történik, mert a bántalmazó manipulálja.

A szóbeli erőszak kategóriái: titkolózás, ellenkezés, leszólás, viccnek álcázott szóbeli erőszak, a beszélgetés akadályozása és a mellébeszélés, vádaskodás és hibáztatás, ítélkezés és kritizálás, bagatellizálás, aláásás, fenyegetés, becsmérlés, elfelejtés, parancsolgatás, tagadás, bántalmazó dühkitörés.

Szóval, ha valaki ezt kapja nap mint nap, annak annyi, ha nem kap időben segitséget.

En magam visszatereset a pokolba, kesobb stockholm-szindromanak neveztem el.

Erdekes okok vannak, miert megy vissza a bantalmazojahoz az aldozat.

Annak ellenere ha mar a lelki eroszakon tul, testi bantalmazas is tortent.

Nem tudatos dontesnek neveznem, valami erdekes lelki kotelek lesz a bantalmazo es a aldozat kozt, ami elegge destruktiv. Eszrevehetetlen.

Ezt az aldozatnak kell tudnia lelekben elvagnia, ezt a kotelet, akkor tud csak testileg is szabadulni...

Gyakran a lelki terror, a fizikai eroszak elofutara. Csak sokszor nem tulajdonitunk tul nagy jelentoseget ennek.

Noranna eseteben mindkettorol beszelhetunk, eldurvult formaban, sajnos "kezeletlenul" maradt. Nem csoda hogy rajott a ferje, hiszen az ilyen ferfiak/ferjek mindent kontrollalni akarnak, es eroszakkal vedik, az eroszakos valosagot...

Kifele pedig mutatjak a szepet a jot, es ekozben otthon a feleseget/elettarsat veri, mert o a boxzsak. Csaladi idill.

Az ilyen ferfiakat begyujtenem es munkataborba vinnem, egybol nem lenne kedvuk verekedni, le lenne vezetve a feszko, a gazdasagunk is fellendulne... Ironikusan szolva...

Bocsánat, de az aki hagyja magát lelki terrorba tartani legalább olyan hibás, mint aki ezt teszi vele.

Ez a véleményem.

És mit vártok, a szervek ez ellen mit tudnak majd tenni?

Ez elleni is csak az áldozat tehet valamit. Vagy a sarkára áll, vagy lelép.

Ezt nem hiszem el!! Te mit olvasol?? Mert hogy nem azt amit irunk, az biztos!

Basszus!

Nem jár el a keze!!!! Nem üt!

Lelkileg bántalmaz!!! Érted?? Lelkileg!

Lelki terrorba t art. Megnyomoritja a lelkét szavakkal. Miért vagy leragadva a testi fenyitésnél? Milért nem vagy képes megérteni azt, amiről szó van????

Kutyából nem lesz szalonna erre csak azt tudom mondani. Akinek egyszer eljárt a keze annak másodszor, sőt harmadszor is el fog.

Én pl , ha valakivel csúnyán összeveszek utána nem fogok már vele bratyizni, közeledni felé, nemhogy aki egyszer megütne.

Ezért:

"Az áldozat akár évekig is kereshet racionális érveket vagy kliséket, melyekkel felmenti a bántalmazót, közben énképét és önértékelését teljesen aláássa az erőszak. Ezek a nők elveszítették ellenőrzésüket életük felett, és beletanultak a tehetetlenségbe. Minden egyes bántalmazott nőre jellemzők voltak az alábbi tulajdonságok: frusztrált, reménykedő, együttérző, bizakodó, megértésre vágyó, alkalmazkodó, felelősségteljes, empatikus, naiv, optimista, toleráns, zavarodott.

A változás első lépése, amikor a nő már nem önmagában, hanem partnerében és kapcsolatában kezd el kételkedni, és elkerülhetetlenül szembesül társa világképével. Minden esetben szóbeli bántalmazás előzi meg a fizikai erőszakot. Ha az áldozat úgy dönt, benne marad a kapcsolatban, a kapcsolat illúziója helyett bíznia kell érzéseiben, és autonómiája érdekében határokat kell kijelölnie ("Ezentúl nem fogadom el, hogy….), illetve a témában jártas, felkészült pszichológushoz vagy csoportterápiába fordulnia. Ennek mikéntjét lépésről-lépésre bemutatja a könyv. Súlyosan bántalmazott, aki dühfüggő partnerrel él együtt, akit a bántalmazás évekig ért, valamint aki a szóbeli bántalmazás összes kategóriájának ki van téve. A bántalmazás felismerése veszteséggel is jár, az illúziókat és az elvesztegetett időt, egy létjogosultságot nem kapott fontos értékünket gyászoljuk meg. Ilyenkor az áldozat csak a jelenre összpontosítva tud hatásos válaszokat megfogalmazni."

Ez egy ördögi kör. A nő képtelen kitörni.

Én is úgy voltam, hogy mindig reménykedtem, hogy majd csak jobb lesz, majd csak máés lesz.

Elhitette velem, hogy mennyire szeret, hogy csak miattunk dolgozik, hogy mindent miattunk tesz. Megyünk majd ide, meg oda, és épitünk, meg veszünk, és csodálatos lesz. És volt hogy adott is, igen, és iylenkor mindig az emberben, a nőben feléled a remény, hogy mégis jobb lesz. De sosem lesz jobb, de mire ezt megérti, addig évek telnek el..

És utána mi fog változni? Az a férj oda fog hazamenni, mert abba a lakásba lesz bejelentve továbbra is. Őt sem lehet földönfutóvá tenni.

Éppen ezért az első pofon után, hiába a virág a térden állva könyörgés, ott kell hagyni a férjed.

Azért tegyük hozzá, hogy ez nem átlagos dolog.

Nagyon sok rendes férfi van, akitől messze állnak ezek a dolgok, és bizony, rengeteg nő van, akit képtelenség elviselni, mert állandóan hisztizik, cirkuszol, féltékenykedik, hőbörög, stb. És sokszor már ezeket nehéz elviselnie a férfinak. Ha intelligens ember, akkor tudja kezelni a helyzetet, ha máshogy végképp nem megy, akkor elválik.

Szóval a nők sem angyalok, viszont azok a nők, akiket lelkileg bántalmaznak, sosem mernének szembeszállni a párjukkal Ezt tudni kell és ez a baj.

Ezért nehéz felismerni, és ezért nehéz bizonyitani, mert hiába a nő a szenvedő és megalázott fél, mégsem tesz a férje ellen semmit. Hogy miért nem? nagyon egyszerű:

MERT MEG VAN FÉLEMLÍTVE. Ennyi.

A lelki erőszak éppen egy szép fejezet az ilyen történetekben.

A fizikait, könnyebb bizonyítani. Az ítélkezés és a rendvédelem is, inkább kivárja, amíg elér egy mérhetőbb, bizonyíthatóbb szintet.

Képzeljétek el, ha a lelki erőszak fogalmát betennék a törvénykönyvekbe, minden 2.-ik férfi rohanna, feljelenteni a feleségét/élettársát.

Miközben a fizikai erőfölény miatt, a nőnek maximum a szája járhat, mert nem hajlandó eltűrni mindent.

De a férfiak ezzel megint letámadnák a nőket, és ezzel megint el lenne tüntetve az egész valóság.

Az már jó dolog, hogy hamarosan hatályba lépnek a családon belüli erőszakról szóló jogszabályok, talán közérthetőbben, nagyobb célközönséget elérve, és hatékonyabban.

Én úgy gondolom, a lelki terrort megkellene tanulnia minden nőnek felismerie időben. Amint jelentkezik, kongassák meg a vészharangokat és lépjenek le.

Mert utána szokott következni a "benevelés", a "formára igazítás", és a későbbi mindenért büntetés. Ezek pedig már fájdalmas dolgok, amik jogtalanok és erkölcsi, lelki, traumákat okoznak a nőnek. A férfiak pedig visszaélnek a testi erejükkel, azt képzelve, hogy ők bármit megtehetnek. (tisztelet a kivételnek)

De ha azt vizsgáljuk, a női lélek, és a női szépséget ugyan mi múlhatja felül?

Ki más adhatna szépet és jót a férfinak?

Ki más szüli meg, és eteti saját testéből gyermekét? Ugyan ki más??

Ez a teremtés szépsége, ami csak a nőknek adatott meg. Ami nélkül már réges-régen kihaltunk volna.

Az ilyen férfiaknak kellene elég intelligensnek lennie ahhoz, hogy legalább ezeket belátva, tiszteljék, óvják, és szeressék a női nemet. ÉS IGENIS ÉREZZÉK MAGUKAT MEGTISZTELVE, HA EGY NŐ A TESTÉT-LELKÉT NEKIK ADJA. Ezzel pedig élni, és nem visszaélni, kedves uraim!

Igen... hasonlóan vagyok mint te.

Én már attól ideges leszek, és támadásnak veszem, ha emelt hangerővel szólnak hozzám.

Kevés türelmem van már... és nem tűröm az ellenkezést. Erős bak jegyű vagyok alapból, de ezek a dolgok után, még jobban valami megváltozott.

Pedig apa nyugodt ember, és a lehető legjobb tudásával és szeretetével nevelt fel.

Viszont később egy ilyen kapcsolatba belekeveredtem, és eltört bennem valamit.

Azóta bizalmatlan vagyok, minden helyzetben nézem a vészkijáratot, és borzalmasan gyanús minden, és mindenki. Persze nem beteges szinten, de kiélesedtek az érzékszerveim, és az intuícióm. Sokszor ez mentett meg.

Azóta pedig a munkám során kamatoztatom ezeket a dolgokat. Sőt amilyen emberekkel találkozok nap mint nap, és közben a veséjükbe látok, de persze én nekem maximálisan diplomatikusnak kell lennem. Néha már nem megy... még szerencse, hogy most pihenőn vagyok, és nem dolgozok.

Kell a frissítés, mert túl feszített minden.

De mindennap érzem a múlt nyomait.

De ez ad erőt...

Kedves Doki!

Ne haragudj, de te még most sem érted, vagy nem akarod megérteni, miről van szó, miről beszéltünk.

Lelki bántalmazás, lelki terror és lelki erpőszak. Erról volt szó alapvetően.

Ennél nincsenek külsérelmi nyomok, és a nő nem szaladgál a rendőrséger. Épp ez a baj! Hiába is menne, úgy sem hinnének neki. Pont ez az egésznek a lényege! A férj lelki terrorban tartja a feelségét, aki csak tűr, és nem képes tenni ellene. Az önbizalma a sárba taposva, az egész ember meg van félemlitve. Ha elolvasod a fórum elején a fóruminditó is azt monjda, hogy jaj, csak a férjem meg ne tudja, hogy itt irok erről m ert akkor aztán. Tehát érezhető, hogy be van tojva. Nincs senki, akivel meg tudná beszélni a helyzetét, mert tudja nem hisznek neki úgy sem,. mivel A FÉRJ MÁSOK ELŐTT SOSEM VILEKEDIK AGRESSZIVEN.

Tehát ez a feleség nem fog a rendőrségre szaladgálni, és épp ez a probléma!!!!!!