Mi lesz a sorsa? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mi lesz a sorsa?
Szia,
teljesen igazad van, de mégsem osztom a véleményed. Most ne érts félre, én nem vagyok abortusz párti, 2 kicsi manóm vagy, semmiért sem cserélném el őket, és ha babás maradnék, ugyan úgy megtartanám..
De..sajnos annyi pici gyermekről hallani, akik a nyomorban nőnek fel, senkit sem érdekelnek, hát ennek nincs értelme. Az életük csak a szenvedés, mert az utca neveli őket. nem beszélve a gyermek bántalmazásokról...amivel rengeteg gyermeket egy életre nyomorékká tesznek, ha épp nem halállal végződik a dolog.
És azt is megemlíteném, hogy kihordjak a szívük alatt azt a pici életet, aztán szüléskor gondolnak egyet, és megölik. Miyen ember ez?? Hát inkább ez a gyilkosság, és inkább még az elején menjen el az ilyen abortruszra...mert még azt a csodás kilenc hónapot sem érdemlik meg, amíg a pocakban vannak azok a kicsi angyalok...
De ez csak az én véleményem, és útálom,ha egy kicsi gyermeket szenvedni látok...tehát inkább az abortusz...
Sziasztok!
En egy olyan anyuka vagyok,akinek a ferje a hazassagbol "iszkolt" el es hagyott itt egy akkor 14 honapos Kisfiuval es friss pocakosan.
Sokan azt vartak,hogy elvetetem a Babamat,de nem tettem.Eszembe sem jutott.
Nemsokara a vilagra jön.:)
Én is egyet értek a cikkel, mondjuk velem elég furán történtek a dolgok...
Az első babánk elment magától, a másodiknak leállt a szíve, ezért rögtön elvették. Műszeres befejezés volt, R-GO abortusz. Borzalmas volt, megalázó, olyan érzés mintha a szívemet tépték volna ki...
Akkor azt mondtam, remélem soha többé nem teszi ezt velem a sors, mert én ezt velem még egyszer nem csinálják meg...Borzalmas volt...
3 nő volt akikkel egy szobában feküdtem: az egyiknek a 4. műszeres befejezése volt, mert nem maradtak meg babái, a másik kettő abortuszos volt. Az egyik viselkedése nagyon felháborított: közölte, hogy neki van 1 gyereke, de azt sem akarta, csak hát ő olyan alkat, aki nem vette észre, hogy terhes, és a tesztek sem mutatják neki ki. És mire kiderült már meg kellett tartania a gyereket. És az óta most van a nem is emlékszem hányadik abortusza...
És egy elméletileg 30 fölötti családanya volt, és még is képtelen arra, hogy épp ésszel végiggondolja mit tesz, vagy legalább azt, hogy védekezzen...
aztán a befejezés után jött a hideg zuhany...becsúszott a 3. babánk:)
Itt van a pocakomban és ma vagyok 16 hetes...és remélem már nem lesz semmi baj:)
Viszont az örökbe adásról nekem is az a véleményem, hogy jobban fel kellene világosítani azokat a várandós nőket, akik rögtön az abortuszt tartják megoldásnak.
És igaza van az egyik előttem szólónak, sokan nem ragaszkodnak ahhoz a pici élethez, és nem úgy gondolnak rá, mint pici babára...
Sokan rá sem tudnak nézni a gyerekre, mert esetleg utálják az apját, vagy ilyesmi...
Na ŐK szerintem gondolkodás nélkül lemondanának a babaáról, és ezzel tényleg nagyon-nagyon sok reményvesztett családon segítenének.
Csak Magyarországon ennek nincsen még "kultúrája", nincsen erre pénz:(
Pedig nagyon fontos lenne...
Én 16 évesen estem teherbe,úgymond diszkóbaleset volt.
Most 12 éves múlt a lányom és azóta is együtt neveljük az apukájával.
Akkoriban mondtak rám mindent,pl. úgysem tudom felnevelni,örökbe fogom adni,stb.
Soha nem jutott az eszembe,hogy akkoriban elvetessem.
Szia
Tetszett a cikked, én is elítelem az abortuszt...de! Szerintem nem ennyire egyszerű ez a kérdés. Remélem, nekem nem kell soha ilyen döntést meghoznom, hamarosan feleség és remélem, minél előbb anya lehetek! :)
Azonban egy kis faluban nevelkedtem, ahol mindenki ismer mindenkit és úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben a megesett fiatal lányoknak és családjuknak könnyebb eltitkolni egy abortuszt, amikor még nem látszik a poci, mint gömbölyödni és utána örökbeadni, gyerek nélkül hazamenni és folytatni az életet...
Ez persze csak egy szelete a dolognak. Vannak nők, akik szeretnének gyereket, de az apa eliszkol a felelősség elől és egyedül nem tudja vállalni a babát. Ilyen esetben is talán "jobb megoldás" az abortusz, mint a várva-várt babát odaadni valakinek. Ehhez nagyon kell szeretni a kis jövevényt az anyának, saját magánál is jobban, hogy a baba érdekeit tartsa szem előtt.
És még lehetne folytatni a sort...
Szerintem nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy rossz az abortusz és az örökbeadás a jó. Más-más élethelyzetekben különböző, súlyos döntéseket kell hozni :(
Hát igen... sorsok múlnak az ilyen döntéseken...
http://
www.youtube.com/watch?v=8pCgwewTZKA
:''''((((
Nekünk is "becsusszant" a baba, és hát elgondolkoztam, hogy valóban fog e sikerülni felnevelni nekünk egy gyermeket...Viszont az abortuszra egy percig sem gondoltam...sem az örökbeadásra...főleg ,hogy 9 hónapig a szívem alatt horddtam és még ugye meg is szültem...Nem értem azokat ,akik örökbe tudják adni a gyermeküket...
Én a világért sem adnám oda a gyermekem..
Láttam olyan dok. filmet ahol az anyától elvették a picit szülés után... Ugyanis még előtte lemondott róla...
Szörnyű...
Mi sem voltunk biztosak hogy anyagilag bírni fogjuk, de akárhogy is van, annak a pici életnek szüksége van az édesanyjára és édesapjára...
Az abortuszt teljes mértékben elítélem...
de ez az én véleményem...
A 12. hetes uh-n úgy ficánkolt a pirinyóm és már mindene teljesen ki volt fejlődve... Na és még addig hagyják elvetetni...
Aki pedig abszolút nem akar gyereket , az tanuljon meg védekezni...
Ugye nekünk nem volt tervben , de mi egy évig nem is védekeztünk...
Nem csodálom h becsusszant:D De ő a mindenem és soha nem adnám ki a kezeim közül.
A legfontosabb a világon.
Azt ne feledjétek, hogy sokkal egyszerűbb elmenni az abortuszra és tojni bele az egészbe, mint 9 hónapig szembesülni egy jól-rosszul sikerült éjszaka követkzményével...
Aki pusztán azért veteti el a picit, mert becsúszott, az nem szokott rá emberi lényként gondolni - max. akkor, ha sok-sok év múlva kiderül, hogy azért az - akár csak egyetlen - kaparásért nem lehet gyereke.
Tehát ők sosem fogják belátni a ti álláspontotokat, ahgy ti sem az övéket.
A magam részéről nem hinném, hogy képes lennék egy abortuszra. Ahogy az örökbeadásra sem...
Én is egyet értek veled abban,hogy előre kell gondolkodni.De,azért a helyzet nem mindig ennyire egyszerű.Én az abortuszt egy szörnyű dolognak,én is gyilkosságnak tartom.De nem ítélhetek el senkit,aki átesett rajta.Vagyis akiknél rutin,mondjuk már sokadszor megy oda,azokat azért igen.Ha a magam szemszögéből nézem,nekem is van 3 gyönyörű gyerekem,akiket mind terveztünk,imádjuk Őket,igyekszünk felelősségteljesen,lelkiismeretesen,tisztességesen felnevelni,megadni nekik a lehetőségeinkhez képest amit tudunk jónak látunk.Soha nem kellett átesnem abortuszon(és remélem nem is kell),és nem is tudom biztosra megmondani mit tennék ha véletlenül teherbe esnék,mert már nem szeretnék többet szülni(mondjuk kérdéses lenne,mert a férjem szeretne még egy babát).Én viszont abba az egyben biztos vagyok,hogy ha megszülném a gyerekemet,senkinek nem lennék képes oda adni,hogy más nevelje fel.Ebben 1000%-ig biztos vagyok,hogy nem lennék képes megválni tőle.Tehát,ha becsúszna,és annyira nem akarnám,vagy egyéb okból nem tarthatnám meg,akkor fájó szívvel,és valószínű örök lelkiismeret furdalással,de talán mégis az általam is elítélt az abortusz mellett döntenék.....
Hát nem szeretném ha valaha is ilyen döntés előtt kellene állnom....
gondolom ez még a nem is olyan régmúltból maradt vissza.. hisz nagyanyáink nem választhattak, meg kellett szülni minden gyereket. Aztán jött anyáinknak a nagy "áldás", hogy elvetethették..
..és még ezt tanulták nagyon sokan a mai fiatalok, hogy a lehetőséggel élni kell.
majd valszeg eljön az az idő is (szépen haladunk felé) hogy egy gyermek ritka kincs lesz..
jó lett a cikked! egyet értek veled!
Szia!
Gratulálok a kislányodhoz!:)
És a cikkedhez is!
Tényleg igaz amit leírtál!
Örülök hogy így látod a dolgokat!
Én is teljesen egyetértek veled, de egyszer én is kifejtettem a véleményemet erről egy fórumon és... Nem tettem zsebre, amit kaptam. Nagyon elkeserítő, hogy társadalmilag ennyire elfogadott az abortusz.
És rengeteg olyan pár van, akiknek nem lehet saját gyermekük, ők milyen boldogan felnevelnék!
Ha csak a külföldi példákat nézzük, nálunk szerintem nem eléggé nyílt az örökbefogadás, vagy legalább is sok anyuka aki nem szeretné a kisbabáját, nem tudja hol és hogyan lehet örökbeadni.Nem tudok erről sokat, de szerintem nem beszélnek erről az emberek inkább, mert ha nem beszélnek róla akkor nincs is a probléma, ugye magyar felfogás, sajnos.
Amikor egyszer uh-ra mentem, ült mellettem egy nő, és csak hirtelen ahogy ránéztem a opapírra a kezében, rá volt írva hogy 5. abortusz.Jézusom mondom, és hozzá teszem, nagyon fiatal volt.Szóval ez durva, de a szakemberek felelőssége is lenne tájékoztatni.
Én is úgy gondolom, hogy inkább örökbe adhatnák, annyi pár vár babára, akiknek sosem lehet.
Mi legyen a sorsa?
Ugrás a teljes írásra: Mi lesz a sorsa?