Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetős fórum)

Igen.Ezt is észrevettem én is..:( Meg átszinkronizál filmeket pocsék szinkron hangal,és szöveggel.A múltkor néztem egy interjút,Sinkovocs Vitai Andrással,Ő mondta,hogy akihez kerül éppen,az dönt,átszinkronizálja-e,vagy sem..:(

De a Szulejmánnál sem értem,hogy nyomorult 10 perc,mit bac a latban? Vagy ha muszáj kivágni belőle,akkor miért nem olyan részeket,mikor pl.egymást bosszantja a 2 aga,vagy Seker agával játszanak,meg ilyenek...Abban semmi történés,kit érdekli? :(

Most lesz majd az rtl-en a 42-dik török rész második fele,a 63-dik török rész peddig a 2-dik évad befejező része.

A nyáron dupla részek lesznek így szeptember körül vége.

A blog nem az enyém,Szilvié a Facebook-os oldal tulajáé.

Èn is olvasom és szeretem és fordításokat többen csinálják.

Báli Bég kiderítí hogy a Válide áll a támadás mögött és el is mondja a szultánnak.Szulejmán tisztában van vele hogy anya ezt nem egyedül intézte és rájönn Ibrahim keze is benne volt.

Ibrahim bűntetése hogy megszervezze Szulejmán és Hürrem eskűvőjét méghozzá titokban és Válide se tudhat róla.

Válide bűntetése hogy megkapja Hürremet menyecskének,ráadásúl Ibrahim is kijelenti nem segít többé neki Hürrem ellen.

Igen Ibrahim ki lesz végezve méghozzá nem is akár hogy.

A szultán Ebbu suud effenditől azaz a főbírótól kér segítséget mert Ibrahimnak régebben megígérte hogy amig ő él (Szulejmán) addig Ibrahimnak semm esik baja.Az ígéretét akkor tette amikor Ibrahimot kinevezte Nagy Vezírnek.

Nem tudja hogyan szeghetné meg ezt az ígéretét.

Ebbu suud Effendi a koránban azt olvassa:"Amíg az ember alszik a lelke Allah-hal van.Allah dönti el hogy reggel a felkelő nappal vissza adja azt vagy megtartja."

Ezt a bíró úgy értelmezte hogy amig az ember alszik gyakorlatilag hallotnak számít mert a lelke Allahnál van.Így ha a szultán ki akarja végezni Ibrahimot éjjel megteheti mert az ígéretét élő embernek tette nem holtnak.

Szulejmàn vacsorára hívja Ibrahimot majd arra kéri aludjon a palotában a szomszéd szobában mint régen.

Ibrahim azt hiszi minden rendben de éjjel amikor elalszik megérkeznek hóhérai ès megfojtják!

Lipe-Hajni!

Köszi a blogod elérhetőségét, előre olvastam, és már kezd minden világos lenni. Mégegyszer köszönök mindent. :)

Jól meg. :D

Én azt érzem, hogy a szultánnak már gyanús egy ideje, szerintem azért vette maga mellé Bali béget is, mert már nem bízik Ibrahimban.

És azt is érzem, hogy Bali bég sejti, hogy mi tőrténik, egyedül ő tudja miért kellett meghalnia Hürrem szolgálójának és előbb utóbb kibújik a szőg a zsákból, hogy kik állnak a támadások hátterében.

Igen,ki lesz végezve!

Jól meg is érdemli:)))

És sok van még a 2.évadból?

Be is b....na ha csak úgy félbe hagynák :(

Kedves Lipe.

Szulejmán megtudja hogy Anyuci és Ibrahim a felségáruló?

Szerintem Bali bégnek gyanús valami. Jól érzem ?

Sziasztok! Jól tudom, hogy Ibrahim ki lesz végezve?

Valaki mondja meg! :)

2014.május.28. 82-dik magyar rész,42-dik török rész első fele, 22:05-23:15h ;

Miùtán Hürremet megtámadták,ő az erdő menekült de elbotlott és ösze verte magát.Mindenki Hürremet keresi végül Szulejmán talál rá.A háremben mindenki megdöbben amikor Szulejmán a karjaiban hozza be Hürremet.

Máhidevrán kiborúl. Valide kéri, hogy Daye Hatun azonnal menjen hozzá és dühösen kérdi, miért tette ezt,hogy figyelmeztette Bali Bey-t.Valamint számon kéri,hogy az  ő vagy  Hürrem oldalán áll.A szultán Ferhat agát bízza meg az ügy felderítésével titokban.Hürrem lassan felépül.

Igen én is szerettem volna kérni, csak egy picit előre.

Egyáltalán lesz itt nálunk vajon a folytatás? És vajon mikor, mert minden sorozatnál kihagynak tőbb hónapot.

A 136-os rész fordítása teljes egészében a Facebook-os Csodálatos Század 2 Muhtesem Yüzyil oldalról van.

Családi zűr miatt kicsit kevesebett vagyok,bocsi !

Ha igaz a hír csupán még háram rész van,azaz a 139-dik lesz az ùtolsó.

Kérést is teljesíteni fogom amint tudom a 2-dik évaddal kapcsolatban,addig is olvasgathatok a blogban.

nodola.blogspot.hu

Üdv mindenkinek lipe-Hajni

4-dik évad 136-dik török rész,negyedik fele:

Sümbül: „Összesen 500.000 ezüst tallér. Esküszöm, ezzel a vagyonnal mindent meg tudtál volna venni Üsküdarban!” Mihrimah: „Nem fontos. A bátyámnak éreznie kell, hogy támogatom. Tudom, hogy szüksége van erre a pénzre. A legmegbízhatóbb ember vigye Amasyába. Biztosak kell legyünk, hogy valóban eljut Beyazithoz.” Sümbül: „Ahogy kívánod, Szultánám.” Mihrmah: „Remélem, nem sértem meg ezzel az anyám emlékét. Nem akarok részese lenni a testvéreim háborúskodásának.” Sümbül: „Sajnos, Selim Hercegnek nem maradt más választása, mint harcolni, Szultánám. És ebben a helyzetben, a mi Hürrem Szultánánk Beyazit Herceg oldalán állna.”

Sokullu Rüstemnél: „Pasám! Meglátogattam Gracia Mendezt… Tudomásom van róla, hogy te is jártál nála. Gracia Mendez és Yessif Nessih Selim Herceg védelme alatt állnak. Tisztában vagy ennek jelentőségével. Ha bármi történik a Signorával, vagy az unokaöccsével… nem fogsz tudni vele elszámolni.” Rüstem: „Nekem nincs problémám a Signorával, Sokullu. Hát neked? Mikor hagysz fel azzal, hogy olyan ügyekbe ütöd bele az orrod, amik nem tartoznak rád?” Sokullu: „Csak a te érdekedben mondtam…” Rüstem: „Mikor lett a te feladatod megmondani, mi jó nekem, ember? Hordd el magad!”

Atmaca: „Beszéltem a pasákkal. Azt mondták, hogy parancsod szerint megadott helyre jönnek seregeikkel. Ha összesítjük hadereiket a mienkkel, akkor úgy durván 50.000 katonát fogunk kitenni.” Beyazit: „Jó! Konyába masírozunk, és megrengetjük a földet is! Össze kell roppantanunk Selim seregét. Van hír Selimről?” Atmaca: „Azt hallottam, hogy óvintézkedésként sereget kezdett toborozni. De nem hinném, hogy olyan hatalmasat sikerül összehoznia, mint amilyen a miénk lesz.” Beyazit: „Remélhetőleg, a szelek ezúttal a mi kedvünk szerint fújnak.”

Míg Süleyman a kandallójában lobogó tüzet bámulja, azt halljuk, hogy Sokullut informálják, hogy Beyazit újonnan toborzott seregével támadást fog indítani Selim Herceg ellen.

Semiz: „Most már bizonyosan Sokullu fülébe jutott, hogy Beyazit Herceg folytatja toborzását. Tovább már nem titkolhatjuk el a Szultán előtt. Mit tegyünk? Hogyan magyarázzuk meg a Szultánnak?” Rüstem: „Mit tehetnénk? A két Herceg így is úgy is háborúzni fog egymással. Nem tudjuk megakadályozni. És hogy hivatalosan hogyan járunk el, arról a Szultán fog dönteni.” Kopognak, Sokullu az: „Már ti is hallottátok a híreket?”

Ferhat: „Nagyuram! Három pasád szeretne beszélni veled. Azt mondják, fontos.” Rüstem: „Híreket kaptunk Amasyából. Beyazit Herceg sereget toboroz. Azt hallottuk, három bég is csatlakozott hozzá. Beyazit Herceg tekintete Konya megtámadásán van.” Süleyman: „Miről beszélsz, Rüstem? Milyen katonák? Kik segítik Beyazitot?” Rüstem: „Anadolu bégje Cenabi Ahmed Pasa, Karaman bégje Solak Ferhat Pasa, és Adana bégje Piri Pasa. Mindhárman seregeikkel támogatják a Herceget.” Süleyman: „Te mire gondolsz, Ali Pasa?” Semiz: „Nagyuram, míg Kütahyában jártunk, Beyazit Herceg nem toborzott katonákat. Hogy utána mi történt Amasyában, azt nem tudom.” Süleyman: „Biztos vagy benne, hogy ez nem csak egy rágalmazás, Rüstem?” Rüstem: „Sajnos nem, Nagyuram.” Sokullu: „Mi a parancsod, Nagyuram?” Süleyman: „Sajnos, Beyazit Herceg elvesztette az utolsó lehetőséget, amit adtam neki. Ha háborút akar, megkapja. Elmehettek.”

Süleyman: „Óh, Allah! Már megint próbára teszel a trónfosztással!”

Rüstem Semiz kíséretében megérkezik irodájába: „Azonnal írnunk kell azoknak a pasáknak, akik Beyazitot támogatják.” Semiz: „Pasám, ez a levél jelentené akkor Beyazit Herceg halálos ítéletét.” Rüstem: „Arra esküdtünk fel, hogy a Szultánhoz leszünk hűségesek, Ali Pasa. Beyazit Herceg azzal, hogy sereget toboroz, nem csak Selim Herceg ellen is cselekszik, hanem a Szultán ellen is. Többé nem lehetünk az ő oldalán. Senki sem. Egy Herceg, aki árulást hajt végre, egyértelmű, hogy végzi. Eddig tartott.”

Sümbül: „Szultánám, a pénz, melyet testvérednek küldtél, hamarosan célba ér.” Mihrimah: „Nagyon aggódom! Mindegy, mennyi kárt okozott Selim, nem akarom, hogy idáig fajuljanak a dolgok!” Sümbül: „Ezt senki sem akarja.” Rüstem érkezik, Sümbül távozik. Mihrimah: „Van hír Beyazitról?” Rüstem: „Nincs. Csak egy kis időt szerettem volna veled és gyermekeinkkel tölteni.”

Egy kígyót látunk kúszni Süleyman ágyán, míg ő alszik. A férfi felriad álmából, de az állatot nem látja sehol. Ordít az agáknak, hogy hozzanak fényt. Ferhat Aga is megérkezik: „Nincs itt semmi, Nagyuram.” Süleyman: „Siessetek! Fényt! Hamar!”

A következő jelenetben Süleyman hangját halljuk. Levelet írt Ebu Suudnak: „Ebu Suud Efendi, Hoca Celebi, akit én nagyon nagyra értékelek! Nyelvem nem akarja kimondani, kezem nem akarja leírni… de országom jövője érdekében muszáj… Alattvalóim jövője és a béke kedvéért, nagyon gyorsan döntésre kell, jussak. Urunk ismét próbára tesz egy másik Hercegem árulásával. Beyazit Herceg utasításaimat megszegte, azzal ellentétesen cselekedett. Sereget toboroz, hogy támadást indítson fivére, Selim Herceg ellen. Irántad érzett tiszteletem halhatatlan. Teljes mértékben megbízom tudásodban és igazságszolgáltatásodban. Most, Beyazit Herceg árulásával, ki kényszerítene, hogy az állam bajaival foglalkozzam? Az iszlám törvények szerint, mit csináljak?”

Beyazit készülődik: „Hagyj magunkra, Lokman Aga. Az anyám már rég előre látta ezt.” Defne: „Imái ma is veled vannak, Hercegem. Meg fognak védeni.” Beyazit: „Visszatérek, Defne. Megígérem. Túl későn találtam rád. Nem hagylak el ilyen gyorsan. Soha nem hagylak sem téged, sem a gyerekeimet magára.”

Ferhat: „Ebu Suud Efendi levele megérkezett, Nagyuram.” Süleyman átveszi a levelet, Ferhat kimegy. „Méltóságos Nagyuram. Sokáig gondolkodtam kérdéseden. Mindent számításba vettem, és mindent minden oldalról átvizsgáltam. A jog és a tudomány könyveit is fellapoztam, annak ellenére, hogy már előre tudtam a választ. De másikat kerestem. Azonban, nem találtam egyet sem. Beyazit Herceg megtagadta közvetlen parancsodat, sereget toborzott, és fivére ellen háborúzik. Mindezzel nyílt veszélybe sodorja a Dinasztia jövőjét, téged és magát az Oszmán államot. Beyazit Hercegből lázadó lett, aki letért a helyes útról, és az egész világ előtt kinyilvánította lázadási szándékát. Az a herceg, aki ilyen bűnt követ el, az állam törvényei alapján, kivégzése kötelező.”

Süleyman elégeti a levelet.

Beyazit a seregéhez: „Oroszlánjaim! Harcosaim! Eljött az idő! Egyenesen Konyába megyünk! Anatolia, Karaman és Adana bégjei Konyában csatlakoznak hozzánk seregükkel. Csak egy út áll előttünk! Ezt a háborút a zsarnokok ellen fogjuk vívni, hogy elnyomjuk önkényüket! Oroszlánjaim! Allah legyen velünk!” Katonák: „Hosszú életet a Hercegnek!”

Süleyman a pasákhoz: „Készítsetek fel 5000 janicsárt és 3000 lovagot. Selimet fogják támogatni. Jött hír a pasákról?” Rüstem: „Mindegyiknek elküldtem parancsodat, hogy Selimet támogassák a háborúban. Remélem, engedelmeskedni fognak.” Süleyman: „Remélhetőleg, hiszen én nem fogok tétovázni, és lecsapatom mindhárom fejét.” Sokulluhoz: „Te állsz a seregem élére. Készülődj. Menj Konyába, és Selim seregét is te veszed át… Most pedig menjetek.”

Telnek-múlnak a hetek. Lala a szobájában van, mikor levél érkezik. Azonnal Selimhez megy: „Hercegem! Beyazit Herceg úton van felénk seregével.” Selim: „Tudtam! Tudtam, hogy lesz mersze ezt tenni! Lala! Azonnal készítsd fel a katonákat! Mennyi katonánk van?” Lala: „Nem elég. Biztos vagyok benne, hogy Beyazit Herceg rengeteg katonát toborzott. Máskülönben, nem jönne ide. Nem tudunk ekkora erő ellen harcolni!” Nurbanu: „Nagyurunk tud erről, nem igaz? Akkor segíteni fog.” Lala: „Ez az egyetlen reményünk. Talán már ő is értesült erről. Reméljük, időben megérkezik a segítség.” Selim: „Hívd Hercegemet, Muradot! Azonnal jöjjön ide tartományából! Velem kell tartania seregével!” Nurbanu: „Kérlek, ne dobd Muradot tűzbe!” Selim: „Te azt hiszed, ha történik velem valami, ő biztonságban marad? Nagyon jól tudod, ti mindannyian az én életemhez vagytok kötve!”

Sümbül rohan Mihrimahhoz: „Szultánám! Elkezdődött! Elkezdődött a háború!”

Selim és Nurbanu azt a harci öltözetet nézi, melyet még Hürrem ajándékozott fiának. Selim: „Anyám el sem tudta képzelni, hogy ez a páncél majd Beyazittól fog védeni.” Murad érkezik. Nurbanu: „Nem akarom, hogy menj, de nincs más választásunk.” Murad: „Mennem kell. Nem hagyhatom apámat egyedül. Apám végzete az enyém is. Le kell győznünk Beyazit nagybátyámat.”

Mihrimah a folyosón fut össze Rüstemmel: Igaz, amit hallok? Tényleg háború lesz?” Rüstem: „Jól hallottad. Selim ellen fogok harcolni. Erős vagy, régóta harcolsz. Azt mondtad, megbízol a bégekben, és támogatni fogják őt. Ugye, minden körülmények között győzni fog?” Rüstem: „Reméljük, Mihrimah… reméljük a legjobbakat.”

Mihrimah: „Miről akartál beszélni, Ali Pasa?” Semiz: „Nehéz elmondani…” Mihrimah: „Beszélj.” Semiz. „Rüstem Pasa elárulta Beyazit Herceget. Megakadályozta, hogy a pasák segítsék a Herceget. Másképp mondva, átállt Selim Herceg oldalára.” Mihrimah: „Nem! Képtelenség! Rüstem!”

Mihrimah számon kéri férjén a hallottakat: „Te áruló! Te csaló! Hogy tehetted ezt?! Hogy tehetted ezt Beyazittal?!” Rüstem. „Mihrimah! Nem volt más választásom! Beyazit Herceg sorsa elrendeltetett miután Hürrem Szultána meghalt! Veszítenie kellett!” Mihrimah: „Te miattad! Megmenthetted volna!” Rüstem: „Mihrimah! Mindegy, hogy mit tehettem volna, az sem lett volna elég! Nagyurunk döntötte el, hogy ő mostantól ellenség! Ő döntött a sorsáról! Elérkezett arra a pontra, hogy meghozta Beyazit Herceg halálos ítéletét. Mindennek vége, Mihrimah!”

1559. május 29. Konya. Süleyman fiai felálltak a harcmezőre.

Lala: „Hercegem, nagyon sokan vannak.” Hussain: „Létszámuk nem túl nagy… A pasák segítségével könnyedén elbánhatunk velük.” Beyazit: „Hol vannak?” Atmaca: „Beszéltem a küldöncökkel. Hamarosan meg kell érkezniük.”

Mihrimah megérkezett a Szultán szobája elé: „Beszélni akarok Nagyurunkkal. Tudni akarom, hogy adhatta ki Beyazit halálos ítéletét! Tudni akarom, hogy tud ezzel együtt élni!” Ferhat: „Nem, Szultánám. Nagyurunk nincs itt.”

Süleyman Hürrem szobájában van. Hürrem ágyához megy: „Hürremem… Szultánám… Bocsáss meg!”

A csatamezőn Beyazit bólint egyet Atmacának és Husainnak, majd rámosolyog Orhanra. A két herceg vadul farkas szemet néznek egymásra…

4-dik évad 136-dik török rész,harmadik fele :

Rüstem a szobájában van, mikor Zal érkezik: „Signora Mendez hajója épp most érkezett meg a kikötőbe.”

Mihrimah Kütahyából utazik hazafelé: „Annyira aggódom! Nagyon úgy néz ki, hogy Beyazit nem fog visszalépni. Félek, hogy háború közeleg.” Sümbül: „Mit fogsz mondani Nagyurunknak? Ha megtudja mi történt, senkit sem hagy békén, még téged sem, Szultánám.” Mihrimah: „Megmondom, hogy Beyazit elmegy Amasyába. Figyelmeztetlek, Sümbül! Semmilyen körülmények között nem szabad Nagyurunknak megtudnia, hogy Beyazit folytatja a toborzást!” Sümbül: „Ne aggódj, lakat lesz a számon. De megbízhatunk Semiz Ali Pasában?” Mihrimah: „Ő egy remek államférfi. Természetesen, neki is választania kell, hova áll. Az a kérdés, mit választ? Rüstem megbízik Ali Pasában. Nem hinném, hogy ellenünk szegülne. De igazad van. Mindenre fel kell készülnünk.”

Gracia a folyosón sétálva az új szolgájának: „Korábbi szolgálóm a jobb kezem volt, akit egy sajnálatos balesetben elvesztettem. Azt akarom, hogy te vedd át feladatait.” Szolgáló: „Nagyon remélem, hogy én is olyan jól el tudom majd végezni a feladatokat, mint ő.” Gracia belép szobájába, és meglepődve látja, hogy Rüstem már várja: „Signora Mendez! Üdvözöllek a villádban! Csakhogy visszaértél!” Gracia: „Bocsáss meg, de olyan gyorsan történt, hogy üzleti ügy miatt el kellett mennem, hogy még üzenni sem tudtam neked!” Rüstem mutatja, hogy üljön le mellé. Rüstem: „Amikor arról meséltél, hogy a Pápa asztalánál ültél, és hogy Ferdinánd Király barátságát tudhatod magadénak, azt hittem, intelligens nő vagy. De úgy viselkedtél, mint egy kis fruska. Felfedted az oszmán Nagy Vezírrel kialakított titkos viszonyodat.” Gracia: „Higgy nekem, Pasám! Én nem tudtam! Az unokaöcsém… Mikor Selim Herceggel volt, véletlenül kicsúszott a száján!” Rüstem: „Kit akarsz bolonddá tenni? Mindenről tudok! Amikor azt az asszonyt, ki szolgálatodban állt megölték, elvesztetted a fejed! Szándékosan dobtál Selim Herceg markába! És most miattad, elveszíthetem pozíciómat, jó hírnevemet, még az életemet is!” Gracia: „Bocsáss meg, Pasám! Nem tehettem semmit! Selim Herceg megfenyegetett! Különbenis, mindig szerettelek! És mindig is szeretni foglak! Kérlek, felejts el mindent! Kérlek!” Rüstem: „Nagy hibát követtél el, Signora! Nagyon veszélyes, hogy ilyen közel kerültél a tűzhöz! Mostantól, még egy hibás lépés, és neked véged! Még a hulládat sem találják meg!”

Semiz Ali megállította a kocsit. Mihrimah: „Mi történt?” Semiz: „Az eső miatt lassan kell továbbmennünk. De már nincs sok Üsküdarig.” Mihrimah: „Most nyisd ki a füled és jól figyelj! Beyazit Herceg nagyon fontos volt az anyámnak és nekem is. Mikor visszatérünk, azt mondjuk a Szultánnak, hogy elmegy Amasyába. És ennyi.” Semiz: „És hogy magyarázzuk meg, hogy sereget verbuvál? Mert ez lesz az első, amit kérdezni fog.” Mihrimah: „Láttad a saját szemeddel, Ali Pasa? Mert én nem. Miért kéne ok nélkül vádolnunk?” Semiz: „Nem, persze, sosem merném! Nem is láttam semmit és nem is hallottam semmit!” Mihrimah: „Nagyszerű. Ugyanazon az oldalon állunk, Ali Pasa. Beyazit oldalán. Teljes mértékben megbízom benned. Remélem, nem okozol nekem csalódást.”

Sokullu belép a Szultán szobájába: „Nagyuram, Selim Herceg üdvözletét küldi. Valamint, ajándékul küldött néhány igen kiváló paripát is.” Süleyman: „Mikor megy Konyába? Mondd.” Sokullu: „Minél hamarabb. Nem áll szándékában parancsod ellen szegülni. Az egyetlen okot, hogy Manisában maradt, már elmondta neked. Nem akar Beyazit Herceggel szembe kerülni. Remélhetőleg, Kütahyából is jó hírek érkeznek, és az ügyet békés úton lezárhatjuk.”

Mihrimah megérkezik. Rüstem: „Látva mosolyodat, azt jelenti, jó munkát végeztünk Kütahyában.” Mihrimah: „Már türelmetlenül várom, hogy elmondjam a jó hírt Nagyurunknak.” Mihrimah mielőtt apjához térne be, üdvözli gyermekeit. A szoba előtt Semiznek: „Remélem, nem felejtetted el, mit mondtam neked. Biztos vagyok benne, nem hiába bízom meg benned. Még gondolni sem akarok az ellenkezőjére.”

Mihrimah belép az apja szobájába. Süleyman: „Beszélj, Mihrimah. Hallgatlak.” Mihrimah: „Minden úgy lesz, ahogy parancsoltad. Miután jó utat kívánt nekem, a bátyám megígérte, hogy átköltözik Amasyába.” Süleyman: „Akkor miért időzött ennyit Kütahyában?” Mihrimah: „Arról beszélt, hogy egy komplexumot építtet az emberek számára, amit még nem fejeztek be. Nem akarta úgy otthagyni a helyet, hogy ez még nincs kész, így nehéz helyzetbe hozni az embereket.” Süleyman: „Ali Pasa! Igaz az, hogy Beyazit Herceg katonákat toboroz? Láttál valamit, ami bizonyítaná ezt?” Semiz: „Kivizsgáltam az ügyet… több embert is kikérdeztem, de semmi jelét nem láttam, hogy Beyazit Herceg sereget épít.” Süleyman: „Elmehetsz.” Mihrimahhoz fordul, int neki, foglaljon helyet. Süleyman. „Mihrimah, ha törődsz a bátyáddal, mondd el az igazat. Mondd meg, hogy a helyzet ne legyen még rosszabb.” Mihrimah: „Természetesen nem titkolok el előled semmit. Beyazit tényleg nem akart elmenni. Nem értette, miért kell elhagynia tartományát, és főleg nem, hogy pont Amasyába! De beszéltem vele, és meggyőztem. Esküszöm! Menni fog!” Süleyman: „Remélhetőleg, tanult a leckéből, és végre abbahagyják az ellenségeskedést fivérével.” Mihrimah: „Nagyuram, te minden rossznak okozóját Beyazitban látod. De ez nem így van. Selim, tudván testvére természetét, provokálja, majd hozzád fordul panaszkodni. Neki is sok hibája van. Te is tudod, hogy az alkoholnak, mi palotájába érkezik, nincs határa. Annak ellenére, hogy megbánta és ígéretet tett neked.” Süleyman: „Selim hibáit is nagyon jól ismerem. Mindent megteszek, hogy elhagyja rossz szokásait. De Selim gyengesége csak saját magának okozhat kárt. Míg Beyazit gyengesége önmagát is, a testvérét is és engem is veszélybe sodor. Ez a gond.”

Selim: „Hogy van Nurbanu Szultána?” Gazanfer: „Jól. Próbálja összeszedni magát.” Lala érkezik: „Jó hírek, Hercegem! Beyazit Herceg elindult Amasyába!” Selim: „Allahnak hála! Lala, ez azt jelenti, hogy feladta, hogy katonákat toborozzon?” Lala: „Ezt nem hiszem. Nagyon jól ismerem Beyazit Herceg mérgét.” Selim: „Megpróbál félrevezetni.” Lala: „Lehetséges, Hercegem. Ugyanakkor, az, hogy Amasyába megy, kedvez nekünk… Nem vághatja félbe utunkat… Most már semmi sem akadályoz minket, hogy Konyába menjünk.”

Rüstem belép abba a szobába, ahol Mihrimah van. A kalfához: „Menj, törődj a gyerekekkel.” Így kettesben maradnak. Rüstem: „Mi folyik itt, Mihrimah? Hogy lehet az, hogy Beyazit Herceg egyszer csak beleegyezett, hogy Amasyába menjen?” Mihrimah: „Megértette, hogy bolondság volt a Szultána parancsával ellenkezni.” Rüstem: „Meggondolta magát?” Mihrimah: „Nem. Folytatja serege toborzását. Egyetlen okból teszi, hogy időt nyerjen. Nagyon közel már a háború.” Rüstem: „Mi lesz, ha a Szultán értesül erről? Nyíltan hazudtál.” Mihrimah: „Mikor Beyazit győzedelmeskedik, ennek már amúgy sem lesz jelentősége. Teljes mértékben megbízom a bátyámban. Ráadásul Anadolu és Karaman bégjeivel is találkozott. Az ő segítségükkel, legyőzi Selimet.” Rüstem: „Ebben az esetben, mindanyiunk élete veszélyben van. Tudnunk kell, hová álljunk.” Mihrimah: „Mit beszélsz, Rüstem? Már nyilvánvaló, hol állunk! Beyazit oldalán állunk ebben a háborúban, és minden támogatást megadunk neki.” Rüstem: „Nagy hibát követtél el, Mihrimah. A kötelességünk az volt, hogy megakadályozzuk a háborút, és védelmezzük Beyazit Herceget, míg el nem éri a trónt.” Mihrimah: „Már évek óta a vezírség élén állsz… Nagyon jól tudod, ha egy kardot már kihúztak tőréből, nem lehet úgy visszahelyezni, hogy ne legyen véres. Nem fogják békén hagyni. Amint talál Selim alkalmat, meg fogja támadni. És a leg alattomosabb módon! Rüstem, megígérted anyánknak… felesküdtél a Koránra! Hogy életed árán is megvéded Beyazit bátyámat. Ezt ne verd ki a fejedből!”

Beyazit megérkezik Amasyába. Eszébe jut, mikor annak idején meglátogatta Mustafát…

Rüstem elmerült gondolataiba. Arra gondol, mikor a Koránra felesküdött. „Zal! Hívd ide nekem Rumeli Kazaskert! Ki kell kérnem véleményét egy ügyben.” Zal: „Az lesz a legjobb… Mi a baj?” Rüstem: „Személyes gondok, Mahmud Aga… az ígéretek, miket tettem... dolgok a múltból… emberek, akikben megbíztam… az igazság, amit megvédtem… és a jövő.”

Beyazit Atmacának: „Nincs több vesztegetni való időnk! Szólj Husainnak, hogy terjessze el, hogy ajtóm nyitva áll minden férfi előtt, aki az oldalamon akar harcolni. Aztán tudd meg, hogy a bégek most támogatnak-e? A sereget minél hamarabb fel kell készíteni.” Atmaca: „Ahogy kívánod… Hercegem, nem akarod elfogadni, de nyilvánvaló… mint a bátyád esetében, a te ellenfeled nem Selim Herceg, hanem Süleyman Szultána Han. Légy óvatos… Sose fordíts hátat. Mindig kételkedj magadban, amíg Nagyurunk az uralkodó, aki olyan apára emlékeztet, aki pusztító dolgokat művelt. Ne feledd ezt.” Beyazit: „Te most azt mondod nekem, hogy ne sétáljak be a halálba, úgy, ahogy Mustafa bátyám?” Atmaca: „Néha… habár képtelenség megváltoztatni a múltat… visszanézek, és azon csodálkozom, hol változott meg az életünk? Oh, én ártatlan és könyörületes Hercegem! Mindjárt az első nap lázadnia kellett volna, ahogy száműzték, mint ahogy te csinálod! Akkor minden másképp alakult volna. De a te sorsod nem úgy fog alakulni, ahogy az övé. Te győzedelmeskedni fogsz ebben a háborúban!” Beyazit: „Bármilyen is az ember természete, végzete ugyan az, Atmaca. Mióta eszemet tudom, mindig azt próbáltam tenni és mondani, mi helyes. Most pedig bátran készen állok elfogadni, mit hoz nekem a jövő. Allah legyen velünk!” Atmaca: „Úgy legyen.”

A következő jelenetben Rüstemet látjuk a kertben sétálni Kazaskerrel. Rüstem: „Szeretnék egy csöppet abból a nagy tudásodból, mit annyi év alatt halmoztál fel... Lenne egy nagyon fontos kérdésem.” Kazasker: „Kedvességed zavarba ejtő, Pasám. Miben tudnék én segíteni neked?” Rüstem: „Ha egy szolga felesküdött a szent Koránra, de nem tudja betartani esküjét, hogy fizeti meg bűnét? Létezik valamilyen bűnhődés számára?” Kazasker: „Először is a szolgának meg kell bánnia… Allah szereti azokat, akik megbánják bűneiket. Megbocsájt nekik.” Rüstem: „Elegendő, ha csak Allahnak bánjuk meg?” Kazasker: „Elegendő, viszont vagyona egy részét fel kell ajánlania jótékonyságra, segítenie kell a szegényeket és a nélkülözőkön, az árvákon és az özvegyeken, és még egyéb jó tetteket kell végrehajtania.”

Konyában Nurbanu: „Már hozzá is szoktam Konyához! És nincs is olyan messze a fővárostól! És ráadásul hegyek választanak el Beyazittól. Attól tartottam, hogy Beyazit Herceg ránk támad Manisában. De itt biztonságban vagyunk.” Selim: „Gondolod, hogy a távolság visszatartja a bátyámat?”

Beyazit táborához hosszú sorban állnak a csatlakozni kívánó férfiak. Husain: „A mai nap 300 katona csatlakozott hozzánk, Hercegem. Kiszámoljuk étel és ruházkodásukra fordítandó költségeket, majd folytatjuk a toborzást.” Atmaca lovon érkezik: „Beszéltem a pasákkal. Belementek. Most már a te parancsnokságod alatt 20.000 katonával csatlakoznak hozzánk.” Beyazit:. „Végre! Selim Herceg és serege nem lesznek képesek kiállni ellenünk. Allah engedélyével közeleg a győzelmünk!”

Rüstem: „Ezt a ládát küldd Mimar Sinannak. Azt akarom, hogy egy komplexumot építsen nevemben.” Zal: „Jó az időzítés. Később úgyis akartunk egy komplexumot építtetni, ami méltó nevedhez…” Rüstem: „Mondd meg Sinannak, hogy ne spóroljon a költségekkel. Az én épületemnek évszázadokig kell működnie. Ezt a másik ládát vidd Hürrem Szultána Alapítványához. Ott döntsék el, kik érdemlik meg, és osszák szét közöttük. Úgy rendelkezem, igazságosan osszák szét.” Zal: „Mi értelme van ennek?” Rüstem: „Nem csak arról szól, hogy vagyonunkat nem vihetjük magunkkal a következő világba. Tedd, amit mondtan.”

Süleyman a sötét szobában kuksol. Kopognak, Gülfem és Ferhat Aga érkezik: „Nagyuram, engedd meg, hogy kinyissuk az ablakokat! Jöjjön be egy kicsit a napfény!” Süleyman bólint. Gülfem: „Tudom, még mindig nagy a fájdalmad… de látom, más is bánt téged. Mi okozza benned ezt a mély aggodalmat?”

Ahogy Gülfem kijön a szobából, összefut Sümbüllel: „Miért tűnsz ennyire kiábrándultnak? Nagyurunk jól van?” Gülfem: „Nagyurunk egyáltalán nincs jól. Még erőszakkal sem lehetne szóra bírni. A napfényt is alig bírja. Attól tartok, eltemeti magát a sötétségbe. Habár abban reménykedtem, hogy az a jó hír, amit Mihrimah hozott Kütahyából mosolyt csal az arcára és megnyugtatja, de mindhiába. A szíve még mindig jégcsap. Nyilvánvaló, hogy még mindig vannak dolgok, amik miatt tétovázik. Nem titkolsz semmit, ugye Sümbül?” Sümbül: „Nem, soha! Amit Mihrimah Szultána mondott, én is csak annyit tudok. Beyazit Herceg fejében meg sem fordul, hogy az apja ellen harcoljon! Nagyurunk talán aggódik, azok után, ami Hercegünkkel történt az elmúlt időszakban, de idővel ő is megérti, hogy félelmei megalapozatlanok.” Gülfem: „Remélhetőleg Hercegünk nem fog helytelenül cselekedni!” Sümbül: „Gülfem Hatun! Ismerjük Hercegünk természetét. Még egy apró szikra is fel tudja bőszíteni. De ha Hercegünk hibázik, mi mindanniyan úrrá leszünk rajta. Rendben?” Gülfem: „Igen. Én is gondolkodás nélkül, mindent megteszek Hercegünkért. Dinasztiánk már elvesztett egy bátor Herceget. Nem áll szándékomban még egyet elveszíteni!” Sümbül bólint.

Beyazit a fiaival beszél: „Belőletek merítem a legtöbb erőt! Ti vagytok a mindeneim!” Orhan: „Legnagyobb kívánságunk, hogy méltó gyermekeid legyünk hozzád.” Beyazit: „Nagyon remélem, hogy ti értitek, mit jelent a testvéri szeretet. Azt kívánom, a ti kapcsolatotok is olyan legyen, mint amilyen az enyém volt Cihangirral és Mustafával… Orhanom! Mostantól te vagy Corum tartomány bégje. Szép eredményeket várok el tőled.” A második gyermek: „És én mikor megyek?” Beyazit: „Rád is hamarosan sor kerül. Mint tudjátok, sereget toborzok. Egy hatalmas sereget. Amikor készen állunk, Selim Herceg ellen indítunk támadást. Remélhetőleg, ezúttal győzedelmeskedni fogunk.” Orhan: „Két ezer katonám van a tartományomban. Velük az oldaladon fogok harcolni.” Második: „Én is! Én is veletek megyek!” Beyazit: „Oroszlánaim! Remélhetőleg, közösen tudunk harcolni ellenségeink ellen. De nekem egyedül kell ezt a háborút megvívnom. Visszatértek tartományaitokba, testvéreitekkel maradtok, és gondoskodtok róluk.” Orhan: „Hercegem, testvéreim még túl kicsik, de rám bíztál egy tartományt. Nem akarok ölbe tett kézzel várni, míg az apám a jövőnkért harcol. Engedd meg, hogy én is menjek.” Beyazit: „Nem teszed ki magad veszélynek. Pontosan azt teszed, amit mondok. Megígéred?” Ohran: „Megígérem.”