Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetős fórum)

4-dik évad 136-dik török rész,második fele :

Selim a szobájában gondolkodik, mikor Nurbanu lép be hozzá: „Tudom, hogy most mérges vagy rám Fahriye miatt.” Selim: „Nem Fahriyéről van szó. És ezt te is nagyon jól tudod.” Nurbanu: „Mindegy. Ma inkább ne beszéljünk bűnökről és ne mérgelődjünk. Éppen ellenkezőleg! Fogjunk össze ellenségeink ellen. Kérlek, ne távolodj el tőlem! Ki gondol rád többet, mint én? Ki az, aki nálam közelebb áll hozzád? Mihrimah Szultána Kütahyába utazott, hogy tanácsot adjon Beyazitnak.” Selim: „Mihrimah az anyám útját járja… Minden erejét beveti, hogy Beyazitot lássa a Szultánság élén.” Nurbanu: „Mindegy, mennyire haragudott rád az anyád, a maga módján, mindig támogatott téged, a te oldaladon állt. De Mihrimah Szultána nem ilyen. Nyíltan kifejezte ellenszenvét velünk szemben. De Rüstem Pasa velünk van. De ha mégsem, felfedjük viszonyát Signora Mendezzel.” Selim: „Te azt hiszed, szívesen várakozom? Ha eltávolíttatom a Nagy Vezíri posztról, Semiz Ali Pasa veszi át a helyét! És ő is Beyazit oldalán áll!” Nurbanu: „Ha Semiz Ali Pasa okos, átáll a mi oldalunkra.” Selim: „Én ezt nem hiszem. Ráadásul a janicsárok sem foglalnak állást Rüstem Pasa miatt. Nem tudom, mit tennének, ha ő elmenne.” Nurbanu: „Mihrimah biztos meg tudja győzni Beyazitot, hogy menjen Amasyába. És mindez távol a fővárostól történik és tőlünk!” Selim: „Még akkor is, ha meggyőzi Beyazitot, mérge nem fog csillapodni. Beyazit kardjától már egyszer kicsordult a vérem. Biztos megbánta, hogy akkor nem vágta el a torkom. Az életemet akarja… Senki más nem állíthatja meg, csak a Szultán.”

Atmaca és Husain beszélgetnek: „Mi újság? A bégek felveszik a harcot Hercegünk mellett?” A következő jelenetben Atmaca számol be Beyazitnak: „A pasák nagyon félnek. Hűségük a tiéd, azonban a Szultán haragjától még jobban tartanak.” Beyazit: „Térj a tárgyra, Atmaca! Velem vannak, vagy nem?” Atmaca: „Még több időre van szükségük, hogy átgondolják.” Beyazit: „Nem várok többet rájuk. Saját erőből folytatjuk a sorozást.” Husain: „Amíg nem döntenek, folytatjuk a katonák toborzását.”

Mihrimah: „Fogalmam sincs, hogyan csillapíthatnám Beyazit mérgét. Teljesen felkészült a háborúra.” Sümbül: „Mit fogsz tenni, ha kitör a háború? Egyszer eljön a felelősségre vonás ideje is. És akkor félelmünk valósággá válik.” Mihrimah: „Ha itt lenne az anyám, te tudod, mit tenne, ugye?” Sümbül: „Nagyurunk nyilai elé állna és feláldozná magát a fiaiért.” Mihrimah: „Én is ezt fogom tenni… Bárki is akarja elvenni Beyazit életét, előbb az enyémet lesz kénytelen.” Sümbül: „Imádkozzunk, hogy ez a nap soha nem jön el, Szultánám, soha!”

Fahriyének ételt visznek a cellájába. Fahriye. „Emlékszel, hogy mit mondtam az aranyamról? Meg mondom, hol találod! Mikor viszel ki innen?” Aga: „Csak koporsóban juthatsz ki a börtönből.” Fahriye: „Megállapodtunk! Aranyért cserébe kijutok innen!” Aga: „Nem tudok semmiféle aranyról.” Ekkor Fahriye hirtelen hátulról megragadja, és a láncával megfolytja. Elveszi tőrét és végül az agánál lévő kulccsal leveszi magáról a láncot. Az őrnek közben gyanús lesz, hogy az aga még mindig nem jött ki. Ahogy belép a cellába, Fahriye leszúrja.

Nurbanu Gazanferhez: „Ne hagyd a Herceget és Sokullut egyedül. Részletesen tudni akarom miről beszélgettek.” Nurbanu ezek után a szobájába megy Canfeda társaságában. Nurbanu: „Halála után, Hürrem Szultána miatt veszekedtünk Selimmel.” Canfeda: „Állandóan történik valami! De legalább, most megszabadultunk Fahriyétől!” Nurbanu: „Nagyon fáradt vagyok. Készítsétek elő a fürdőmet.” Canfeda távozik. Nurbanu a tükör előtt kezd vetkőzni, majd hirtelen meglátja Fahriyét a tükörben. Fahriye: „Tettem egy ígéretet Hürrem Szultánának. Hogy megöllek. Végre eljött ez az idő is!” Nurbanu: „Ha én meghalok, te is meghalsz!” Fahriye. „Én mindenféleképpen meghalok, de egyetlen kívánságom, hogy magammal vigyelek!” Nurbanu megüti, de Fahriye elkezdi fojtogatni. Fahriye: „Most végre megszabadulok tőled!” Nurbanu nagy nehezen eléri a tőrt, majd többször is beleszúrja a kalfába, aki nagy nehezen meghal. Selim pont ekkor lép be a szobába. Nurbanu a nyakába ugrik.

Mihrimah: „Tudd, hogy addig nem hagyom el palotádat, míg meg nem gondolod magad!” Beyazit: „Az, hogy itt vagy a palotában, boldogsággal tölt el. Bárcsak mindig itt lehetnél!” Mihrimah: „A múlt olyan, mint egy könyv. A jövődet is meg lehet tudni belőle. De ezt csak azok tudják elolvasni, akik tudják, hogyan tegyék azt. Megtanultuk már korábbi fájdalmas esetekből, hogy a Szultán, ha trónfosztásról van szó nem veszi figyelembe még a gyermekeit sem.” Beyazit: „Képtelenség elfelejteni, mi történt szegény Mustafa bátyámmal.” Mihrimah: „Nagyurunk mély gyászba esett miután anyánk elment. Csak Allah tudhatja, miféle gondolatok cikáznak a fejében! Ígérd meg, hogy elmész Amasyába, hogy megmenekülj a haragjától!” Beyazit: „Elmegyek, Mihrimah, ne aggódj.” Mihrimah: „Tényleg elmész?” Beyazit: „Ha ez az, amit a Szultán akar, akkor elmegyek Amasyába…” Mihrimah: „Most mi jutott eszedbe, Beyazit? Mire készülsz?” Beyazit: „Nem fogom előled titkolni, Mihrimah, hiszen te maradtál egyedül a családban, akiben megbízom. Időre van szükségem.” Mihrimah: „Mire?” Beyazit: „Folytatom a katonák toborzását. Ezen felül várok még választ néhány bégtől is. Aztán elmenetelek Selimhez és lezárjuk ezt a témát.” Mihrimah: „Nincs más út?” Beyazit: „A kardot már egyszer kihúzták tokjából, Mihrimah. És a Szultán és Selim nem felejt. Az első adandó alkalommal fejemet fogják venni. Én Mihrimahhom! Én gyönyörű nővérkém! Senki másom nincs, csak te! Ha nem vagy velem, ha nem támogatsz engem, akkor azt most mondd meg.” Mihrimah: „Készítsd fel sereged, gyűjtsd erődet, és tedd meg, amit kell. Esküszöm neked, minden erőmmel támogatlak téged.”

A történelem és a wikipédia szerint a szultán küldte a pénzt és fojtatta meg Bajazidot.

Hogy aztán ez a sorozatban hogyan lesz a kövekező részből megtudjuk. :-)

4-dik évad 136-dik török rész,első részlet:

Vissza emlékezés :A A két kamasz Herceg veszekszik az erdőben… Selim: „Várj meg! Most hová mész?” Beyazit: „Menj az utamból, Selim, különben összes dühömet rád szabadítom!” Selim: „Nem értem, miért vagy rám mérges? Nagyurunk döntött így!” Beyazit: „Rossz dolgokat mondtál rólam! Azt mondtad, hogy neki nem kéne jönni, miközben én is ott voltam! Miért vinne a Szultán pont téged a hadjáratba?” Selim: „Vigyázz a szavaidra, Beyazit!” Beyazit: „Hazudnék? Gyáva vagy! Még egy kardot sem tudsz megfogni!” Selim: „Most azonnal kérj bocsánatot!” Beyazit: „Nem!” Selim: „Azt mondtam, kérj bocsánatot, különben…” Beyazit: „Különben mi lesz? Mit fogsz tenni? Elmész, és úgy harcolsz megint, mint egy nő?”

Sokullu levelet hoz a kezében, melyet átad Ferhat Agának. A levelet Selim írta: „Méltóságos Nagyuram, hét világ Szultánja! Nyugtalanító híreket kaptam Kütahya tartományból. Sajnálatos módon, Beyazit testvérem árulásra készül ellened. Híreim szerint, megtagadta parancsodat, és nem hajlandó Amasyába költözni, Kütahyában óhajt maradni. Elkezdett sereget toborozni. Két célja van: az egyik, hogy ellenem indít hadjáratot, hogy elvegye életem, a másik rosszabb, hogy a főváros felé vegye az irányt, és letaszítson téged a trónról. Ezért beláthatod, hogy az időzítés nem megfelelő, hogy Manisából átköltözzek Konyába, hisz az út során még rám támadhat, és akkor meg kell küzdenem vele. Attól tartok, egyikünk kárát látná ennek. Várom méltóságos parancsodat, hogy ebben a helyzetben, mit tegyek. Alattvalód, Selim Herceg.”

Süleyman Ferhathoz: „Hagyj magamra.” Elkezd imádkozni: „Óh, Allah! Hatalmas vagy! Kérlek, ne tégy megint próbára a gyerekeimmel!”

Lala Mustafa Selimhez. „Elfogadhatatlan, amit Beyazit Herceg tett! Ha kitart a hibái mellett, nem menekülhet a Szultán haragjától.” Selim: „A levelem vajon elért a Szultánhoz?” Lala: „Sokullu mindent megtett, amit kellett. Ez a levél jelenti az égő nyilat, mely Beyazitot elégeti.” Selim: „Én nem bízom apám döntésében, hogy nekem fog kedvezni, de míg meg nem kapom támogatását, nem ülhetünk ölbe tett kézzel.” Lala: „Mire gondolsz, Hercegem?” Selim: „Nekünk is toborozást kell tartanunk. A háború a küszöbön áll. Beyazit bármelyik percben megtámadhat bennünket és erőre van szükségünk, hogy szembe nézzünk vele.”

Miközben Beyazit a katonák kiképzését nézi, Atmaca: „A Szultán hamarosan tudomást szerez, hogy itt toborzás folyik.” Beyazit: „Pontosan ezért kell sietnünk. Mielőtt az apám beleavatkozik az ügybe, már fel kell készítenem a seregem, hogy azonnal le tudjam győzni Selimet. Így mindenki megértheti, hogy nem az apámmal harcolok, hanem Selimmel.” Atmaca: „Ez az út veszélyes, Hercegem. És ha erre rálépünk, már nincs vissza út.” Beyazit: „Először az anyám állt közénk, hogy megállítson, aztán az én vak könyörületem. De ez a kettő már nem létezik. Selim Herceg megfizet azért, amit elkövetett.” Atmaca: „Ezek a katonák nem elegendőek, Hercegem. Új szövetségeseket kell találnod.” Beyazit: „Több támogatás is kell. Üzenj Anadolu Bégjének, Cenab Ahmet Pasának, Karaman Bégjének, Soluk Ferhat Pasának, és Adana Bégjének, Piri Pasának. Mindannyian nagyon kedvelték szeretett Mustafa bátyámat. Azt hiszem, ők mind az én oldalamon állnak.” Atmaca: „Hasznosabb lenne személyesen beszélned velük, Hercegem. Nem bízhatunk meg a levelekben.” Beyazit: „Igazad van. Ha nem szerzem meg támogatásukat, munkánk hiábavaló. Üzenj nekik, hogy jöjjenek ide.”

Süleyman pasái társaságában: „Beyazit Herceg éppen hazaárulást készül elkövetni, és erről nektek fogalmatok sincs?!” Rüstem: „Talán visszautasította, hogy elhagyja tartományát, de nem hinném, hogy ez lehetőséget adna neki, hogy sereget toborozzon és árulást kövessen el. Talán, Selim Hercegnek vannak téves információi.” Sokullu. „Ezek a vádak nagyon komolyak. Anélkül, hogy biztos lennék benne, Selim Herceg soha nem küldene ilyen híreket. Mindannyian tudjuk, Beyazit Herceg nem volt boldog a tartományát érintő döntéseddel. Úgy vélem, érzelmei irányítják.” Süleyman: „Most menjetek.”

Közben Manisában a kis Szultánák mindent felforgatnak édesanyjuk szobájában. Egyikük rátalál Hürrem gyűrűjére. Elkezdenek veszekedni, melyiküké legyen. Ekkor lép be a szobába Fahriye: „Hürrem Szultána gyűrűje! Hol találtátok?” Megpróbálja elhagyni a szobát, kezében a gyűrűvel, de Nurbanu rajtakapja: „Nem meg mondtam, hogy nem lépj be a szobámba?! Mit rejtegetsz a kezedben?” Fahriye: „Nem én vagyok, aki rejteget valamit!” Megmutatja a gyűrűt. „Tudtam, hogy te loptad el! Magyarázatot kell, adjál a Hercegnek!” Nurbanu megragadja: „Hogy merészeled?! Add vissza a gyűrűmet!” Fahriye: „Ez nem a tied! Hürrem Szultánáé volt! Lássuk, mit mond Selim Herceg, hogy elloptad elhunyt édesanyja gyűrűjét!” Nurbanu megpróbálja kivenni a kezéből, de ekkor érkezik Selim: „Mi folyik itt?” Nurbanu: „Fahriye ellopta azt a gyűrűt, amit Hürrem Szultána adott nekem.” Fahriye: „Nem, Hercegem! A Szultánánk gyűrűje már rég elveszett! Az imént találtam meg Nurbanu Szultána ékszerei között! Épp, mikor hozzád készültem vinni, megakadályozott benne!” Selim: „Hogy merészeled Hercegeim édesanyját lopással gyanúsítani?! Gazanfer! Vigyétek a börtönbe!” Nurbanu: „Nézd csak, miket nem hazudik össze!” Közben felhúzza a gyűrűt az ujjára. Selim: „Vedd ezt le! Az anyám még a bűneit sem adta neked! Felejtsd el ezt a gyűrűt! Szégyentelen! Miközben én az életemért aggódom, te meg ezzel töltöd idődet?! Nézz magadra! Imádkozz inkább a gyerekeidért! Különben drágán megfizetsz ezért!”

Semiz Ali Pasa Rüstemnek: „Ha igaz az, ami Selim Herceg levelében áll, akkor a vihar nagyon közel van mrá. Imádkozzunk, hogy a Szultán nem ad parancsot, hogy végezzék ki Beyazit Herceget.” Rüstem: „Allah bocsássa meg.” Ali Pasa: „Mit fogunk tenni?” Rüstem: „Sirat hídján állunk, ami keskenyebb, mint a hajszál, és élesebb, mint a kard. Mindegy, mit teszünk, nem lesz értelme… A Szultán előtt, sem nekem sem neked nincs hatalmunk.” Mirhimah érkezik. Ali Pasa: „Engedelmeddel, távozom.” Mirhimah: „Mi folyik itt? Azt üzented, hogy valami fontosat kell mondanod, ami Beyazittal kapcsolatos.” Rüstem. „Beyazit Herceg nem hagyta el Kütahyát. Ráadásul katonákat toboroz. Ez egyet jelent a lázadással. Mihrimah, te vagy az egyetlen, aki hatni tud a Szultánra! Csillapítsd a dühét!”

Fahriyét börtönbe viszik. Fahriye: „Hibát követtek el!” Aga: „Ne ellenkezz! Úgyis a Herceg szava számít!” Fahriye: „Miért vertek láncra?” Aga: „Gazanfer ötlete volt, mivel nem vagy megbízható.” Fahriye visszahívja az agát: „Ha elengedsz, megmondom, hol tartom az aranyamat. Egész életedben kényelmesen élhetsz belőle!”

Nurbanu: „Ti Selim Herceg Szultánái vagytok. Az a rendetlenség, amit csináltatok, nem méltó a Szultánákhoz. Melyikőtök kutatta át az ékszeres dobozomat?” Esmahan a másik kettőt hibáztatja: „Ti mondtátok, hogy nézzem át! Ne haragudj!” Nurbanu: „Ígérjétek meg, hogy soha többé nem fordul ilyen elő.” „Megígérjük.” Nurbanu: „Én gyönyörű Szultánáim! Ti Szultánának születtetek! Soha ne feledjétek ezt, és így is viselkedjetek! Eljön majd az az idő, mikor mindenki a ti parancsaitokat fogja lesni ebben a palotában. Egyetlen paranccsal a szokásokat átírhatják! Egy szempillantás alatt minden megváltozhat! A legbefolyásosabb oszmán férfiak fognak legyeskedni körülöttetek. Ti mindhárman nagyobb hatalommal fogtok bírni, mint én, mert ti születésetek óta Szultánák vagytok, és a Dinasztia vére csörgedez ereitekben. Eljön az a nap, mikor a ti apátok fogja ezt az országot irányítani. És akkor mindannyian elfoglaljátok helyeiteket mellette.”

Mihrimah: „Nem szeretlek így látni… a legnagyobb uralkodót ilyen állapotban. Sajnos, Selim bátyám is ilyen gyerekkora óta. Panaszkodik, és a legkisebb dolgokból is nagy ügyet csinál. És előszeretettel vonja ki magát a dolgokból. Biztos vagyok benne, hogy a Beyazitról írt dolgok helytelenek.” Süleyman: „Arról ír, hogy Beyazit sereget toboroz. Ha ez nem lenne igaz, hogy merészelne ilyet írni?” Mihrimah: „Te magad is tudod, hogy már nagyon régóta gyűlölik egymást. Az utolsó incidens óta nekem is nehezemre esik hinni bármelyiküknek is. Te tudod a legjobban, hogy nem lehet úgy határozott döntést hozni, hogy ne vizsgálnád ki az ügyet.” Süleyman: „Annak az eshetősége, hogy Beyazit ezt teszi, elég nagy.” Mihrimah: „Apa, kérlek, ne ülj fel Beyazitról alkotott ilyen súlyos rágalmaknak! Talán a múltban hibákat követett el, de sohasem volt hitszegő! Nem lehet! Hűséges hozzád!”

Kütahyában Defne Beyazithoz: „Hamarosan lecsap a vihar.” Beyazit: „Félsz?” Defne: „Amióta melletted vagyok, nem félek semmitől. És különben is, olyan életem van, melyet tőled kaptam. Minden egyes perc Allah ajándéka. Csak egy aggodalmam van, te és a fiaid.” Beyazit: „Ne aggódj. Azért is harcolok, hogy megvédjem a fiaimat. A jövőjük érdekében teszem.” Defne: „A Szultán mit fog mondani? És mit fog tenni? Igazából ezen gondolkodom egyfolytában.” Beyazit: „Én meg az utóbbi napokban egyre csak Mustafa bátyámra gondolok. Egyre jobban kezdem megérteni. Bármi áron, az ember meg akar bízni a saját apjában. Ez az én kívánságom is. Allah akaratával ő is megért engem.” Defne: „És mi lesz akkor, ha ellened fordul?” Beyazit: „Hazrat Ali azt mondja: Ne hajolj meg az igazságtalanság előtt, mert az igazaddal együtt a becsületedet is elveszted. Pontosan ezért, ha az életem veszélyben is van, nem fordulok vissza. Nincs helye tétovázásnak. A jogomat, az igazságomat keresem.”

Mihrimah: „Selim ismét megtette! Nem hagy ki egy lehetőséget sem, hogy bemártsa Beyazitot a Szultán szemében! Ez volt az utolsó! Mikor vakította el a trónért folyó ambíció? Mikor veszítette el emberségét?” Sümbül: „Szultánám, Selim Herceg természetesen megbocsáthatatlan dolgokat művel. De mi van akkor, ha igazat írt? Mi van akkor, ha Beyazit Herceg sereget toboroz, hogy háborút indítson a Szultán ellen?” Mihrimah: „Ne is mondj ilyet, Sümbül! El sem tudom ezt képzelni Beyazitról! A mai napig mindent megtett, hogy elnyerje apánk jóindulatát. De bármit is tett, csak visszafelé sült el. Minden egyes alkalommal csak nő közöttük a távolság. És ez az oka a makacsságának és dühének. Ha a bátyám ennyi tiszteletet adna a Szultánnak, elképzelhetetlen lenne számomra, hogy az apám ellen küzdjön. Remélem, senki sem mérgezte meg az apám agyát, és befolyásolja a rossz döntéshozatalban!” Sümbül: „Reméljük, Szultánám!” Mihrimah: „Máskülönben vihar fog tombolni.”

Mihrimah és Sümbül sétálnak… Sümbül: „Ha a Szultán úgy dönt, hogy nem áll ki Beyazit mellett, velem találja szembe magát! Akárcsak az anyánk! Én sem fogom hagyni!” Sümbül: „Nyugodj meg, Szultánám! Nem hinném, hogy Nagyurunk kemény döntést fog hozni.”

Süleyman: „Sokullu, gyere közelebb. Ezt a levelet átadod Selim Hercegnek. Győződj meg arról, hogy el is olvassa. Ali Pasa, te ezt a másikat pedig Beyazit Hercegnek adod át. El kell olvasniuk a levelet, és meg is kell érteniük. Tanácsadóként elég nehéz pontjára értetek munkátoknak. Allah legyen veletek.” 

A Szultán szobája elé érkezik Mihrimah, de Ferhat nem engedi: „Nagyurunk most nem tud fogadni.” Mihrimaht ez nem érdekli, bemegy. Süleyman a pasákhoz: „Most menjetek!” Majd beengedi lányát. Mihrimah: „Döntöttél a Hercegeidről. Az anyám rám bízta a testvéreimet. Engedelmeddel, szeretném hallani, hogy döntöttél velük kapcsolatban.” Süleyman: „Utolsó alkalommal adtam nekik tanácsot apaként. És mint uralkodó, utolsó alkalommal figyelmeztettem őket. Ez az utolsó alkalom, hogy ezt teszem… főleg Beyazit miatt. Azonnal Amasyába kell mennie. És Selimnek Konyába.” Mihrimah: „Én mindig tiszteltem a jogérzeted. Most lenne egy kívánságom, mint az ő nővérük és mint Szultána.”

Telik-múlik az idő… Selim: „Mi történt, hogy ilyen kora reggel jöttél?” Lala: „Sokullu érkezett a palotába.” Selim: „Mit csinálhat itt?” Lala: „Csak azt jelentheti, hogy a Szultán elhitte leveled. És egy átlagos küldönc helyett, befolyásos Vezírét küldte inkább.” Selim: „Azon aggódom, hogy Beyazittal kapcsolatban vajon hogy döntött?” Lala: „Ki fog derülni.”

Beyazit eközben Atmaca társaságában a három pasával találkozik. Atmaca bemutatja őket a Hercegnek. Atmaca: „Ismerem őket abból az időből, mikor még Mustafa Herceg szolgálatában álltam.” Cenab Pasa: „Üdvözöllek, Hercegem! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek.” Piri Pasa: „Hercegem, hosszú életet kívánok neked! Allah akaratával életünket adjuk érted!” Solak Ferhat Pasa: „Azonnal jöttünk, ahogy a hírt megkaptuk. Felháborítónak tartjuk, hogy el kell hagynod tartományod.” Beyazit: „Köszönöm Allahnak, és büszke vagyok, hogy ilyen bátor bégek támogatását élvezhetem. Elmondok mindent. A bátyám, elfelejtette, hogy testvérek vagyunk. A hátam mögött áskálódik. Összeállt Lala Mustafával és Sokulluval, még az életemre is rátört! Ő fog lépni, hacsak én nem támadom meg. Ennek fényében, azt akarom, álljatok mellettem, és adjatok erőt.” Cenab Pasa: „Selim Hercegnek nincs meg az a képessége, hogy egy egész birodalmat irányítson.” Solak Ferhat Pasa: „Az országért mindenre hajlandók vagyunk, Hercegem.” Piri Pasa: „Lenne egy kérdésem… ki ellen harcolsz? Selim Herceg vagy a Szultán ellen?” Beyazit: „Nekem csak Selim Herceggel van dolgom. Pasák! Selim Herceggel fogok harcolni. És Allah engedelmével én fogok győzni! És mint egyetlen trónörökös, várni fogom Allah akaratát.” Piri Pasa: „Szóval, nem áll szándékodban Süleyman Szultánt letaszítani a trónról?” Beyazit: „Esküszöm, hogy egyetlen nyilat sem fognak kilőni táboromból a Szultán irányába. Tudjátok, hogy Rüstem Pasa és Semiz Ali Pasa hűségesek hozzám. Ha úgy, mint ők, ti is az én oldalamra álltok, el tudjuk intézni ezt az ügyet anélkül, hogy szemtől szembe kerüljünk a Szultánnal.” Cenab: „Irántad érzett hűségünk szikla szilárd. De ha megengeded, mielőtt elsietnénk a dolgot, szeretnénk mi magunk között ezt megbeszélni. Aztán, majd informálunk.” Beyazit: „Ez csak természetes! De ne feledjétek, hogy aki velem van a nehéz időben, az velem tart a jövőben is!”

Lala: „Remélem, nem rossz hírt hoztál.” Sokullu: „Nem. Minden jól halad.” Lala: „Még. Amíg a Herceg nincs egyedül a trónhoz vezető úton. Aztán egyikőnk sem érezheti magát biztonságban.” Sokullu. „Eljön az az idő is, mikor Hercegünknek nem lesz több kihívója, és akkor átveheti a trónt… Te és én, Lala, akik oly közel állnak a Herceghez, mindig a háttérben voltunk. Mindig felkészítettük magunkat a magasabb pozícióra. Biztos lehetsz benne, megkapjuk méltó fizetségünket.”

Beyazit: „Már régóta ismered őket. Mit gondolsz, mellém állnak, és harcolni fognak velem?” Atmaca. „Bocsáss meg, de mindhármat a Szultán nevezte ki. Bárcsak a hűség a szívből eredne! De ez nem így van. Az erőd a legfontosabb. Habár, hatalmad van, mégis az erő az, ami meghatározza, hogy hány hűséges ember van körülötted.” Beyazit: „Kételkedsz az erőmben?” Atmaca: „Nem, soha. De ne feledd. Egy herceg ereje a mögötte álló pasákból és a seregéből ered.” Beyazit:”Nem az egész hadsereg áll mögöttem, de nem is állnak velem szemben. És ha már pasákról beszélünk, a Nagy Vezír és Semiz Ali Pasa is a mi oldalunkon áll.” Atmaca: „Én nem bízom bennük. Sem Semizben, sem Rüstemben… Ne feledd, mindkettő kezéhez Hercegünk vére tapad.” Beyazit: „És ha az utolsó percig kiállnak mellettem, és bebizonyítják, hogy tévedsz?” Atmaca: „Ebben az esetben a győzelem a tiéd.” Husain Cavus ekkor érkezik: „Emberek érkeztek a fővárosból.”

Sokullu belép Selim szobájába: „Gyere közelebb. Miután személyesen te kézbesíted nekem ezt a levelet, azt jelenti, fontos dolog áll benne.” Kibontja a levelet, és elkezdi olvasni.

Semiz is oda adja Beyazitnak a levelet: „Ez az utolsó figyelmeztetés, hogy a Szultán azt parancsolja neked, hogy menj Amasyába. Különben árulásnak fogja fel, és megteszi a szükséges lépéseket.” Beyazit: „Csak azt jelenti be, amit már eddig is tudtunk.” Semiz: „Hálásnak kéne lenned, Hercegem. A Szultán igazságos és könyörületes volt. De nem csak neked küldött parancsot, hanem Selim Hercegnek is.” Atmaca: „Sokullu tanácsát ismerjük… De én hallani akarom a tiédet.” Semiz: „Az ilyen időkben, nagyon fontos, hogy nyugodtak maradjunk, és ne cselekedjünk elhamarkodottan. Éppen ezért, azt tanácsolom, teljesítsd a parancsot.” Beyazit: „Rüstem Pasa is ezen a véleményen van?” Semiiz bólint: „A Szultán parancsának ellent állni épp elég, hogy háborút indítson ellened. Igazi háborúról beszélek, amire nem vagyunk felkészülve, Hercegem. Trónüresedést okozna. Gondolj csak méltóságos elődödre, Mehmet Szultánra.” Beyazit: „Le tudom győzni Selimet, mielőtt még a Szultán serege ideér.” Semiz: „Lehetetlen, mert Selim Herceg nem áll ki veled. Amint megkapja a hírt, visszahúzódik, és a Szultán szárnyai alatt keres menedéket.” Atmaca: „A legmesszebbre Bursába tudna elmenekülni, de ott Turgut Reis avatkozna közbe a Mediterrán tenger felől. Két tűz közé kerülne.” Semiz: „Előbb vagy utóbb a Szultán utolérné. És akkor mit tennétek?” Beyazit: „Akkor kinyilvánítanám hűségemet és követném utasításait. Elmennék Amasyába, persze csak akkor, ha én maradnék az egyetlen trónörökös.” Semiz. „Úgy tűnik, mindenre gondoltál. Remélem, Mihrimah Szultána meg tud győzni.” Beyazit: „Mi köze van ehhez Mihrimah Szultánának?” Mihrimah belép a helyiségbe.

Sokullu: „Helyesen cselekedtél. Nem hagyhattad ki, hogy Beyazit Herceg nem hagyta el tartományát.” Selim: „Nagyurunk megkért, hogy azonnal induljak. Ráadásul azt mondta, hogy ne vádoljam Beyazitot alaptalanul. Ezek a szavak nem alaptalanok! Beyazit sereget toboroz. Azon nyomban le fog csapni rám, amint elhagyom ezt a palotát.” Sokullu: „Nagyurunk mindig téged támogatott… Ha Beyazit Herceg ellened akar háborúzni, a Szultánnal kell szembe néznie.” Selim: „És ha nem ér időben oda?” Sokullu: „Ne aggódj… Beyazit Herceg napról napra veszti el pozícióját. A jövő és az állam magas tisztségei már a tied.” Selim: „Mi van Rüstem Pasával?” Sokullu: „Úgy döntött, hogy senki oldalára sem áll, inkább kívülről figyeli az eseményeket.” Selim: „Ezt így nem lehet! Mondd el neki, hogy velem van, vagy ellenem.”

Mihrimah: „Hogy ellenkezhetsz a Szultán parancsával? Miért nem indultál még el Amasyába?” Beyazit: „Te is tudod, hogy ez így nem igazságos, Mihrimah. Nem fogok abba az elátkozott tartományba költözni, hogy Selim játéka szerint, száműzzenek. Mustafa egyenesen Amasyából sétált a halálba. Én nem akarok ugyanabba a hibába esni.” Mihrimah: „Tisztában vagyok azzal, mi Amasya jelentősége. Teljesen mindegy. Azzal, hogy itt maradsz, megtagadod a Szultán parancsát. Épp, ahogy Selim akarta!” Beyazit: „Selim azt akarja, hogy a Szultán vegye el életemet, mert ő maga erre sosem lenne képes!” Mihrimah: „Selim azt mondta a Szultánnak, hogy sereget toborzol. Azt akarom, hogy tudd, én épp az ellenkezőjéről próbáltam meggyőzni. Beyazit… nem… ugye nem toborzol sereget?” Beyazit: „Mit vártál, Mihrimah? Ültem volna karba tett kézzel, és vártam volna a halálomra?” Mihrimah: „Nem hiszem el! Hogy tehetted? Megígérted anyánknak!” Beyazit: „A nővéremnek tett ígéretem betartottam, de ők nem hagytak más választást! Számomra már csak győzelem vagy halál létezik.”

Rüstem: „Ne aggódj, Nagyuram. Mihrimah Szultána lenyugtatja Beyazit Herceget. Remélhetőleg jó hírrel tér vissza.” Süleyman: „Én is ebben reménykedek. Ez az utolsó lehetőség, amit Beyazitnak adok.” Rüstem: „Csak a nagy szívednek köszönheti. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy Beyazit Herceg szándéka az lenne, hogy trónfosztást kövessen el. Egyedül Selim Herceggel van baja. Remélhetőleg, egy nap a kettejük közötti ellenségeskedés megszűnik.”

Defne és Mihrimah beszélgetnek: „Kérlek, könyörgöm, ne hagyd magára a Herceget! Szeretetedet és irántad érzett hűségét más nem töltheti be. Mostantól behelyezett téged édesanyja, Hürrem Szultána helyére. És mindez Nurbanu ördögi műve! Ő a gonosz, aki Selim Herceg gondolataival játszik!” Mihrimah: „És akkor rólad mit mondjak? Nézd csak meg, mi minden történt! A háború már a kapuknál van. Erről nem üzentél nekem.” Defne: „Féltem. Nem mindig világos, mi történik a fővárosba tartó levelekkel. És ha ellenségeink kezébe kerül? Nem tehetem ki ekkora veszélynek a Hercegem életét.” Sümbül: „Igen, de amitől tartottunk, bekövetkezett. A tűz minket is el fog nyelni! Ebben biztos vagyok!” Mihrimah: „Mi minden bizonnyal kikerülünk ebből a tűzből. Te és én, Defne. Mindent meg fogunk tenni, hogy meggyőzzük a Herceget. Be kell, fejezze serege toborzását, és el kell mennie Amasyába.” Defne: „Szerinted ennyi elég, hogy megállítsa Süleyman Szultánt? Szerinted, ez majd eltünteti a fekete felhőket Hercegünk feje fölül?” Mihrimah: „Ezt nem tudom… De egyértelmű, hogy most ez megállítja. Nem igaz, Sümbül?” Sümbül: „Igen, és talán a Hercegünknek is jobb lesz, ha Amasyába megy. Nem akarjuk, hogy megégesse magát. Jobb lesz, ha minél távolabb kerül a tűztől.” Defne: „Természetesen mindent megteszek, amit csak tudok. De tudjátok, hogy én az egyik oldalon állok ebben a háborúban. Bármit is parancsol Hercegünk, mögötte fogok állni, még akkor is, ha életemet kell feláldoznom érte.” Mihrimah: „Jó. Légy mindig ilyen okos, mint most. Ha a háború elkezdődik, nem állíthatjuk meg… Egyetlen dolgot kell tennünk, megakadályozni a háborút… Értetek engem?”

4-dik évad 136-dik török részben időugrás van,1559-et írunk.Ez a hercegek végső csatája,majd 1561-ben Szulejmán a perzsa sah-hoz menekült Bajazidot megfojtatja.

2-dik évad 42-dik török rész első fele ez lesz most az Rtl-en színtén időugrás lesz.Ennek a résznek a második felében házasodik össze Szulejmán és Hürrem.

Van egy jó hírem annak aki magyarùl nézi ! Junius 4-től ismét dupla részek lesznek azaz egy teljes török rész. :-)

2014.május.21. 81-dik magyar rész,41-dik török rész második fele,22:05-23:15h :

Válhidem megszervezi,hogy Hürrem a palotába jöhesen a hercegeket látni de nem jó szándékkal.Ibrahimot megzsarolja Leó halálával és megkéri ölje meg Hürremet.

Hürrem éjjel indùl a palotába de erről senki sem tudd,a szultán sem.Daje viszont Hürrem pártjára áll és oda küldi Báli Béget.Hürrem az erdőbe menekül,elesik és jól össze töri magát.Mindenki keresi,végül Szulejmán rátalál és a karjaiban viszi visza a hárembe.Ezen mindenki megdöbben.

Hatidze ùjra terhes és Máhidevrán tanácsára eldönti Nigernek ki kell házasodnia.

Én Bihter85-tel értek egyet :) Mahidevran jobban illik a szultánhoz, én is sajnálom és Gül aga is irritál.

Sümbül rém jópofa szerintem :) A Validét csipázom és szerintem a legszebb nő a sorozatban. Na jó, Esma is nagyon szép női szemmel :)

Egyik pasi sem jön be, de ha választani kellene, akkor Bali bég.

Nah..............most volt új előzetes.

A Valhide meg akarja öletni Hürrem-et.

Ja és ha igy nézzük Szulejmán a magánéletben majdnem ostoba volt :)) Simán hagyta magát befolyásolni. Vagyis nem hagyta hanem behódolt Hürrem eszének és még csak észre sem vette. :)

Ahh baszki fejet hajtok Hürrem elött!!

A fiú gyerekeket mind a mai napig többre becsülik mind a lányokat.Így Hürrem ezzel előnyben volt.

A szultánnak az érzelmei voltak a gyengéi.Ha valaki ügyes és okos volt és tudta a szultán érzelmeit befolyásolni annak nyert ügye volt.

Nem kétség hogy Hürrem bár nem volt a legszebb de ezeknek az elvárásoknak megfelelt.

hehe..............mi csak szőszmősz agának hívjuk :D

bocsi, nincs rővid ő-m.

Ibrahim nagyon köcsög lett, tipikus férfi, aki a nőre akar hárítani mindent, mintha az egyedül szexelt volna...

Bali bég tényleg jó pasi, bevállalnám! ;)

Mahidevran, szegény, úgy sajnálom, a leggyönyörűbb, a leg odaadóbb, leg hűségesebb, ő lenne Szulejmán mellé való!

Az a buzeráns Gül aga meg nagyon irritáló!